2021. december 7. keddAmbrus
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Egy hét múlva új korszak kezdődik Németországban

k. á. 2021. szeptember 18. 14:12, utolsó frissítés: 14:12

Nagyon úgy tűnik, Merkelt és a kereszténydemokratákat a szociáldemokraták váltják, de még elsülhet másként is a történet.


Jövő vasárnap egy korszak ér véget Németországban, ugyanis Angela Merkel, aki 16 éve kancellárként vezeti az országot, abbahagyja a politizálást. Az egyik legmeghatázozóbb európai államnak új vezetője lesz a szavazás után. Emellett a választás eredményétől függően számos különféle kormánykoalíció alakulhat, amit izgalmassá tesz a politikai verseny. A közvéleménykutatások alapján úgy tűnik, nincs meg az utódja, pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) ugyanis az új elnököt, Armin Laschetet indítja a kancellári székért. Laschet január óta tölti be a tisztséget, és bár május környékééig úgy tűnt, a CDU/CSU simán nyerni fogja a választásokat, először a Zöldek érték be őket, majd a választások előtti kritikus hetekben a számok azt mutatják, hogy az évtizedek óta erőtlen Szociáldemokrata Párt (SPD) jelöltje, a jelenlegi nagykoalíciós kormányban pénzügyminiszteri tisztséget betöltő Olaf Scholz lesz a befutó.

Amennyiben pedig a következő egy hétben nem történik semmi egetrengető, az is simán megtörténhet, hogy a kereszténydemokraták kiesnek a kormányból, és egy SPD, Zöldekkel plusz egy harmadik párttal alakuló új erő fog kormányozni. Bár már több kancellárjelölti vita is volt Scholz, Laschet és a zöld jelölt, Annalena Baerbock, között, utóbbi kettő nem árulta el, hogy hajlandók lennének-e a baloldali koalíciót (azaz az németországi volt állampárt utódjával, a Die Linkével való együttműködést egyértelműen felvállalni. A Die Linke társkancellár-jelöltje, Janine Wisler azonban jelezte, sem a CDU-val, sem a hardcore neoliberális jobboldali FDP-vel nem hajlandók kormányba ülni, ugyanis ezek “nem képviselik Németország jövőjét”, a szélsőjobboldali AfD-ről nem is beszélve (velük egyébként mindenki automatikusan kizárja a partnerséget).

De mit képviselnek egyenként a pártok?

A CDU/CSU válsága egyrészt abból is adódik, hogy a pártszövetség afféle centrális erőtérként működött az elmúlt években, ahol a mérsékelt jobb és baloldali szavazók is otthonra találtak. Az elmúlt években azonban a merkeli politika, főleg azért, hogy az AfD-vel szemben pozicionálja magát (akkoriban az AfD-ben még több mérsékelt politikus volt előtérbe tolva, mint manapság, mikor a párt retorikáját ledominálja a migránsellenesség), több tartományi szinten is együttműködött a radikális baloldallal, olyannyira, hogy “szalonképessé tették” a vele való politizálást. Laschetnek, aki a párt jobb szárnyán helyezkedik el, egy olyan csoportot kell összetartania, amelynek egy része könnyen azonosult az elmúlt években például az együtt kormányzó szociáldemokraták gazdasági elképzeléseivel. Míg Laschet jobbra tolja a pártot, addig simán átigazolnak az SPD-hez azok, akik nem akarnak vele menni.


Scholz és az SPD érdekes jelenség. Évek óta gyengélkednek, és míg a CDU-ra erőteljesen hatottak az elmúlt év kormányzási évei, Scholz mégis vezet a közvéleménykutatásokban, pedig alkancellárként és pénzügyminiszterként ő is kivette bőven a részét az elmúlt évek döntéseiben. A pragmatikus politikusként ismert, otthon csak Scholzomatnak becézett politikus mögött hosszú karrier van, volt már Hamburg polgármestere és a párt főtitkára is. Az elmúlt időszak TV-vitáin is az unalmas bürokratát adja, és ezzel nyer: nem beszél sokat, ügyesen tér ki a támadások elől, ő maga nem lendül ezekbe. Az SPD-n belül inkább a jobbszárnyához tartozik, de annak idején a párt ifjúsági szervezetének vezetőjeként meglehetősen radikális szociális reformokért ágált. Az elmúlt időszakban jó helyen volt a pénzügyi tárca élén, és a koronavírus válságának közepette ő volt az, aki a nyugalmat és a stabilitást árulta, Merkel ellen sem lázadt sosem, ezt pedig értékelni látszanak a választók. A legutóbbi közvéleménykutatások Scholznak 26%-ot jósolnak, a CDU/CSU 21 százalékon áll, a Zöldek pedig 16-on.

Na és akkor a Zöldek: bár áprilisban még úgy állt, hogy a hagyományos pártokat maguk mögé tudják utasítani, és kvázi minden komolyabb közvéleménykutató őket mérte az élre, mára visszaestek, dacára annak, hogy Németországban súlyos áradások voltak a nyáron, és minden épeszű ember a klímaválság számlájára írta ezt. A problémák Analena Baerbock kancellárjelöltté válásával kezdődtek el, a politikust ugyanis plágiumvád érte előbb, aztán magyarázatot követeltek tőle plusz jövedelemre, amit nem tudott igazolni. Nem volt nagy összegekről szó, de Baerbock defenzívába szorult, és azóta sem sikerült kikeverednie ebből magát.

Reális esélyük nincs, de a koalíciós tárgyalásokon komoly szerepük lesz a vállalkozói réteget képviselő neoliberális FDP politikusainak, ők azok, akik az adórendszer átalakítása ellen vannak, és ez a legnagyobb különbség köztük és az SPD meg az Zöldek között, akik progresszív adózást képzelnek el. Scholz nehéz helyzetben lenne mindkét esetben. Egyrészt az FDP blokkolhatná a reformokat, márpedig míg Scholz konzervatív, az SPD nagy része mind társadalmi, mind gazdasági kérdésekben balra tolódott az elmúlt években. A Die Linkével azonban komolyabb ideológiai problémák vannak, hiszen oroszbarát és NATO-kritikus politikát folytatnak, míg az SPD és a Zöldek is elkötelezett atlantisták. Bár a balosok a NATO-kilépés fantazmagóriáját mostanság kevésbé hangoztatták, ez pedig mobilizálta is a jobboldalt: mind Merkel mind Laschet egységes baloldali kormány rémképével próbálja ijesztgetni a németeket, egyelőre nem túl nagy sikerrel.

Az AfD-t tíz százalékra mérik, de őket mindenki “karanténba” rakná.

Mi az, ami elképzelhető tehát?

A baloldali koalíció a legvalószínűbb forgatókönyv, hiszen a szocdemek és a zöldek talán szívesebben kezelnék a balosok külpolitikáját, mintsem, hogy lenyeljék az FDP gazdasági vízióját. Ugyanakkor az FDP már jelezte, hogy legszívesebben a kereszténydemokraták mellé állnának be. Nem kizárt az a forgatókönyv sem, hogy ha Laschet másodikként fut be, úgyis mellé álljanak, csak ebbe a koalícióba meg a Zöldeket lenne nagyon nehéz bevonni, persze nem kizárt, hogy a megfelelő tárcák vagy akár a köztársasági elnöki szék átengedésével mégis belemennének a kormányzásba.

Ott van ugyanakkor a másik opció is, mégpedig, hogy a másik oldal királycsinálója lesznek a neolibek. Amihez ragaszkodnak: a pénzügyminiszteri tárca.

Az biztos, először fog megtörténni, hogy nem lesz elég két párt a német kormánykoalícióhoz, ez pedig jelentősen megváltoztatja a német politikát, hiszen több kompromisszumra lesz eleve szükség. Jövő vasárnap kezdetét veszi a Merkel utáni éra, és ez mind az európai, mind a kelet-európai térség politikájára komolyan ki fog hatni.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS