2021. október 17. vasárnapHedvig
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szlávok Görögországban és a Macedónia-névvita

mti/szerk. 2008. április 28. 10:33, utolsó frissítés: 10:06

Athén semmiképpen sem hajlandó elfogadni, hogy a volt jugoszláv tagköztársaság neve Macedónia. Újabb európai szürreália kisebbségügyben.



A NATO bukaresti csúcstalálkozóján Görögország elérte, hogy az egykori jugoszláv tagköztársaság – a mai független Macedónia – csak akkor lehet az észak-atlanti szövetség tagja, ha előbb rendezi a vele fennálló "névvitáját", amely lényegét tekintve inkább Athén névdiktátuma – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

Athén semmiképpen sem hajlandó elfogadni a valamivel több mint kétmillió lakosú ország hivatalos elnevezését – Macedón Köztársaság –, és így az a világszervezetnek is csak Macedónia, Volt Jugoszláv Köztársaság (angol rövidítése: FYROM) néven lehetett tagja.

A nyugati média ezt a vitát gyakran bizarr vagy abszurd jelzővel illeti, sőt egy alkalommal még a Kathimerini című konzervatív athéni lap munkatársa is


"a görög diplomácia tragikomikus fejezetéről"

értekezett. De még a bizarr dolgoknak is okuk van – mutatott rá Michael Martens, a FAZ balkáni szakértője.

>> Macedónia [wikipedia-szócikk] >>

Mint azt Alexander Josszifidisz Makedónia szláv ajkú görögjei című alapos és tárgyszerű könyvében feltárta, az okokat jelen esetben Görögország második világháború utáni történetében, azon belül is elsősorban az 1949-ben befejeződött görög polgárháborúban kell keresni.

A könyv olyan témát feszeget, amely a hivatalos Athén számára mindmáig tabu: azzal a szláv nyelvű népcsoporttal foglalkozik, amely az észak-görögországi Makedónia tartományban, Florina városa környékén él, és amelynek legalább egy része macedón nemzetiségűként határozza meg magát.

Görögországban mindmáig tagadják

egy ilyen kisebbség létezését. Athén legfeljebb annyit hajlandó elismerni, hogy a körzetben beszélnek egy bizonyos délszláv nyelvjárást, amelynek azonban a macedónhoz vagy bolgárhoz szerinte semmi köze.

Nem kell azonban nyelvésznek lennünk ahhoz, hogy észrevegyük a hasonlóságokat ezen nyelvjárás és a bolgárok vagy macedón szlávok nyelve között.

A görög polgárháborúban a makedóniai szláv népcsoport a legyőzött kommunisták oldalán állt, ami csak részben magyarázható világnézeti beállítottságukkal. Ezek a makedóniai szlávok azt várták a kommunisták győzelmétől, hogy autonómiát kapnak, vagy csatlakozhatnak az akkor Jugoszláviához tartozó Macedón Köztársasághoz, netán Bulgáriához.

Nincs mit csodálkozni azon, hogy a húszas évek, különösen pedig az 1936-ban puccsal hatalomra került görög tábornok, Ioannisz Metaxa diktatúrája óta nem láttak jövőt maguk előtt abban a Görögországban, amely


elnyomta és erőszakos asszimilációnak vetette alá őket.

A történelmi Makedónia területének hozzá tartozó részét Görögország 1912-ben, az első Balkán-háború eredményeként szerezte meg. Josszifidisz adatai szerint a szóban forgó területen az idő tájt még mintegy 250 ezer "szláv makedón" élt. Athén – nem is indokolatlanul – megbízhatatlannak tekintette ezt a Bulgáriával, majd később Jugoszláviával határos térségben élő népcsoportot.

"A görög propaganda főként ott erősödött fel, ahol a szláv-makedón lakosság továbbra is többséget alkotott. Ez különösen Florina körzetére volt jellemző, ahol mindmáig domináns a szláv lakosság" – írja Josszifidisz.

A helyi lakosság nyelvét – akkor ők bolgároknak nevezték magukat – elnyomták. A népcsoport tagjainak görög nevet kellett felvenniük, templomaikat, iskoláikat bezárták, a földrajzi neveiket megváltoztatták. A Metaxa-diktatúra idején


teljesen betiltották a szláv nyelvjárás nyilvános használatát.

A kommunisták polgárháborús veresége után, 1949-ben több tízezer szláv lakos menekült el a görög Makedónia tartományból, szellemfalvakat hagyva maguk után. A győztesek előtt a kettészakadt görög társadalom egyesítésének feladata állt, ezt szolgálta az az új keletű mítosz is, amelyet Josszifidisz úgy jellemez, hogy "egyenlőségjelet tett a kommunizmus és a szlávság közé".

Ez a teória oda vezetett, hogy "a kommunizmus görög változatát a szláv szomszédok, Bulgária és Jugoszlávia ideológiai köntösbe bújtatott expanzionizmusaként" értelmezték. A polgárháború veszteseit "Belgrád, illetve Szófia készséges kiszolgálóiként" állították be.

Az 1951. évi görögországi népszámláláskor már csak 41 ezren merték magukat "szláv ajkúnak" vallani, ami nem maradt következmények nélkül. Egész falvaknak kellett nyilvános esküt tenniük, hogy


soha többé nem beszélnek "szlávul".

A térségben megfordult utazók később arról számoltak be, hogy ezeket az "esküket" persze nem tartották meg, az állam pedig volt annyira bölcs, hogy nem avatkozott be, ha a parasztok a piacokon anyanyelvükön társalogtak.

Az állam azzal próbálta a helyi szláv nyelvjárást kihalásra ítélni, hogy egész napos óvodákat létesített, ahol természetesen görögül kellett beszélni. Azok a határtérségben élő lakosok, akik ragaszkodtak szláv-macedón identitásukhoz, csak a kilencvenes években merészeltek ismét a nyilvánosság elé lépni.

Josszifidisz szerint, aki alapos kutatóutakat tett a térségben, a görög Makedónia tartomány "szláv ajkú lakossága" ma 100 ezer és 200 ezer közé tehető.


Macedón identitás a szerb és a bolgár ellenében

A mai Macedóniának nincs sok köze Nagy Sándor birodalmához, s a mai macedón szlávokhoz. Egyáltalán mi az, hogy "macedón szláv"? Ez az identitásmegnevezés voltaképpen a 20. század elején alakult ki a balkáni ütközőzónában élő, főleg falusi lakosság körében, éppen az egymással rivalizáló bolgár, szerb, török és görög nemzetépítő törekvések ellenében.

N. O. Isaeva egy 2002-ben publikált tanulmányában az egykori macedóniai orosz konzuloknak az orosz külügyi levéltárban őrzött jelentései alapján vázolja a macedóniai nemzetiségi küzdelmeket az 1903. évi felkelés elfojtása után, amikor a béketeremtés ürügyén beavatkozó két nagyhatalom, Ausztria–Magyarország és Oroszország kieszközölte, hogy az akkor török fennhatóság alá tartozó koszovói, a monasztiri és a szaloniki vilajetben — ezeket hívták összefoglaló néven Macedóniának — 1905-ben népszámlálást tartsanak a lakosság nemzeti és a vallási hovatartozásának pontosabb meghatározása érdekében – írja Zoltán András a tanulmányt ismertetve.

>> A macedóniai szláv lakosság nemzeti öntudata a XX. század elején >> [Kisebbségkutatás, 12. évf. 2003. 1. szám]



Az 1991-ben függetlenné vált volt jugoszláv tagköztársaságban 1,1 millió macedón szláv él, ők alkotják az ország lakosságának 55%-át. Jelentős kisebbség az albánoké (35%), illetve a törököké (4,5%), ezen kívül romák, szerbek, bolgárok, görögök és vlachok élnek még az országban.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS