2021. december 7. keddAmbrus
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Visszavonulót fújt a világszabadság: országok, ahol nem akarnál élni

Bakk-Dávid Tímea összeállította:Bakk-Dávid Tímea 2008. május 15. 09:52, utolsó frissítés: 2008. május 14. 16:42

Az emberiség 47 százaléka él szabad államban. A földgolyó elnyomó rezsimjei közül néhányat lassan már osztályozni sem lehet, annyira durva a helyzet.



Stagnál a szabad demokráciák száma a világon, világszerte visszaesés volt tapasztalható a civil jogok és szabadságok biztosítása terén – állapította meg a Freedom House független amerikai civil szervezet legfrissebb jelentésében. Az FH 1972 óta állítja össze a politikai és polgári jogok érvényesüléséről szóló éves világjelentéseit.

A szervezet munkatársai idén 193 országban és 15 területen történt eseményeket, a 2007. január 1. és 2007. december 31. között végbement folyamatokat elemezték. Megállapították: 90 országban működik a civil szabadságjogokat és politikai jogokat biztosító demokrácia –


tehát az emberiség 47 százaléka él szabadon.


Részben szabad országban (60) él 18 százalék, a maradék 43 „nem szabad” országban, illetve területen élők aránya 36 százalék.





Közel négyszer annyi ország mutatott visszaesést, mint ahány előrelépést regisztráltak. Egyedül Thaiföld és Togolépett át a „nem szabadok” csoportjából a „részben szabadokéba”, annak köszönhetően, hogy mindkét ország sikeresen és különösebb incidensek nélkül megtartotta a parlamenti választásokat 2007-ben.

A jelentés azt is megállapította, a világon 2007-ben 121 választási demokrácia működött, Mauritánia 2007-től lépett be ezek sorába, ám a Fülöp-szigetek, Banglades és Kenya ugyanettől az évtől már nem tartozik ebbe a csoportba.

Azon államok, amelyek az elmúlt években előreléptek, 2007-ben (főként Ázsiában) rontottak az eredményeiken (Banglades, Sri Lanka, Fülöp-szigetek). A palesztin területeken és Libanonban is negatív trend érvényesült, sőt Afrika két fontos államában, Nigériában és Kenyában is.

Tunézia is visszaeső: az államfő és családja korrupciós üzelmei ellen felszólalóknak megtorlással kell szembesülniük.

Jennifer Windsor, a Freedom House ügyvezető igazgatója a szabadságjogok elkötelezettjeit arra biztatta: kettőzzék meg erőfeszítéseiket, és támogassák a “a demokrácia elsővonalbeli”, a hatalom által elnyomott védelmezőit.

Egyiptom, Libanon és Szíria, az arab Közép-Kelet három fontos országa, de a Palesztin Hatóság és az Izrael által megszállt palesztin területek is visszaestek.


Worst of the worst, azaz

az elnyomásnak is vannak szuperlatívuszai: a nem szabadnak minősülő 43 ország és nyolc terület közt kilencnek elképzelhetetlenül nyomasztó érzés lehet a polgárának lenni. Ezek egyikében sem mutatkozik semmiféle fejlődés a szabadságjogok biztosítása terén.

A hamarosan nyilvánosságra kerülő országjelentések előzeteseként a Freedom House összeállította azon országok listáját, amelyek a lehető legrosszabb pontszámot érték el a civil szabadságjogok és politikai jogok mértékét vizsgáló szakértők szerint. Ebbe a csoportba 2007-ben 17 ország és három vitatott hovatartozású vagy éppen függetlenségi harcát vívó terület tartozik.

“Ezen országok és területek lakosait valósággal fojtogatja a rendszer, amiben élnek. Ezek a rezsimek


semmibe veszik állampolgáraik alapvető emberi jogait,

és minden lehetséges eszközzel igyekeznek életük minden aspektusát ellenőrzésük alá vonni, beleértve mozgásszabadságukat, politikai tevékenységüket és vallásos hitüket” – mondta el ezekről az országokról Jennifer Windsor.

>> Worst of the Worst: a Freedom House különjelentése .pdf-ben itt letölthető >>

Az emberi jogokat a leginkább Burmában, Kubában, Észak-Koreában, Szomáliában, Szudánban, Türkmenisztánban és Üzbegisztánban nyomják el. Csecsenföld és Tibet lakói hasonlóképpen állandó állami kontrolltól és elnyomástól szenvednek. Egy hajszálnyival kevésbé elnyomó rendszer uralkodik Fehéroroszországban, Csádban, Kínában, Egyenlítői-Guineában, Eritreában, Laoszban, Szaúd-Arábiában, Szíriában, Zimbabwéban és a Nyugat-Szaharában.

Egy évvel korábban a feketelistán Elefántcsontpart is szerepelt; most a helyét a fenegyerekek csapatában Csád vette át. Előbbi esetében ugyanis 2007-ben létrejött a megegyezés a kormánypárt és a lázadók között, a felek jelenleg koalíciót alkotnak. Csád pedig azért került feketelistára, mivel a kormányzat az olajból származó állami bevételeket eltérítette, és a szegénység felszámolása helyett


hatalmának megerősítésére fordította.

Ráadásul korlátozta a civil szervezetek működését, még az ENSZ Élelmezési Világalapjának tevékenységét is.

Aili Piano, a jelentés egyik szerkesztője a szervezet jelentését az ENSZ emberjogi tanácsa és más emberi jogi fórumok figyelmébe ajánlotta. A “rosszak közül is a legrosszabbak” különjelentésben történő bemutatása is azt a célt szolgálja, hogy meggyőzze a nemzetközi közvéleményt és döntéshozást: ezek az államok megérdemlik a megkülönböztetett figyelmet, megfigyelés alá kell vonni őket és alítélni kormányukat a súlyos visszaélésekért.

Reméljük, ezzel is hozzájárulhatunk a demokratikus világ elnyomás elleni harcához – fogalmazott. Jennifer Windsor a különjelentéshez írt előszavában kiemelte: sokan “a világ legmegátalkodottabb emberijog-sértői” közül


az ENSZ égisze alatt kötöttek koalíciókat,

és elterelték a figyelmet a saját elnyomó gyakorlataikról. Az ENSZ csődje, hogy nem tudta kezelni a helyzetet, vezetett oda, hogy az Emberi Jogi Bizottságot felváltotta az Emberi Jogi Tanács, amely Windsor reményei szerint hatékonyabban fogja tudni majd kezelni a felmerülő jogsértéseket.

Elsőként Mianmart, a tavalyi békés tüntetések vérbefojtóját és az utolsó európai diktatúraként számon tartott Fehéroroszországot mutatjuk be a Freedom House feketelistásai közül.






Fehéroroszország

Politikai jogok: 7
Civil szabadságjogok: 6


Lukasenkónak sikerült a lehetséges ellenzék összes létező csoportját megfélemlítenie és elhallgattatnia, beleértve a civil szervezeteket, a médiát és a pedagógustársadalmat. Bár a rezsim immár nem kapja meg azt a támogatást Oroszországtól, amelyet korábban – drágult az olaj és a gáz – a szétdarabolt ellenzéknek mégsem sikerült összefognia és társadalmi bázist kiépítenie.

Fehéroroszország ugyanakkor képtelen szorosabbra fűzni kapcsolatait a Nyugattal éppen amiatt, mert ismertek súlyos visszaélései az emberi jogok terén.

Fehéroroszország 1991-ben szerezte meg függetlenségét, korábban lengyel, orosz és szovjet uralom alatt volt. 1994-ig, Lukasenko megválasztásáig élvezhette ezt az állapotot, ezután ugyanis a diktatúra talán még a szovjet időknél is sötétebb évei következtek: erőltetett közeledés Oroszországhoz, az orosz nyelv második hivatalos nyelvvé nyilváníttatása, a demokratikus ellenzék szétverése, Lukasenko egyeduralmát biztosító alkotmány elfogadtatása, ellenőrzött és befolyásolt parlamenti képviselőválasztás, a kritikus hangok elhallgattatása (gyilkosság, “eltüntetés”, börtönbüntetés alkalmazásával).

Alexandr Kazulin ellenzéki vezért több mint ezer szimpatizánsával együtt Lukasenko harmadik megválasztásának napján letartóztatták. A politikai indíttatású letartóztatások 2007 folyamán is többször előfordultak egy-egy gyűlés, összejövetel, felolvasóest nyomán vagy “illegális irodalom terjesztése” vádjával.

Fehéroroszország a Transparency International korrupciót felmérő listáján a 180-ból a 150. helyen áll a kormányzat átláthatatlansága és a nepotizmus virágzása miatt. Az összes sajtóorgánumot a kormány irányítja, az internetet cenzúrázzák, a kormányt kritizáló bloggerekre és újságírókra börtön vár.

Az ortodox egyház privilegizált pozíciót élvez, az összes többi vallás követője, főleg a neoprotestánsok diszkriminációval szembesülnek. Az emberjogi aktivistákra Fehéroroszországban fél évtől két évig terjedő börtönbüntetés vár.

Az országban korlátozzák a polgárok mozgásszabadságát is: belső útlevélrendszer van érvényben, vagyis egyik településről a másikra utazóknak is kell legyen megfelelő igazolványuk.

2007. december 17-én Lukasenko bevezette a polgárok külföldi utazásait megnehezítani hivatott “utazási igazolványt”, ugyanakkor létrehoztak egy adatbázist azok nevével, akiknek – mintegy százezer embernek – tilos külföldre utazni. A lengyel és roma kisebbség ellen gyakoriak a diszkriminatív intézkedések.


Burma (Mianmar)

Politikai jogok: 7
Civil szabadságjogok: 7


Bár a lehető legkisebb, 7-es osztályzatot kapta, Mianmarban lesz még rosszabb is – jelezték a jelentés szerzői. (Hogy mennyire eldurvult a helyzet, abba a Nargis ciklon is besegített: a katonai junta a természeti katasztrófa óta akadályozza a nemzetközi segítségnyújtást, megtagadva a belépést a nemzetközi segélyszervezetek munkatársaitól.)

2007 augusztusában eredetileg az áremelkedések miatt vonult utcára néhány elégedetlenkedő, ám miután a buddhista szerzetesek is bekapcsolódtak, a tüntetés széleskörű társadalmi demonstrációvá alakult a diktatúra ellen. A kormányerők leverték a tüntetéseket, százakat tartóztattak le, a halottak száma máig ismeretlen (egy burmai ellenzéki szervezet szerint 138-an vesztették életüket, hatezer személy letartóztattak).

A burmai rezsimtől a buddhisták még mindig kevésbé szenvednek, mint az etnikai és vallási kisebbségek. Az etnikai kisebbséghez tartozók – arányuk mintegy 35 százalékot tesz ki – sorozatosan az erőszak különböző formáit kénytelenek elszenvedni az “egyszerű” veréstől a kombinált kínzásokig, gyilkosságig, nemi erőszakig és kényszermunkáig.

1989 óta 17 lázadócsoport kötött egyezséget a juntával, amely szemet hunyt afölött, hogy a saját területükön ellenőrzést gyakorolnak a polgárok fölött. Néhány milícia kitelepítette a lakosokat, kényszermunkára fogta őket, gyerekkatonákat toborzott – derül ki egy 2007-es amerikai jelentésből.

2007-ben a junta fokozottan lépett fel az etnikai kisebbségek és a nem békülő lázadócsoportok ellen, több million burmai emiatt kénytelen volt a szomszédos országokba menekülni az üldöztetés elől.

Csak Thaiföldön 150 ezer karen, mon és karenni nemzetiségű burmai él menekülttáborokban, de további százezrek nem kaptak menekültstátust. Bangladesben mintegy 26 ezer rohingya etnikumú burmai él. Az emberkereskedelem áldozatai is elsősorban valamely kisebbségi csoporthoz tartozó nők közül kerülnek ki.

Összeállításunkat Kuba, Észak-Korea, Szomália, Szudán, Türkmenisztán és Üzbegisztán, valamint Csecsenföld és Tibet bemutatásával folytatjuk.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS