Más szempontok: kicsoda Navalnij és mi (nem) történik Oroszországban?
Horváth-Kovács Szilárd 2021. február 09. 10:57, utolsó frissítés: 15:36Biztos tudjuk, kicsoda Navalnij? Az események a Putyin-éra végét jelzik? Forradalom lesz? Miért tüntetnek az oroszok?
A nemzetközi sajtóban egy ideje ismét címoldalra került Oroszország, mivel az ország belpolitikáját az Alekszej Navalnij ellenzéki politikushoz köthető történések felkavarták; és mivel a Szovjetunió utódállama a nemzetközi porondon is fontos szereplő – hatása közvetetten mindenkit érinthet –, ezért mindenki igyekszik álláspontot foglalni az események kapcsán.
A megfogalmazott álláspontok és vélemények viszont többnyire egyoldalúak, felszínesek, mivel nem ismerik fel az orosz történések valódi bonyolult jellegét. A nyugaton elterjedt narratíva szerint – amit számos lap erősít – Alekszej Navalnij egy politikai aktivista, oknyomozó újságíró-blogger, aki szembe megy Vladimir Putyin elnyomó autokratikus rendszerével, vállalva az ezzel járó következményeket: hogy a rezsim megpróbálja megölni, illetve bebörtönözi: ami meg is történt. A bebörtönzésre az orosz lakosság egy része tüntetésekkel válaszolt, ami ellen a Kreml brutális erőszakkal és több ezer tüntető őrizetbe vételével lépett fel.
Kicsoda Alekszej Navalnij?
A probléma ezzel a narratívával az, hogy Navalnij nem egy politikai aktivista, és nem is egy korrupciós ügyeket feltáró újságíró vagy blogger: hanem egy már két évtizede aktív politikus és üzletember. Politikai pályája vázlatosan:
- 2000-ben lépett be az Jabloko Orosz Egyesült Demokratikus Pártba
- 2004-ben részt vesz a Moszkvai Védelmi Bizottság megalapításában, amelynek célja a korrupció felszámolása;
- 2005-ben politikai ifjúsági mozgalmat szervezett „DA! – Demokratikus Alternatíva” név alatt;
- 2006-ben egy nacionalista, szélsőjobboldali felvonulás szervezője
- 2007-ben a szélsőséges nacionalista megnyilvánulásai miatt kizárják a Jabloko pártból, de „A Nép!” elnevezéssel meghirdeti Orosz Nemzeti Felszabadító Mozgalmat;
- 2008-tól viszonylag rendszeresen közöl anyagokat az oroszországi korrupciót leleplezve;
- 2011-ben létrehozza a Korrupcióellenes Alapítványt;
- 2013-ban elítélik egy korábbi (2008-as) üzleti ügyben történt állítólagos sikkasztásért, de óvadék ellenében szabadon is engedik; bejegyzik a mozgalomból kialakuló új pártot Emberek Pártja név alatt, amelynek majd vezetője lesz; a moszkvai polgármester választáson pedig második helyezést ér el
- 2014-ben a párt felveszi a Fejlődés Pártja nevet, majd más hasonló centrista pártokkal koalíciót kötnek;
- 2016-ban bejelenti, hogy indul a 2018-as elnökválasztáson, majd 2017-ben széles korrupcióellenes kampányba kezd; a tüntetések során többször letartoztatják, illetve ismeretlen tettesek fenyegetik, támadják, a választási bizottság elutasítja a jelöltségét, azzal érvelve, hogy Navalnij gazdasági bűncselekmény miatt próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést kapott, ezért tíz évig nem indulhat jelöltként választásokon;
- 2018-ban Navalnij megszervezi az elnökválasztás bojkottját, ismét letartoztatják, majd a választások után jegyzőkönyv felvétele nélkül szabadon engedik, további tüntetések szervezése és letartoztatások következnek;
- 2019-ben a moszkvai Duma választások során megszervezi az „okos választás” taktikáját, aminek hatására Putyin pártja elveszti szavazóinak egyharmadát; ismét letartoztatják, majd kórházba kerül, mert valamilyen kémiai anyaggal leöntötték, ami miatt súlyosan megsérültek a szemei;
- 2020-ban élesen kritizálja az alkotmánymódosító referendumot, amely lehetővé tette, hogy Putyin ismét indulhasson az elnökválasztáson; augusztusban megmérgezik, majd Németországban kezelik;
- 2021 januárjában egy leleplező videót tett közzé „Putyin palotájáról”, majd visszatér Oroszországba, ahol a rendőrség fogadja. Február 2-án a moszkvai bíróság három és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítéli, amelyből egy évet elengedtek, miután azt már letöltötte;
- és el is érkeztünk a közelmúltig, amikor Oroszország-szerte kormányellenes tüntetéseket tartottak, amelynek során a rendfenntartó erők brutálisan léptek fel, és több ezer állampolgárt állítottak elő.
Korrupcióellenes aktivizmus és politizálás
Ebből a vázlatos kronológiából kiderül, hogy a 44 éves Navalnij egy kiterjedt politikai és üzleti kapcsolatokkal rendelkező személy, aki már 21 éve aktív szereplője az orosz belpolitikának, és semmi esetre nem az a fiatal tényfeltáró blogger akinek Európából látszik – bár tény, hogy számos korrupciós ügyet leplezett le az általa alapított Korrupcióellenes Alapítvány munkatársaival együtt.
S bár tény, hogy több mint 40 tényfeltáró vizsgálatot folytattak, amelyek során számos korrupciós ügyet kivizsgáltak, több olyan anyagot is közzétettek, amelyek lényegében közismert információkat foglaltak össze politikai kampány céljából, amelyekre széles körű kormányellenes tüntetéseket szerveztek: a korrupcióellenes kampány és a politikai kampány egybeesését jól szemléltetik a 2017-18-as események, amikor Navalnij indulna az elnökválasztáson és széles körű korrupcióellenes kampányt folytat, aminek számos kormányellenes tüntetés az eredménye.
2019-ben az orosz igazságügyi minisztérium „külföldi ügynököknek” minősítette az alapítvány munkatársait, és pénzmosás vádjával eljárást indítottak az Alapítvány ellen.
A legutóbbi videó amely Putyin palotáját leplezte le, kapcsolódik a kampányhoz: ugyanis az épületről már 2011-ben beszámoltak az orosz környezetvédelmi aktivisták, majd 2012-ben a BBC is beszámolt róla, illetve 2015 után a közösségi médiában folyamatosan vezeti az olyan népszerű listákat, amelyek a világ vezető embereinek a legnagyobb házait listázza. Az oroszországi független és ellenzéki médiában pedig azóta is gyakran téma a palota. A tényfeltáró anyag ezekhez a feltárt tényekhez és vitákhoz képest kevés új adatot, összefüggést közöl, mint ahogyan a videó első része, amelyet sokan úgy értékeltek, hogy Putyin KGB-s múltját „leplezi” le, valójában nem tartalmaz sok új eddig nem nyilvános információkat: ugyancsak nyilvános és közismert tényeket foglal össze, amihez képest például a Partizán 2017-es összeállítása Putyinról sokkal alaposabbnak tűnik.
Navalnij videójának ereje és újszerűsége inkább abban áll, hogy retorikailag élesen szembeállítja az orosz átlagember életszínvonalát és a korrupcióval meggazdagodott vezetők szemtelen pazarlását. S mivel a videó közzététele jól volt időzítve – Navalnij visszatérése Oroszországba és azonnali letartoztatása – a hatása egy széleskörű tüntetéshullám volt. Ami egyes elemzők szerint előkészület a 2021 szeptemberében esedékes parlamenti választásokra, vagy a 2024-es elnökválasztásra, ami azért érdekes mert az alkotmánymódosítás miatt Putyin továbbra is indulhat (lásd itt).
A Putyin-éra végének a jeleit láthatjuk?
Françoise Thom a szovjet- és posztszovjet történelem szakértője szerint – interjút adott a Deutsche Welle Romániának – az események egyértelmű jelei annak, hogy a Putyin-érának közeleg a vége. A kutató több könyvben foglalkozott az ország múltjával és jelenével, illetve ő a Putyinizmus megértése – kiút a hazugságból (Comprendre le poutinisme - pour sortir de mensonge) című könyv szerzője.
Álláspontja szerint a zavaros 90-es évek után azok, akik hatalomra juttatták Putyint, azoknak az volt az elsődleges elvárása, hogy biztosítson egy egységes vezetést – mivel magyarázatuk szerint a Szovjetunió és Oroszország hanyatlását a vezetőség egységének a megbomlása idézte elő. Putyin pedig olyan vezetőnek bizonyult, akinek sikerült egységesítenie és összehangolnia a politikai és üzleti elitek érdekeit és hosszabb távon stabilizálni az országot. Viszont a Krím félsziget Oroszországhoz csatolása után az Európai Unió szankciói miatt az ország gazdasága megingott, ami rést ütött a Putyint támogató politikai-gazdasági elit egységén.
A szakértő szerint Navalnij videója nem készülhetett volna el, ha nem támogatja a tényleges hatalmat képviselő elit egy része: így kijelenthető, hogy Putyin ellenzéke immár nem csak a civil társadalom felől érkezik, hanem az államapparátuson belül is jelen van. Ez Françoise Thom meglátása szerint egyértelmű jele annak, hogy Putyin hatalmi pozíciója immár nincs teljesen biztonságban, mivel nem sorakoznak fel immár egy monolitikus tömbben mögéje.
A tiltakozás azt jelenti, hogy az orosz társdadalom él: de nem lesz ez forradalom
Michail Zigar, független orosz újságíró, a Putyin metamorfózisa – Semmi sem úgy történt, ahogy gondoljuk című könyv szerzője, aki a putyinizmus nagyon hasonlóan látja, mint Françoise Thom, a jelenlegi eseményeket másként értelmezi.
A közösségi médián több „józanul” gondolkodó kérdezte tőle, hogy mi értelme a tüntetéseknek, netán forradalmat akarnak az emberek? Válaszában kifejtette, hogy véleménye szerint „először is a tüntetések nem vezetnek forradalomhoz, másrészt puccshoz sem”.
Álláspontja szerint a tüntetés az egészséges társadalom normális reakciója a történésekre: „ha a társadalom nem tiltakozik, akkor kómában van. Mivel csak a teljesen közömbös és teljesen erkölcstelen emberek értenek egyet mindig a hatalommal” – írta. Meglátása szerint a tüntetéseknek és tiltakozásoknak a jelentősége a társadalmi önnevelésben van, ugyanis tőlük az emberek okosabbá és tudatosabbá válnak, még akkor is, ha nem mindig érik el azokat a célokat, amiért tüntetnek. „De mindig hasznos a tüntetés – a társadalom és a kormány/hatalom számára is.” Erre példaként az 1968-as európai tüntetéshullámot hozza fel, amikor ugyancsak sok „józan” ember fiatalok éretlen és értelmetlen mozgalmának tartotta az eseményeket, ami csak „rombolni tud”: pedig az ezekben a tüntetésekben résztvevő egyetemista generáció volt az, aki később – például Amerikában – lemondatta Nixtont, megállította a Vietnámi háborút, és kiállt a feketék jogai mellett. Hasonlóan – teszi hozzá – de Gaulle is bevette a rendőrséget a tüntetők ellen, egy évvel később mégis ő kellett lemondjon.
„A lényeg nem az aktuálpolitikai helyzet: a 68-as tüntetések alapozták meg világszerte a politikai kultúrát, azóta tudjuk, hogy micsoda az emberi jog. Attól kezdve kezdték a politikusok megváltoztatni a véleményüket a tömegről, és kezdték meglátni, hogy azok emberek” – írja, majd hozzáteszi, hogy akkor nőtt fel az első olyan generáció nyugaton, amely tiszteli önmagát.
„Moszkvában 1968-ban 7 ember ment ki a Vörös Térre. Jelenleg Oroszországban milliónyi ember tüntet, aki immár tiszteli önmagát. Ez azt jelenti, hogy a társadalmunk él, nem közömbös és nem erkölcstelen” – írta, viszont hozzátette, hogy a valódi változásokhoz még hosszú út áll az orosz társadalom előtt, de a mostani tüntetések már nem hiábavalóak.
Navalnij még rosszabb is lehet, mint Putyin?
Alexander Buzgalin, a Moszkvai Egyetem baloldali politológus professzora szerint a nyugati sajtó az egész eseménysort torzítottan látja, illetve mutatja: Putyint démonizálják míg Navalnijt hősnek tartják. Álláspontja szerint mindkét személy ugyanannak a politikai-gazdasági elitnek egy-egy reprezentánsa, de nem valódi politikai ellenfelek, s nem is önmagukat – az orosz népet meg elvétve sem – képviselik.
A tüntetéseket fontos eseménynek tartja, ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy bár lehet a tüntetők száma magasnak tűnik, de lakosságarányosan – a több mint 140 milliós országban, a többmilliós nagyvárosokban – valójában nem voltak olyan nagyok a tüntetések.
Másrészt meglátása szerint a nyugati sajtó kissé elvéti a tüntetések lényegi célját: az emberek nem Navalnij mellett tüntettek, hanem Putyin ellen. Ugyanis Navalnij támogatottsága – még a tüntetők között is – elég alacsony volt, annak ellenére, hogy igaz, hogy ő volt a mostani tüntetések gyújtópontja.
Ezt igazolja a független közvélemény-kutatás is, amely szerint Oroszországban ma Putyin még mindig a legnépszerűbb politikus, az után is, hogy az események következtében 5 százalékkal esett a támogatottsága, míg Navalnij pedig csak a hatodik a listán, bár 5 százalékot emelkedett a népszerűsége. Ami egyáltalán nem meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy a megmérgezést is teljesen másként látják az orosz állampolgárok, mint ahogy a nyugati sajtó tárgyalja: ugyanis a decemberi felmérések szerint közel fele „megrendezettnek” tarja a mérgezéses támadást (30%) vagy a nyugati titkosszolgálatoknak tulajdonítja (19%), és mindössze 15 százalék fogadja el Navalnij állítását, hogy az meg akarták ölni, mint politikai ellenfelet.
A baloldali politológus szerint igaz, hogy minden kritikát megérdemel Putyin, és valóban sokan kritizálják a döntéseit: viszont még mindig sokkal jobb vezetőnek tartják Navalnijnél. Ugyanis Putyinban egy olyan vezetőt láthatnak, aki kiáll Oroszországért, szembe mer menni az Európai Unióval és Amerikával, míg Navalnij szinte ugyanazt képviseli, mint Putyin, csak „behódol” a nyugatnak. S mivel az országban még meghatározó a szovjet kulturális tudat – amelyben a világ egyik legnagyszerűbb állama voltak – ezért bár tüntetnek Putyin ellen, de nem látják jobb választásnak Navalnijt.
Másrészt a Alexander Buzgalin felhívja a figyelmet arra is, hogy Nyugaton is számos jogos tömegtüntetés volt és van, amelyet éppen ilyen brutálisan levernek a politikai hatalmon lévő kormányok (például Franciaországban a sárgamellényesek tüntetését, stb), csak azt a sajtó nem kapja fel. Álláspontja szerint Nyugat és Oroszország között a különbség csak annyi, hogy nyugaton több a formális szabadság – ami Oroszországban is kívánatos lenne –, de a nyugati társadalmak és éppúgy ki vannak szolgáltatva a politikai-gazdasági tőkének, mint az orosz.