2024. június 23. vasárnap
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Szíria: mégis az ellenzék hajtotta végre a szaringáz-támadást?

2013. szeptember 05. 08:02, utolsó frissítés: 08:02

Számos ismeretlen van a damaszkuszi támadás körül – figyelmeztet egy elemző, aki szerint az amerikai csapás könnyen egy megnyerhetetlen háborúba torkollhat.


Egyáltalán nem lehet egyértelmű bizonyítékokkal alátámasztani, hogy az Aszad-rezsim áll a damaszkuszi vegyifegyver-támadások mögött, a küszöbön álló amerikai beavatkozás céltalan, és könnyen egy újabb Vietnamhoz vagy Afganisztánhoz hasonló, költséges, elhúzódó és megnyerhetetlen háborúhoz vezethet – figyelmeztet egy veterán elemző.

William R. Polk a The Atlanticban közölt hosszú elemzést a szíriai helyzetről, melyben módszeresen elemzi a rendelkezésre álló információkat, azt hogy kik és milyen érdekek állhatnak a különféle, sajtóban közölt hírek mögött, és mi a szíriai konfliktus forrása. Polk szemügyre veszi úgy az Aszad, mint az ellenzéke jelenlegi helyzetét, elemzi a nemzetközi közösség opcióit majd külön


górcső alá veszi az Egyesült Államok opcióit.

Mint megállapítja, az augusztus 21-i vegyifegyver-támadással kapcsolatban egy dolog biztos: hogy megtörtént. Úgy tűnik, a szaringázat tartalmazó kannákat föld-föld rakéták segítségével juttatták célba Damaszkusz külvárosaiban. A szóban forgó területen harcok folynak, itt sem az ellenzék, sem pedig Aszad csapatai nem tudják tartósan megvetni a lábukat.



A szakértő szerint több nehezen megválaszolható kérdést is felvet a támadást követő ENSZ-vizsgálat. Sajtójelentésekből kitünik, hogy miután több napi huzavona után a vegyifegyver-szakértők végre ellátogathattak a támadások helyszínére, azok nem törődtek a bizonyítékok összegyűjtésével. Bár felajánlották nekik, nem hantoltattak ki áldozatokat, a vér- és vizeletmintákra sem tartottak igényt, sőt, a rakéták maradványaira sem voltak kíváncsiak.

A The New York Times tudósítója azonban megkereste a becsapódások helyszínét. Az ott található rakétamaradványok


leginkább házi készítésű eszközre utaltak.

Az elemzés szerint nem valószínű, hogy egy ország reguláris hadserege rögtönzött rakétákkal juttatná célba az ideggázt. Időközben nyilvánossá vált egy telefonbeszélgetés is, melyben néhány órával a gáztámadás után a szíriai védelmi minisztérium egy alkalmazottja bepánikolva magyarázatot követel egy vegyifegyver-alakulat parancsnokától.

Ezt a felvételt sokan újabb bizonyítékaként látták annak, hogy az Aszad-rezsim folyamodott tömegpusztító eszközhöz, az elemző azonban két fontos tényezőre hívja fel a figyelmet: egyrészt a védelmi minisztérium részéről egy alacsony rangú alkalmazott telefonált, nem pedig egy magas rangú katonai tisztségviselő vagy maga Aszad.

Továbbá aggályos, hogy a beszélgetést az izraeli Moszad hallgatta le. Izraelnek márpedig régóta célja az Izrael-ellenes Szíria meggyengítése, illetve az Aszad-rezsim megdöntése, és korábban, például az 1967-es háború során


volt már példa arra is, hogy felvételeket hamisítottak

– mutat rá az elemző. Több más körülmény is arra mutat, hogy nem Aszad áll a támadás mögött. Polk szerint akkor és ott a szíriai diktátornak egyszerűen nem lehetett érdeke tömegpusztító fegyvert bevetni. Minden jel arra mutat, hogy a célterület fennhatósága vitatott: erre utal az, hogy a rezsim biztosítani tudta a vegyifegyver-szakértők odautazását, azonban biztonságukért már nem tudott jótállni.



Az ilyen „senkiföldje” helyett Aszadnak márpedig sokkal inkább megérte volna olyan területeket támadni, melyek az ellenzék kezében vannak. Továbbá a rezsimnek tisztában kellett lennie azzal, hogy a tömegpusztító fegyver bevetésével elveszítheti azt a kevés nemzetközi támogatást is, mellyel jelenleg rendelkezik, és siettetheti az amerikai beavatkozást.

Ezért az ekkora rizikó vállalása két helyzetben lett volna ésszerű döntés Aszad részéről: vagy akkor, ha a szaringáz segítségével


megsemmisítő csapást tud mérni az ellenzékre,

vagy pedig akkor, ha a végső vereség előtt amolyan „utolsó szalmaszálként” veti be. Azonban egyik forgatókönyv sem áll fenn jelenleg, minden jel arra mutat, hogy Aszad pozíciói stabilak az országban.

Civilek ellen tömegpusztító fegyvert bevetni azért sem ésszerű döntés, mert azzal saját, országon belül élő támogatóit is elrettenti – érvelt az elemző. Damaszkusz külvárosaiban nincsenek katonai célpontok, az ellenzékre ott nem lehet csapást mérni. Sokkal értelmesebb lett volna az ellenzék főhadiszállásait, kommunikációs központjaikat, a parancsnokok szállásait támadni.

Az eddigi események alapján ki lehet jelenteni, hogy az Aszad-rezsim tisztában van azzal, hogy tömegpusztító fegyverekkel nem lehet az ellenzéket legyőzni. Ehelyett viszonylag kis számú, speciálisan kiképzett katonát vetnek be a harcokban az ellenzék ellen, és nincsen arra utaló jel, hogy


a hadsereg parancsnokai stratégiát készülnének váltani.

Polk felhívja a figyelmet arra, hogy a rezsim ellenzőinek viszont nyomós okuk van arra, hogy vegyi fegyvert használjanak. Így elősegíthetnek egy olyan beavatkozást, mely – remélhetőleg – az ő javukra billentheti az erőviszonyokat.

A küszöbön álló amerikai támadásról szólva az elemző Anthony Zinni volt tengerészgyalogos-generális vaskos mondását idézi, miszerint nem lehet egy kicsit teherbe esni. Hiába van szó egyelőre csak légi csapásokról, az első lépés bizonyosan egy klasszikus, Vietnamhoz vagy Afganisztánhoz hasonló háborúba sodorná az Egyesült Államokat.

Ugyanúgy, ahogy Afganisztánban vagy Vietnamban, az első, korlátozott beavatkozás egyre inkább kiszélesedett, hiszen egy pár cirkálórakéta miatt Aszad biztosan nem gondolja meg magát. Amikor egy nagy erővel rendelkező kormány elkötelezi magát az egyik opció mellett,


már nem lehet visszafordulni;

a választott úton végig kell menni. A beavatkozással kapcsolatban Polk szerint az a legnagyobb probléma, hogy annak nincsen világos célja. A szíriai ellenzék annyira töredezett, hogy nem képes az országot kormányozni, éppen ezért Aszad hiába mondana le: az ország következő vezetője úgyis a diktátor legszűkebb környezetéből kerülne ki. És a legvalószínűbb az, hogy Szíria egy újabb Afganisztánná válna, gyenge központi vezetéssel, és a különféle hadurak közötti végtelen hatalmi villongásokkal.

Bár úgy tűnik, hogy egy néhány napig tartó támadást a szíriai diktátor válasz nélkül hagyna, egy elhúzódó támadás-sorozat esetén azonban


válaszcsapásra kell számítani.

Aszad és szövetségesei, Irán és Irak, valamint a Hezbollah könnyűszerrel rakétacsapásokat mérhetnének a térségben levő, számos amerikai érdekeltségre. Végeredményként pedig az egész Közel-Keleten és talán Délkelet-Ázsián is háború söpörhet végig – figyelmeztet az elemző.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS