2021. december 7. keddAmbrus
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Két texasnyi szeméttakaró a Csendes-óceánon

összefoglaló 2009. augusztus 06. 15:11, utolsó frissítés: 15:20

A műanyaglevesben a nagyobb, szabad szemmel látható darabok mellett lebomlott, mikroszkopikus méretű törmelék is van, amit az állatok megesznek, így beépül a táplálkozási láncba.



Kaliforniai tengerbiológusok tanulmányozzák a Csendes-óceán Kalifornia és Hawaii-szigetek közötti részének felszínén lebegő, műanyaghulladékokból álló, több száz négyzetkilométer hosszan szétterülő szeméttakarót.

A kutatókból, műszaki személyzetből és legénységből álló csapat a Kaisei Projekt és a Scripps Óceanográfiai Intézet Kaisei, illetve New Horizont nevű hajóinak fedélzetén hajózott ki háromhetes útjára. Vizsgálják a szeméttenger kiterjedtségét, összetételét és azt, miként hat az óceán élővilágára, elsősorban a planktonokra és más mikroorganizmusokra, a kis halakra és a madarakra. A vizsgálat a hónap végéig tart.



Az utóbbi hatvan évben az ázsiai országok és az Egyesült Államok által az óceánba hajigált műanyaghulladékokat a nap sugarai lassan apró részecskékre bontják le, amelyek egy Texas területénél kétszer nagyobb hulladéktakaróvá sűrűsödve lebegnek a Csendes-óceán közvetlen felszíne alatt. A "keleti szemétfoltnak" is nevezett jelenség az Egyesült Államok nyugati partjaitól mintegy ötszáz tengeri mérföldre, nemzetközi vizeken található.



Nagyon keveset tudnak a szakemberek az óriási szeméttenger méretéről, kiterjedéséről. Nagyméretű, a hajó fedélzetéről jól látható szemétdarab alig-alig van. A szemét többsége kicsiny műanyaghulladék-szemcse a víz felszínén vagy közvetlenül alatta, repülőgépről vagy műholdról szinte észrevehetetlen.



Tavalyi felmérés: 3,5 millió tonna

“Ez az új csendes-óceáni homok” – mutatja a tenyerén a vízből kihalászott műanyagmorzsalékot egy szakember egy tavalyi riport tanúsága szerint. Normális esetben a homok a kövek és korallvázak lassú, szemcsékké történő lebomlásának a végeredménye, ám ez a “homok” a hulladékokból keletkezik.

Az ABC News tavalyi riportja szerint majdnem kontinensnyi kiterjedésű a szeméttakaró. 3,5 millió tonna szemét lebeg a vízben, mely 80 százaléka műanyag. A víz összetételét a kutatók különböző mélységekben vizsgálták, és mindenhol találtak szennyeződést. Több szemét van már ebben a “műanyaglevesben”, mint plankton, azaz a tengerek táplálkozási láncának legalján található, sok élőlény számára az alaptáplálékot jelentő élőlény. A másik gond az, hogy a mikroszkopikus műanyagdarabkákat az állatok megeszik, így bekerül a táplálkozási láncba. A műanyag nem biodegradábilis, a baktériumok nem bontják le, a nap és víz hatására csak kis részecskékre bomlik, de műanyag marad időtlen időkig.

A fogyasztói szokások globalizálódása, az elhajítás–elpocsékolás konceptjének elterjedése az oka az óceáni műanyaglevesnek. Megtisztítani ezt az iszonyatosan nagy kiterjedésű területet majdnem lehetetlen és nagyon költséges. Amit tenni lehet, állítják a szakemberek, az a további szennyezés megállítása, hogy a háztartásokból ne kerüljön a természetbe, a folyóvizekbe, a tengerbe, majd az óceánokba a hulladék.



Az ENSZ Környezetvédelmi Programja szerint jelenleg körülbelül több mint 100 millió tonnányi műanyag lebeg az óceánokban összesen, ám a probléma öt óceánrészen, közülük is a most vizsgált Csendes-óceán északi vidékén a legsúlyosabb. A sűrű leves veszélyezteti az óceán élővilágát és a madarakat, hiszen jelentős része mérgező vegyi anyagokat is tartalmaz.

A szeméttenger több ezer kilométert is mozog északra, illetve délre szezonálisan, sőt az óceánok vizének melegedését hozó El Nino jelenség uralkodása idején jóval délebbre is lehúzódik a Csendes-óceán térségében.



A Nagy Csendes-óceáni Szemétfoltot (Great Pacific Garbage Patch) Charles Moore oceanográfus fedezte fel 1997-ben. Akkor még “nagyobb darabok” is szép számmal voltak láthatók, például élelmiszeres konténerek hajókról. A tápláléknak nézett műanyagdaraboktól már rengeteg állat pusztult el.

>> The Great Pacific Garbage Patch [wikipedia] >>

A Scripps hajóján elsősorban fiatal kutatók utaznak, akiknek elsődleges célja minél több helyről és mélységből mintát venni a tengervízből. Szerintük ugyanis lesznek olyan területek, ahol szabad szemmel nem látható a szennyeződés, ahol a műanyagdarabkák már mikroszkopikus méretűre bomlottak.

A Kaisei Projekt munkatársainak nemcsak a kutatás a célja: dokumentumfilmet forgatnak a tapasztaltakról, és 12-18 hónap múlva egy szemétgyűjtési akciót is szerveznek, majd újrahasznosítanák a kihalászott hulladékot. Az óceán megtisztításába bevonnák azokat a halászokat, szakembereket, akik a halászat gépesítésével elveszítették munkájukat – most itt az esély, hogy ők is visszaadjanak az óceánnak valamit, amit elvettek évek hosszú során – fogalmaznak. A halászok speciális “műanyagevő” hajókon utaznának majd, amely felszippantja és üzemanyaggá alakítja a szemetet – ha sikerül ezt kivitelezni, az akció a legnagyobb Föld-takarítás lesz, amit látott a világ.

Ryan Yerkey Kaisei-projektvezető a BBC-nek szintén azt hangsúlyozta, minden egyes hulladék, amit a napfürdőző a parton hagy, amit a folyóba vagy vízforrásba hajítanak, rátesz egy lapáttal a problémára. A létező szennyeződést meg kell szüntetni, de az embereket is rá kell venni arra, változtassanak szokásaikon, hogy visszafordítható legyen az óceán műanyaglevessé alakulásának folyamata.

Forrás: BBC, MTI/Reuters, https://projectkaisei.org, ABC News

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS