Veszélyben az arab tavasz?
2011. június 15. 17:12, utolsó frissítés: 17:12
Fél évvel a tunéziai és egyiptomi elnököt megbuktató, Líbiában és Szíriában válságba torkolló, Jement és Bahreint is utolérő felkelések kirobbanása után súlyos veszélyek leselkednek az „arab tavasz” jövőjére.
A térségben a minden korábbinál nagyobb demokrácia reményét felvillantó felkelések sorozata ma már inkább konfliktusok, válságok és súlyos gazdasági gondok formájában mutatkozik meg.
„Ma nehezebb a helyzet” – véli Rabáb al-Mahdi, a kairói Amerikai Egyetem politológiaprofesszora hat hónappal azután, hogy december 17-én egy tunéziai mozgóárus felgyújtotta magát, kiváltva az arab földrengést”. Az elgondolás, hogy utcára vonulva meg lehet dönteni a rendszert, kemény megpróbáltatásnak bizonyult Líbiában, Szíriában, Jemenben és Bahreinben – vélekedett Mahdi asszony.
Antoine Basbous, a párizsi Arab Országok Megfigyelőközpontjának (OPA) munkatársa a különbségekre hívja fel a figyelmet. A gyakran azonos jelszavak és közös remények ellenére „nincs két olyan megmozdulás, amely hasonlítana egymáshoz”.
Az „arab tavaszban” úttörő szerepet játszó Tunézia, ahol október 23-án tartják a megbuktatott Zin el-Abidin Ben Ali elnök korszaka utáni első választásokat, szemmel láthatólag jobban jött ki a történtekből, mint Egyiptom, ahol az átmenet „mintha kissé megfeneklett volna” az elemző szerint.
Egyiptomban, ahol sokan attól tartanak, hogy Hoszni Mubarak távozása után az iszlamisták húznak hasznot a helyzetből, a hatalmon lévő hadsereg – úgy tűnik – beéri némi „kozmetikázással”. A két ország számára a rendszerváltást követő súlyos gazdasági gondok hatására a nemzetközi közösség több milliárd dolláros segítséget mozgósított.
Jement, amelynek elnöke, Ali Abdalláh Száleh egy rijádi kórházban fekszik, miután megsebesült az elnöki palota mecsetjét ért támadásban, a szomáliaihoz hasonló helyzet kialakulása fenyegeti: a káosz és az állam szétesése – tette hozzá Basbous. Bahreinben a február-márciusi felkelés megtorlása után már megtörtént az "ellenforradalom”.
Líbiában a felkelés és a NATO légicsapásai ellenére a hatalmához görcsösen ragaszkodó Moammer Kadhafi "megérett a bukásra, kérdés, hogy mikor”. Szíriában a tömeges megtorlást választó rendszer eltökélten védekezik, és még vannak tartalékai” – mondta a szakértő.
"Létező, de bizonytalan az esélye annak, hogy más országok is megfertőződnek. Az események hatása a térség többi országára attól függ, milyen eredményt érnek el ezek az országok. Automatikus hatás nem várható, mert sok függ a belső helyzettől" – mutatott rá Rabab al-Mahdi.
Algéria lecsillapíthatja a lakosság szociális várakozásait a jelentős kőolajlelőhelyekből származó bevételekből. Marokkó reformpolitikával szándékozik leszerelni az elégedetlenséget. Basbous szerint Jordániában már komolyabbak a monarchia nehézségei, ráadásul az országot válságba süllyedt szomszédok veszik körül.
A bizonytalanságok ellenére egyesek optimistán tekintenek az arab tavasz” vívmányaira, amely a demokratizálódást állította az eddig érinthetetlen autokratikus rendszerek menedékének számító térség fő kérdései közé.
A kairói Isszandr el-Amráni, a The Arabist című blog vezetője szerint „ezek a lázadások az egyre inkább maffiajellegű rendszer központjában uralkodó családok vezette biztonsági rendszert utasítják el”. A felkelések „az emberi jogok, az általánosan elfogadott értékek beágyazódását jelzik az arab országok lakosságán belül. Tíz éve még nem ez volt a helyzet” – mutatott rá. (mti/afp)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!