2020. szeptember 20. vasárnapFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Dull Szabolcs: az Index összeomlása nemzeti ügy, a teljes Kárpát-medencei nyilvánosságban űr keletkezett

Tőkés Hunor Tőkés Hunor 2020. augusztus 05. 14:05, utolsó frissítés: 18:27

Az Index egykori főszerkesztőjét titoktartási szerződés köti, de úgy döntött, hogy a legrövidebb út az egyenes beszéd. Nagyinterjú Dull Szabolccsal.


Dull Szabolcs ex-Index főszerkesztővel beszélgettünk a Fideszről, oligarchákról, bizonytalanságról, a kirúgásának körülményeiről, személyét ért támadásokról, sajtószabadságról, és természetesen a szerkesztőség kezdeményezéseiről, egy új portál lehetőségeiről. Nem maradt ki az Index és Erdély, az erdélyi olvasókhoz való viszony sem.

Mivel foglalkozol, amióta Bodolai László az Index Zrt. igazgatótanácsának elnöke felbontotta a munkaszerződésed?

Annyira sokkszerűen, gyorsan történnek a dolgok, hogy hirtelen meg sem tudom mondani, hány nappal ezelőtt történt az elbocsátásom, majd a kollégáim tömeges felmondása. Túlzás nélkül mondhatom, hogy százával kapom a – főleg – biztató üzeneteket. Ráadásul a nemzetközi média érdeklődése hatalmas: Brazíliától kezdve Japánig folyamatosan kapom a megkereséseket. Még mindig be van táblázva gyakorlatilag minden percem. Ami a jogi részét illeti, a szerződésem szerint még hat hónapig a céghez vagyok kötve. Eddig tart a felmondási idő, és ennyi ideig vonatkozik rám a versenytilalom is. Tehát, a munka alól ugyan felmentettek, de jogilag én nem csinálhatok semmit.

A fotókat Bődey János készítette a távozó indexesek utolsó napján. Bődey 2013 óta volt az index.hu fotóriportere. Tudósított a párizsi Bataclan szórakozóhelyen történt vérengzésről, a sárgamellényes tüntetésről is. Az egyik ötletgazdája, motorja volt a Mi vidékünk indexes projektnek. „Utoljára a kamerámon keresztül néztem végig, ahogy a kollégáim, barátaim egyszerre felmondanak. Hiszem, hogy ez egy kezdet, és nem kizárólag valaminek a vége” – idézték a Távozó indexesek Facebook-oldalukon. A fotók forrása szintén a Távozó indexesek Facebook-oldala A fotókat Bődey János készítette a távozó indexesek utolsó napján. Bődey 2013 óta volt az index.hu fotóriportere. Tudósított a párizsi Bataclan szórakozóhelyen történt vérengzésről, a sárgamellényes tüntetésről is. Az egyik ötletgazdája, motorja volt a Mi vidékünk indexes projektnek. „Utoljára a kamerámon keresztül néztem végig, ahogy a kollégáim, barátaim egyszerre felmondanak. Hiszem, hogy ez egy kezdet, és nem kizárólag valaminek a vége” – idézték a Távozó indexesek Facebook-oldalukon. A fotók forrása szintén a Távozó indexesek Facebook-oldala


Mi történt aznap, amikor Bodolai László kihívott az Index pénzügyeinek átbeszélésére?

A cég pénzügyeiről szóló beszélgetés lett volna a téma, de aztán egészen másról volt szó. Egy külső helyszínen találkoztunk, ahol az ügyvédjével várt. Ezt el is mondtam, amikor a kollégáktól búcsúztam, hogy azért kellett e-mailből megtudniuk az elbocsátásomat, mert Bodolai László ezt nem az Indexben, vagy az Index közelében közölte velem. Itt Bodolai elmondta, hogy tulajdonképpen mi is az a bizalomvesztés, amely ehhez a döntéshez vezetett. A szabadságunkat jelző barométerre hivatkozott, amelyet bő egy hónappal ezelőtt a szerkesztőséggel közös döntés alapján a veszélyzónába állítottuk át, illetve az ehhez kapcsolódó szolgálati közlemények vezettek az elbocsátásomhoz. Ami ezután következett, a szerkesztőség egységes reakciója, arra kevesen, de Bodolai László biztosan nem számított. A szerkesztőség láthatóan nem fogadta el Bodolai indokolását, ezért sorban, szinte mindenki benyújtotta a felmondását.

A fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldalaA fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldala


Ebben a reakcióban azért benne vannak az elmúlt hetek történései. Az elmúlt hetekben ugyanis elég feszült hangulatban zajlottak az értekezletek. Bodolai nemcsak velem, hanem a kollégáim egy részével is, például a lapvezetéssel, külön titoktartási nyilatkozatokat íratott alá. És én ezért is mondtam a szerkesztőségben, és nyilvánosan is hangoztatom azóta, hogy nagyon jó lenne, ha feloldaná ezeket a titoktartási kötelezettségeket, mert így legalább a nyilvánosság is picit jobban láthatná, hogy milyen hangulatban teltek az utolsó hetek. Hogy miről szóltak valójában, melyek a mozgatórugói a tömeges felmondásnak.

Titoktartási szerződéseket kötöttetek, de ha jól tudom, akkor ezen a titkos találkozón Bodolai és az ügyvédje által a felmondási papíron kívül egy másik dokumentum is terítékre került. Mit ajánlott Bodolai?

Bodolai László felajánlott nekem egy közös megegyezéses távozási módot is, amely nyilván jelentős pluszpénzt is jelentett volna. Másrészt viszont a dokumentumban az szerepelt, hogy „aktív visszautasítással elzárkózom minden nyilvános és magánjellegű kommunikációtól” – vagyis, hogy hallgatnom kellene mindenről, ami történt, és egyáltalán nem nyilatkozhatnék. Például ezt az interjút sem adhatnám a Transindexnek. Én ezt azért utasítottam el, mert végig – ebben az ügyben is és az egész pályám során – azt képviseltem, hogy a nyilvánosság, az átláthatóság a fontos. Hogy el tudjunk mondani mindent, amit tudunk, hogy a nyilvánosság, a közérdekű, a ránk tartozó ügyeket, minél jobban megértse. És úgy gondoltam, hogy az Index története – és pláne az elbocsátásom története – éppen olyan ügy, amelyben én nem burkolózhatok hallgatásba.

Az utolsó közös állomány-gyűléseteken, ezért is kérted a szerkesztőség többi tagját is arra, hogy ne hallgassanak. És nem is hallgattak. Hasonlóan az Internetto esetéhez, amiből megalakult az Index, a főszerkesztő kirúgása jelentette a 90 fős szerkesztőség többsége számára az utolsó cseppet a pohárban, testületileg felálltak. De mivel járt volna számukra egy esetleges kiegyezés?

Az Index körül már évek óta folyamatos a bizonytalanság, amelyet nyilván mi is észleltünk. A fejünk fölött, rajtunk kívül álló, átláthatatlan okokból és folyamatokon keresztül dőlt el, hogy milyen a tulajdonosi struktúránk. Pár éve oligarchák jöttek, mentek, cserélgettek minket maguk között. Emellett az Indamédiánál (az Index legfontosabb partnercégénél, amely a hirdetéseit értékesíti – szerk. megj.) is folyamatosak voltak a tulajdonjogi változások. A szerkesztőség éppen ezért, egy ilyen helyzetben, nagyjából úgy két évvel ezelőtt lefektetett két olyan alapelvet, amelyek biztosítása nélkül úgy gondoljuk, hogy nem tudjuk szabadon és függetlenül végezni a munkánkat. A két alapelv közül az egyik a tartalmi függetlenség, a másik pedig a szerkesztőség érinthetetlensége volt. Itt leegyszerűsítve arról van szó, hogy kívülről senki ne mondja meg nekünk, hogy miről írunk, vagy nem írunk. Illetve, kívülről senki ne akarjon beleszólni, hogy kikkel dolgozunk, vagy nem dolgozunk.

Ez utóbbit, a második alapelvet láttuk sérülni az elmúlt hetekben. Itt volt például az azóta már ismertté vált kiszervezési terv, amely, ugye az ötletgazda részletesebben is megírta a blogjában, arról szólt volna, hogy a szerkesztőség nagy részét külön kis cégekbe kiszervezik – ez ellen tiltakoztam én is és a szerkesztőség is. Ezután a rákövetkező hetekben anélkül, hogy konkretizálnám (mert nem akarom megszegni a titoktartási szerződésben foglaltakat), folyamatosan azt láttuk, hogy külső hatások érik az Indexet. Eközben egy hét alatt két vezérigazgatónk távozott, és üres is maradt a vezérigazgatói szék. Mindez nyilvánvaló módon a szerkesztőségnek nem tett jót, és semmiképpen sem volt érdeke. És egy ilyen átláthatatlan, kiélezett helyzetben bocsátották el a szerkesztőség vezetőjét, a főszerkesztőt. Vagyis itt a szerkesztőségnek, a kollégáimnak arról kellett dönteniük, hogy elfogadják-e ezt a döntést, lenyelik-e azt a békát, hogy hirtelen egy olyan ok miatt – amely nem biztos, hogy teljesen átlátható számukra – elveszítik azt a főszerkesztőt, akinek bizalmat szavaztak. Láttuk a fejleményeket: nem fogadták el ezt a helyzetet, és Bodolai László nem tudott megnyugtató magyarázatot adni nekik a történtekre.

A fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldalaA fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldala


Nemcsak a szerkesztőség mondott fel, a történethez az is hozzátartozik, hogy azóta három vezérigazgató mondott fel, vagy lépett vissza az Index Zrt. éléről. A vezérigazgatói pozíció megüresedése szimbolikus.

Valóban és talán ebben a mostani helyzetben kevesebb szó esett arról, hogy vezérigazgatók jöttek, mentek. Mi is csak kapkodtuk a fejünket, hogy egész pontosan mi történik. És a mai napig nem tudjuk, hogy az egyes vezérigazgatók, miért álltak fel. Például Ződi Zsolt, akit Bodolai László hozott. Ő hat napig volt a vezérigazgatónk, és amiatt távozott, mert nem volt hajlandó végrehajtani bizonyos változtatásokat, amiről közben mi semmit nem tudtunk. Ezzel párhuzamosan Vaszily Miklós, aki az Indamédiának az egyik tulajdonosa (és ismert az ő fideszes, kormányzati kötődése), arról beszélt egy sajtónyilatkozatában, hogy ha nem tetszett az indexeseknek az a bizonyos Gerényi-terv (a kiszervezési terv – szerk. megj.), akkor majd egy következő terv tetszeni fog nekik. De mi a szerkesztőségben nem tudtuk, hogy itt miről beszélnek. Milyen terv, milyen változás készül? És egyáltalán miért beszél a partnercégünk tulajdonosa egy ránk vonatkozó átalakítási tervről? És miért épp azóta készülnek ilyen átalakítási tervek, hogy Vaszily Miklós megjelent az Indamediánál? Pontosan ezek voltak azok a pontok, amelyek a szerkesztőséget bizonytalanságban tartották. És ne felejtsük el: oké, hogy ez egy cég, és mi a cégnek a munkavállalói vagyunk, de hát mi, az Indexnél különösen a kérdésekből élünk: a jelmondatunk is az volt, hogy nekünk kérdéseink vannak. És nyilvánvaló módon a bennünket érintő folyamatokról is vannak kérdéseink, ezekre pedig megnyugtató, valós válaszokat akartunk kapni.

Bodolai saját bevallása szerint, a Gerényi Gábor által kidolgozott tervet nem ő, az Index Zrt. igazgatótanácsának elnöke kérte, hanem egy másik cég tulajdonosa, az általad említett Vaszily Miklós, akinél az Indamédia 50%-os tulajdonosi része van, és olyan orgánumok kormányközelivé alakítása kapcsolódik a nevéhez, mint az Origó, a Tv2, az Echo Tv, az MTVA.

Igen, pontosan ezekre a részletekre gondolok, és ezért is emeltem ez ellen én is szót, hogy nyilvánvaló módon, ha kívülről kezdik meghatározni, hogyan működjön az Index szerkesztősége – és ebben nem veszik figyelembe a szerkesztőség érdekeit –, akkor ez nem egy elfogadható helyzet számunkra.

A szerkesztőség egy részét nem mentették fel a munkavégzés alól. Még ők írják a híreket. Mi lesz ezután? Mire számíthatunk a régi csapat részéről? És mekkora lesz a nyomás az új szerkesztőségen a megváltozott körülmények között?

Nyilván az, hogy most és a továbbiakban mi módon dolgozik az Index, arról nem tisztem nyilatkozni. Azt lehetett látni, hogy már múlt héten néhány kollégát felmentettek a munkavégzés alól. Nekik nem kell tovább bejárniuk a szerkesztőségbe. A kollégák nagyobbik részének viszont valahogy újságot kell csinálniuk. Érezhetjük a problémát: amikor egy ilyen sokkhatás után megválnak a munkahelyüktől, ami az életük fontos része volt, akkor elég nehéz minőségi újságírást produkálni. Ettől függetlenül, mivel profi újságírókról van szó, lehet látni, hogy megfelelően frissül az oldal, és a hírek azért kikerülnek.



Múlt héten azt is láthattuk, hogy érkezett egy főszerkesztő-helyettes Tevan Imre személyében. Ő egy régi indexes, azonban még 24 óra sem telt el, és távozott is ebből a konstrukcióból. Nyilván Imrét kell megkérdezni arról, hogy mit gondolt, amikor elvállalta a főszerkesztő-helyettességet, miközben nem volt főszerkesztő, és utána miért mondta vissza ilyen villámgyorsan ezt a dolgot. De pontosan jelzi ez a történés is azt, hogy az Index nem egyszerűen egy munkahely, ahol, mint a sakktábláról, le lehet kapkodni a bábukat, majd feltenni egy másik bábut a helyükre, aztán minden folytatódik tovább, hanem ez egy eléggé koherens értékrend alapján működő, igazi közösség. Nemcsak az vitte előre ezt az újságot, hogy munkaszerződések szabályozták azt, kinek mi a dolga, hanem az volt az igazi nagy ereje az Indexnek, hogy mindenki lelkesedéssel, jó hangulatban, vidáman tudta ezt az egészet csinálni. És nyilvánvalóan nagyon nehéz úgy alkotni, hogy nincs meg ez a mögöttes hangulat, nincs meg ez az erő.

A fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldalaA fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldala


Lehet-e ekkora számú szerkesztőséggel bíró portált létrehozni manapság Magyarországon, vagy inkább 444.hu, Magyar Hang szerű portálon gondolkozzon, aki újat akar?

Miután még fél évig a céghez vagyok kötve, én nem vehetek részt ilyesmiben. Csupán drukkolhatok egy ilyen lapnak, mert szerintem szükség van arra az értékrendre, amelyet az Index képviselt. Azt láttuk a korábbi években, hogy az egyes megszűnő, összeomló újságokból jellemzően sokkal kisebb szerkesztőség jött létre, és mindegyik szerkesztőség saját sztorikra, saját témákra, vagy egyfajta jellegzetes vonásra koncentrált. Az Indexnek viszont az volt a sajátossága mindvégig, hogy itt egyszerre kapott az olvasó friss hírt, sztorit és szórakoztató tartalmat is: mindenki tudta, itt folyamatos a hírszolgáltatás, a legfontosabb politikai, gazdasági témákkal is foglalkozunk, és emellett rengeteg olyan tartalom volt, amely gyakorlatilag az Index védjegyévé vált, és ha úgy tetszik, kevesebb köze van politikához és gazdasághoz. Például a Ma is tanultam valamit sorozat, amely egyfajta edukációs szerepet is játszik. De ugyanígy egy nagyon fontos része volt, a Mi vidékünk sorozat, ahol az egyes megyéket próbáltuk bemutatni különböző szempontok alapján. Nagy fájdalmunk, hogy a koronavírus miatt nem tudtunk megvalósítani a sorozatunk Hargita és Kovászna megyei állomását, amelyet a trianoni évforduló évében különösen szerettünk volna.

A nagy szerkesztőség lehetővé tette azt is, hogy nálunk a hírszolgáltatás az kvázi, folyamatos legyen. Vagyis, bárki, aki korán kelt, ébredés után bárhol, szerte a Kárpát-medencében, Indexszel indíthatta a napot. Megnézhette a reggeli kávé mellett, hogy melyek a legfrissebb hírek, de ugyanúgy azt is lehetett tudni, hogy ha éjszaka 11 órakor a párizsi Bataclanban történik egy terrormerénylet, akkor az Indexen azt is lehet követni, mert voltunk annyian, hogy ezeket az ügyeleteket el tudtuk látni. A nagy szerkesztőségnek az volt az előnye, hogy mi sok-sok olyan (akár közszolgálati) feladatot is végezhettünk, amelyet kisebb szerkesztőségek, nem tudtak. Így aztán tényleg ez űrt hagy maga után, ha nincs egy ilyen nagy szerkesztőség, amely szabadon, függetlenül, a nap bármely órájában bármiről gyorsan be tud számolni.

Ehhez a gondolathoz kapcsolódva pedig még elmondható, hogy az Index meg tudta szólítani ugyanúgy a Fidesznek, mint bármelyik más ellenzéki pártnak a szavazótáborát.

Pontosan. Szokás volt az Indexet ellenzéki médiumnak beállítani, miközben nyilvánvaló módon, mi semelyik pártnak a szekerét nem toltuk. És pontosan tudtuk a számokból és a rólunk készült kutatásokból is, hogy nagyon nagy számban olvasnak minket kormánypárti szavazók is. Kiemelném, hogy nemcsak a politikai hírek miatt, hanem a nagyon színes tartalom miatt, amit mindig is szolgáltattunk.

A fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldalaA fotó forrása: Távozó indexesek Facebook-oldala


A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezetének sajtószabadság indexe: Romániát a 48., Magyarországot csak a 89. helyre rangsorolta 2020-ban. Nálunk egyel, nálatok két hellyel volt 2019-hez képest visszaesés. Te amúgy, a történtek után, hogyan látod Magyarország sajtóhelyzetét?

A nemzetközi médiától is mindig megkapom ezt a kérdést: „Van-e sajtószabadság Magyarországon, vagy nincs?” – ez nem ilyen fekete-fehér. Azt szoktam mondani: a sajtószabadságot egy nagy és tágas szobának képzeljük el, jó nagy belmagassággal. Nem mindegy, hogy ennek a szobának a belmagassága 3 vagy 2 méter, vagy pláne nem mindegy, ha ennél is kisebb. Mert ha 1 méter 80 cm a belmagassága, akkor van ugyan sajtószabadság, csak jó néhányan nem szeretnek behúzott nyakkal, összegörnyedve mozogni ebben a szobában. Azt gondolom ennél a képnél maradva, a történtek után, ennek a szobának a belmagassága azért némileg csökkent.

Milyen módszerekkel operál a magyar kormány a kritikus hangok elhallgattatása érdekében?

Az, hogy a kormánynak, vagy Orbán Viktornak mi a szerepe az Index történetében, azt én is nagyon szeretném tudni. Ha általában kérdezed, azt lehet látni, hogy tíz éve (mióta Orbán Viktor és a Fidesz hatalmon van) tűnnek el, vagy omlanak össze azok a szerkesztőségek, amelyek nem hallgatják el a kormánynak nem tetsző témákat sem. Látható az is, hogy a Fidesz-kormány és a fideszes politikusok már azt sem szeretik, ha számukra kellemetlen kérdés elhangzik. Az Index hiába volt a legolvasottabb, legnépszerűbb lap, a kérdéseinkre nagyon sokszor nem kaptunk semmilyen választ. Orbán Viktor miniszterelnökként azóta nem nyilatkozott nekünk, nem adott egy miniszterelnöki interjút, hogy erre a posztra került, és a lapot „fake news gyár”-nak minősítette. Látható volt, hogy bökjük a kormány csőrét.

Mindig volt valami olyan magyarázat ezekre az átalakításokra, mint a gazdasági helyzet, amely az adott orgánum megszűnéséhez, átalakításához vezetett, ezt követően pedig a „megreformált” lapoknál nem olvashattunk több kormány-kritikát. Az Indexnél pedig érdekes helyzet áll fenn: ugyan a lap piacvezetője volt, de állítólag a Gerényi-féle átalakítási tervet a gazdasági helyzet hozta magával. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a hirdetésekből befolyó összeg a Vaszily Miklós tulajdonában lévő Indamédiánál landolt, ami sok kérdést vet fel. Nem tudom, te erről mennyire tudsz beszélni a titoktartási szerződés miatt?

Nyilván arról, hogy milyen az Index pénzügyi helyzete, háttere, nem tisztem beszélni. Én azt tudom, hogy ez a szerkesztőség az utóbbi hónapokban, a koronavírus-járvány alatt is erejét megfeszítve dolgozott. Olvasottsági csúcsokat döntött folyamatosan. Egyre többen olvastak minket, és a járvány alatt sokszor 2 millió fölötti olvasónk volt szerte az országból, de a világon és a Kárpát-medencében is nagyon sok olvasónk volt a visszajelzések alapján. Én azt gondolom, hogy a szerkesztőség folyamatosan jól teljesített, és mindig azon dolgozott, hogy minél érdekesebben írjunk a fontos dolgokról. Miközben a koronavírus okozta gazdasági válság miatt két megszorító csomag is érintette a szerkesztőséget. Az pedig nyilván nem a szerkesztőség dolga, hogy ebből a kiemelkedő olvasottságból mennyi pénzt sikerült kitermelni. Az egy másik szakma. De a magyar gazdaság furcsa sajátossága, ha egy piacvezető lap pénzügyileg nem tud profitálni abból, hogy milliók olvassák.



Téged nagyon sok támadás ért közben. Nekem kicsit úgy tűnt, mintha a történések kapcsán, célkeresztbe kerültél volna.

Én mindvégig a szerkesztőség érdekeit képviseltem, és nem igazán törődtem azzal, hogy kívül mi történik. Ami az elbocsátásom másnapját illeti, elkezdődött egy olyan lejárató kampány ellenem: a kormányhoz közel álló média eléggé behatóan gyártotta a hazug teóriákat arról, hogy én ellenzéki politikusokkal egyeztetve eszeltem volna ki azt, hogy az Index bedőljön. Miközben engem elbocsátottak, tehát nem arról van szó, hogy én robbantottam volna ki valamit.

Nem volt tehát egyeztetés, és ellenzéki politikusokkal sem beszéltetek erről a témáról?

Semmi ilyesmi nem történt. Dehogy beszélgettünk. Nekem ez miért lett volna érdekem? Ez az egész egy zs-kategóriás lejáratás a híváslistámmal. Ez sem az elbocsátásomkor, sem az azt megelőző hetekben nem került elő. Én korábban politikai újságíró voltam, parlamenti tudósító. Szinte mindenkit ismerek a magyar politikai életbe, minden oldalon. Ezek a politikusok nyilván nem felejtik el a telefonszámomat, és fideszes és ellenzéki politikusok is olykor leküzdhetetlen vágyat éreztek, hogy felhívják a legolvasottabb lap főszerkesztőjét. Nem mindenkinek vettem fel, de ha releváns dolgot mondott valaki, továbbítottam a politikai riportereknek, hogy építsék be a cikkükbe, vagy szóltam nekik, hogy ha éppen nyilatkozna egy érintett. De az Indexről én soha senkivel nem egyeztettem, ez egy szándékosan kitervelt hazugság, ami itt zajlik. Én ezzel különösebben nem foglalkozom, mert aki követi egy picit is a magyar közéletet, az valószínűleg jól szórakozik azon a teórián, hogy itt Orbán Viktor kormányzásának tizedik évében ellenzéki politikusok tudnának lapokat bedönteni. Van tehát némi szórakoztató faktor ebben a képtelenségben, másrészt azért vannak a dolognak olyan rémisztő részletei, mint például hogy a kormányhoz közel álló Origó az egyik cikkében a híváslistámra hivatkozik, ráadásul teljesen hamis információkat közvetítve. De azért felvetődik a kérdés, hogy hogyan tekinthettek bele a híváslistámba, mert ez finoman szólva is törvénytelen. Nekem ezzel kapcsolatban nincs ugyan semmilyen titkolni valóm, csak nyilván nem kellemes azt tudni, ha az ember személyes adatait a kormánypropaganda vizsgálja. De nem kívánok ezen sokat pörögni, mert ennek az egész híváslistás dolognak, a történethez semmi, de semmi köze nincsen.

A Mandiner és az Origó is írt arról, hogy visszautasítottad a székelyek újraindult Eu-s jogszabály-kezdeményezésének leközlését (a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért). Állításuk szerint nem írtatok erről, mi történt itt valójában?

Megköszönöm, ha belinkeled azokat a cikkeket, amelyeket írtunk erről a kezdeményezésről (például ITT és ITT – szerk. megj.). Hogy ez a dolog hogyan került elő ebben a történetben, azt szintén nem tudom. Nyilván hazugság, hogy ne írtunk volna korábban az aláírásgyűjtésről, és arról is természetesen, hogy újraindul ez az aláírásgyűjtés, hiszen mi egy olyan újságot csináltunk amely minden hírértékkel bíró dologról beszámol. Miért is ne számoltunk volna be erről? Ha jól emlékszem, Pesty Lacival, aki ennek a kezdeményezésnek a motorja (Pesty László az Irdala.hu kezdeményezés kampányfőnöke – szerk. megj.), nem készítettünk el egy felajánlott interjút, hiszen majd nyilván megkeressük, amikor kérdéseink vannak hozzá, és ha jól értem, ezt vette zokon. De ennek tényleg az égvilágon semmi köze nincs az Index összeomlási történetéhez.

Viszont eléggé sértő és fura látni, hogy megpróbál a kormánypropaganda egy ilyen nemzetellenes összeesküvőnek beállítani. Miközben az Index volt az a magyarországi médiumok közül, amelyik évről évre végig nagyon sok és kimerítő riportot adott Tusványosról. Nyilván ez a magyar belpolitika szempontjából is fontos rendezvény, de mi mégis fontosnak tartottuk azt is, hogy ne csak Orbán Viktor beszédére, hanem a korábbi beszélgetésekre is elmenjünk tudósítani Német Tomi barátommal és kollégámmal.



Időről időre, amikor a keretünk is engedte, erdélyi riportokat csináltunk. Az Index biztosan fontos a határon túliaknak is, most a történtek után is nagyon sok biztató üzenetet kaptunk határon túli, például erdélyi barátainktól. Nagyon sok nyilvános kiállás volt az ügyünk mellett – ezt a Transindexnek is szeretnénk megköszönni. Szerencsére a visszajelzésekből is azt érzem, és az erdélyiek is jól látták ezt, hogy az Index összeomlása nem csupán magyarországi, hanem nemzeti ügy: az egész Kárpát-medence nyilvánosságában keletkezett most űr.

(Nyitókép forrása: Sajó Dávid Facebook-oldala, Fotó: Bődey János)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS