2021. január 18. hétfőPiroska
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Belarusszia: az országban mészárlás zajlik, minden élő, humánus, tehetséges és szakértő ember érintett

Horváth-Kovács Szilárd Horváth-Kovács Szilárd 2020. december 03. 16:06, utolsó frissítés: 2020. december 04. 15:45

Közel 30 ezer letartóztatottról, több ezer megvert, megalázott, több száz nagyon durva fizikai sérüléseket szenvedett emberről és több eltűnt vagy meghalt személyről szólnak a beszámolók.


December 6-a nem csak a romániai parlamentáris választások vasárnapja lesz, hanem a fehéroroszországi súlyos válság 19-ik hete: augusztus 9-én indult meg az országos tüntetéshullám Alekszandr Lukasenka választási győzelme ellen. Az események elején az újságolvasók feszült figyelemmel követték az eseményeket, majd megunták. S mivel a hírek, cikkek nem számíthattak szélesebb érdeklődésre, ezért a média is visszafogottabbá vált, majd a figyelme peremvidékére száműzte a fehéroroszországi eseményeket.

Itt írtunk részletesebb összefoglalót az akkori eseményekről, illetve itt közöltünk interjút egy az eseményeket érintett személlyel, amelyben jelentős szerepet játszóttak a fehérorosz nők.



Minden csoda három napig tart, mondja a szólás, s úgy látszik ez így van akkor is, ha a csoda – a lakosság szembenállása az elnyomó hatalommal – sokkal tovább kitart, mint azt bárki gondolta volna. A lázadások és forradalmak a történelmi tapasztalat szerint gyors lefolyásúak: vagy leverik őket, vagy győznek és változások következnek be.

A Belarusz Köztársaságban viszont egyik sem történt meg. Lukasenka egyre erőszakosabb eszközökhöz folyamodott, de a lakosság kritikus tömege mégsem adta fel a harcokat. Sőt, a Covid-19 járvány okozta egészségügyi válság tovább fokozta a helyzetet, ami még a politikailag-gazdaságilag stabilabb országokat is jelentős kihívások elé állítják.

Hibrid polgárháború
November végén interjút adott a Der Spiegelnek Szvetlana Alekszijevics, Nobel-díjas fehérorosz írónő, aki tagja volt Nemzeti Egyeztető Tanácsnak. Mint korábban írtuk, a koordinációs tanácsot a fehérorosz ellenzék hozta létre, hogy párbeszédet folytasson Lukasenkával. Szeptember elejére a tanács összes tagját vagy letartóztatták, vagy a börtön elől külföldre menekültek: Szvetlana Alekszijevics letartóztatásának elmaradása vélhetően annak a 17 európai ország diplomatáinak köszönhető, akik felkeresték lakásán – így a belorusz hatóságok nem mentek be. De mivel élete veszélyben forgott, és nem lehetett mindig valamely állam nagykövete az otthonában, szeptemberben ő is elhagyta az országot.

Októberben a legtöbb Európai Uniós tagállam is visszahívta a diplomatáit, köztük Románia is, akinek nagykövete, Viorel Moşanu, részt vett Szvetlana védelmében, miközben a román külügy 100 ezer euróval támogatta az ellenzéki/független fehérorosz sajtót és civil szervezeteket. Lukasenka – de vele együtt a fehérorosz lakosság is – így még inkább elszigeteltebbé vált, amely csak fokozta EU-szankciókat.

A Németországban menedéket és orvosi ellátást találó 72 éves írónő, Szvetlana Alekszijevics, aki a zsarnok ellen politikai szerepet is felvállalt, november végéig nem szólalt meg nyilvánosan. November elején viszont feltételezhetően Lukasenka emberei agyonvertek egy 31 éves fiatal tüntetőt a fővárosi „Változás terén”, ahogy az ellenállók nevezik, és ez volt az a pillanat, amikor Alekszijevics úgy érezte, meg kell szólalnia.

A 31 éves tüntető, Raman Bandarenka azért halt meg, mert oda mert menni néhány civil ruhás emberhez, akik egy mikrobusszal érkeztek a „Változás terére”, akik az ellenállás szimbólumait szedték össze a téren. Miután a civil ruhások fizikailag bántalmazták, egy rendőrségi egység elszállította, majd két óra múlva érkezett meg a kórházba, olyan súlyos sérülésekkel, amelyekbe belehalt. A kormány kommunikációja szerint részeg volt, és a tüntetők verték meg – viszont a kezelőorvosa kiszivárogtatta az orvosi lapját, mi szerint nem találtak alkoholt a vérében. A kormány válaszként börtönbe záratta az orvost. Raman temetése jelentős esemény volt a tüntetés történetében, amelyen több ezer ember vett részt, és több incidens történt az eseményen, majd azt követően ismét egy széles körű letartóztatási hullám vette kezdetét.

Tüntetések Minszkben, fotó: Andrew Keymaster, UnsplashTüntetések Minszkben, fotó: Andrew Keymaster, Unsplash


Szvetlana Alekszijevics úgy érezte, hogy meg kell szólalnia, hiszen betegsége és idős kora ellenére sem nézheti tétlenül, hogy több mind 27.000 embert zártak börtönbe augusztus óta, köztük tudósokat, tanárokat, egyszerű embereket, munkásokat, diákokat, orvosokat. „Embereket az élet minden területéről. Lukasenka romba dönti az országot” – indokolta megszólalását az írónő.

Meglátása szerint Minszk tele van maszkos és civil ruhás különleges erőkkel, akik folyamatosan vadásznak az ellenállókra. „Ez egy hibrid polgárháború, amelyben Lukasenka és követői állnak szemben a lakosság másik felével” – mondta.

Az írónő arról is beszámolt, hogy az el nem ismert államelnök mellett teljesen normális emberek is kiállnak, mert félnek, illetve a szovjet rendszer maradványai is Lukasenkát segítik. „Még engem is meglepett, milyen gyorsan visszatértek, például a Sztálin-korszak titkosszolgálati módszerei. A második világháborúban legyőztük a fasizmust és védőoltást fejlesztettünk ellene, de nincs semmilyen ellenszerünk, ami megvédene minket a Gulágtól és Sztálintól. A régi attitűdök látványosan bármikor újraaktiválhatóak” – mondta.

Beszámolója szerint Nyugat nem érti mi történik Fehéroroszországban, nem érzékeli milyen brutális erőszakkal szembesülnek ártatlan emberek: a börtönök olyan emberekkel vannak tele, akiknek az a vétkük, hogy részt vettek egy tüntetésen.

Gyakran nincs víz és illemhely a börtöncellákban, amelyeket négy ember számára terveztek, de 35 személyt zsúfolnak be. A rabok napokig, néha hetekig csak állva aludhatnak. Ilyen történeteket csak a Sztálin-korszakból ismerek. Megpróbálják módszeresen megtörni az embereket. Rengeteg rossz dolgot láttam az én országomban (az írónő Ukrajnában született – szerk megj), de el vagyok borzadva attól, ami Fehéroroszországban zajlik. Egy kicsiny, büszke állam harcol egy őrült gyilkos ellen Európa kellős közepén! És a világ hallgat.” – jellemezte a helyzetet, amelyben a börtönbe zárt, megkínzott emberek vétke annyi, hogy szeretnének új választásokat az országban, amelyet nem hamisítanak meg.

Szvetlana Alekszijevics szerint nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy Lukasenka az országot egy koncentrációs táborrá formálta, amivel szemben az EU válasza – a jelenlegi szankciók – nem elegek.

Koncentrációs tábor?

Az olvasó erre a kifejezésre összerezzenhet, hiszen a magyar nyelvterületen éppen közbeszéd tárgya, hogy a második világháború tragikus eseményeit nem szabad relativizálni, márpedig a „koncentrációs tábor” kifejezés azt idézi.

A „Nash Dom” Civil Kezdeményezések Központja nevű szervezet – ami lényegében helyi oknyomozó portálként működik – olyan kormányzati dokumentumokat leplezett le, és hozott nyilvánosságra, amely arra utal, hogy a kifejezés nem túlzás.

Az angolra is lefordított tényfeltáró anyag szerint a fehéroroszországi belügyi erők az elkapott és letartóztatott tüntetőket, ellenállókat különböző színű festékszóróval jelölik meg, amivel azt jelzik, hogy az illető személy milyen bánásmódban fog részesülni. Így amikor a rendőrség átad valakit a börtönőröknek vagy más belügyi szerveknek, akkor azok pontosan tudják, hogy kivel szemben meddig mehetnek el a megtörésben, kezdve a rossz bánásmóddal, a különböző kínzásokon keresztül a kivégzésig.

A cikk szerint azt a tüntetőt, akit sárgával jelölnek meg, kínozzák, és rossz bánásmódban részesül, de nem csonkítják meg. A vörössel jelöltek olyan kínzásra számíthatnak, amelyek gyakran járnak súlyos sérülésekkel, és amelyek testi fogyatékhoz vagy állandó egészségügyi károsodáshoz vezethetnek. Zölddel azt a személyt jelölik meg, akiknek jellegzetes a megjelenése (pl. raszta vagy kékre festett a haja, piercinget visel, stb.), és akiket a kínzás és a rossz bánásmódban részesítés mellett, verbális abúzusnak és inzultusoknak is ki lehet tenni. Fekete: az illetőt csonkításnak és más durva kínzásnak vetik alá. Meg nem erősített információk szerint, akár meg is lehet gyilkolni őket. Fehér vagy semmilyen jel: a tüntetőt nem kínozzák meg, nem részesül különösen rossz bánásmódban, és a fogva-tartás procedúrája után többnyire hazaengedik.

Érdemes tudni, hogy Fehéroroszországban a börtönbüntetésre ítélt személyeket eddig is színkódokkal jelölték – az öltözékük színe mutatta, hogy milyen ügyben voltak elítélve a belarusz büntetőtörvénykönyv alapján. Abban a színkódban például a zölddel a kiskorú drogtörvényeket megszegő rabokat jelölték, a sárgával a szélsőséges politikai bűnözőket, vörössel azokat, akik hajlamosak lehetnek a szökést vagy az öngyilkosságot megkísérelni. A két színkódhasználat hasonló logika mentén működik.

Tüntetők színnel megjelölt ruhái. Fotó: Nash DomTüntetők színnel megjelölt ruhái. Fotó: Nash Dom


A közel 30 ezer letartóztatottról, a több ezer megvert, megalázott, a több száz nagyon durva fizikai sérüléseket szenvedett emberről, és a néhány eltűnt vagy meghalt emberről szóló beszámoló hitelesíti a színkódos hírt.

Koronavírus Fehéroroszországban

Bár az első esetet Fehéroroszországban február 28-án jelentették be, a hatóságok nagyon sokáig tagadták a járványt, Lukasenka márciusban kifejtette véleményét, mi szerint ki kell menni dolgozni a mezőre mert az gyógyítja a Covid-19 megbetegedést, illetve hogy „vodkával kell megmérgezni a vírust”. A betegség terjedése miatt nem tagadhatták sokáig a járvány jelenlétét, de enyhébb intézkedéseket hoztak, s mivel keveset teszteltek, kevés eset volt – és több nemzetközi szervezet is meghamisított statisztikákra gyanakodik.

Tüntetések Minszkben, fotó: Andrew Keymaster, UnsplashTüntetések Minszkben, fotó: Andrew Keymaster, Unsplash


A májusi ünnepi parádét például nem halasztották el, arról Lukasenka a következőket nyilatkozta: „Nem tudjuk lemondani a parádét. Egyszerűen nem. Sokáig gondolkodtam rajta. Természetesen ez egy érzelmi, mélyen ideológiai dolog. Meg kell értenünk, hogy vannak akik meghaltak, feltehetően a vírus vagy más betegségek miatt. (…) De ők értünk haltak meg, még ha ez olyan patetikusan hangzik is. Gondoljunk arra, mit mondanának az emberek egy vagy két nap múlva (…), hogy féltünk” – így megtartották 20 ezer emberrel a felvonulást, bár aki nem akart, az nem kellett részt vegyen, találtak elég önkéntest.

A december 2-ai adatok szerint Fehéroroszországban összesen 139.908 esetet tartanak számon, amelyből 117.195 személy meggyógyult, és 1.174 személy halt meg a Covid-19 megbetegedéshez köthető okból. Az utóbbi hetekben sorra 1000 majd 1500 feletti új esetszámokat regisztráltak a 9 millió lakosságú országban.

Egy belorusz orvos véleménye szerint az adatok nem hitelesek, az esetszámokat 10-el kellene beszorozni, hogy reálisabb képet mutassanak, illetve a haláleseteket is manipulálják mivel az attól függ, hogy mit jelölnek meg a haláleset okának. Az orvos szerint Fehéroroszország jelenleg olyan helyzet előtt áll, mint amilyen az Olaszországi helyzet volt – mivel a kórházi helyek máris telítődtek, de az esetszámok tovább növekednek.

Ugyanakkor a fehérorosz orvosok és egészségügyi dolgozók helyzete más országokéval szemben sokkal rosszabb: mivel ők augusztus óta folyamatosan fogadják a hatóságok által összevert embereket, illetve a hatóságokkal kénytelenek szorosan együttműködni.

A hatósági visszaélések miatt eleinte az orvosok külön tüntetéseket szerveztek, viszont azonnal eljárás indult ellenük: így sok orvos – több százról van szó – hasonlóan járt mint a tüntetők: letartóztatások, munkahelyről elbocsájtások, aránytalanul magas pénzbírságok. Összesen több mint 4.000 orvos írta alá azt a nyílt levelet a hatóságok felé, amelyben kérik a rendőrségi erőszak beszüntetését, és a politikai foglyok szabadon bocsájtását, illetve a hivatalos választási eredmények érvénytelenítését.

Az egészségügyi dolgozók a tüntetéshullámok miatt létrehoztak egy Egészségügyi Szolidaritás Alap nevű szervezetet, amelynek célja, hogy az orvosok jogait megvédje. A szervezet indulása óta az orvosok alaptalan pénzbírságainak kifizetését vállalja át, ügyvédeket fogad, hogy kollégáikat kijuttassák a börtönökből, illetve próbálja felhívni a figyelmet az orvosok üldözésére.

Raman Bandarenka halála után a kórházban tiltakoztak az orvosok az egészségügyi dolgozók elleni atrocitások megállításáért. Fotó: Voices of Belarus. Raman Bandarenka halála után a kórházban tiltakoztak az orvosok az egészségügyi dolgozók elleni atrocitások megállításáért. Fotó: Voices of Belarus.


Egy minszki orvos a következőt nyilatkozta egy őt megkereső lapnak: „Úgy tekintek rá, mint az intellektus és a nyers erő közötti harcra. Elfogadhatatlan, hogy koronavírus terjedése közepette így fogyatkoznak az egészségügyi munkások. Van egy viccünk amelyet könnyek között szoktunk mondani: »Jelenleg úgy néz ki, az országos egészségügyi konferenciánkat a börtönben fogjuk megtartani«.” Arról is beszámolt, hogy a pandémia előtt is az egészségügyi rendszer komoly személyzethiánnyal szembesült, de most, hogy egyre több orvos van börtönben, a helyzet rettenetes: vannak, akiket 12 napra tartanak fogdában – ami azt jelenti, hogy egy kórházban 12 napig hiányzik egy tapasztalt orvos. „Viszont a hatóságoknak sokkal fontosabb, hogy leverjék a tüntetéseket, mint ez a probléma” – tette hozzá az orvos.

Ugyanakkor sok orvos védőöltözet nélkül dolgozik és ha elkapja a Covid-19 fertőzést, tovább kell dolgoznia, mert nem megengedett, hogy betegszabadságot vegyen ki, és nem is tesztelheti magát.

Az orvoshiányra Lukasenka a következőképpen reagált a nyilvánosság előtt november elején: „szeretnélek figyelmeztetni benneteket: nincsenek felesleges orvosaink. Mi magunk kell az embereket kezeljük. De követve az elveinket, nem fogunk bárkit megtartani. Ugyanakkor meg kell érteni, hogy aki elmegy, az nem jön vissza: ti ott fogtok dolgozni a nagy fizetésért, amiért elmentetek” – utalt arra, hogy álláspontja szerint azért nincsenek orvosok, mert a jobb fizetések reményében elmentek Lengyelországba, vagy más európai államokba.

A fehéroroszországi helyzetet az ellenzék egyik börtönbe zárt vezetője, Maria Kolesznyikova, röviden így jellemezte: „Az országban mészárlás zajlik, minden élő, humánus, tehetséges és szakértő ember érintett.

Szerk megjz: a fehérorosz civil sajtóorgánumokat, amelyek forrásainkként szolgáltak e cikk megírása közben nem linkeljük, illetve a szerzők, nyilatkozók neveit sem említjük, mivel az további veszélynek tennék ki őket. Másrészt volt olyan helyzet, vagy adat, amelyet nem tudtunk több forrásból ellenőrizni, vagy mert nem állt rendelkezésünkre, vagy mert ellentmondó adatokkal találkoztunk - ilyenkor a civil szervezeteket tartottuk hitelesebbnek. Ugyanakkor azt is szeretnénk jelezni, hogy a nem professzionális fordítások miatt (orosz, belarusz, angol - s abból magyarra) önhibánkon kívül is becsúszhatott egy-két hiba.

Ennek értelmében a cikk inkább egy képet vázol, mintsem tényközlő.


Nyitókép: Andrew Keymaster, Unsplash

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS