"Szépen megfér egymás mellett a zsidó és a magyar identitás"
kérdezett: Sólyom István 2015. június 09. 15:17, utolsó frissítés: 15:17Az antiszemitizmus nem a zsidókról szól, hanem az antiszemita frusztrációjáról - mondja a volt jobbikos Szegedi Csanád, aki már nem foglalkozik a személyét ért kritikákkal.
2010 júniusában a Transindex egy civil állásfoglalást tett közzé, amelyben arra kérte az olvasókat, hogy aláírásukkal tiltakozzanak a marosvásárhelyi Jobbik iroda ellen, amelyet ön tervezett megnyitni. Olvasta az állásfoglalást? Mit gondolt akkor, és mit gondol most erről?
- Igen, olvastam. Mai fejjel visszagondolva megértem az akkori tiltakozókat és úgy gondolom, hogy a Transindex erkölcsileg helyesen tette, hogy felvállalta az ügyet. Erdély egy olyan érzékeny pontja Európának, ahol nem csak káros, hanem kifejezetten veszélyes, ha megjelenik egy jelentős szervezet révén az intolerancia, a helyi etnikumok közötti feszültségkeltés. Utólag én is belátom, hogy a Jobbik külhoni politikája sokkal többet árt, mint használ az erdélyi magyarságnak.
Nem lehet egyszerű frázisokat „puffogtatva” évszázados feszültségeket feloldani. Azt sem szabad szó nélkül hagyni, ha nem engedik érvényesülni a helyi kisebbségek nyelvi, kulturális, vallási autonómiáját, de hosszú távon eredményt csak türelemmel és megértéssel lehet elérni. Ma is nagyon fontosnak tartom, hogy az erdélyi magyarság több nyelvi, kulturális, gazdasági önállóságot kapjon a mostaninál, de ezekért a célokért csak békés eszközökkel, a párbeszéd jegyében szabad síkra szállni.
Miből él most, mivel foglalkozik?
- Ingatlanfejlesztéssel foglalkozom, ez adja az egzisztenciámat. A Tett és Védelem Alapítványnál végzek szakmai munkát, de nem abból élek. Tanulok, szabadidőmben festek és imádok a családommal lenni. Pár hete fejeztük be egy elég komoly dokumentumfilm forgatását, amely a történetemet dolgozza fel. A filmet egy angol filmes cég készíti és várhatóan ősszel kerül majd bemutatásra. Az elmúlt hónapokban több könyv megírásába is belekezdtem, de ezek hosszabb lélegzetvételű munkák lesznek.
Mikor beszélt utoljára Vona Gáborral? Milyen viszonyban váltak el?
- 2012 július végén beszéltem vele utoljára. Ő próbált marasztalni a pártban, aztán megbeszéltük a kilépésem pontos forgatókönyvét és ezt a dramaturgiát betartva kiléptem a pártból. Normális viszonyban váltunk el, de azóta nem kerestük egymás társaságát és ez szerintem a jövőben sem fog változni.
Maradtak még Jobbik szimpatizáns barátai?
- Barátaim nem, de van egy-két ismerős akivel azóta összefutottam az utcán véletlenül. Volt aki csúnyán nézett, de a jellemző az, hogy higgadtan, kedélyesen beszélünk pár szót egymással és mindenki megy tovább a maga útján. Őszintén szólva nincs nekem már sok megbeszélnivalóm a jobbikosokkal, nagyon mást gondolunk a világról.
A Jobbikból való kilépése óta jelentősen megnövekedett a párt népszerűsége. Kívülállóként mivel tudja ezt magyarázni?
- Nem vagyok politikai elemző. Véleményem szerint ennek nagyon sok összetevője van. Legfőképpen az alternatívahiány okolható a Jobbik népszerűségének a növekedéséért. A baloldali pártok nem találnak megfelelő politikai üzeneteket, az LMP gyengén szervezett, a Fidesz meg láthatóan meghozott egy-két kellemetlenebb intézkedést a ciklus elején. Törvényszerűen a Jobbikhoz áramlottak a csalódott emberek, de nem a szavazók befogadása, hanem a megtartása lesz az igazi munka.
Nem most vannak a választások, úgyhogy nem most kell csúcsformában lenni, hanem 3 év múlva, addig pedig nagyon sok víz lefolyik még a Dunán. A Jobbik hosszú távon szerintem nem tud sikeres lenni, mert a magyar társadalom alapvetően nem antiszemita, nem rasszista és a jelenleg még a Jobbikkal szimpatizáló emberek is be fogják látni előbb vagy utóbb, hogy a Jobbik előretörése nem csak Magyarország nemzetközi megítélését tenné tönkre, hanem gazdaságilag is beleroppanna az ország.
Ha meghívnák a gyergyószentmiklósi EMI-táborba, elfogadná a meghívást? Mit tudna mondani a táborlakóknak általánosan?
- Idén már nem lenne időm elmenni, de bízom benne, hogy lesz még alkalmam Erdélyben előadást tartani olyan közegben, ahol higgadtan tudunk beszélgetni olyan fontos dolgokról, mint az identitás, társadalmi tolerancia, Isten fontossága az emberi életben.
Mit üzenne az erdélyi zsidóságnak?
- Nagyon szeretnék találkozni idővel erdélyi zsidókkal, mert Erdélyben régen rendkívül élénk zsidó élet zajlott és szívesen megismerném, hogy mi maradt ebből. Az erdélyi zsidóknak szeretném átadni Oberlander Baruch magyar lubavicsi rabbi üzenetét, aki a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője, hogy számukra mindig nyitva áll a lehetőség, hogy felvegyék vele a kapcsolatot az info@zsido.com e-mail címen. Nekem 3 évvel ezelőtt rengeteg kérdésem volt és sok tanácsra volt szükségem, bátran merem őt ajánlani külhoni hittestvéreimnek is.
Apai nagyanyja egy székely arisztokrata család leszármazottja, és ha jól tudom, gyerekeit is Székelyföldön keresztelték meg. Pontosan honnan származik a családnak ezen ága?
- A gyerekeim megkeresztelése elmaradt, és nem is tervezem megkereszteltetni őket. Apukám anyukájának családi neve „hosszúfalvi Hosszúfalussy” volt. A családot már az XV. század közepén is „régi székely” családnak minősítik a megmaradt iratok. Dicsőszentmárton környékén voltak birtokaik: pl. Zsitván, Borzáson, Sövényfalván, az akkor még létező Hosszúfalván. A család még Hunyadi Jánostól kapta a nemesi címet a Dragul vajda elleni hadjáratban tanúsított vitézi helytállás miatt. Az őseim ezen ága a XVII. század végén elhagyta Erdélyt, de végig nagy körültekintéssel ápolták székely származástudatukat és őrizzük ma is. Ez a nagymamám szombatos volt vallását tekintve. Nagyon vicces utólag visszanézve, hogy pont az a nagymamám étkezett kóserül és tartotta a szombatot, aki nem volt zsidó.
Annak idején, számos fórumon népszerűsítette a rovásírást. Foglalkoztatja még a dolog?
- A székely-magyar rovásírást ma is Európa egyik legértékesebb kulturális örökségének tartom. Most héberül tanulok és ehhez az első lépés, hogy meg kell tanulni a héber betűket. A betűk memorizálásához jól jön, hogy ismerem a rovásírást, mint évezredes írásmód-logikát. Több hasonlóság is felfedezhető a héber írás és a rovásírás között, pl.: mind a kettőt jobbról balra írják. A legtöbben talán el sem tudják képzelni, hogy milyen szépen megfér egymás mellett a zsidó és a magyar identitás, sőt a kettő kiegészíti egymást.
Mikor járt utoljára Erdélyben?
- Sajnos már több mint egy éve, de több minden miatt tervezem, hogy el fogok utazni megint Erdélybe. Elkezdtem írni egy könyvet, amelyben a szombatos székelyekkel is foglalkozok, ehhez szeretnék helyben majd több kutatást végezni Székelyföldön.
Anyai oldalon a vallási törvények szerint zsidó. A családjában hallgattak erről, de miután kiderült a származása, gondolom nem halogathatták a beszélgetést. Elfogadták, hogy immár vallását gyakorló zsidóként éli tovább az életét?
- Ez azért nem volt ilyen egyszerű folyamat. A származásom körüli botrány kirobbanása után fél évnek kellett eltelnie, hogy nyugodtan tudjunk beszélni erről a szüleimmel. Nagyapám munkaszolgálatosként élte túl a 6 millió zsidó áldozatot követelő holokausztot, de rá sajnos nem emlékszem, mivel 2 éves voltam, amikor meghalt. Nagymamám Auschwitzban volt elég hosszú ideig, de neki isteni szerencséje volt, mert mindig munkára alkalmasnak találták, így nem került a családom többi tagjához hasonlóan a gázkamrákba. Végül Németországban szabadították fel amerikai katonák egy kukagyárban.
A zsidóságommal való szembesülésem után sokat beszélgettem nagymamámmal és egyik alkalommal megkértem, hogy mutassa meg a megsemmisítő táborban rátetovált számot a karján. Kicsit vonakodott, de felhúzta a bal kezén a csuklónál legombolt ruháját, és ott volt a tetoválás a csuklótól felfele kb. 15 cm-re . Döbbenetes érzés volt. Majd elmesélte, hogy mindig hosszú ujjú ruhát viselt, vagy sebtapasszal letapasztotta a tetoválást, hogy senki se láthassa. A holokauszt után 68 évvel még mindig olyan élénken éltek benne a rossz emlékek, hogy leragasztotta a karján lévő számokat akkor is, ha csak egy liter tejért ment le a boltba. 2014-ben, még a halálos ágyán is elmondta, hogy fél attól, hogy a holokauszt meg fog ismétlődni és csak azért nem beszélt nekünk a zsidóságról, hogy nehogy zsidók legyünk és el kelljen veszítenie megint a családját.
Ezt a mély elfojtást jellemző viselkedésformát követte anyukám is. Anyukám 13 éves kora óta tudta a nagyapámtól, hogy zsidó származású, de egészen 2012-ig nem beszélt erről a saját édesanyjával. Én csak azután értettem meg, hogy miben gyökerezhetett ez a mély félelemből fakadó lelki hárítás nagymamámban, miután ellátogattam Auschwitzba.
Hogyan kezeli a személyét és a zsidóságát érintő szélsőjobboldali, antiszemita megnyilvánulásokat? Milyen érzés a barikád túloldalán állni?
- Nagyon megedződtem az elmúlt 3 évben. Nem foglalkozok a személyemet ért kritikákkal. Valójában sokkal több szeretetet és biztatást kaptam az elmúlt években, mint támadást. Nagyon zavar, ha „zsidóznak”, „cigányoznak”,” buziznak” a közelemben. Egy gyűlölködő csupán eszközt keres embertársaiban, akikre rávetítheti saját tárgy nélküli szorongásait, félelmeit. Tulajdonképpen az antiszemitizmus nem a zsidókról szól, hanem az antiszemita frusztrációjáról. A barikád mindkét oldalát látva csak azt tudom mondani, hogy nem lennék az antiszemiták helyében és végtelenül hálás vagyok az Istennek, hogy kimentett engem közülük, és adott erőt ahhoz, hogy át tudjam értékelni saját berögzültségeimet.
Az ön héber neve Dovid. Miért erre a névre esett a választása?
- Nagyapám apukájának volt a héber neve a Dovid. Ez tulajdonképpen a Dávid név, csak mivel a héberben nem írunk magánhangzókat, így többféleképpen lehet kiejteni egy adott nevet. Ha jól tudom, akkor a Dovid a Dávid askenázi kiejtése. Ettől függetlenül a polgári életben a Csanádot használom, de a Tórához Dovidként szoktak felhívni.
Miért épp az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközséget (EMIH), az ortodox haszid Chábád irányzatot választotta, amikor úgy döntött, hogy megtér?
- 2012 nyarán sok esetben nem tudatos döntéseket hoztam, hanem az ösztöneimre hagyatkoztam. Fogalmam sem volt, hogy mi az a zsidóság. Nem tudtam, hogy milyen irányzatok léteznek. Az interneten rákerestem, hogy milyen rabbik vannak Budapesten, közülük Köves Slomó tűnt a leghitelesebbnek és az is a javára szólt, hogy fiatal. Gondoltam, hogy egy fiatal rabbival jobban szót tudok érteni. Csak utólag tudtam meg, hogy mekkora szerencse volt, hogy egy lubavicsi chabad rabbihoz mentem, mert a chabad mozgalomnak az egyik alaptevékenysége, hogy visszatérítse a gyökereiktől eltávolodott zsidókat Istenhez.
Természetesen Köves rabbi szembesített, hogy milyen káros dolgokat követtem el politikai pályafutásom alatt, de megmutatta a zsidósághoz vezető utat. Rövid idő elteltével Oberlander Baruch rabbi, Köves rabbi „mestere” vett a szárnyai alá és azóta is minden héten járok hozzá tanulni. Oberlander rabbi még tanult New Yorkban az azóta meghalt nagy lubavicsi rebbétől, aki csodarabbi hírében állt. Tehát ők voltak azok akik megmutatták az irányt a „tsuva”, azaz a „visszatérés” felé.
Hogyan fogadták a zsinagógában? Mennyire volt befogadó a közösség?
- Ez nagyon egyénfüggő volt. Természetesen sokan nem örültek, hogy egyik napról a másikra megjelenek a zsinagógában. Belátom, hogy ez tényleg furcsa volt. Én pontosan tudtam, hogy milyen kellemetlen dolgok elé nézek, de úgy döntöttem, hogy minél hamarabb átesek ezeken. Szerencsére a feleségem végig velem volt és segített, segít mindenben. Volt aki hónapokig dühösen nézett rám és volt olyan, aki első alkalommal odajött és gratulált a bátorságomhoz. 30 éves koromig nem élhettem meg a zsidóságomat, és ezt be szeretném pótolni, ennyi az egész. Most visszanézve is úgy látom, hogy helyesen cselekedtem 2012 nyarán, és minden más megoldás csak időhúzás lett volna. Mára semmilyen feszültséget nem tapasztalok ezzel kapcsolatban, és napról napra egyre több barátom van a közösségből is.
Döntését sokan sokféleképpen kritizálják. Számos magyarországi és külföldi zsidó közösség árulónak tartja, megkérdőjelezik szándéka őszinteségét. Túlbuzgóságot vélnek felfedezni a mögött, hogy előadásokat tart arról, hogy lett gyakorló antiszemitából vallását gyakorló zsidóvá, míg a Jobbiknak szintén a páriái közé tartozik. A helyükön tudja kezelni ezeket a megnyilvánulásokat?
- Nem tehetek róla, hogy háláchikus értelemben zsidónak születtem, egy zsidó sem tehet róla, hogy zsidónak születik. Arról már viszont mindenki maga tehet, hogy mit kezd ezzel. Az én vallásom szerint az Isten azt mondja, hogy ne egyek disznót, kössek tfilint (imaszíjat) reggelente, tartsam a szombatot stb. Amennyiben komolyan veszem magamat, mindazt ami vagyok, akkor megpróbálom megismerni mindezt és legjobb tudásom szerint gyakorolni. Ember vagyok, akinek vannak érzései és persze, hogy nem esik jól, ha bántanak, de megtanultam kezelni a kritikákat.
A Talmud azt mondja, hogy ne ítélj meg senkit addig, amíg nem voltál a helyében. Bármit csináltam volna, mindig akadtak volna fanyalgók. Nézzen mindenki magába! Kinek nincsenek kritizálói, rosszakarói, irigyelői? Nekem van elég erőm ahhoz, hogy ezt az utat végigjárjam és tudom, hogy amit csinálok, az objektív mércével mérve jó. Az elmúlt másfél évben számtalan külföldi zsidó közösségben jártam előadásokat tartani az USA -tól kezdve Kanadán át Anglián keresztül Belgiumig. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányan álltak hozzám negatívan. Ráadásul ezeket a feszültségeket szinte maradéktalanul sikerült feloldani.
A túlbuzgóság látszatát az keltheti, hogy a tsuvá szabályai közé az is hozzá tartozik, hogy rendbe kell hozni az elkövetett hibákat és én ehhez nagy vehemenciával kezdtem hozzá. Alapvetően én egy ilyen ember vagyok, ha csinálok valamit, akkor azt nagyon csinálom. Sokan biztatnak, a meglévő kevés gúnyolódás pedig nem érdekel. Megértem a kétkedőket, lehet, hogy a helyükben és is hasonlóan éreznék. A szélsőjobb oldalon nem szeretnek, de ezt meg lehet érteni. Ott voltam, egyik vezetője voltam a szélsőjobb oldalnak, egyik ideológusa, nagy anyagi támogatója, majd megtörtént egy meglehetősen nagy nyilvánosság előtt lezajlott mély szakítás.
Természetes, hogy vannak sértődöttek. Mindezzel együtt sok jobbikos van, akik tiszteletben tartják a döntésemet. Hazafinak, patriótának lenni természetes és pozitív dolog. Szeretem Magyarországot, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagyok, de megvetem a kirekesztés minden formáját.
Meddig tervezi tartani ezeket az előadásokat?
- Több mint egy éve tartok iskolákban előadásokat a Tett és Védelem Alapítvány szervezésében. Meggyőződésem, hogy az antiszemitizmus 100%-ban információhiányból vagy dezinformációkból táplálkozik. A tizenéves fiatalokra az antiszemitizmus és a rasszizmus ideológiája ugyan olyan veszéllyel leselkedik, mint pl. a drogfüggőség. Az interneten ezerszámra lehet találni antiszemita írásokat, videókat. Ebből fakadóan nem kell meglepődni, ha ezek a marhaságok teret nyernek maguknak. Ellenlépéseket kell tenni, le kell ülni a fiatalokkal és tabuk nélkül átbeszélni a zsidósággal kapcsolatos kérdéseket, tévhiteket.
Az én történetemen keresztül alig van olyan szegmense a zsidóságnak, amiről nem tudunk beszélgetni. Beszélgetünk holokausztról, vallásról, Istenről, Izraelről, anticionizmusról, vérvádakról, különböző zsidó politikusok kijelentéseiről. Nem szabad, hogy a zsidóság témakörét, mint „tabut” a szélsőjobb oldal döntse le az egyének szintjén, mert az hazugságokra épül és gyűlölethez vezet. Szerintem még jó sokáig fogom tartani az előadásaimat itthon és külföldön egyaránt, rengeteg meghívásom van.
A zsidóság nagymértékben a parancsolatok betartásáról és a tanulásról szól. Hol tart most ebben a folyamatban?
- Ahhoz képest, hogy 3 éve elég nehéz körülmények között a nulláról kellett indulnom, ahhoz képest jól. Mivel nagyon sok szabályról van szó (egész pontosan 613-ról) ezért ez csak lépésről lépésre megy. Tanulási fázisban vagyok, nagyon sok sikerélménnyel. A zsidóságot az ember élete végéig tanulhatja, akkor sem ér a végére. Van egy talmudi leegyszerűsítő magyarázat is. Hillél (talmudi bölcs) alapelve azt volt: "Ami neked nem esnék jól, azt ne tedd felebarátodnak!" Erre mondta, hogy tulajdonképpen ez a Tóra alapja, a többi csak magyarázat.
Nemrég a képzőművészet felé fordult, és spirituális, bibliai témájú képeket fest. Mi a kedvenc zsidó tanítása?
- Művész családban nőttem fel. Apukám fafaragó népi iparművész, a testvérem művészeti egyetemet végzett és úgy tűnik belém is szorult egy kis tehetség. Amit én csinálok, az többnyire képzőművészet, amely számomra leginkább meditációt jelent. Kimondhatatlanul sok impulzus ér sok irányból és ezt fel kell dolgozni valahogy. Nekem ebben a képzőművészet segít. Van, hogy eltelik úgy több nap, hogy reggeltől estig a műtermemben vagyok és ahogy cikáznak az érzéseim a gondolataim, úgy alkotok. Ez egyfajta terápia miközben születik pár olyan darab, amelyre büszke vagyok.
Nagyon izgat a teremtés, a halál utáni lét, az identitás, a kegyelem, az Istennel való kapcsolat, a leírt szavak erejének a témaköre. Szinte a Biblia minden bekezdésénél meg lehetne állni és órákig elmélkedni egy-egy mondaton, gondolatmeneten. Nagyon sok kedvenc tanításom van, így inkább most egy olyan idézetet mondanék, amely a Messiással kapcsolatos, ugyanis most ezzel a témával foglalkozok kiemelten.
„A Messiás eljövetelére megadott minden határidőn túl vagyunk már, ez az egész azon múlik, hogy mi magunk mikor térünk vissza Istenhez.” (Talmud, Szánhedrin 97b.)