2021. június 19. szombatGyárfás
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Generációk jönnek, mennek, és az izraeli-palesztin ellentét nem oldódik meg

V.E. 2021. május 14. 14:51, utolsó frissítés: 2021. május 16. 13:10

A Covid, a politikai helyzet és a Ramadán miatt kimerült társadalomban olaj volt a tűzre az elmúlt napok vallási fanatizmussal terhelt konfliktusa.


Zsinagógák lángolnak, gázai lakóházak válnak pillanatok törmelék- és romhalmazzá, maguk alá temetve civileket, köztük nem kevés gyereket és nőt, zsidók támadnak arabokra és arabok zsidókra az izraeli városok utcáin. A legsúlyosabb konfliktusnak tűnik a jelenlegi az elmúlt hét év történetéből. 7 zsidó, közöttük két gyerek és 103 palesztin, ebből 27 kiskorú áldozata van az eddigi összecsapásoknak, de fölösleges is számokat írni, hisz néhány óra múlva, mire megjelenik az összefoglaló, már egészen biztosan ennél több halottja lesz az intifádának.

Mert tévedés ne essék, általános zavargás, felkelés, sőt háború felé tart a helyzet.



A jeruzsálemi összecsapások, a Hamász rakétatámadásai és az izraeliek bombázása után az izraeli hadsereg egységei, a harci gépek és a szárazföldi csapatok együttesen indítottak támadást a Gázai övezet ellen csütörtökön este. Az AFP közlése szerint Jonathan Conricus, a hadsereg szóvivője is megerősítette, hogy a gyalogsági egységek behatoltak a palesztin enklávé területére. Később más források arról számoltak be, hogy izraeli katonák egyelőre még nem léptek be Gázába, csak a hadsereg tűzérségi egységei lövik a palesztinok lakta területet.




Hol és miért kezdődött újra a harc?

A szikra Kelet-Jeruzsálemben fogott lángot: a szent városnak azon a részén, amelyet többségében arabok laknak, azonban izraeli fennhatóság alatt van, ahol szigorú katonai közigazgatás van érvényben. Amióta Izrael megszállta Ciszjordániát és ezzel együtt Kelet-Jeruzsálemet, szorosan együttműködött bizonyos szélsőjobboldali zsidó szervezetekkel annak érdekében, hogy zsidó telepesek beköltöztetésével megpróbálja kiszorítani az ott élő palesztinokat, és megfordítsa a régióban eddig uralkodó etnikai arányokat, hogy az esetlegesen megalakuló palesztin állam ne támaszthasson igényt ezekre.

Kelet-Jeruzsálemből tehát a 2000-es évek eleje óta egyre-másra telepítik ki az arab családokat. Jelen pillanatban a Sejk Dzsarah negyed lakóit próbálják kiszorítani. Sokaknak esélyük sem volt azokkal a zsidó telepesekkel szemben, akik az óváros mellett, a zsúfolt palesztin negyedekben akarnak ingatlanokat szerezni. Néhány palesztin család azonban fellebbezett a kilakoltatási végzés ellen, és hosszú jogi huzavona vette kezdetét. Izrael az ingatlanügyeket magánvitákként tünteti fel, de a családok nehéz helyzete globális figyelmet keltett. Nyilvánvaló az izraeli kormányzati szándék Jeruzsálem etnikai homogenizációjára.

Mit tett hozzá a konfliktushoz a Ramadán?

Április 13-án vette kezdetét idén a Ramadán hónapja, amikor egyébként is türelmetlenebbek, feszültebbek az emberek, hiszen egész nap nem esznek, nem isznak, ilyenkor több a súlyos közlekedési baleset és a munkahelyi balesetek száma is magasabb, és gyakrabban vannak összetűzések is a vallási fanatikusok között. A vallási hagyományok egyik fontos eseménye a böjti napot lezáró iftár, azaz a napnyugta utáni étkezés, ami a barátok és családtagok társaságában zajlik. Ezt ima előzi meg, a kelet-jeruzsálemi arabok ilyenkor az al-Aksza mecsethez mennek imádkozni.A palesztinok az ellen is tiltakoztak, hogy az izraeli rendőrség keményen korlátozta a gyülekezési szabadságukat a Ramadán ideje alatt.

Katonaság a Templom-hegyen. Getty ImagesKatonaság a Templom-hegyen. Getty Images


Az izraeli rendőrség ugyanis április közepén elbarikádozta az óvárosba vezető Damaszkuszi kapu környékét, ezzel megnehezítve a böjtöt éjszaka megtörő muszlimok gyülekezését és közös imádkozását a mecsetnél. A rendőrség szerint erre biztonsági okokból volt szükség. A palesztinok a vallási előírások betartása miatt csak napnyugta után tüntettek a túlkapás ellen, ezeket a tiltakozásokat azonban a rendőrség szerintük brutálisan leverte. Amikor múlt pénteken a Ramadán végének közeledtével palesztinok tízezrei gyűltek össze a kelet-jeruzsálemi Templom-hegyen, már megérett a helyzet egy komoly összecsapásra.

A legszentebb hely: a Har HaBáyit vagy al-Ḥaram al-©arīf

Kr.u. 70-ig itt, a Templom-hegyen állt a jeruzsálemi templom, amelyet Titus római császár romboltatott le a zsidók lázadása után. Az al-Aksza mecset már a muzulmán hódítás után, a 7. században épült fel, eszerint innen emelkedett az égbe Mohamed. Az al-Aksza azonban a lerombolt zsidó nagytemplomon áll, amely addig nem épülhet újra, amíg az al-Aksza ott van. A templomnak csak a Siratófal néven ismert nyugati támfala maradt meg, ahol a zsidók imádkozva gyászolják templomuk lerombolását. A törékeny status quo fenntartását nehezítette az is, hogy az utóbbi években egyre több vallásos zsidó közelítette meg az Al-Aksza mecsetet rendőri kísérettel imádkozás céljából, amely felbőszítette a muszlimokat.

Jeruzsálem-nap: amikor az ünnep és a gyász keveredik

Az indulatok először péntekről szombatra virradó éjszakán csaptak magasra, az al-Aksa mecset környékén, a Templom-hegyen. Pénteken este ugyanis több ezer muzulmán hívő gyűlt össze az esti imára, és ugyanakkor amiatt is, hogy tiltakozzanak a palesztin családok kilakoltatása miatt. A tüntetések, kőzápor és rendőrségi túlkapások egész hétvégén folytatódtak, és hétfőn csúcspontra emelkedtek. Erre számítani lehetett, hisz május 10-e sokszorosan terhelt dátum ebben a történetben.

Május 10-re volt kitűzve ugyanis a legfelsőbb bíróság ítélethirdetésének az időpontja a kilakoltatások ügyében, az ott élő palesztinok a Ramadán végét ünnepelték, a zsidók pedig ugyancsak hétfőn, május 10-én Jeruzsálem napját, az annektálás pillanatát jelölő nemzeti ünnepüket. Amíg a Jeruzsálem-nap a zsidóknak ünnep, az arab lakosság számára gyásznap, hiszen az egyik fél újraegyesítésről, a másik pedig a város elvesztéséről emlékezik.

Ebben a felfokozott hangulatban került sor az izraeliek ezreinek - főként vallási nacionalistáknak – a felvonulására a Templom-hegyre az Óvároson keresztül, beleértve a sűrűn lakott muszlim negyedet is. Nem csoda, hogy sok palesztin provokatívnak és erőfitogtatásnak érezte ezt a demonstrációt, és tettlegességgel reagáltak rá.

Tiltakozók az al-Akszar mecsetnélTiltakozók az al-Akszar mecsetnél


A rohamrendőrök emiatt hétfőn ismét behatoltak a Templom-hegyre, ahol csaknem tízezres tömeg barikádozta el magát. A konfliktus hamar eszkalálódott: villanógránátok fénye és fülsiketítő hangja verődött vissza a jeruzsálemi szent hegyről. A konfliktusban több száz palesztin megsérült a kődobáló tüntetők és a könnygázt, füstbombákat, gumilövedékeket bevető rendőrök összecsapásában.

A kialakult zavargások hatására egyébként legfelsőbb bíróság elhalasztotta a kilakoltatásokról szóló határozat kiadását.


A palesztin Hamasz ezután közölte, hogy rakétákat indít, ha az izraeli erők nem vonulnak ki a Templom-hegyről. Miután ez nem történt meg, jött a Hamasz rakétatámadása, majd arra az izraeli válaszcsapás, és azóta nincs megállás: a Hamasz azóta több mint 2000 rakétát lőtt ki, az izraeli katonaság pedig fontos épületeket bombázott le, többek között azt is, amelyben a palesztin szélsőséges alakulat tévéadója működött, és több fontos Hamasz-vezetőt sikerült kilőniük a célzott rakétatámadásokkal. Mindezt Jeruzsálemért.



Kinek a fővárosa?

Jeruzsálem évszázadok óta állandó színhelye a zsidók és az arabok közötti összecsapásoknak, és úgy tűnik, hogy továbbra is az egyik legvitatottabb város marad, amelyhez mindenki körömszakadtáig ragaszkodik. A mostani összecsapás is végső soron Jeruzsálem státusza körül robbant ki, amely, mint vázultuk, különösen kényes pont az izraeli-palesztin viszony esetében.

Izrael megalakulásakor a város az ENSZ eredeti elképzelései szerint corpus separatumként nemzetközi ellenőrzés alá került volna.

Az 1947-as első arab–izraeli háborúban Nyugat-Jeruzsálemet Izrael, Kelet-Jeruzsálemet az Óvárossal együtt Jordánia foglalta el, és később annektálta. Az 1967-es hatnapos háborúban azonban Izrael Kelet-Jeruzsálemet is megszállta, és a környező területekkel együtt Nyugat-Jeruzsálemhez csatolta.

A bombázások gázai áldozatainak temetéseA bombázások gázai áldozatainak temetése


Izrael egyik alaptörvénye, az 1980-as Jeruzsálem-törvény szerint Jeruzsálem az ország osztatlan fővárosa. Az izraeli kormányzat minden ága itt működik, beleértve a Kneszetet, a miniszterelnök és az elnök rezidenciáját, valamint a Legfelsőbb Bíróságot. A nemzetközi közösség ugyanakkor nem ismeri el az annexiót, és Kelet-Jeruzsálemet Izrael által megszállt palesztin területnek tekinti.

Donald Trump azonban felrúgta ezt a nemzetközi status quot akkor, amikor az Egyesült Államok elnökeként Jeruzsálembe helyezte át az USA nagykövetségét. Ezzel a szimbolikus gesztussal gyakorlatilag azt jelezte, hogy az USA Jeruzsálemet ismeri el Izrael fővárosának. A gond ezzel az, hogy a béketárgyalások során és a kétállamos megoldás keretében Jeruzsálemre a palesztinok is fővárosként tekintenek. A Trump éra alatt tehát egyértelmű lett, hogy az USA nem támogatja többé a kétállamos megoldást. Trump béketervét, amely teljesen leszűkítette a palesztinok mozgásterét, etnikai katasztrófaként élte meg a palesztin nép.

Diszkriminatív politikák

A Kelet-Jeruzsálemben élő zsidók izraeli állampolgároknak számítanak, míg a kelet-jeruzsálemi palesztinok csak állandó tartózkodási lehetőséget kapnak az izraeli állam részéről, amely visszavonható, ha hosszabb ideig a városon kívül élnek. Jelentkezhetnek ugyan állampolgárságért, de ez hosszú és bizonytalan folyamat, és a legtöbben úgy döntenek, hogy nem teszik, mert nem ismerik el az izraeli fennhatóságot.

Izrael zsidó negyedeket létesített Jeruzsálem keleti részén, amelyekben mintegy 220 ezer ember él. Mindeközben súlyosan korlátozta a palesztin negyedek növekedését, ami zsúfoltsághoz és több ezer engedély nélküli ház felépítéséhez vezetett, amelyeket bármikor lerombolhatnak az izraeli hatóságok éppen amiatt, mert nem hivatalos úton lettek felhúzva.

A B’Tselem izraeli jogvédő szervezet és a New York-i székhelyű Human Rights Watch a legutóbbi jelentésekben a Kelet-Jeruzsálemben megfigyelhető diszkriminatív politikára hívta fel a nemzetközi közvélemény figyelmét. Izrael apartheid politikát folytat – mondják a civil aktivisták, és számtalan konkrét példával támasztják alá állításukat. Izrael elutasítja a vádakat, a hatóságok szerint Jeruzsálem lakói, függetlenül attól, hogy zsidók vagy muszlimok, egyenlő bánásmódban részesülnek.

A Hamasz támadása

A jeruzsálemi konfliktus kirobbanása után a gázai övezetből is felröppentek a barkácsrakéták. Iszmáíl Hanije, a Hamasz vezetője kezdetben azt mondta, hogy addig folytatják a támadásokat, amíg Izrael fel nem hagy a Jeruzsálemben és az Al-Aksza mecset környékén tanúsított „agresszív és terrorista magatartással”. A helyzet azonban eszkalálódott, és pillanatnyilag úgy tűnik nincs visszatérés.

Kislány a törmelékek között a gázai övezetbenKislány a törmelékek között a gázai övezetben


A mostani támadás már csak azért is kiemelt figyelmet érdemel, mivel a Hamasz és a Palesztin Iszlám Dzsihád nevű iszlamista szervezet eddig csak Izrael ritkábban lakott déli részei ellen indított támadást, most azonban Jeruzsálem központját, illetve Tel-Avivot vették célba.

A Hamasz rakétáinak többségét kivédte ugyan az izraeli „vaskupola”, a rakétavédelmi rendszer, de azért itt is voltak civil áldozatai a támadásoknak, többen megsérültek, illetve számos épületben keletkezett kár.



A rakétacsapások után aztán rövidesen Izrael a gázai övezetet kezdte el bombázni, ötszáz légicsapást végrehajtva, jóval több ártatlan életet kioltva.




Elemzők: a nemzetközi nyomás segíthetne, azonban az az igazság, hogy mindkét szereplője a konfliktusnak profitálni akar a helyzetből

A témára rálátó szakértők egy része szerint a helyzet megoldásához most arra lenne szükség, hogy Amerika nyomást gyakoroljon Izraelre és a Palesztin Hatóságra is. Antony Blinken amerikai külügyminiszter szerda este telefonon beszélt Mahmúd Abbász palesztin elnökkel, és elítélte a Hamasz rakétatámadásait, illetve a feszültség csillapítását sürgette.

Az izraeli rendőrség felméri a károkat egy rakétatámadás helyszínénAz izraeli rendőrség felméri a károkat egy rakétatámadás helyszínén


Az ENSZ Biztonsági Tanácsában Tunézia, Norvégia és Kína nyilvános ülést kezdeményezett péntekre a konfliktus ügyében, amelyen a tervek szerint a két fél, Izrael és a palesztinok képviselői is részt vennének.

Izrael részéről a konfliktus kezelését bonyolítja a tartós belpolitikai válság, két éve négy választás sem vezetett stabil kormány megalakításához. Az izraeli vezetés következetesen azt kommunikálja, hogy a nyugalom helyreállítása érdekében a palesztin akciókra kemény választ kell adni.

Palesztin részről sem látszik valódi akarat a helyzet megoldására. A mérsékeltebb Fatah és a radikálisabb Hamasz egyaránt erősödhet ebben a helyzetben, bár utóbbi egyértelműen többet profitálhat belőle.

A Palesztin Hatóságot Arafat halála óta irányító Mahmud Abbász szintén időt nyer: a palesztinok tizenöt éve nem tartottak választást, amit a most 85 éves vezető a helyzetre való tekintettel tovább halaszthat azzal az érvvel, hogy Kelet-Jeruzsálem lakói nélkül nem lehet választást rendezni. Ebben a Hamász is egyetért, de nem felejti el hozzátenni, hogy Abbász ezzel is csak el akarja odázni csúfos bukását.

Nem lehet elvonatkoztatni attól sem, hogy Izraelben a két éven belül negyedszerre kiírt választások sem oldották fel a patthelyzetet: a 12 éve hivatalban lévő Benjamin Netanjahu nem tudott egy biztonságos többséget kialakítani, így május 5-én az államfő a megosztott ellenzék képviselőinek adott kormányalakítási megbízatást. Megállapodás híján a 72 éves Netanjahu egyelőre hivatalban marad – és nem kizárt, hogy hamarosan újabb előrehozott választás lesz. Mindeközben korrupciós ügyei miatt sem várnak kényelmes napok a túlélésre szakosodott politikusra, aki most mindent feltett a Hamász elleni kemény megtorlás kártyájára, mert ezzel végre lekerül napirendről a kormányalakítás és a korrupció kényes problémája.

Azonban, ami jó a politikusoknak, nem jó a gázai övezet lakóinak, sőt, az izraeli állampolgároknak sem. Ennek ellenére az események gyorsulása, a mindkét oldalon véres veszteségekkel járó akciók, lépések és válaszlépések félő, hogy egy újabb háborúhoz vezetnek, amelynek „eredményessége” azonban erősen kérdőjeles, vagy a konfliktus rendezésére egészen biztosan nem lehet számítani, hiszen Izrael és a Hamasz között már három háború is lezajlott, és nem sikerült egy életképes megállapodást tető alá hozni a feleknek. Egyes szakértők szerint a hosszútávú rendezése a konfliktusnak nem érdeke sem Izraelnek, sem a Hamasznak.

Háborús körülmények vannak ismét a gázai övezetbenHáborús körülmények vannak ismét a gázai övezetben


Ha a döntéshozók vissza akarják szerezni legitimitásukat, akkor el kell ismerniük, hogy a két állami megoldás halott - érvel Yousef Munayyer külpolitikai elemző, Izrael palesztin állampolgára. Megjegyzi, hogy a Jordán-folyó és a Földközi-tenger között egymásnak feszülő palesztinok és zsidók már évtizedek óta egy egyállami valóságban élnek, amelyet az izraeli és a nemzetközi emberi jogi aktiviták közül egyre többen apartheid-rendszerként jellemeznek. Az egyetlen előrelépés a konfliktusban - állítja Munayyer - egy olyan állam volna, amelyben a régió mind a 14 millió lakosának - akiknek körülbelül fele palesztin arab, és fele izraeli zsidó - egyenlő jogaik vannak.

Az egyállamos megoldás ötlete azonban a legtöbb izraeli számára elfogadhatatlan, mivel ennyi nem zsidó honosítása veszélyeztetné a zsidó polgárok többségi státusát. Ahogy Peter Beinart írja a The Times-ban, a Nakba megfordításához (a Nakba-nap a palesztinok nemzeti katasztrófájának állít emléket, ugyanis arról emlékeznek meg, hogy amikor Izrael állam létrejött, akkor elvesztették a hazájukat) „másfajta országot kellene felépíteni, egy olyat, ahol a palesztinokat egyenlő állampolgárnak tekintik, és nem demográfiai fenyegetésnek érzik jelenlétüket”.

Nyitókép: Egy palesztin férfi gyászolja gyermekét, aki a 2021. május 12-i bombatámadás áldozata lett Gáza városában. Fotó: Fatima Shbair/Getty Images

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS