2020. október 1. csütörtökMalvin
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lukács Csaba mesél: egy demokrata dikta-túrái

Kiss Gábor 2013. január 29. 17:14, utolsó frissítés: 17:48

Miért éppen őt kereste meg a csepeli élve eltemetések egyetlen túlélője, hogyan jutott be egy tortával a bolíviai börtönbe Toásó Elődhöz, és egyáltalán mi hajtja, hogy mindezeket végigcsinálja?


Lukács Csaba újságíró olyan helyekre jutott el eddig élete során, ahova csak úgy nem lehet újságírói igazolvánnyal bebocsátást nyerni. Pedig mi, újságírók tudjuk, hogy annak a kis kártyának esetenként nagy hatalma van: ha véletlenül éjszaka a rendőr leigazoltat, és véletlenül a személyinkkel együtt az igazolvány is a kezébe kerül, akkor rögtön másképpen kezd el velünk beszélni. Lukács Csaba viszont olyan helyeken is járt, ahol az ilyen igazolvány életveszélyt is jelenthet - derült ki csütörtök este a Laczkó Vass Róbert és a Györkös Mányi Albert emlékház által szervezett Nyitott szemmel elődás-sorozat januári beszélgetésén.

Lukács Csaba szerint ez nem csak kalandvágy vagy szakmai ártalom, hanem egy kettyenés. Vannak olyanok, akik bélyegeket, vagy régi kocsikat gyűjtenek, ő viszont diktatúrákat kezdett el gyűjteni. Az erdélyi származású újságíró szerint ez valahogy összefügg azzal is, hogy a Ceauşescu-rendszerben nőtt fel, és abban az időben nem volt lehetősége utazni, holott neki ez volt a nagy vágya: szabadon járni ott, ahol események történnek.




Az újságíró önmagában talán nem engedhetné meg magának, hogy elutazzon Afganisztánba, Észak-Koreába, Amerikába, és egyik újság sem áll valószínű olyan jól, hogy egy jó sztoriért annyi pénzt elköltsön, amennyibe egy-egy ilyen külföldi kiruccanás kerül. Éppen ezért keresni kell egy befogadó szervezetet, amely el tud juttatni a katasztrófa sújtotta területekre, háborús övezetekbe, olyan országokba, ahova, csak úgy, nem tehetjük be a lábunkat. Lukács Csaba a Magyar Baptista Szeretetszolgálathoz csatlakozott. Bár kényszerházasságnak indult, szerelem lett belőle - vallotta már több interjúban, és előadásán is. Ma a külföldi mentések logisztikájáért felel, és évente több mint húsz országba jut el.




Élve eltemetve - a csepeli gyilkosságok

Lukács Csaba nevéhez kapcsolódik a csepeli gyilkosságok ügye is. 2011-ben négy embert ástak el a Csepel-szigeten, egy erdélyi fiú viszont kiszabadult, és őt kereste meg, általa mondta el a történetét. Az újságíró különben pont aznap nézte a híradót, amiben a gyilkosságokról is beszámoltak, és amint vége lett, megcsörrent a telefonja, és a túlélő kereste. Valamiért megbízott benne, és azt kérte, hogy rejtsék el. A Magyar Baptista Szeretetszolgálatnak vannak olyan célra fenntartott házai, ahol a stricik elől menekülő prostituáltakat rejtik el. A fiú nem mert hazamenni, nehogy agyonverjék, ezért a szeretetszolgálat munkatársai mentek el a lakására, hogy a holmijait elvegyék, ő pedig telefonon utasította őket, hogy mit, hol találnak meg.

Egy évig rejtegették, majd egy tanyán kapott egy lakást, amit viszont úgy kellett megkeressenek, hogy ne legyen messze Budapesttől, a férfi ugyanis továbbra is be akart járni dolgozni. A szenzációhajhász sajtó mindenáron szeretett volna interjút készíteni a túlélővel, de ő nem akarta, hogy az arca megjelenjen. Végül készítettek vele egy interjút, amelyben az arcát nem mutatták meg, és ezt ingyen odaadták mindenkinek, aki igényelte.

A fiatalember különben úgy érzi, hogy ez volt a sorsa, és ez ráadásul szorosan összefügg Tóásó Előd ügyével is, hiszen ugyanabban a tömbházban laktak, és először őt hívták Bolíviába, de nem ment, mert nem akarta a munkahelyét otthagyni. Tóásó Előd börtönbe került, Magyarosi Árpád meghalt, ő pedig nem kerülhette el e sorsát: élve elásták. A román sajtó persze megtalálta ebben is a saját szenzációját: Lukács előtt, aki az egyik román tévének nyilatkozott, éppen Vadim Tudor beszélt az ügyről, aki azt mondta, hogy lám, itt is tetten érhető a magyarok nacionalizmusa, mert élve elástak egy román embert Csepelen.


Micsoda útjaim...

1985-1989 között a Petru Groza Kollégiumban többek között Cseh Tamást hallgattak titokban a diákok. Később Lukács személyesen is megismerkedett Cseh Tamással, és jó barátság alakult ki kettejük között. Cseh volt az, aki Lukács Csabát bátorította, hogy a történeteit írja meg, az újságíró pedig akkor azt mondta, hogy meg fogja írni, de csak akkor, ha használhatja az ő dalának a címét, a Micsoda útjaimat, amely végül a könyvsorozatának címe lett.


Tiszta víz a pohárban - Tóásó Előd története

Lukács szerint sok embernek torz kép él erről a történetről a fejében. Tóásó Előd egyszer sörözött Rózsa-Flores Eduardoval, majd néhány év múlva skype-on keresték meg, és kapott négy képet egy trópusi városról. Tóásó Előd számítógépeket kellett programozzon, honlapokat készített, számítógépek védelmével foglalkozott. A munkáját olyan jól végezte, hogy Rózsa-Flores Eduardo számítógépéről mai napig nem tudtak információkat kiszedni.

Santa Cruz-ban kommandósok végezték ki Rózsa-Flores Eduardo társaságát. Elődnek a folyosó leghátsó szobájában volt az ágya, és csupán azért menekült meg, mert a parancsnok, aki a kivégzést intézte, sietett, és az a katona, aki az akcióban Tóásó Előd ágyába kellett volna egy sorozatot beleeresszen, még nem ért el a helyére. Így, amikor Előd meghallotta a géppuskaropogást, kiugrott az ágyából, és mire a katona az ő ágyába is beleereszthette volna a sorozatot, sikerült megmenekülnie. A hatóságoknak talán jól is jött, hiszen így van egy élő fogoly is, akit meg lehet hurcolni. Áprilisban lesz négy éve, hogy Tóásó Előd börtönben van, és a pere előreláthatólag még legalább két évig fog tartani. A kivégzettek közül egyik sem volt katona, nem beszélték még a nyelvet sem, Rózsa-Flores Eduardo pedig Lukács szerint inkább egy nagyszájú kalandor volt. A nagyszájúságát pedig a bolíviai hatalom túlreagálta.




Bolívia papíron demokrácia, de ténylegesen diktatúra. Bár a választások szabadok, az ellenzékkel mindig csúnyán elbánnak. Ha egy kormány megbukik, akkor testületileg börtönbe vonul. Így történt, hogy Tóásó Előd egyik társa a börtönben a volt belügyminiszter volt, akihez gyakran bejárt a lánya. A bolíviai börtönben ugyanis nem adnak enni a foglyoknak, viszont a családtagjaik naponta látogathatják őket. Tóásó Előd összeházasodott a belügyminiszter lányával. Lukács Csaba szerint ugyanakkor nem arról van szó, hogy ebből Előd előnyt szeretne kovácsolni, inkább arról, hogy két szerencsétlen ember egymásra talált.


A pénz a legjobb rokonság

Hogyan került be Lukács Csaba a bolíviai börtönbe? Magyar útlevéllel valószínűleg hamar kiszúrta volna a bolíviai titkosszolgálat, így román útlevéllel jutott be az országba, mint román segélyszervezeti munkás. Persze volt rokona is, féltestvére, de a legjobb rokonság a készpénz, mondja az újságíró. A készpénz csodákra képes, még a testüregvizsgálatot is meg lehet úszni ötven dollárért.

Az első látogatáskor egyetlen börtönlátogatást engedtek meg neki, de sikerült többször is bejutnia. A legjobb stratégia, ha az ember hülyének tetteti magát. Megvette a legnagyobb kapható tortát, és a börtönhöz ment, azzal, hogy magyar nemzeti ünnep van. Nem akarták beengedni, így leült a börtön elé, és öt perceként elmondta, hogy márpedig magyar nemzeti ünnep van. A végén az egyik őr megunta a játékot, és beengedték. Persze cserébe kaptak cigarettát és kólát, és egy szelet tortát, hogy megünnepelhessék a magyar nemzeti ünnepet. Ezzel a taktikával Csabának sikerült 8-szor is bejutnia az első útja alkalmával.

Az első látogatás ugyanakkor durva volt. A Tóásó Előd cellája mellett egy többszörös gyilkos volt, aki éppen, amikor Lukács Csaba meglátogatta őt, egy biciklilánccal verte péppé a cellatársa arcát, mert az nem tanúsított elég tiszteletet iránta. Csabával viszont rendes volt, még kokainnal is megkínálta. A drogot különben itt a börtönben gyártják, talán az egyetlen hely a világon, ahova nem becsempészni kell a kokaint, hanem kicsempészni onnan.

A börtönnek sajátos belső élete van. Nyolc egységre oszlik, ezek közül a legdurvább a sötétzárka. A börtön egyik érdekessége, hogy bár az ember bekerült, messze nem biztos, hogy kap ágyat. A pénz itt valóban úr lehet élet és halál fölött. Tóásó Elő jelenleg 80 dolláros bért fizet az ágyáért, és ahhoz, hogy abba a részbe kerüljön, ahol most van, 1.500 dollárt kellett fizetni belépési díjként. Van a börtönnek egy olyan része is, ahol az elítéltek családjai élnek.

A börtönben a túlélés sem könnyű. Reggel ugyanis kinyitják a 25 cella ajtaját, és mindenki kimegy az udvarra. Mivel a rabok maguknak is főznek, így értelemszerűn konyhai eszközök, kések is vannak, és egy-egy verekedés közben elő is kerülnek. Az egyik helyi maffiafőnök különben hat cellát nyittatott egybe, bőrfotelekkel rendeztette be, s egy jacuzziból tartja a gyűléseket, de van a börtönben internet és kábeltévé is.

Tóásó Előd különben eljátssza, hogy szegény. A külföldi, főleg az európai foglyokról azt hiszik, hogy pénzesek, és gyakran zsarolják a családjukat. Előd nem tart magánál készpénzt, egy La Paz-i magyar nő gondoskodott róla, Előd pedig a többi rabot tanítja angolra, saját munkájával fizet a költségekért. Ugyanakkor a gazdagok és a politikai foglyok védelmében tudott élni, hiszen a belügyminisztert, aki közben meghalt, tisztelték, ugyanis benne volt a pakliban, hogy ha a jelenlegi kormány megbukik, akkor még visszakerülhetett volna a pozíciójába.


A csokiba csomagolt okostelefon és a bolíviai himnusz

Tóásó Előd a magyar kultúrát is népszerűsíti a börtönben. Magyar ételeket főz, és mivel bármilyen élelmiszert be lehet vinni, a hozzávalókat is megkapja. Viszont semmilyen elektronikát nem szabad bevinni. Lukács Csaba összekombinálta a kettőt, és a Boci csokiban csempészte be az okostelefont, amivel néhány képet készíthetett. Kifelé már nem volt gond, hiszen akkor már nem ellenőrzik a látogatókat.

Lukács Csaba szerint Tóásó Előd ügyében minden szabályt megszegtek, amit meg lehetett szegni: a leghosszabb előzetes letartóztatás 18 hónap, ezt visszamenőleges hatállyal miatta megváltoztatták három évre, de már ez is lejárt, Előd pedig még mindig börtönben van. "Biztos vagyok benne, hogy az ítélete is meg van már írva. Nemzetközi nyomás is van az országon, de így is el fogják ítélni" - mondta Lukács, aki szerint két lehetséges megoldás van. Az egyik az, hogy a következőválasztásokon más kormány kerül az ország élére, és szabadon engedhetik, vagy pedig Magyarországnak kellene kihoznia ő, de ehhez talán túl kicsi ország. Előd nővére, Edit anyaoroszlánként küzd, elérte, hogy az ENSZ elítélje Bolíviát a koncepciós perért, mindent megmozgat, de ő maga nem juthat ki Bolíviába.

Lukács Csaba szerint Elődöt biztos el fogják ítélni, a kérdés csak az, hogy 20 vagy 30 évre. "Ha Evo Morales megbukik, és nem lesz ideje takarítani, akkor esetleg megmenekülhet, de ahhoz túl kell élnie a börtönt. 600 hely van a börtönben, és közel 2500 rab. Hetente vannak gyilkosságok" - mondja az újságíró, aki arról is mesélt, hogy hogyan próbálnak Elődék védekezni. Mivel nincs más eszközük, ezért kisebb-nagyobb performanszokat csinálnak a sajtónak, például mindannyian ugyanolyan pólóban jelennek meg, amelyen azt írja, hogy: autonomista vagyok, nem terrorista.

Lukács Csaba szerint a perek egyik érdekessége különben az, hogy amikor úgy érzik, hogy valami nagy igazságtalanság történik velük, akkor felállnak és eléneklik a bolíviai himnuszt. "Engem magyarként nagyon megrázott, hogy amikor bántják őket, akkor az országuk himnuszát eléneklik. Amikor minket bántanak, akkor nekünk miért nem a himnuszunk jut eszünkbe?"

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS