Egyiptom: a hadsereg kezében az ország sorsa
2013. július 03. 12:41, utolsó frissítés: 14:46Minden jel arra mutat, hogy a legendás haderő valóban be fog avatkozni. Elemzők szerint még mindig a politikai megoldás a legvalószínűbb forgatókönyv.
Mindössze két és fél évvel az arab tavasz után újabb tüntetéshullám söpör végig Egyiptomon a forradalom kiteljesítése és az iszlamista kormány megdöntése érdekében. Az ellenzék kijelentette, hogy addig folytatja a tiltakozást, amíg Mohamed Murszi egyiptomi elnök le nem mond, Murszi azonban egyelőre nem fontolgat ilyesmit.
Az első szabadon megválasztott egyiptomi államfő egy évvel ezelőtti hivatalba lépése óta
fokozatosan veszítette el a nép bizalmát.
Murszi kezdetben bizonygatta, hogy minden egyiptomi elnöke kíván lenni, az elmúlt hónapokban azonban inkább foglalkozott saját, valamint az őt támogató Muzulmán Testvériség hatalmának kiépítésével és megerősítésével, mint az egyszerű emberek hétköznapi problémáival.
Murszi november végén átmeneti időre különleges hatalmi jogosítványokkal ruházta fel magát, amelyeket például az igazságszolgáltatás korlátozására használt:
a bíróságok attól kezdve nem akadályozhatták
meg az elnök rendeleteinek életbe léptetését. Az államfő csupán az ezt követő hatalmas tiltakozáshullám nyomására vonta vissza a fenti döntést. Az új iszlamista alkotmányt azonban egy népszavazáson végül sikerült lenyomnia a hőzöngők torkán.
Murszi nemrég azzal keltett nagy felzúdulást, hogy a Muzulmán Testvériség hét tagját nevezte ki tartományi kormányzónak. Az ellenzék szerint ez újabb bizonyítéka annak, hogy az elnök Egyiptom iszlamizálásán munkálkodik.
Az egyiptomi államfő mögött főként iszlamista pártok állnak, de táborában elvétve liberálisokat is találni. Murszi hívei közül sokan az iszlám ellenzői és pártfogói közötti ideológiai harcként fogják fel a jelenlegi politikai válságot.
Sokan az elnök hívei közé sorolják az iszlám radikális változatát hirdető szalafitákat is, akik feltűnően visszafogottak a jelenlegi demonstrációkon. Bár a szalafiták az átmeneti parlamentben együttműködtek a Muzulmán Testvériséggel, a mecsetekben és a hívek lelkéért folytatott harcban inkább ellenfeleknek számítanak, ráadásul
a radikális csoportnak az ellenzékkel is vannak összeköttetései.
A problémákat csak tetézi az ország siralmas gazdasági helyzete. Egyiptom sosem volt gazdag, és az elszegényedett népesség ütemes növekedése miatt az államnak egyre nagyobb terheket kell viselnie az energia- és az élelmiszerárak támogatása terén, amit tovább tetéz a bürokrácia fenntartásának költsége.
Az "arab tavasz" óta a befektetők elveszítették bizalmukat a Nílus menti országban, a külföldi működőtőke-befektetésekből származó bevételek pedig drasztikusan megcsappantak. Az egyik legfontosabb bevételi forrás, a turizmus amúgy is eléggé megszenvedte a belpolitikai válságot, a folyamatos nyugtalanság, a sztrájkok és a bűncselekmények számának növekedése pedig tovább ront a helyzeten. Egyiptomban
mindennapos jelenséggé váltak az áramkimaradások
és a benzinkutak előtt kígyózó sorok. A munkanélküliséggel együtt a szegénység és a bűnözés is növekszik, amelyet tovább súlyosbít, hogy a régi líbiai készletekből egyre több fegyvert csempésznek át az országba.
Az egyiptomiak nem ezt a jövőt látták, amikor megdöntötték az államot évtizedek óta vezető Hoszni Mubarak korrupt rezsimjét. A Mubarak bukása után regnáló katonai tanács ellen akkoriban szintén gyakoriak voltak a tüntetések, mivel az ellenzék attól tartott, hogy a tábornokok nem fognak majd lemondani a megragadott hatalomról.
Murszi hivatalba lépése után azonban az iszlamisták meggyengítették a hadsereget, és "lefejezték" annak vezetését. A legendás egyiptomi katonaság attól kezdve a homályból figyelte az eseményeket. Ugyanakkor szinte
mindenki a hadsereg beavatkozását várja
arra az esetre, ha az iszlamisták kezéből kicsúszna az események irányítása: és a jelek szerint igazuk is van – ahogy azt Abdel-Fattah asz-Szíszi tábornoknak, az egyiptomi fegyveres erők főparancsnokának hétfői ultimátuma mutatja.
Egyiptomban a hadsereg alapvető stabilitási tényező – erősíti meg egy közelmúltban készült tanulmányában Vlagyimir Jevszejev, az orosz Társadalompolitikai Kutatások Intézetének igazgatója.
Az 1952-ben létrehozott egyiptomi legfelső katonai tanács, – amely 2011. február 11. és 2012. június 30. között, Mohamed Murszi államfői posztra való beiktatásáig irányította Egyiptomot – még a politikus beiktatása előtt meg akarta akadályozni, hogy a hatalom irányításának valódi eszközei az iszlamisták kezébe kerüljenek – emlékeztetett az orosz elemző.
Megszületett egy alkotmányos nyilatkozat, amelynek értelmében a tanács törvényhozói jogosultságokat kapott és az elnököt megfosztották attól a lehetőségtől, hogy ellenőrzése alá vonja a hadsereget. Ez a hatalmi kettős azonban nem sokáig létezett. Murszi
rendelettel szüntette meg a legfelső katonai tanácsot,
és visszaszerezte magának a főparancsnoki jogosultságokat. A hadsereg megtehette volna akkor, hogy eltávolítja Murszit az államfői székből, de mégsem tette meg, egyebek között a Nyugat nyomásának engedelmeskedve. Az iszlamisták támadásait, a bírósági eljárásokat is elviselve a katonai elit kitartott – írta Jevszejev.
Mindezt azzal magyarázta, hogy a hadsereg tartja továbbra is a kezében Egyiptom gazdasági potenciáljának kétharmadát, és tudatosan távol tartva magát a politikai eseményektől a kellő pillanatra vár, hogy különleges szerepet játsszon az egyiptomi társadalomban.
Az orosz szakértő szerint a hadsereg mint az egyiptomi stabilitás alapvető záloga már nem viselkedett külső szemlélőként a 2011-es "jázminos forradalom" második évfordulóján, amikor Egyiptomban fellángolt az elégedetlenség, és az ország súlyos politikai válságba sodródott.
A hadsereg bejelentette, hogy nem avatkozik be
a tüntetők és a rendőrség között kialakult összecsapásokba, de a rend és a biztonság érdekében a Szuezi-csatorna mentén fekvő fontosabb városokba csapatokat irányított, hogy biztosítsa a hajózást a fontos vízi útvonalon.
A Társadalompolitikai Kutatások Intézetének igazgatója korábban arra figyelmeztetett: nagyon sok múlik azon, képes-e Mohamed Murszi partneri kapcsolatot kiépíteni a katonai elittel. Jevszejev azt jósolta, hogy amennyiben az egyiptomi elnök folytatja a hadsereg lejáratását, az egyiptomi társadalom iszlám befolyás alá vonását, a fiatal nemzedék és a nők jogainak korlátozását, akkor a súlyosbodó gazdasági helyzetben a katonai elit államcsínyre szánhatja el magát, hogy megmentse az országot a katasztrófától.
Ennek a forgatókönyvnek sem kell feltétlenül bekövetkeznie, ugyanis lehetséges, hogy a jelenlegi egyiptomi hatalom, amelyet a mérsékelt iszlamisták alkotnak, rájön arra, hogy
a nemzeti hadseregre kell támaszkodnia.
Nem kétséges, hogy csak ebben az esetben van politikai jövőjük az iszlamistáknak Egyiptomban – állapította meg Vlagyimir Jevszejev.
Az MTI által összeállított háttér szerint az utóbbi napok eseményei fényében Abdel-Fattah esz-Szisszi tábornok, védelmi miniszter az ország erős emberének szerepében tűnik fel. Miközben központi szerepet szán a hadseregnek a jelenlegi válság megoldásában, igyekszik eloszlatni a Hoszni Mubarak elnök bukását követő közvetlen katonai kormányzás visszatérésével kapcsolatos aggodalmakat.
A tábornok nem állt ki és beszélt személyesen a három napja az ország különböző részeiben összegyűlt tüntetőkhöz, de nemzeti zászlót lobogtató katonai helikoptereket küldött Kairó fölé, amelyeket a Mohamed Murszi elnök lemondását követelő tüntetők "együtt a hadsereg és a nép" kiáltásokkal üdvözöltek. "Szisszi tábornok tavaly év végén már
megpróbált nemzeti konszenzust kialakítani
az új alkotmány körüli válságban, de akkoriban a Muzulmán Testvériség ellenállásába ütközött" – emlékeztetett Musztafa Kamel esz-Szajjed, a kairói egyetem politikatudományi tanára.
"Azok a politikusok és újságírók, akik a közelébe jutottak, úgy látják, hogy legfontosabb dolgának azt tekinti, hogy újrafényezze a hadsereg imázsát, amelyet elhomályosított a Hoszni Mubarak elnök 2011. februári bukása és a Murszi elnök tavaly júniusi megválasztása közötti időszakban játszott szerepe.
Abdallah asz-Szennávi, az as-Surúk című független napilap újságírója több ízben is találkozott Szisszi tábornokkal, aki elmondta: mélyen lesújtotta, hogy milyen mértékben
romlott a hadsereg szavahihetősége és arculata,
miközben a hatalom a Huszein Tantávi marsall vezette legfelső katonai tanács kezében összpontosult. A régi elnök bukását követő rövid kegyelmi időszak után a hadsereg szembetalálta magát a Mubarak távozását követelő jelszavakra rímelő "Le a katonai rendszerrel!" jelszóval.
Az 58 éves Abdel-Fattah asz-Szisszi húsz évvel fiatalabb mint elődje, Tantávi marsall, az izraeli-arab háborúk veteránja, aki Mubarak egyik legközelibb munkatársa volt.
Amikor Murszi elnök tavaly eltávolította a fegyveres erők éléről Tantávi marsallt és helyére Szisszi tábornokot ültette, számos találgatás röppent fel arról, hogy a polgári hatalom az ellenőrzése alá kívánja vonni a hadsereget, és
a katonák esetleg alávetik magukat az új iszlamista vezetőknek,
akikhez korábban ellenségesen viszonyultak. Szisszi tábornok, aki ugyan részt vesz az iszlamista többségű kormányban, és fényes katonai karriert futott be, mielőtt a katonai hírszerzés kényes és stratégiai fontosságú vezetői posztjára került, mindenekelőtt a hadsereg emberének tűnik. Több alkalommal hangoztatta aggodalmát, miszerint fokozni kell az elavult katonai sémák szerint működő fegyveres erők hatékonyságát.
Vallásos emberként kinevezésekor azzal vádolták meg, hogy közel áll az iszlamistákhoz, de az egyiptomi katonai hagyományokhoz híven nagy csodálója Gamal Abdel Nasszer egykori nacionalista elnöknek is.
Kairóban született 1954 novemberében, az egyiptomi katonai akadémián szerzett diplomát 1977-ben, egy
brit katonai akadémián folytatott tanulmányokat
1992-ben, majd számos egyiptomi katonatiszthez hasonlóan egy amerikai katonai iskola hallgatója volt 2006-ban.
Az egyiptomi hadsereg szoros kapcsolatokat ápol az amerikai hadsereggel, amely fegyverzete nagy részét szállítja. Az 1979-es izraeli-egyiptomi békeszerződés óta az egyiptomi hadsereg jelentős támogatást kap Washingtontól, amelynek az összege jelenleg eléri az évi 1,3 milliárd dollárt.
Londoni elemzők arra figyelmeztetnek, hogy kezd aggályossá válni a stratégiai fontosságú Szuezi-csatorna biztonsága, bár továbbra is a válság politikai megoldása a legvalószínűbb forgatókönyv. A Barclays energiapiaci elemzőstábja szerint a globális energiahordozó-piac számára a nagy kérdés az, hogy a demonstrációk
okozhatnak-e fennakadásokat a csatorna forgalmában,
tekintettel az útvonal fontosságára a Perzsa-öböl térségéből Európába szállított olaj, illetve ez Európa és Ázsia közötti tengeri áruforgalom szempontjából.
A ház adatai szerint a globális tengeri kereskedelem 8 százaléka, a nyersolajforgalom 4,5 százaléka, a tengeren szállított cseppfolyósított földgáz 14 százaléka áramlik át a Szuezi-csatornán.
A csatorna teljes lezárása nagyon nehéz lenne az egyiptomi hadsereg támogatása nélkül, és nincsenek jelek arra, hogy a hadvezetésnek szándékában állna egy ilyen drasztikus lépés, amivel egyébként égetően szükséges devizabevételektől fosztaná meg az egyiptomi gazdaságot. A tiltakozók azonban
próbálkozhatnak a Szuezi-csatorna kereskedelmi használatának nehezítésével,
például kikötőkben várakozó hajók vagy külföldi kikötői munkások megtámadásával olyan kulcsfontosságú kikötővárosokban, mint Port-Szaíd, ahol szintén nagyarányú megmozdulások zajlanak.
Az átmenő forgalmat a mostani megmozdulások egyelőre nem érintik, ám a helyzet könnyen romolhat, és a Líbiából más országokba, köztük Egyiptomba is áramló fegyverek növelték a kockázatát valamely súlyos biztonsági incidens bekövetkeztének – hangsúlyozzák a Barclays szakelemzői.
Egy másik globális pénzügyi szolgáltató csoport, a JP Morgan londoni befektetési részlegének stratégiai elemzői keddi értékelésükben mindazonáltal úgy vélekedtek, hogy még mindig a politikai megoldás a legvalószínűbb forgatókönyv a jelenleg egyiptomi válság kimenetelére, Mohamed Murszi egyiptomi államfő mandátumának sorsáról pedig a legnagyobb eséllyel népszavazás dönthet.
Az összeállítás az MTI alapján készült
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!