2021. október 19. keddNándor
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Nehezen hihető, hogy a Baptista Szeretetszolgálat önerőből szervezte meg Tóásó Előd hazaútját

Sólyom István 2015. április 28. 17:24, utolsó frissítés: 2015. április 29. 09:50

Az akció utáni kommunikáció sok kívánnivalót hagy maga után az általunk megkérdezett biztonságpolitikai szakértő szerint.


Regényes, akciófilmbe, krimibe illő körülmények között, konspiratív szöktetés útján érkezett Magyarországra Tóásó Előd, aki fegyveres felkelés vádja miatt hat évet töltött börtönben Bolíviában. Ilyen és ehhez hasonló szalagcímekkel számolt be a hétvégén a sajtó a valóban nem mindennapi akcióról. Az ügy részleteiről ugyan csak nagyvonalakban lehet tudni, ám az egész történetben a legkülönösebb szál a Baptista Szeretetszolgálat kulcsfontosságú szerepvállalása. Az akcióról ráadásul a szeretetszolgálat honlapjáról is tudomást szerezhetett az olvasó, az írás címe sokatmondó: Titkos akció Bolíviában. A honlapon amúgy az MTI rövidített beszámolója volt olvasható addig, amíg nem törölték, de a webcache megőrizte a dokumentumot.

Az akcióval kapcsolatban számos kérdés megfogalmazható. Milyen gyakran fordul elő, hogy egy szeretetszolgálat a Tóásó-ügyhöz hasonló szituációban vállal kulcsfontosságú szerepet? Ha Tóásó Előd a magyar államhoz fordult segítségért, mert nem érezte magát biztonságban Bolíviában, akkor a külgazdasági és külügyminisztérium miért a Baptista Szeretetszolgálattal működik együtt a titkos akcióban, és miért nem bízta a munkát az erre szakosodott állami szervekre? Csupán fedősztori lenne a baptisták szerepvállalása, és valójában a magyar titkosszolgálat akciózott Bolíviában? Ha valóban fedősztoriról van szó, akkor miért kellett ezt ennyire átlátszó és amatőr módon kommunikálni? Ha mégsincs alapja a fedősztoris verziónak, és valóban a baptisták hajtották végre a műveletet, ki képezte ki erre őket, honnan voltak meg az akció lebonyolításához szükséges információik, és egyáltalán kinek az engedélyével tevékenykedtek Bolíviában? Többek között ezekről kérdeztük Tóth Tibort, okleveles biztonság- és védelempolitikai szakértőt, a Magyar Tanúvédelmi Szolgálat egykori parancsnokát, akit sokan csak [tiboru] nicken ismernek a blogoszférában, ahol had- és rendvédelem-történeti, biztonságpolitikai és konspirációs teóriákról ír.

Tóth Tibor szerint amennyiben az ügyet, legalábbis annak legutolsó, menekítési fázisát vegytisztán humanitárius akcióként kezeljük, ahogy azt az eddigi hivatalos kommunikáció teszi, akkor semmi különös nincs abban, hogy a különböző karitatív szolgálatok rendre felbukkannak a világ válságövezeteiben és a katasztrófák helyszínén.

„Végzik azt a roppant tiszteletreméltó munkát, amire felesküdtek: élelmiszert, vizet és ruházatot osztanak, egészségügyi ellátást biztosítanak, különféle mentési munkálatokban vesznek részt, igény esetén hitéleti támaszt nyújtanak a rászorulóknak, s bizony olykor abban is közreműködnek, hogy egyéneket vagy kisebb-nagyobb embercsoportokat diszlokáljanak, vagyis biztonságos helyre szállítsanak” – fogalmazott.

Hiányzik a kirakós egyik nélkülözhetetlen eleme

Tóth számára az egész ügy akkor vált gyanússá, amikor április 26-án, vasárnap 11.01 órakor a Baptista Szeretetszolgálat honlapján megjelent egy 20 soros tájékoztatás a menekítési ügyről, s a cikk a sokatmondó „Titkos akció Bolíviában” címet viselte. Az írásból - amit néhány óra múlva levettek a honlapról - kiderült, hogy Tóásó Előd és horvát társa, Mario Tadic Bolíviából történő kimenekítése magán viseli a hasonló titkosszolgálati akciók minden ismérvét: ellenérdekelt - vagyis bolíviai - titkosszolgálati szervek megfigyelőinek kijátszása, leplezett kommunikációs csatornákon történő kapcsolattartás, a „menekítő csapat” terminus technicus használata, kisforgalmú határellenőrzési pont kiválasztása stb. Kicsit később a magyar sajtóban megjelentek cikkek, amelyek a magyar külügyminisztérium „technikai segítségéről” beszéltek, s mindenki tényként kezelte, hogy ez a segítség úti okmány (konkrétan: ideiglenes magánútlevél) kiállításában testesült meg. Hogy a horvát Tadic milyen okmánnyal távozott, eddig nem derült ki – vázolta a szakértő.

„Nagy tisztelője vagyok a Baptista Szeretetszolgálatnak, egy csomó területen biztosan ők a legprofibbak a világon, de azt valahogy nehezen tudom elhinni, hogy saját kútfőből zökkenőmentesen megszervezzék két olyan külföldi távozását Bolíviából, akiket az ottani titkosszolgálat megfigyelés alatt tarthat, akiknek az ottani hatóságok nem adták vissza az útlevelüket, s akik több, mint öt évet ültek államellenes szervezkedés és fegyveres felkelésben való részvétel miatt, s csak azért szabadultak, mert vádalkut kötöttek a bolíviai hatóságokkal. Nos, mindez nekem egy kicsit vadregényesen hangzik. Olyan érzésem van, mint amikor egy kirakósjáték közepéről hiányzik egy apró, de nélkülözhetetlen elem. Majdnem minden rendben van ezzel a kincstári magyarázattal, de csak majdnem…” – fogalmazott Tóth.


Az érintettek cáfolják, hogy titkosszolgálati akcióról lenne szó, de azt ők sem tagadják, hogy komoly szervezést és titkolózást igényelt a feladat. Magától adódik a kérdés, hogy ki készíthette fel erre a szereplőket, és miért nem szakembereket küldtek egy ilyen akció lebonyolítására? Tóth szerint furcsa és kényes dolog a titkosszolgálati terület, hiszen belsősként beszélni nem nagyon lehet róla, külső szemlélőként találgatni és véleményt nyilvánítani viszont szabad. Az, hogy az érintettek tagadták a titkosszolgálat vagy akármelyik másik rendvédelmi szerv bárminemű szerepét a műveletben, részükről a legtermészetesebb reakció.

Alig elképzelhető, hogy civilek hajtsanak végre egy ilyen akciót

„Hogy ki képezte ki őket - már ha valóban felkészítették őket -, nem olyan nehéz kitalálni. Csak sajnos úgy tűnik, hogy a felkészítés vagy nem terjedt ki az akció utáni kommunikációra is, vagy kiterjedt, de valaki hibázott. A kérdés második felére szubjektív válaszom külsősként az, hogy voltak szakemberek is a helyszínen. Természetesen ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy ez magánvélemény, semmiféle olyan közvetlen bizonyítékkal nem rendelkezem, ami ezt a véleményt alátámasztaná. Egyszerűen elképzelni nem tudom, hogy egy ilyen akciót a magyar állam civilekre, mondjuk ki, amatőrökre bízna. Vagy ha mégis, sokkal nagyobb a baj, mintsem gondolnám” – mondta Tóth.

A fedősztori kapcsán a szakértő szerint, ha valóban volt ilyesmi, akkor annak kidolgozása hagy némi kívánnivalót maga után. „Ha és amennyiben ugyanis az akció hátterében valóban valamelyik magyar titkosszolgálat állt, akkor azt, ami történt, egyetlen szóval lehet minősíteni: dekonspiráció. Márpedig ez egy titkosszolgálatnál a legnagyobb szakmai hiba, amit el lehet követni” – tette hozzá.

Felvetésünkre, hogy miként minősítené a magyar titkosszolgálatok szakmai reputációját, ha mégsem beszélhetnénk fedősztoriról, és valóban a Baptista Szeretetszolgálat hozta ki Tóásóékat Bolíviából, Tóth úgy reagált, hogy abba bele sem mer gondolni. „Ha mindezt valóban a baptisták hajtották végre egy újságíró közreműködésével, titkosszolgálati támogatás nélkül, akkor szerintem 48 órán belül körülbelül három tábornoknak be kellene nyújtania lemondását” – jegyezte meg.

Tóth úgy vélte, a magyar külügyminisztériumnak mindössze annyit kellett volna mondania, hogy a magyar kormány minden rendelkezésére álló erőt, eszközt és módszert igénybe vett, hogy egy külföldön segítségre szoruló magyar állampolgár hazatéréséhez segítséget nyújtson. „Kategorikusan meg kellett volna tiltania minden résztvevőnek, legyen az baptista lelkész, katolikus újságíró vagy buddhista hegedűművész, hogy bármiféle további információt kiszivárogtasson az ügyről. Erre találták ki a titoktartási nyilatkozatnak nevezett dokumentumot, aminek megsértése bűncselekmény” – mondta.

Megkülönböztetett figyelemmel fogják kísérni a magyar karitatív szervezeteket

A Baptista Szeretetszolgálat alkalmazottjai kulcsszerepet játszottak Tóásó kimenekítésében. Feltételezhető, hogy a szóban forgó személyek valamilyen szinten együttműködnek a magyar titkosszolgálattal? – kérdeztük Tóthot, aki szerint bármiféle titkosszolgálattal történő együttműködés a legszigorúbban minősített adatok körébe tartozik, ezért ezt a feltételezést nem kívánta kommentálni.

Általánosságban elmondható, hogy amióta világ a világ, az együttműködők alkalmasságának és az együttműködés hatékonyságának, eredményességének folyamatos vizsgálata az érintett rendészeti vagy nemzetbiztonsági szerv feladata – mondta.


Tóth szerint egyáltalán nem biztos, hogy a külügyminisztérium választotta partnerül a Baptista Szeretetszolgálatot. Azt viszont nagy magabiztossággal állítja, hogy a szeretetszolgálat ezzel a „kommunikációs fiaskóval” azt érte el, hogy ezentúl a világ valamennyi titkosszolgálata, a Magyarországgal szövetségesek, de az ellenségek is a Baptista Szeretetszolgálatot és az összes többi hasonló magyar szervezetet is megkülönböztetett figyelemmel fogják kísérni, akár földrengés sújtotta területre, akár járványok, akár más humanitárius katasztrófák helyszínére utaznak.

Nemzetközi jogi szakértők úgy vélik, hogy a jelenlegi információk alapján az akció nem vet fel nemzetközi jogi aggályokat. A kérdés inkább az lehet, hogy a magyar állam mennyire tevékenykedett aktívan Bolívián belül, mennyire élt vissza a nemzetközi diplomáciai mentességgel. Ha csupán kiállítottak egy útlevelet, az teljesen szabályos és szimpla aktus volt, hisz ehhez minden államnak van joga. Fölösleges jogi aggályokat emlegetni az ügyben?

Tóth szerint, ha pusztán azt nézzük, hogy egy magyar állampolgár, érvényes magyar úti okmány birtokában elhagyott egy olyan külföldi országot, ahol nem állt sem büntetőeljárás, sem törvényes, személyi szabadságot korlátozó intézkedés hatálya alatt, különösebb jogi aggályt nem fogalmazna meg a történtekkel kapcsolatban. „Persze nagyon keveset tudok ahhoz, hogy egyértelműen igennel vagy nemmel tudjak erre a kérdésre felelni” – tette hozzá.

Az ügy kapcsán olyan vélemény is elhangzott a sajtóban, hogy Magyarországnak Izraeltől, vagy az Egyesült Államoktól kellene példát vennie az ilyen jellegű akciók lebonyolítását, kezelését illetően. „Részemről óva intenék minden akciófilm-rajongó döntéshozót attól, hogy ilyen szempontból akár az USA-hoz, akár Izraelhez hasonlítsa Magyarországot és a magyar lehetőségeket. Az előbbi a világ egyetlen, talpon maradt szuperhatalma, gyakorlatilag végtelen anyagi, technikai és humán lehetőségekkel. Az utóbbi titkosszolgálatai és fegyveres ereje pedig gyakorlatilag 65 éve folyamatosan kvázi-szükségállapot körülményei közepette működik, nem is rossz hatásfokkal. Azt nem vitatom, hogy a magyar állam kötelessége polgárainak segítséget nyújtani bárhol a világon, de akkor ezt tegye profikkal, profi módon. Egy kicsit módosítva a közismert mondást, azt vallom: ments meg, Uram, a jó szándékú amatőröktől. Én inkább gonosz profikra szeretném rábízni magam” – fogalmazott.

Zárásként elmondta, igazságtalan lenne kijelenteni, hogy a magyar állam hibázott a Tóásó-ügyben. „Nem az állam hibázott, hanem egy vagy több inkompetens döntéshozó, ráadásul az az érzésem, hogy nem is olyan túl magas beosztásokban. Elhitették a vezetőikkel, hogy értenek a dologhoz, s most kiderült, hogy mégsem. Van ilyen, ezt még olcsón megúsztuk. Reméljük, durvább fiaskók nem lesznek” – összegzett. Tóth Tibor végezetül a kommunikáció fontosságára hívta fel az illetékesek figyelmét, "különös tekintettel azokra a hírekre, melyek szerint felmerült ezen szakok megszüntetésének gondolata a magyar felsőoktatásban."

Címlapfotó: Marjai János/MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS