Országok, ahol nem akarnál élni 3.
összeállította:B. D. T. 2008. június 23. 09:56, utolsó frissítés: 2008. június 22. 10:20Női nemiszerv-csonkítás, amputáció, kínzás, nemi erőszak mint fegyver, állandósult polgárháború: Szudán és Szomália a Freedom House feketelistáján.
Szudán
Politikai jogok: 7
Civil szabadságjogok: 7
A dárfúri konfliktus révén mindenki ismeri már Szudánnevét, tudja már, hogy a muzulmán arab és a fekete, nagyrészt animista és keresztény lakosság között feloldhatatlannak tűnő ellentétek feszülnek. A 2005-ben nehezen megszületett békeszerződés érvényessége 2007 folyamán már jócskán megkérdőjeleződött; Észak és Dél lakói állandó polgárháborús állapotban élnek, nem beszélve a nyugati Dárfúr régióban uralkodó feszültségekről.
>> Népirtás Szudánban – a nemzetközi közösség nem lép közbe >>
Szudán Afrika legnagyobb országa, nem egészen 39 millió lakossal. 1956, vagyis a brit és egyiptomi fennhatóság alóli felszabadulás óta gyakorlatilag állandó polgárháborúk helyszíne.
A dél-szudáni keresztény-animista Anyanya mozgalom az arab muzulmánok dominálta kormánnyal 1972-ig harcolt, egy akkor kötött, autonómiát garantáló békeszerződés tíz évre lecsitította a kedélyeket. 1983-ban azonban Jafar Numeiri diktator bevezette az iszlám törvénykezést, a saríát, emiatt polgárháború tört ki, amely kétmillió áldozatot követelt.
A békekötés után az egyezség szerint Dél-Szudán kormányának vezetője a hatalommegosztási egyezkedés eredményeképpen az ország államelnök-helyettesi tisztségét is betölti; a délen található olajlelőhelyekből származó jövedelem megoszlik. Dél-Szudán 2011-ben írhatja ki a népszavazást az országrész függetlenségéről.
>> Az autonóm Dél-Szudán szerint Északnak most is maga felé hajlik a keze >>
A mindkét fél által azóta sorozatosan elkövetett jogsértések azonban folytatódtak: a kormány civileket bombázott, a lázadók által uralt területekre nem engedte be a segélyszállítmányokat, és erőszakkal iszlamizálni próbálta a lakosságot. A lázadók a maguk részéről gyerekkatonákat toboroztak, és ők is rendszeresen támadnak civil célpontokra.
A dárfúri konfliktus az észak-dél szembenállástól függetlenül, 2003-ban tört ki a darfúri fekete muzulmán lakosok és a nomád arab törzsek között a földhasználat okán. 2004 elején a kormány által támogatott arab milíciák falvakat égettek fel, civileket gyilkoltak, és megerőszakolták a gyerekeket és a nőket.
Ekkor alakult ki a világ azóta is legsúlyosabb humanitárius krízise, milliók menekültek el a térségből, a túlélők egy része dárfúri, más részük csádi menekülttáborokban él azóta is.
Az Afrikai Unió békefenntartóit hiába vezényelték a térségbe, a rosszul felszerelt hadtesteknek nem tartozott a hatáskörébe, hogy közvetlenül beavatkozzanak a harcokba; ez tette végül szükségessé az ENSZ bevonását (a békefenntartókat persze csak hosszas huzavona után, 2007 elején engedte be a szudáni kormány).
A Biztonsági Tanács ha nem is népirtásként, de tömeggyilkosságként és tömeges nemi erőszakként ismerte el a dárfúri öldöklést; az egyik felelős, Ahmed Haroun ellen vádat is emeltek a nemzetközi bíróságon. Harount gyorsan ki is nevezték miniszterré.
2006 májusában született ugyan egy dárfúri békeszerződés, de nem írta alá mindenik lázadócsoport. Az öldöklés folytatódott 2007-ben is, becslések szerint ez év alatt 70-400 ezer ember esett a gyilkosságok, a járványok vagy az éhezés áldozatául. Pedig az olajból származó bevételeknek köszönhetően az ország gazdasága növekedést mutat, még ha gyenge lábakon is állna amúgy.
Szudán nem választási demokrácia, utoljára 2000-ben volt vitatható tisztaságú voksolás. A Transparency International szerint az első tíz legkorruptabb állam egyike a világon. Az újságírókat rendszeresen bántalmazzák munkavégzés közben; bár az alkotmány garantálja a szólásszabadságot, egy 2004-ben kiadott rendelet számos megszorítást vezetett be.
Mégis vannak ellenzéki véleményeket megjelenítő újságok, sőt rádióadók is – persze inkább délen. Az internet elterjedsége jónak mondható, bár nagyjából csak a városokra korlátozódik. A kormány figyelme egyelőre a pornóoldalak cenzúrázására terjedt ki, hagyják békében vitázni a különböző vitafóumokon a helyieket és a külföldre szakadt szudániakat.
Jelenleg Szudán északi részén még a saría van érvényben, délen viszont nem. Jelentős keresztény közösség él viszont a déli részen található fővárosban, ahol nem engedik, hogy templomot építsenek, és gyakran diszkriminálják őket. Az észak-dél konfliktust a kormány dzsihádként fogta fel, és sok esetben a keresztény tömegeket erőszakkal áttérítették az iszlámra.
A kormány ellenséges a dárfúri krízisre a világ figyelmét felhívó segélyszervezetekkel, egyes segélymunkások egyenesen az életük kockáztatásával tudnak tevékenykedni a konfliktusövezetekben. A bíróságok politikai kontroll alatt állnak, a katonai törvényszékek pedig be sem tartják a vonatkozó törvényes előírásokat az eljárások során.
A büntetési formák közt érvényben van a kézlevágás vagy más testrészek amputációja, a korbácsolás; a rendőrség és a biztonsági erők kínozzák a foglyaikat. Az elmúlt öt évben több szavahihető jelentés is tanúsítja azt, hogy több százezer ember – civil – legyilkolásához nyújtott segédkezet a szudáni kormány.
A női nemi szervek csonkítása széles körben elterjedt szokás északon és délen egyaránt. A nők az iszlám jogrend szerint nem válhatnak el, és nem rendelkeznek a férfiakéval egyenlő jogokkal a házasság keretében. A kevés női politikus és aktivista szerepet játszik ugyan a közéletben, de nemcsak a társadalmi, hanem a törvény szentesítette diszkriminációval is szembe kell nézniük.
A nemi erőszakot fegyverként használják a dáfúri konfliktusban, az ország pedig visszautasította a nőkkel szembeni diszkriminációt tiltó nemzetközi konvenció aláírását azzal érvelve: az ellenkezik a helyi értékekkel és hagyományokkal.
Szomália
Politikai jogok: 7
Civil szabadságjogok: 7
Lesz még rosszabb is a helyzet Szomáliában, az emberi jogok tiszteletben tartásának mértéke még lejjebb futó tendenciát mutat. 2007 folyamán folytatódott a harc az etióp seregek támogatta kormánycsapatok és az iszlamisták között. Többezer civilt gyilkoltak le, több százezren pedig elmenekültek; a konfliktusban részt vevők mindegyike követett el háborús bűnöket. Növekedett a korrupció mértéke.
Szomália 1960-ban nyerte el függetlenségét, amikor egyesültek az olasz, illetve brit fennhatóság alatt élő szomáli törzsek lakta területek. Különbejáratú katonai diktatúrájukat Siad Barrenek köszönhetik, aki 1969-től 1991-ig irányította az országot; de ezután sem lett jobb a helyzet, hiszen a rivális klánok milíciái kezdtek egymással harcolni.
Szomáliának azóta sincs olyan központi kormánya, amely befolyást gyakorolna az ország egészére. 1991-1992-ben 300 ezer ember halt meg a korábbi évek természeti katasztrófái következtében fellépő éhínség és a belső harcok miatt.
Ekkor négymilliárd dolláros békefenntartó ENSZ-hadművelet vette kezdetét, de a kéksisakosok és az Egyesült Államok katonái nem tudták hatékonyan felvenni a gerillaharcot a szomáli milíciákkal. 1995-ben ki is vonultak, azóta a harcok kevesebb vagy nagyobb intenzitással folytatódnak. Több próbálkozás után 2004-ben megalakult a föderális parlament, ahová a négy legnagyobb klán 61-61 képviselőt küldött, a kisebbek osztoztak a maradék helyeken.
A képviselők egy etióp támogatású hadúrt, Abdullahi Yusuf Ahmedet választottak ötéves mandátummal elnöknek, a rivális klánok között viszont tovább folytatódtak a harcok. 2006-ban egy hadvezér-szövetség és egy iszlamista csoport között robbant ki véres konfliktus Mogadishu, a főváros birtoklásáért.
A fővárost és Dél-Szomáliát meghódító iszlamistákat az Egyesült Államok és Etiópia al-Kaida-szövetséggel vádolta.
Az iszlamisták törvényt és rendet ígértek, emiatt népszerűségre tettek szert a lakosság körében, ám decemberben az etióp csapatok közbeavatkozásával visszaszorították őket az ország legdélibb csücskébe. 2007 folyamán a harcok még nagyobb intenzitással folytatódtak, mert beleszólt Eritrea, Etiópia riválisa is, és fegyverrel támogatta a lázadó csoportokat.
Márcisu-áprilisra 400 ezer ember volt kénytelen elhagyni Mogadishut; emberjogi szervezetek arról számolnak be, mindenik oldal bűnös a civilek legyilkolásában és más háborús bűnök elkövetésében. Novemberre az ENSZ az afrikai kontinens legsúlyosabb humanitárius krízisének kiáltotta ki a szomáliai helyzetet.
A hadurak és rivális klánok által szétszabdalt, államnak csak nagy jóindulattal nevezhető Szomáliában azonban érdekes módon van egy stabil sziget. Az északnyugati Szomáliföld 1991 óta önálló, bár függetlenségét nem ismerték el nemzetközi szinten.
A volt brit protektorátusban azóta több demokratikus választás is volt, van saját kormánya, és afrikai viszonylatban jól működő államnak lehetne nevezni, ha az államiságra rábólintana a világ. Puntföld is igyekszik függetlenedni, legalábbis mindaddig, amíg Szomáliában nem lesz viszonylagos stabilitás.
Szomália Burmával (Mianmarral) együtt a világ legkorruptabb állama. A sajtószabadság garantált ugyan, de az újságírás gyakorlása életveszélyes. A kormányzó hadúr-szövetség több rádióadót is bezáratott, és törvényben igyekezett korlátozni a sajtószabadságot; ám tény, hogy csak kevéssé tudja ellenőrizni ennek betartását az ország egész területén. Mogadishuban azonban megtiltották, hogy az újságírók az etióp szüvetséges csapatok hadműveleteiről tudósítsanak.
Nyolc újságírót kivégeztek, 53-at bebörtönöztek, mintegy 60-an pedig elmenekültek. Külföldi újságírók nem igazán merészkednek Szomáliába, mert rendkívül kockázatos vállalkozás: 2007 decemberében egy francia riportert elraboltak (később elengedték).
Szomáliáról rengeteg internetes tartalom van elsősorban a diaszpórának köszönhetően, a nagyobb városokban olcsó és gyors internetlehetőség van, mobiltelefon-hálózat is működik, ám a háborúban leszegényedett éhező tömegek számára még így sem igazán hozzáférhető.
Az oktatási rendszer szétzilálódott, a térségben dolgozó segélyszervezeteket állandó támadások érik hol az egyik, hol a másik rivális klánmilícia részéről; a kormány pedig nem hagyta az ENSZ Világélelmezési Programja keretében szétosztani a készleteket több tízezer embernek.
Nincs országos hatáskörű bíróság, a helyi hatóságok az egyes területeken a saría és a hagyományos szomáli igazságszolgáltatási formák egyfajta keverékét gaykorolja. 2007 folyamán az emberjogi helyzet még inkább leromlott, a térségben dolgozó megfigyelők az etióp hadsereg, a kormánycsapatok és más fegyveres csoportok számos visszaéléséről számoltak be. A Human Rights Watch szerint többezer személyt gyilkoltak le válogatás nélkül, több százezren pedig elmenekültek otthonaikból.
Szomáliában a lakosság nagy része ugyanazon etnikumhoz és valláshoz tartozik, ám a klánok mentén történő megosztottság egyre mélyül. A befolyásos klánok arra használják hatalmukat, hogy gyengítség és megsemmisítsék a kisebbeket. A szomáli nők mindegyikének át kell esnie a nemi szervek csonkításának tradicionális procedúráján. 2008 elején az UNICEF a világ legrosszabb helyének nevezte Szomáliát a gyerekek szempontjából.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!