2020. aug. 12. szerdaKlára
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lengyelországi választások: Andrzej Duda nyert. És az ország?

V.E. 2020. július 13. 18:51, utolsó frissítés: 18:52

Az államelnöki választásokkor gyakorlatilag kettőbe szakadt Lengyelország. Az utolsó pillanatig nem lehetett tudni, hogy a konzervatív és a progresszív erők összecsapásából ki kerül ki győztesen.


Lengyelország marad az illiberális pályán: 51,2 százalékos aránnyal, de mégis nyert az elnökválasztáson a jelenlegi elnök, a konzervatív kormány támogatását élvező Andrzej Duda. A kormányzó jobboldali Jog és Igazságosság Párt (PiS) Orbán Viktorral jó viszonyt ápoló jelöltje a második elnöki ciklusát kezdheti meg. Duda a kampányban az ország stabilitását helyezte előtérbe. Ezzel szemben ellenfele, Varsó polgármestere, Rafał Trzaskowski elsősorban zöldpolitikával, liberális államreformokkal, valamint a szexuális kisebbségek jogainak kiszélesítésével kampányolt. A választások eredménye az utolsó pillanatig kérdőjeles volt.

Az ellenjelölt két hónap alatt méltó ellenféllé fejlődött

Duda ez év áprilisig eleve a választás biztos esélyesének látszott, több felmérés szerint nem is került volna sor második fordulóra, azonban a koronavírus által okozott világjárvány és az azzal járó válság Lengyelországot sem kerülte el, és a kormány első körben kénytelen volt a májusra betervezett államelnöki választást két hónappal halasztani. Ez a két hónap éppen arra volt elég, hogy az ellenzék megtalálja azt a politikust, aki sikeresen fel tudott fejlődni addig, hogy a legdörzsöltebb politikai elemzők sem tudták megmondani sem az első fordulót követően, sem a második fordulót megelőző napokban, sőt az első exit pollok után sem, hogy a konzervatív Duda, avagy az ellenzéki erőket tömörítő Polgári Platform (PO) jelöltje, Trzaskowsi kerül ki győztesen ebből a szoros versenyből.

A két jelölt két különböző Lengyelország szimbolikus figurája, éppen ezért a kampány során a legtöbbet hangoztatott gondolat az volt, hogy ez a választás dönti majd el, hogy a konzervatív vagy a progresszív Lengyelország kerekedik-e felül ebben a harcban. A két politikus életpályája számos hasonlóságot mutat: mindketten nagyvárosokban, elitgimnáziumokban végezték középiskolai tanulmányaikat, és az ország legjobb felsőfokú oktatási intézményeiben képezték magukat tovább, sőt még ugyanannak a krakkói választókörzetnek is voltak a képviselői, a hátterük mégis teljesen különböző.


A két jelölt pályafutása: hasonlóságok és különbségek

Trzaskowski egy jónevű jazz zenész fia, Varsóban született, ott is nőtt fel, egy évet élt Amerikában, oxfordi és párizsi tanulmányutak után tért haza. A 2000-es évek elejétől a lengyel EU-tagságot előkészítő Jacek Saryusz-Wolski munkatársa volt, majd a 2009-es EP-választáson – a Polgári Platform (PO) színeiben indulva – mandátumot szerzett. Az Európai Parlamentben digitális politikával és adatvédelemmel foglalkozott, 2013-tól pedig – egy rövid ideig – Donald Tusk kormányában a közigazgatási és digitalizációért felelős miniszteri posztot töltötte be. 2014-ben megkapta az európai ügyekért felelős külügyminiszter-helyettesi pozíciót, és az új kormányfő, Ewa Kopacz megbízottjaként tevékenykedett az uniós tanácskozásokon.

Rafal Trzaskowski üdvözli a választópolgárokat. Fotó: Rafal Trzaskowski Facebook-oldalaRafal Trzaskowski üdvözli a választópolgárokat. Fotó: Rafal Trzaskowski Facebook-oldala


A 2018-as lengyel helyhatósági választásokon a konzervatív-liberális PO és a liberális Modernek (Nowoczesna) pártszövetsége, a Polgári Koalíció jelöltjeként elnyerte Varsó főpolgármesteri székét. Ebben a minőségében, 2019. december 16-án Karácsony Gergely budapesti, Matús Vallo pozsonyi és Zdenek Hrib prágai főpolgármesterekkel közösen egyezményt írt alá a Szabad Városok Szövetségéről. A nyilatkozatban a négy politikus megfogalmazta, hogy közösen szeretnének fellépni a politikai populizmus ellen és együtt lobbiznak az Európai Unióban az általuk fontosnak tartott célokért. A Polgári Platform, amelynek színeiben indult, mindig a nagyvárosokban érte el a legjobb eredményeket.

Andrzej Duda szülei a bányászati egyetemen oktattak, tagja volt a lengyel cserkészetnek és konzervatív-katolikus neveltetést kapott. A fiatal jogász a 2005-ös parlamenti választások után – frissen megszerzett doktorátusával – a győztes Jog és Igazságosság (PiS) frakciójának a munkatársaként kezdett dolgozni. Egy évre rá igazságügyminiszter-helyettes lett Zbigniew Ziobro mellett, majd 2008-ban Lech Kaczyński államfő kancelláriájára került. 2014-ben beválasztották az Európai Parlamentbe, ahol az Európai Konzervatívok és Reformisták képviselőcsoportjának lett a tagja. A 2015. évi lengyelországi elnökválasztáson a legnagyobb ellenzéki párt, a PiS jelöltjeként indult, és az első fordulót megnyerve bejutott a második fordulóba, a hivatalban lévő elnökkel, Bronisław Komorowskival mérkőzött meg, akit a legyőzött. Elnökként 2015. augusztus 6-án iktatták be hivatalába.

Andrzej Duda és családja a választás estéjén. Fotó: Andrzej Duda Facebook-oldalaAndrzej Duda és családja a választás estéjén. Fotó: Andrzej Duda Facebook-oldala


A két jelölt családi, társadalmi háttere leképeződött a választási eredményekben is: Trzaskowski legnagyobb támogatói csoportja a 30 éven aluliak közül került ki, Dudát pedig az idősebb korosztály, az 50 és a 60 feletti korcsoport támogatta erősebben. A hatalmon lévő államfő vidéken jobb eredményeket ért el, ellenfele a nagyobb városokban kapott több szavazatot. Az iskolázottsági megosztottság is így működött: az alacsony iskolázottságúak mintegy 77 százaléka választotta Dudát, a főiskolai vagy magasabb végzettségűek körében pedig Trzaskowski szerezte meg a szavazatok kétharmadát. Érdekes az, hogy az egyetemi hallgatók körében nagyjából fele-fele volt a jelöltek támogatottságának az aránya.

Duda: kampányígéretek, politikai programok

Az ügyvédi végzettséggel rendelkező, római katolikus vallású Duda fő kampányígéretei között szerepelt a „hagyományos lengyel család” megőrzése, a szexuális kisebbségeket negatívan érintő törvények bevezetésével. Többek között azt is bejelentette, hogy tilossá teszi az azonos nemű párok számára az örökbefogadást. Az államfő a választási kampánya során máskor is szóba hozta már a melegjogokat, júniusban például azzal váltott ki nagy felháborodást, hogy az „LMBTQ-ideológiát” a kommunizmushoz hasonlította. De Duda pártja, a kormányon lévő Jog és Igazságosság (PiS) volt az is, amelyik bejelentette októberben, hogy börtönnel büntetnék a fiatalok számára nyújtott szexuális felvilágosítást és fogamzásgátlással kapcsolatos ismeretek oktatását. A lengyel állami iskolákba egyébként nincs bevezetve a szexuális oktatás, mint önálló tantárgy. Ehelyett a „családi élet”-hez kapcsolódó ismereteket oktatnak, amelyek magukba foglalhatják a szexuális oktatást is. Ezeket az órákat gyakran egyházi kötődésű pedagógusok vagy éppenséggel papok, lelkészek, apácák tartják.

Duda sikerének a titka azonban nemcsak ezekben a konzervatív, kisebbségellenes megnyilvánulásokban rejlik. Támogatottságát sokkal inkább annak a széles társadalmi rétegeket érintő jóléti intézkedéseknek köszönheti, amelyek közül legjelentősebb az 500+ családtámogatási program, amelynek keretében a kisjövedelmű családok havonta minden gyermek után 500 zloty (az összeg mintegy 110 eurónak felel meg) támogatásra jogosultak 18 éves korig. Számos lengyel család a kormány politikájának eredményeként kilábalt a szegénységből, és emiatt úgy érzik, hogy a kommunizmus 1989-es bukása óta először van hatalmon egy olyan párt, amely törődik a szükségleteikkel. Különösen igaz ez a falvak és a kisvárosok lakosságára, ahol Duda mindkét esetben elvitte a szavazatok jelentős részét.

Amint az elemzők már a választásokat megelőző periódusban figyelmeztettek, az új mandátum lehetőséget kínál Andrej Dudának arra, hogy támogassa a kormánynak azokat a törvénymódosítási törekvéseit, amelyeknek célja a független intézmények, mindenekelőtt a közszolgálati média és az igazságszolgáltatás feletti nagyobb ellenőrzés megszerzése. Annak ellenére, hogy a lengyel közszolgálati televízió működését az adófizetők finanszírozzák, és alapokmánya kötelezi a politikai események kiegyensúlyozott megjelenítését, a hírműsorok eddig is elsősorban a kormányról és az államfőről szóló pozitív beszámolókkal, illetve az ellenzéket és Trzaskowskit támadó hírekkel kampányoltak, azzal vádolva a Polgári Platformot, hogy zsidó és LMBT érdekcsoportok irányítják.

Rafal Trzaskowskit támogató tömeg. Fotó: Rafal Trzaskowski Facebook-oldalaRafal Trzaskowskit támogató tömeg. Fotó: Rafal Trzaskowski Facebook-oldala


Duda eddig is erőteljesen támogatta a kormánynak azokat az intézkedéseit, amelyek igazságszolgáltatás önállóságát csorbították, és amelyek az EU és több nemzetközi szervezet szerint aláássák az ország függetlenségét és a jogállamiságot. Ennek eredményeként az EU-val fennálló kapcsolatok már jó ideje feszültek, és az újrázó államfő nem egyszer „képzeletbeli közösségnek" nevezte az Európai Uniót, amelynek léte vagy nem léte nem bír jelentős befolyással a lengyel állampolgárok életminősége szempontjából.

Mi a helyzet Rafal Trzaskowskival?

Noha gazdasági szempontból liberális nézeteket képvisel, elismerte, hogy a Törvény Igazságosság Pártjának a szociális programjai figyelemre méltóak. Azt nyilatkozta, hogy az 500+ programot ő maga is támogatná a továbbiakban is. Mint Varsó polgármestere részt vett az LGBTQ felvonulásokon és támogatásáról biztosította a szexuális kisebbségeket, ennek ellenére azonban ellenezte az azonos nemű párok általi örökbefogadást.

Az EU-barát, liberális politikus azonban nagyon sok kérdésben úgy nyilatkozott, hogy világossá váljon, az összlengyel érdekeket helyezi előtérbe, és pártok feletti államfő szeretne lenni.

A progresszív Lengyelországot támogató politikai erők abban bíztak, hogy Trzaskowskival megtörne a PiS lendülete, mivel a lengyel államfő hatásköre megengedi, hogy törvényjavaslatokat nyújtson be a Szejmnek, megvétózzon bizonyos jogszabályokat, amelyeket ezt követően már csak háromötödös többséggel fogadhat el a parlament, ugyanakkor pedig az ország külpolitikájára is jelentős hatással lehet.

Újabb öt év, jelentős irányváltás nélkül

A részvétel rendkívül magas, közel 70 százalékos volt. Az, hogy a rekordnak számító részvétel mellett ennyire kiélezett lett az eredmény, jól mutatja, hogy mennyire megosztott a lengyel társadalom. A Trzaskowski által képviselt progresszívabb, EU-barát vonal azonban veszített, és az elemzők szerint arra lehet számítani, hogy az országban folytatódni fog a bíróságok, a média és az önkormányzatok függetlenségének korlátozása, illetve a szexuális kisebbségek jogainak további csorbítása.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS