2020. szeptember 20. vasárnapFriderika
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A vallásos buzgóság és a katonai stratégák találkozása az Iszlám Állam terjeszkedése

2015. december 09. 14:00, utolsó frissítés: 2015. december 10. 10:08

Van-e lehetőség az ISIS megsemmisítésére, és bekavart-e ebbe az orosz vadászgép lelövése? N. Rózsa Erzsébet kolozsvári előadásában a terrorszervezet sajátosságairól beszélt.


Az Iszlám Állam úgy jelenik meg a köztudatban mint egy új, radikális, iszlamista terrorszervezet, amely a kalifátus kikiáltásával az összes muszlim fölött akar uralkodni. Habár az ISIS új jelenség, de nem példátlan, mert elődszervezete, az Iraki Al-Kaida 2005-2006-ban ugyanúgy mutatott be lefejezéseket, mint ahogy az Iszlám Állam. Ugyanakkor az sem új keletű, hogy kialakult egy nemzetközi terrorista réteg, és külföldről is csatlakoznak harcosok. A spanyol polgárháborúban is harcoltak más náció tagjai, így van ez ma is.

Az Iszlám Állam iszlamista abban az értelemben, hogy iszlám kezdetének a retorikájával szólal meg, a próféta koráról beszél. Azt viszont újdonságnak lehet mondani, hogy eddig a terrorista szervezetek inkább nemzetközi hálózatban gondolkodtak, nem akartak szervezett államot létrehozni.

Az előadó az egyik legismertebb magyar szakértője az arab világ politikai eseményeinek, Kolozsváron is tartott már előadást az arab tavaszról és az Iszlám Államról egyaránt. Mostani előadása nem sok újat hozott azoknak, akiknek már volt szerencséjük meghallgatni, ennek ellenére történetmesélése és személyes élményei az iszlám világban Egyiptomtól Iránig ismét érdekessé tették azt.




A terrorizmus nem nálunk zajlik

Az Iszlám Állam, annak ellenére, hogy nem állam, az elmúlt évek alatt a nemzetközi kapcsolatok egyik legfontosabb szereplőjévé nőtte ki magát. Tettein keresztül közvetve és közvetlenül hatással van nemcsak a Közel-Kelet térségére, és a nagy politika eseményeire, hanem lassan a mi mindennapi életünkre is, hiszen elég csak arra gondoljunk, hogy Párizs után milyen mértékben szaporodtak meg a bombariadók, vagy a "a gyanús bőröndök és elhagyott táskák" a bejelentései.

A párizsi terrorcselekmények után egyre többen mondták azt, hogy az Iszlám Állam terrorizmusa megérkezett Európába, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a terrorizmus itt zajlik nálunk. N. Rózsa már az előadásának a kezdetén tudatosította a hallgatóságban, hogy a terrorizmus nem itt zajlik a mi térségünkben, hiszen ha megnézzük a statisztikákat, akkor Irakban, Afganisztánban, Pakisztánban és Nigériában történik a terrorcselekmények több mint 75 százaléka, amelynek egyre nagyobb többségéért felelős az Iszlám Állam, vagy a neki hűséget fogadott más szervezetek.



Iszlám Állam, ISIS, IS, ISIL, DAESH

A párizsi eseményeket követően a médiában egyre inkább elterjedni látszik az a trend, hogy a DAESH betűszót használják az Iszlám Államra az ISIS helyett. N. Rózsa viszont felvilágosította a hallgatóságot, hogy a DAESH is ugyanolyan betűszó, mint az ISIS, csak épp arabul, így aki ezt használja, végeredményben ugyanazt használja. Habár az előadó megjegyezte, hogy legutóbbi egyiptomi látogatásán hallotta, hogy az egyiptomiak nem feltétlenül örülnek az ISIS használatának, hiszen nekik arról Ízisz istennő jut eszükbe, így Egyiptomban próbáljuk kerülni az angol betűszót.


Nem minden muszlim várja a kalifát

Ugyanakkor feltevődik a kérdés, hogy a lassan egy évtizedes múltra visszatekintő szervezet (ha csak az Iraki Iszlám Állam 2006-os megalapítását vesszük), amelynek célja, hogy újra egy kalifátus alatt egyesítse a muszlimok közösségét, az ummát, milyen szereppel fog bírni a muszlimok között.

Az előadó elmondta, hogy a kalifátus 2014-es kikiáltása után ő személyesen úgy érezte, hogy akár hívó szó is lehetne az iszlámhívőknek a kalifátus újbóli megjelenése, hiszen a muszlimok „úgy érzik”, hogy hiányzik a kalifa az életükből, hiszen az iszlám vallásban bizonyos dolgokban csak a kalifa dönthet.

Ennek ellenére azt is elmondta, hogy ez nem teljesen igaz az összes iszlám hívőre. N. Rózsa előadásában sokszor személyes történeteivel próbálta még színesebbé tenni a mondandóját, a kalifa kérdéskörét is egy ilyen történettel zárta. Egy észak-afrikai konferencián a kalifátus kikiáltása után kérdezett meg arab kollégákat arról, hogy milyen jelentőséggel bír, hogy „újból” van kalifa, s kiderült, hogy nemcsak a „síitákat nem érdekli a történet”, hiszen nekik van egy rejtőzködő imámjuk, Muhammad al-Mahdí, akinek a visszajövetelét várják, de szintén „nem hatja meg” a marokkóiakat sem a kalifátus kikiáltása, hiszen ahogy az előadó fogalmazott, „nekik van egy királyuk, aki szintén a próféta leszármazotja.”


Állammá alakulhat-e az Iszlám Állam?

Az előadó ugyanakkor feltette a kérdést, hogy állam-e a magát Iszlám Államnak nevezett terrorszervezet. Az állam ismérvei szerint három feltétel, kell, hogy egyszerre teljesüljön, ahhoz, hogy egy entitást államnak lehessen nevezni. Az állandó terület, a hatékony kormányzat és a nemzetközi elismerés.

Az Iszlám Állam esetében beszélhetünk egyfajta állandó területről, annak ellenére, hogy a szíriai harcokban voltak előrenyomulások és később a vele ellenséges csoportoknak sikerült is visszaszorítani bizonyos helyekről az ISIS-t, a magterülete nem változott.

Hogy mennyire hatékony az Iszlám Állam kormányzata, arról eltérő vélemények vannak. Azt mindenesetre el kell ismerni, hogy az Iszlám Állam, azáltal, hogy bevonult és elfoglalt iraki és szíriai területeket, a mindennapi életet is úgymond meg kellett, hogy szervezze. Ahogy az előadó mondta, az Iszlám Állam bevonulása után is el kellett hordani a szemetet a városokból. Kétségtelen, hogy a mindennapi élet megszervezése nem minden elfoglalt területen működik a leghatékonyabban, de ennek ellenére az Iszlám Állam is fel kellett vállaljon ilyen szerepet. Erről már többször cikkezett a nyugati sajtó is: s habár mindenképpen furcsának tűnik az Eufráteszben horgászó békés turisták, vagy a közlekedési forgalmat irányító dzsihadista képe, az Iszlám Államnak állami funkciókat is el kell, hogy lásson.



Sőt még teljesen viccesnek tűnő tevékenységek megszervezését is felvállalja: "online-zoknistoppoló tanfolyamot szervezett harcos feleségeknek" – tudtuk meg az előadótól. S valóban, több oldal is foglalkozik azzal, hogy hogyan lehet valaki jó feleség az Iszlám Államban.

Viszont az Iszlám Állam a Közel-Keletet ma is jellemző neopatrimoniális rendszerben létrejött archaikus képződmény, önmagát és környezetét az úgynevezett reális térben értelmezi, így az olyan fogalmak és intézmények, mint a nemzetállam, a nemzetközi közösség, az ENSZ, a nemzetközi jog stb., számára értelmezhetetlenek és irrelevánsak. Erre utal a „kalifátus” is, amely a hívők közösségének politikai kerete, nemzet-állami határokat nem ismer, azokon átnyúlik, és mivel a hívők kötelessége az iszlám terjesztése, a végső állapot értelemszerűen egy, az egész világra kiterjedő iszlám kalifátus lesz. Ezért egyáltalán nem érdekli őt sem a nemzetközi elismertség, sem a nemzetközi jog.



Iszlám Állam: amikor a vallásos buzgóság találkozott a katonai stratégákkal

Ugyanakkor azt is meg kell figyelni, hangsúlyozta az előadó, hogy annak ellenére, hogy az Iszlám Állam minden muszlim fölött uralkodó kalifátust hirdetett meg, stratégaként gondolkodik. Ha az Iszlám Állam által elfoglalt területek térképét megnézzük, akkor láthatjuk, hogy nem vakon és vallásos buzgóságukban igyekeztek területeket elfoglalni, hanem fontos stratégiai pontokat figyelembe véve haladtak előre: mint folyóvölgyek, gátak, kőolaj lelőhelyek stb.



Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a vallásos érzület találkozott a katonai stratégákkal, vagyis beálltak az Iszlám Állam kötelékébe azok a volt katonatisztek, akik még Szaddám Husszein hadseregében szolgáltak.
Az előadó arra kérdésre, hogy van-e lehetőség az Iszlám Állam megsemmisítésére, nagyon találóan a következő karikatúrával válaszolt.



A nemzetközi koalíció, amely körvonalazódni látszott a párizsi események után megtorpanni látszik a török-orosz csörte miatt, habár az mindenképp örvendetes, hogy minden állami tényező ellenséges a szervezettel szemben. De azt is el kell ismerni, hogy a kőolajban gazdag országokban sokan vannak, akik rosszul értelmezett vallási kötelezettségből nagyon sok pénzzel támogatják az Iszlám Államot. Mondhatni „sok pénz van az Iszlám Államban, amelyet a kőolaj sejkek pumpáltak bele.”

Az előadó a jelenlegi helyzetről keveset beszélt, habár a cím a francia és orosz beavatkozás részletesebb ismertetését sugallta, de ezt betudhatjuk az infrastrukturális gondoknak, ugyanis az előadás több mint fél óra késéssel tudott csak elkezdődni, mivel a meghirdetett teremben nem volt működő projektor.


Orosz vadászgép lelövése: lassította az óvatosan összeállni látszó koalíció létrejöttét

Az elmúlt hetek egyik legnagyobb visszhangot kiváltott eseménye a párizsi merényleteket követően az orosz vadászgép lelövése volt, amiért az megsértette a török légteret. N. Rózsa Erzsébetet erről is kérdeztük. A szakértő kérdésünkre elmondta, hogy bármennyire is mérgesnek látszik a mostani helyzet Törökország és Oroszország között, végső soron valamilyen megegyezésnek meg kell születnie, mert Oroszországra szükség van Szíria rendezésénél és Törökország nélkül sem lehet ezt a rendezést véghez vinni.

Erdogan török elnök a múlt pénteken úgy nyilatkozott, hogy „erkölcsi okok” miatt lőtték le az orosz gépet, de a szakértő nem gondolja, hogy elsősorban a szír-török határon élő türkméneket ért bombázások miatt lőtték volna le a gépet, ugyanis ez már olyan csatornába vezetné a két országot, amelyből nehéz lenne visszajönni.

Az előadó azt a felvetést sem tartja indokoltnak, hogy Törökország nagyobb beleszólást akart a szír helyzet megoldásában, s a nagyhatalmak egyre erőteljesebb megjelenése után Ankara háttérbe szorult, mert a törökök a szíriai polgárháború kezdete óta nagyon határozottan állást foglalt az ügyben. A történet annál is érdekesebb, hogy az arab tavasz és a szíriai polgárháború kezdete előtt Erdogan elnök személyes jó viszonyt folytatott Bassár al Aszad szíriai elnökkel, ami egy viszonylag szokatlan dolog volt Törökország és Szíria modernkori történetében.



Akkor fordult meg a dolog, amikor Ergodan többször is megpróbált tanácsot adni Aszadnak, hogy hogyan kell demokratikusan kezelni a megmozdulásokat, s mivel Aszad ezeket a tanácsokat nem fogadta meg, így Törökország ezt követően oldalt váltott és arra az álláspontra helyezkedett, hogy Szíriában Aszad uralmát meg kell dönteni. A kezdeti időszakban a Szíriai Nemzeti Tanácsnak is Törökország adott otthont, de a szíriai ellenzék radikalizálódásával a tanács egyre inkább háttérbe szorult.

Ugyanakkor azt is látni kell, hogy Törökország nagy számban fogadott be menekülteket és a törökök vetették fel azt is, hogy egy biztonsági határsávot hozzanak létre a szíriai-török határ szíriai oldalán. Tehát elmondhatjuk, hogy a törökök folyamatosan szerepet vállaltak a szíriai helyzet rendezésében, de ahogy látjuk, semmiképp sem akarták „egyedül elvinni a balhét.” – fogalmazott N. Rózsa. Az is világos – mondta a kutató, hogy az orosz gép lelövése ártott a törököknek, de ez sajnos nemcsak a törököknek, hanem a nagyon törékeny és nagyon óvatosan összeállni látszó nemzetközi koalíciónak is.

A párizsi eseményeket követően úgy nézett ki, hogy lehet valamiféle konszenzusra jutni Szíriával és az Iszlám Állammal kapcsolatban, erre utalt az is, hogy Bécsben majd és a G20-as találkozón is tovább folytak az egyeztetések, amelyet a törökök akciója azonban megakasztott.

Az előadó viszont nem látja úgy, hogy a török-orosz konfliktus a végtelenségig húzódna, hiszen ahogy fogalmazott, akár a Török Áramlatról, akár az orosz turistáknak a török Riviérán való nyaralásáról legyen szó, az üzletnek folytatódnia kell.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS