Gyenge politikai vezetés miatt esett egymásnak Izrael és a Hamász?
MTI 2014. július 17. 16:02, utolsó frissítés: 16:02Sem Netanjahu, sem pedig Abbász nem elég erős ahhoz, hogy meghozza a békemegállapodáshoz vezető döntéseket – állítja egy elemző.
Az Izrael-Hamász háború kialakulásának elsődleges oka a gyenge politikai vezetés mindkét oldalon, sőt az Egyesült Államok részéről is – állapítja meg Shai Feldman amerikai Közel-Kelet-kutató a konfliktus kezdeti tanulságait elemző tanulmányában.
A John Kerry amerikai külügyminiszter közbenjárásával április végén, a további folytatás reménye nélkül befejeződött izraeli-palesztin béketárgyalások alkalmával kiderült: mind Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök, mind Mahmúd Abbász palesztin elnök túlságosan gyenge ahhoz, hogy meghozza azokat a súlyos, történelmi döntéseket, amelyek a békemegállapodáshoz vezethettek volna – ír a Harvard Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora a The National Interest című folyóiratban.
Folyamatosan terjedő erőszakspirál
A kutató – aki hangsúlyozta, hogy elsősorban az izraeli oldalt vette górcső alá, így következtetései nem kiegyensúlyozottak – megállapította: Izrael és a Hamász palesztin szélsőséges szervezet egy nem tervezett, folyamatosan kiterjedő erőszakspirálba került.
Izrael kilenc nappal ezelőtt elindította Erős Szikla fedőnevű hadműveletét a Gázai övezet iszlamista erői ellen. A rakétatámadások halálos áldozatainak száma palesztin oldalon már meghaladja a kétszázat, izraeli oldalon egy halottról tudni. A konfliktus belátható időn belüli befejeződésének egyelőre semmi jele.
Obama nem tudja elsimítani az ellentéteket
Az amerikai kutató úgy látja, hogy erőtlennek bizonyult a Barack Obama elnök vezette amerikai kormány is, mivel nem tudta befolyásával elsimítani a felek közötti ellentéteket. Az elmúlt négy évtized összetűzései során az Egyesült Államok több alkalommal is felvállalta a békéltető szerepét, most azonban szinte teljesen eltűnt a színről.
Más okokból ugyan, de a palesztin-izraeli kérdésben hagyományosan közvetítőként fellépő Egyiptom is kihúzza magát a sziszifuszi erőfeszítésnek tűnő békebírói feladat alól.
Feldman a vezetési vákuumon túl az izraeli „tálalást” nevezte az erőszakspirál kiváltójának. Június végén, amikor három izraeli tizenévest elraboltak és meggyilkoltak, Benjámin Netanjahu miniszterelnök rögtön Hamász-akciónak állította be a történteket, jóllehet a gyilkosokat nem fogták el, továbbra is homályban van, hogy ki tervelte ki és követte el a fiatalok elrablását, milyen szervezet áll a háttérben.
A tizenéves izraeliek szomorú sorsa viszont éppen akkor került napvilágra, amikor Netanjahu a két legfőbb palesztin politikai erő, a Hamász és a Fatah mozgalom júniusban alakult egységkormányát próbálta elgáncsolni.
Kampány indult a Hamász ellen
Többször kijelentette, hogy Abbász egy gyilkos szervezettel „lépett frigyre”. Az izraeli miniszterelnöknek „kapóra jött” az izraeli fiatalok tragikus története, az esetet a Hamász számlájára írta.
Attól fogva, hogy Netanjahu a Hamászt tette felelőssé a tizenévesek meggyilkolásáért, kampány kezdődött a palesztin szervezet ellen: összegyűjtötték a Hamász vezetőit Ciszjordániában, újra elfogtak több tucat korábban elengedett palesztin harcost, és korlátozták a Hamász szociális jóléti tevékenységét.
Feldman emlékeztetett arra, hogy három hete hiteles, centrista izraeli újságírók feltették a kérdést: az izraeli hírszerzés ahelyett, hogy minden erejével az eltűnt fiatalokat keresné, miért a Hamász lejáratásával foglalkozik?
Az izraeli kampányra rakétákkal válaszoltak
A kutató nem tartja meglepőnek, hogy a palesztin szervezet vezetői azt a következtetést vonták le, Jeruzsálem átfogó kampányt indít ellenük. Akkor döntöttek a rakétaindítások fokozása mellett, ami pedig a jelenlegi erőszakspirálhoz vezetett.
A szakértő szerint az izraeli vezetés nemcsak az események tálalásában hibázott, hanem abban is, hogy nem volt képes két lépéssel előre gondolkodni. Folytattak-e komoly vitát Jeruzsálemben arról, hogy a Hamásszal való súlyos konfrontáció vajon Izrael érdekeit szolgálja-e?
Feltették-e a kérdést, hogy milyen következményei lennének a Hamász meggyöngülésének, jelen körülmények között kik lépnének a helyére, a Fatah mérsékelt palesztinjai vagy a sokkal szélsőségesebb dzsihádista csoportok?
A helyzet ellenőrzése kicsúszott az izraeliek kezéből
A Harvard-professzor megítélése szerint a történtek egyoldalú tálalása, a gyenge politikai vezetés és a stratégiai szemlélet hiánya együttesen vezetett ahhoz, hogy a helyzet ellenőrzése kicsúszott az izraeli vezetők kezéből.
Netanjahut általában kockázatkerülő politikusként jellemzik, a kutató szerint a válság kiterjedése ezért elsősorban annak tudható be, hogy a kormányfő végül engedett szélsőjobboldali bírálóinak, akik szerint elégtelen volt korábban Jeruzsálem reakciója a Hamász tevékenységére, és ez aláásta Izrael hitelességét.
A Hamász először nagyon óvatosan válaszolt az eseményekre – a mai napig nem vállalt felelősséget a három tizenéves elrablásáért –, és csak Izrael fokozódó nyomásgyakorlása miatt növelte meg a palesztin területekről kilőtt rakéták számát.
Bezárult az ördögi kör
Ezzel azonban bezárult az ördögi kör, a folyamatos rakétatámadásokkal már lehetetlenné vált Netanjahu számára, hogy ellenálljon az erőteljes válaszcsapást követelőknek. Az elemző ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a Vaskupola légvédelmi rendszernek és a további izraeli technológiai fejlesztéseknek köszönhetően alacsony az izraeli civil áldozatok száma, és ez segít az izraeli válaszcsapások visszafogásában.
Feldman szerint korai a Hamász és Izrael között kibontakozó erőszak győzteséről és veszteséről beszélni. De felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi tapasztalatok alapján egy nem állami szereplő és egy erős állam konfliktusában a gyengébb fél, vagyis a nem állami szereplő már akkor is stratégiai győzelmet könyvelhet el, ha az adott országnak nem sikerül teljesen elpusztítania a szervezetet.
Ez történt az Egyesült Államok és a tálibok, valamint a Hezbollah libanoni iszlamista szervezet és Izrael korábbi összecsapásakor.