2020. július 9. csütörtökLukrécia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Mind Trumpnak, mind Bidennek jól jött a George Floyd halála miatti tüntetéshullám

kérdezett: Kulcsár Árpád 2020. június 04. 16:40, utolsó frissítés: 17:48

Sem Trumpnak, sem a demokratáknak nem feltétlen érdeke, hogy gyorsan és mindenki számára kielégítő módon záruljon a jelenlegi tüntetéshullám - véli Kaló Máté külpolitikai elemző.


Több mint egy hete tartanak a zavargások az Egyesült Államokban, amióta egy letartóztatás során életét vesztette George Floyd afroamerikai férfi, és nyilvánosságra került egy videó, amelyen a fegyvertelen férfi nyakán hosszú perceken keresztül térdelt az egyik rendőr, miközben az levegőért könyörgött. Az elmúlt időszakban számos városba bevonult a Nemzeti Gárda, Donald Trump elnök pedig a hadsereg bevetését fontolgatja. A kialakult helyzetről Kaló Máté külpolitikai szakértővel beszélgettünk, akinek kutatási területe az amerikai belpolitika és euroatlanti kapcsolatok.

Az Egyesült Államokban nem túl ritka, hogy lapok címoldalára kerül olyan rendőri túlkapás, amelynek elszenvedői a színes bőrű kisebbségek. Mit gondol, miért éppen George Floyd halála váltott ki ekkora tiltakozáshullámot?

- Egyfelől azért, mert egy ideje nem volt nagyon hasonló horderejű és mértékű felháborodást kiváltó esemény. Ehhez hozzátartozik, hogy hónapok óta be van zárva a fél világ, így az amerikaiak is, és a monoton, koronavírusról, gazdasági válságról és rendőri erőszakról szóló hírek közt ez az esemény sokkal inkább kiugró fejlemény volt.

Aki látta az incidensről készült videókat, mindenféle egyéb frusztráció nélkül is nagy felháborodást érezhetett, de azt hiszem, a fent említettekkel együtt most szerencsétlen módon kulminálódott ez. Az egyébként csendes és méltóságteljes tiltakozások, amelyek hasonló esetekben szoktak történni, emiatt fordulhattak most át gyakran erőszakos összecsapásokba, zavargásokba, helyenként fosztogatásokba. Bár hozzátenném, hogy az utóbbiak továbbra is kisebb szeletét jelentik a tiltakozásoknak, és nagyon sokszor láthattuk az elmúlt időszakban, hogy a békés demonstrálókat is nagyon kemény eszközökkel oszlatta fel a rendőrség, sokszor újabb túlkapások keretében.


Nagyon úgy néz ki, hogy az állami rendfenntartó szervek lépéskényszerbe kerülnek, mint ahogyan a feletteseik is, például a kormányzók. Másrészt kiterjeszthetik a szövetségi szervek hatalmát. Az elnök a hadsereg és a Nemzeti Gárda bevetésével nem feltétlenül a jó irányba tereli az eseményeket.

Valóban, Trump a hadsereg bevetését sürgeti. Miért tartja hibának ezt?

- Nem a saját szempontjából tartom hibának, hanem a probléma megoldásának szemszögéből. Politikailag nem feltétlenül az az érdeke sem Trump elnöknek, sem a demokratáknak, hogy minél gyorsabban, mindenki számára kielégítően záruljon le ez a szituáció. Trump számára van egy járvány, amelyet meglehetősen rosszul kezelt, és ez az elmúlt években szárnyaló amerikai gazdaságot padlóra viheti, ha tartós marad. Ehhez képest jött egy nem szokatlan, de a korábbiakhoz képest durvább incidens, ez pedig egy tradicionálisan sokkal könnyebben beárazható amerikai társadalmi konfliktust képez le. A bűnelkövetéssel szembeni határozott és stabil, az úgynevezett „law and order” típusú megközelítés ütközik ebben a társadalmi érzékenységgel.

A rendfenntartó erők támogatásában a republikánus politikusok jórészt egyetértenek, és sajnos be kell látni, hogy a latens és a nyilvánvaló rasszizmus is felfedezhető még az amerikai társadalomban, nemcsak egyéni, hanem intézményi szinten is. A bűnüldözésben például még mindig jelen van az úgynevezett racial profiling, ami a bűnelkövetők fizikai megjelenése általi megkülönböztetésre vonatkozik, az előállítás és a letartóztatások során is létező ez a probléma.

A rendfenntartó erők támogatottsága Trump szavazóbázisán belül kiemelkedő. Őket is bántja, hogy ártatlan embereket megölnek, de a tiltakozásokkal általában nem értenek egyet, főleg úgy, hogy a Trumpot támogató média leginkább a zavargásokat, a fosztogatásokat és a rendbontást emeli ki. Ezen a ponton már azt gondolják, hogy a rendőri erőszak, ha nem is jogos, de talán nem is olyan véletlen, hogy ezeket a csoportokat keményebben kezelik, és akár jónak is tartják az erőteljesebb fellépést. Trump számára sokkal közvetlenebb téttel bírnak az események - gondolok itt a novemberi elnökválasztásra - és ezért hiszem, hogy a helyzet jogi, procedurális megoldása csak másodlagos lehet számára.

Ha már az elnökválasztást felhozza: hogyan látja Joe Biden tevékenységét. Sokan azt mondják, meglehetősen gyengén és bátortalanul lép fel.

- Öröm az ürömben Bidennek a mostani helyzet, hiszen napokkal az incidens előtt volt egy számára nagyon kellemetlen, de az idei választási ciklusban nem példa nélküli médiabakija, amikor egy kimondottan feketék számára szóló rádiós műsorban az hangzott el a szájából, hogy “ha fekete vagy, és nem tudod, hogy Trump és közülem kire kell szavazni, akkor nem is vagy igazi fekete”. Ezek után neki jól jöhet ez a konfliktus, ahol ő a kiegyensúlyozott jelölt, és nem azt a feszültséget szító politikust testesíti meg, mint amit Trump bevállalt.

Láthattuk, hogy hétfőn Trump szokatlan módon kisétált a Fehér Házból és a Lafayette térre ment, ahol a Szent János templom előtt bibliával tartott beszédet. Megmutatta, hogy ő nem barikádozta el magát a Fehér Házban és igenis ki mer állni. Elmondta, hogy ő a békés tüntetők pártján áll, és amíg beszélt, addig a rendvédelmi szervek könnygázzal oszlatták a békés tüntetőket. Ezzel szemben Biden nem beszél sokat. Amikor beszél, akkor sokat bakizik. Sok politikai kommentátor mondta az előválasztási kampányban, hogy egy 77 éves politikusról van szó, ezek már a demenciának a jelei lehetnek nála, és nem feltétlenül megfelelő jelölt a harcias Donald Trumppal szemben (aki azért már szintén 73 éves - szerk. megj.) Ilyen szempontból még a járvány is szerencsésen jött neki, hiszen legitim oka lehet rá, hogy ne mutatkozzon sokat. Vannak azonban békítő jellegű megnyilvánulásai, Facebook-videói, amelyekben valóban méltóságteljes módon próbálja a konfliktust csitítani. Tehát pont azt teszi, amit tőle demokratikus elnökjelöltként elvárható. Ezzel tud most a saját pozícióján javítani.

Azt mondja tehát, mindkettőjüknek jól jön ez a helyzet, de végső soron ki jöhet ki a legjobban belőle?

- Előfordulhat, hogy mindketten egyszerre. Donald Trump folyamatosan csúszik lefelé a közvélemény-kutatásokban, holott január-február környékén még azt láthattuk, hogy alacsony népszerűsége és sokszor vállalhatatlan viselkedése mellet is jól állt. A demokraták bakijai és a nem túl lelkesítő versengés az idős államelnök-jelöltek között segített neki ebben. Ezek olyan összhatást értek el, hogy Trumpnak valós esélye volt az újraválasztásra. Azóta a járvány, a megszűnő munkahelyek, az elnök egymásnak is sokszor ellentmondó nyilatkozatai, a Kínára való mutogatás olyan államokban is komoly érvágást jelentett, ahol nem kellett volna szorosabb versenyre számítania. Ez azt jelenti, hogy ősszel sokkal több állam lesz versenyben, Trumpnak meg kell osztania az erőforrásokat, és kevésbé tud majd a számára kulcsfontosságú helyekre fókuszálni. Neki a mostani konfliktus azért jó, mert egy stabil törésvonal mentén tudja mobilizálni a közösségét. Továbbá azért is kedvezhet neki a helyzet, mert bár őt egy szűkebb társadalmi koalíció támogatja, de az viszont extrém mértékben.

A demokratáknál pont fordítva van, ott egy szélesebb társadalmi koalícióról beszélhetünk, ez a sokak által ártatlanul vagy akár gúnyosan "szivárvány-koalíciónak" nevezett társadalmi csoport még Obama elnök idején állt össze a liberális értelmiségből, az alsó- és középosztály munkásrétegeiből, akik a szociális politikájuk baloldalibb vagy társadalmilag érzékenyebb volta miatt szavaznak a demokratákra. Viszont ők jóval kevésbé elkötelezett szavazók. Van egy régi mondás, amit előszeretettel szoktak használni: “Democrats fall in love, republicans fall in line". Azaz a demokratákat meg kell hódítani, “szerelembe kell essenek” a jelöltjükkel, a republikánusok ezzel szemben viszont fegyelmezetten elmennek szavazni, bárki is legyen a jelöltjük.

Biden tehát szintén egy szélesebb koalíciót akar megszólítani, de ahogy Hilary Clintonnak nehézségei voltak ebben 2016-ban, Bidennek is lehetnek idén. Neki könnyebbnek tűnik ez, hiszen jelenleg úgy fest, olyan államokban van esélye, ahol korábban nemhogy Clintonnak, hanem Barack Obamának sem volt. Ilyen például Arizona, itt nemcsak Biden, hanem a demokrata szenátorjelölt is vezet a hivatalban levő republikánus politikus ellen. Biden, amennyiben el tud ilyen kisebb-nagyobb déli államokat hódítani, akkor Trumpnak az sem lesz elég, hogy előzőleg a Közép-Nyugatról sok szavazót át tudott csábítani.

A jelenleg mutatkozó trendek Biden irányába billentik el kicsit a mérleg nyelvét. De még sok idő van hátra a választásokig, nem tudjuk, hogy alakul a koronavírus, milyen lesz a gazdasági helyzet, hogy a járvány miatt egyáltalán tudnak-e szavazni az emberek, vagy hogy milyen formában tudnak. Ezek most mind benne vannak a kalapban, tehát csak nagyon rövid távú prognózisokat lehet tenni. Ha Biden nem folytatja ezt a bakikra hajlamos viselkedését, úgy önbizalomra adhat okot neki a járvány- és krízishelyzet. Az is jó neki, hogy nem kell a nyilvánosság előtt mutatkoznia túl sokat, hanem elég néha médiaüzenetekben megjelenni, adni egy-egy interjút, és csöndben be lehetne húzni a választásokat novemberben. Számára ez lenne az ideális, és erre jó esélye is mutatkozik most. Látszik amúgy, hogy ez nagyon bosszantja Trumpot, akinek így nincs igazán kivel konfrontálódnia, a médiával vív harcot, de ezt eddig is tette. A pártja is vakarhatja a fejét, hiszen novemberben akár a szenátusi többségük is elveszhet. Ez év elején még nem így tűnt, de a demokraták azóta előretörtek. Jelenleg úgy tűnik, a demokraták mindkét házban meg tudják szerezni a többséget, és amennyiben ezt Trump kipöckölésével meg tudnák koronázni, úgy 2023 januárjáig nagyon erős felhatalmazással tudnak kormányozni.

Lehet-e számítani arra, hogy a szövetségi kormány túlhatalomra tesz szert a tüntetések alatt? Egyrészt Trump állítólag nagyon éles hangon szólt a kormányzókhoz, másrészt az a terve, hogy az Antifa mozgalmat terrorszervezetté nyilvánítsa, ezzel pedig veszélyes terepre csöppenne, mégiscsak egy belföldi mozgalom tagjait terroristázná le.

- Rövid távú politikai haszonszerzés a célja ezzel. Korábban is előszeretettel foglakozott az Antifa mozgalommal, amelynek tényleg vannak radikális, már-már erőszakos frakciói és szélsőségei. Ugyanakkor látható, hogy ez Trump gigantikus relativizáló politikájának a része. Nem először játssza ezt el, ha visszaemlékszünk a charlottesville-i eseményekre: ott fehér középosztálybeli tüntetők vonultak fel, az egyikőjük be is hajtott egy autóval az ellentüntetők közé, az incidensnek halálos áldozata is lett. Trump akkor lépett át egy Rubicon-jelentőségű vonalat, amikor azt mondta, hogy mindkét oldal hibáztatható, és mindkét csoportban vannak jó és rossz emberek, holott az előzmény mégis az volt, hogy szélsőjobboldali tüntetők antirasszistákkal csaptak össze. Utóbbiak között is volt egy-két agresszív tüntető, de az aránytalanságok nagyok voltak, és alaposan ki van ragadva a kontextusból az Antifa jelentősége mind helyben, mind globálisan. A belföldi terrorista minősítés erőteljesen túlzó. A bíróságok majd eldöntik, de rövid távon ezzel Trump tematizálja a közbeszédet és jelentős hatást gyakorolhat.

Sok elemző beszél arról, hogy Oroszország és Kína megpróbálja kihasználni a helyzetet a maga javára, és szítják a további feszültséget. Mit gondol, mekkora szerepük van jelenleg a belpolitikai feszültségekben?

- Nyilván a fentebb említett országok számára az a legelőnyösebb, ha minél megosztottabb az Egyesült Államok, de ezen a téren sok előrelépési lehetőség már nemigen lehet. A demokraták is hosszú ideig sulykolták, hogy jelentős az orosz beavatkozás, de ez is némileg felnagyított volt, hiszen tudjuk, hogy nem volt konkrét összeesküvés a Trump-kampány és az orosz titkosszolgálatok között. Ugyanakkor egyenként a Trump-kampány tagjai közül sokan átléptek egy olyan vonalat, amely ha hazaárulásnak nem is minősül, az amerikai törvények kijátszásának igen, és nem is kevés embert ítéltek már el jogerősen emiatt az elnök stábjából.

Ezzel szemben amikor Trump ilyen vádakat fogalmaz meg, kiváltképp a pandémia kapcsán, akkor azok jóval közelebb esnek a konteó kategóriájához. Kína és Amerika között oda-vissza megy a hibáztatás, Trump februárban még azt mondta, hogy Kína remekül kezeli a koronavírus-járványt. Akkor még azt gondolta, hogy amint kisüt a nap, eltűnik a járvány Amerikából, most százezres halálozási mutatóval áll az ország. Ma már kínai vírusnak nevezi a koronavírust, és a WHO vélt vagy valós összejátszását a kínaiakkal meg is büntette már a pénzügyi finanszírozás előbb részleges, majd teljes megvonásával. Kínában ugyanúgy terjednek az összeesküvés-elméletek arról, hogy igazából az Egyesült Államok serege vitte be Wuhan tartományba a koronavírust, ami teljes képtelenség. Trumpnak annyiban igaza van, hogy Kína próbálja elhárítani magáról a felelősséget a világjárványban. Nyilván a legkönnyebb eszköz a belpolitikai ellenfelek lejáratására a nagy külföldi riválisokkal való összejátszás vádja. Ebben azonban nem egyenlő arányban oszlik meg a felelősség Trump és riválisai között.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS