2022. aug. 17. szerdaJácint
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Euromayday: május 1. új keretben

Gagyi Zsófia 2008. május 01. 09:38, utolsó frissítés: 2008. április 30. 18:00

Amikor a munkaidő és szabadidő közötti különbség elmosódik, nem marad semmi, ahová vissza lehetne vonulni.



Évről évre többen (csak tavalyelőtt több mint háromszázezren, húsz európai városban) vonulnak az utcára május elsején egy 2004-ben indult, a bizonytalanságba taszítottak és kizsákmányoltak elszánt védelmezőjeként fellépő, ugyanakkor vizuálisan (plakátok, website) már-már idegesítően trendi mozgalom keretében.



Mi bajuk ezeknek, ott, a Fejlett Nyugaton? A problémát általában a "prekariátus"? szóban foglalják össze, ami új szó egy, a legújabb kiadású kapitalizmusban általánossá váló, új élethelyzet illusztrálására. Ennek megértéséhez nem árt felidézni a gazdaság működésének – nem is annyira új – változásait.

A hagyományos ipar kiszorulófélben van Európából (olyan régiókba, államokba, földrészekre költözve, ahol sokkal kevesebbet kell kiadni fizetésekre, és nem kell betartani munkavédelmi vagy egyéb törvényeket).



Így a klasszikus, gyári munkások jogaiért zajló harcok, ahonnan május elseje ered (1866. május elseje, Chicago – amikor nyolcórás munkahétért tüntető tömegbe lőttek, lásd az ide vágó összefoglalót cikkünk végén), elvesztették az erejüket.

Az egész termelési mód átalakult, hívják bár ezt a posztfordizmusnak, információs vagy tudásalapú társadalomnak.

Megváltozott a munka szerkezete: kevesebb ember dolgozik régivágású szerződések keretében, ahol napi nyolc óráért megkapja a havi fizetését, szabályosan bejelentett munkaviszonyát, társadalombiztosítást és fizetett szabadságot.

A "stabil karrier egy jó cégnél" lehetősége fokozatosan megszűnik, s a helyét átveszi a részmunkaidős, kötetlen munkaidejű állás, az önfoglalkoztatás, a szabadúszók világa, a határozatlan idejű helyett a csak bizonyos időre szóló alkalmazás, az alkalmi munka, a távmunka, az "on-call" munka, a feketemunka, és mindezek között a munkanélküliség hosszabb-rövidebb periódusai – a segélyek meg, a jóléti állam egyéb kiegészítőivel egyetemben, csökkenőben vannak. Röviden:


nő a bizonytalanság és kiszolgáltatottság.





Amikor a munkaidő és szabadidő közötti különbség elmosódik, amikor az ember bármikor behívhatóvá és kirúghatóvá válik, akkor a munkahely bizonytalansága átcsap az egész élet bizonytalanságába, akkor nem marad hely a magánéletnek, ahova vissza lehetne vonulni.

Az ideális munkaerő nem kötődik senkihez és semmihez (a szakmai hálózatokon belül gondozza a kapcsolati tőkéjét, de ez nem jelent szolidaritást), a végletekig rugalmas és tökéletesen kiszolgáltatott – ez az állapot terjed szerte a világon.

Ennek konkrét példája, ha nő vagy, az, amikor a lehetséges munkaadó az állásinterjún megkérdezi, házas vagy-e és van-e gyereked, illetve tervezel-e – a helyes válasz „nem, dehogyis”.

Az Euromayday mozgalom kombinálni próbálja mindazokat, akik ebben az újkapitalizmusban kiszolgáltatottak, bizonytalan helyzetűek, beleértve a bevándorlóktól, a képzetlen munkaerőtől kezdve a munkanélkülieken, a háztartásbelieken és a diákokon keresztül a projektről projektre, megbízásról megbízásra ugráló csúcsmenedzsereket és értelmiségieket egyaránt.

E csoportok között nem egyenlőségjelet tesznek, hanem párhuzamot vonnak, és azt állítják, problémáik alapvető jellege ugyanaz, s ezért érdekük a közös harc.


Ők a prekariátus.


A mozgalom célja, hogy az eltérések tiszteletben tartásával közös identitást építsen ezek között az igen különböző csoportok között, hogy felhívja a figyelmet a jelenségre, és létrehozza az ellene szerveződő közösségek horizontális hálózatát (azaz nem hierarchikus frontot akar építeni, hanem megkönnyíteni a kommunikációt és az együttműködést a létező, kisebb szervezetek közt).

És ezt nem csak próbálja, hanem csinálja is, például idén az olasz Euromayday-felvonulás szervezésében részt vesznek a bevándorlók szervezetei is.


A 2008-as követelések:

• a bevándorlók státuszának teljeskörű legalizálása
• jog az elnyomás nélküli önszerveződéshez és érdekvédelemhez
• feltétel nélküli alapjövedelem [ez gyakorlatilag egy állandó munkanélküli segélynek felel meg]
• európai minimálbér
• hozzáférés kultúrához, tudáshoz és készségekhez
• olcsó lakhatás joga



Az ünnepségek közötti hétköznapokban az Euromayday hálózatban résztvevő kollektívák a legkülönbözőbb eszközökkel harcolnak a kizsákmányolás kortárs formái ellen, összekötve egymással az érintett társadalmi csoportokat és néhol sikeresen megszervezve a kiszolgáltatott munkásokat.

A folyamat az évek során sokféle városi akciót és munkahelyi küzdelmet inspirált Európa-szerte; a francia filmgyártásban dolgozó kiszolgálószemélyzet sztrájkjaitól kezdve egy olasz bevándorló dolgozó sérelmei miatt kirobbantott áruházi botrányig.

A hosszú távú célok vitatottak, a résztvevők sem értenek egyet mindenben; az Euromayday egy folyamat, és nem egy kész ideológia. Vádolják őket például eurocentrikussággal, amire a bevándorlókért folytatott harcot hozzák fel ellenérvként.

Az Euromayday egyik lehetséges célja Európa újrafeltalálása. Európa mint projekt és cél jelenleg válságban van: a közös alkotmányt leszavazták a franciák és a hollandok (úgy kellett visszacsempészni a Lisszaboni Szerződés formájában), és a statisztikák sem túl biztatóak.

Az Eurobarometer eredményei szerint az európaiak 77 százaléka nem bízik a politikai pártokban, és 63 százalékuk – 28 ellenében – nem bízik a kormányában (2004-es adatok), illetve csak 10 százalékuk vallja magát elsődlegesen európainak (2005-ös számok). Márpedig az EU-politikusok még távolibbak és nehezebben ellenőrizhetőek, mint a saját kormányok. Ha sikerülne egy új alternatívát felmutatni, akkor az egyéb régiókat is inspirálhatna.



Itt Romániában persze mindenkinek elege van a diktatúra alatt szervezett hivatalos, állami május elsejékből, így az egész téma gyanúsnak tűnhet; ugyanakkor ezek a problémák tagadhatatlanul hazai problémák is, elég, ha a tavaly nyáron a túlfeszített munkába belehalt menedzserlány, Raluca Stroescu esetére gondolsz. És az európai bevándorlók egy része is mi vagyunk.




Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS