2024. június 23. vasárnap
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Mi jöhet az Aszad-rezsim bukása után?

MTI, FP 2012. július 24. 16:26, utolsó frissítés: 16:57

Minden jel arra utal, a diplomácia kudarcot vallott Szíriában. Az eddigi vérengzés csak a kezdet, félő, hogy szétesik az ország.


Mikor omlik össze a szíriai rezsim, és mi jöhet utána? – teszik fel ezt a kérdést a világ számos országában. A jövőre vonatkozó előrejelzések mindennek nevezhetők, csak derűlátónak nem, Szíria tragédiájának alighanem csak a kezdetét szemléli a világ – írta Die Welt.

A német újság szerint Bassár el-Aszad bukása csak idő kérdése. A szíriai lázadók fontos útvonalakat és határállomásokat vontak ellenőrzésük alá, egyes városok szinte teljes mértékben a kezükben vannak. Csakhogy senki ne tévesszenek meg az internetre fölkerült, elmosódott háborús filmkockák, amelyek a lázadók fellegváraiban készülnek s a felkelők erejét hivatottak bizonyítani.


Aszad rezsimje katonailag ma is nagyon erős.

Néhány tízezer gerillával a hadsereg 300 ezer katonája áll szemben. A diktatúra sebet kapott ugyan, de még nem inog.



A szíriai légierő – a rezsim legfőbb katonai támasza – júniusban lelőtt egy török felderítő repülőgépet. Ennek Nyugaton nem lett következménye, noha Törökország mint NATO-tag a szövetség elleni támadást kreálhatott volna az incidensből. A lázadók által meghódított területeket a rezsim csapatai, véres harcok árán, újra meg újra visszafoglalják. Ez pedig még hosszú ideig folytatódhat.



Mindezek ellenére Washingtonban, Moszkvában, Ankarában, Jeruzsálemben és Teheránban nem csak az aktuális katonai helyzetet elemzik. Az illetékesek már huzamosabb ideje forgatókönyveket készítenek arról, mi következhet azután, ha Aszad elnök megbukik, lemond, vagy külföldre menekül. Bármilyen "egyenletek" kerülnek is ennek során papírra, azok


számos ismeretlent tartalmaznak.

Ma teljességgel kizárt a félig-meddig rendezett, talán békés átmenet a diktatúrából a demokráciába. Azzal, hogy Aszad eltűnik a képernyőről, még nem oldódik meg a konfliktus. Negyvenkét évi önkényuralom mögött nem csupán egyetlen családi klán húzódik meg.

Ha Aszad megbukik, nem csak rokonsága aggódhat hatalmáért és befolyásáért. Teherán minden eszközzel megpróbálja majd megakadályozni, hogy elveszítse legfontosabb szövetségesét a térségben. Moszkva is keményen harcol Damaszkuszban élvezett befolyásának megőrzéséért – no meg azért, hogy az orosz hadiflotta a jövőben is használhassa a tartúszi kikötőt, számára az egyetlent a Földközi-tengeren.

Ugyanakkor a Nyugat nem akar olyan katonai összetűzésbe keveredni, amely a végén inkább emlékeztetne a délszláv polgárháborúra, mint az "arab tavaszra". A Balkánon, Afganisztánban és Irakban végrehajtott katonai intervenció


nem csak az Egyesült Államokat fárasztotta ki és őrölte fel.

A szíriai felkelők katonai célja a főváros, Damaszkusz meghódítása. Ám melyek a politikai céljai a Szabad Szíriai Hadseregnek? Mennyire erős a mozgalom iszlamista szárnya? Vajon a szekuláris, liberális erők nemcsak külföldön rendezett sajtóértekezleteken hallathatják a hangjukat, hanem azokban a városokban is, ahol harcok dúlnak? Sok fej hajol a szíriai sakktábla fölé, ám azt, hogy milyen lépések következnek, többnyire ők maguk sem tudják.

A bonyolult helyzetre való tekintettel már Washingtonban is hajlanak annak megfontolására, hogy párbeszédet kezdjenek Teheránnal. Ám odáig, hogy miként nézhetne ki egy kompromisszum az egymással ütköző érdekek láttán, egyelőre


senkinek a fantáziája nem terjed.

Mi jöhet Aszad után? Optimális esetben Törökország és Irán olyan tervet dolgoz ki, amelynek középpontjában a polgári lakosság védelme áll Aszad távozása után. Ehhez remélhetőleg Moszkva és Washington is a nevét adja utólag.

A legrosszabb esetben viszont Szíria etnikai, vallási és politikai törésvonalak mentén darabokra hullik, és a káosz lesz az úr. A menekültek növekvő áradata arra enged következtetni, hogy a szíriai lakosság inkább az utóbbi opció bekövetkeztétől tart.

Egy dolog biztos: a kontrollált átmenet esélyei nagyjából kimerültek – írja a Foreign Policy. Szíria most hosszas, felőrlő csatározások elé néz, miközben kevés alapjuk van az Aszád utáni forgatókönyveknek. Fel kell készülni arra, hogy a vég nem jön el egyhamar, azonban amikor megtörténik, egy


hirtelen és meglepő fordulat eredménye lesz.

A külpolitikai portál egy másik anyagában arra hívja fel a figyelmet, hogy a Nyugat a szíriai eseményeket a Jó és a Rossz harcaként szereti látni. Azért is terjedt el ez a leegyszerűsítő felfogás, mert a nyugati újságírók mozgása az országban igencsak korlátozott, az értesüléseket, kiszivárgott videókat, az események kontextusát nagyon nehéz ellenőrizni.

Nem kérdés azonban, hogy az Aszad-rezsim jelenleg is a szíriaiak jelentős részének támogatását élvezi. Ugyanakkor a „csendes többség” – bár nem támogatja a rezsimet – mégis azt vallja, jobb a diktatúra és az így biztosított viszonylagos stabilitás, mint a polgárháború.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS