2023. május 30. keddJanka, Zsanett
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Rózsa György festőművész kanosszajárása 1975-ben Magyarországon

Tóth Eszter Zsófia 2011. november 12. 13:11, utolsó frissítés: 2011. november 29. 16:00

Eduardo Rosa Flores édesapja kalandos körülmények között tért haza Magyarországra 1974-ben. Miután munkát talált, kezdeményezte átigazolását a Bolíviai Kommunista Pártból a Magyar Szocialista Munkáspártba, kérelmét azonban elutasították.


Rózsa György festőművész és építész kalandos körülmények között tért haza Magyarországra 1974-ben. Miután munkát talált, kezdeményezte átigazolását a Bolíviai Kommunista Pártból a Magyar Szocialista Munkáspártba, mivel meggyőződéses kommunistaként párttag volt. Kérelmét azonban elutasították, mert a Bolíviai Kommunista Párt nem támogatta átjelentkezését. Azzal érveltek, hogy Santa Cruzban – amellett, hogy a Képzőművészeti Egyetem tanára volt – egy éjszakai bárt üzemeltetett. Ez azonban nem volt igaz, egyik barátjának bárjában állította ki annak kérésére képzőművészeti alkotásait, ezt értelmezték félre. A másik ok pedig az volt, hogy 1973-ben Chilébe távozott és ezt a párt vezetősége önkényes akcióként értelmezte. Tehát a hazatelepült Rózsa György hiába fáradozott, nem lehetett a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.

Rózsa György 1923. április 13-án született Budapesten. Édesapja zsidó, édesanyja osztrák volt. Érettségi után 1941-ben a Képzőművészeti Főiskolán kezdte meg tanulmányait és 1946-ban rajztanári oklevelet szerzett. 1944 április 19-én letartóztatta a Gestapo baloldali tevékenysége miatt. 1944 júliusától augusztusáig az aknaszlatinai sóbányában volt munkaszolgálatos. Az átigazolási eljáráshoz írt önéletrajzában azt hangsúlyozta, milyen baloldali mozgalmakban vett részt. Így olvashatunk részvételéről a Magyar Ellenállási Mozgalomban, és az Epres-kertben működő igazolványhamisító csoportban végzett tevékenységéről. E történetek közül talán legizgalmasabb az, amelyik arról szól, hogyan mentette meg Francis Gauchot, az akkoriban Magyarországon illegalitásban élő baloldali irodalomtörténészt. Édesapját nem sokkal a felszabadulás előtt elhurcolták.

Édesapját a nyilasok lőtték a Dunába. Budapest felszabadulása után az első munkája a MADISZ művészeti osztályának vezetése volt, ezután a Magyar Művészeti Tanácsnál dolgozott 1947-ig. 1946-ban lépett be a Magyar Kommunista Pártba. 1947-től Párizsban élt, állami ösztöndíjjal. Bár 1948-ban visszatért Magyarországra, azonban a Rajk-per miatti kiábrándultságból és Franchois Gauchot titkárnőjének koncepciós kivégzése miatt Párizsban telepedett le és belépett a Francia Kommunista Pártba.



galeria_4030.JPG
galeria_4031.JPG
galeria_4032.JPG
galeria_4033.JPG
Rózsa György önéletrajza
galeria_4035.JPG


1951-ben ottani munkahelye küldte Bolíviába indián néprajzi kutatásokat végezni. Az országban letelepedett, mivel megismerkedett későbbi feleségével, Nelly Flores Ariassal, aki óvónő volt. 1954-től egy építési vállalkozásban dolgozott. Az 1956-os magyar forradalom hírére lépett be a Bolíviai Kommunista Pártba.

1959-ben* megházasodott. Megalapította a Santa Cruz-i Képzőművészeti Főiskolát*, itt tanított 1971 augusztusáig, emellett kora elismert festőművésze volt. A „fasiszta puccs” – Hugo Banzer Suarez hatalomátvétele – elleni fegyveres ellenállásban részt vett, végül 1971. november 20-án egy faládába szögezve kelt útnak: Paraguayon át Chilébe távozott. 1972-től a Chilei Egyetem Képzőművészeti Tanszékén tanított és tolmácskodott.

1974. augusztus 9-én települt haza Magyarországra. A hazatelepülés közvetlen előzményeként átigazolási kérelmében azt jelölte meg, hogy Chilében Augusto Pinochet puccsával katonatisztek 1973. szeptember 11-én megdöntötték Salvador Allende elnök elkötelezetten baloldali kormányát, s neki, mint elkötelezett baloldalinak lakását feldúlták, baloldaliként élete közvetlen veszélyben volt. Chilében a Don Bosco szerzetesrend tagjai bújtatták. Az ENSZ Menekültügyi Bizottságának segítségével Chiléből 1973. november 13-án családjával együtt Svédországba menekült, onnan tért haza Magyarországra.


A hazaköltöző család mindennapjait Baecher Iván jelenítette meg színesen: „Vártuk az új lakókat, akik az alattunk lévő lakásba költöztek, és akikről már hallottuk, hogy a Pinochet-puccs nyomán menekültek. (…)Különleges, egzotikus és tehetséges család volt az övék, teli vibrálással és titokkal, mindenki festett, rajzolt, táncolt és zenélt, behömpölygött életünkbe a latin kultúra, óriás összejövések este náluk, zenével, tánccal és nem utolsó sorban csudás kosztokkal. Az "öreg" és asszonya, Nelly is nagyszerűen főzött, sütött, óriási pizzákat csináltak, náluk ettem először galambot, csigát vagy hagymás malacköröm salátát”.

Rózsa György 1974. szeptember 18-tól állt munkába az Építésügyi Minisztérium Lakó-és Kommunális Épületeket Tervező Vállalatánál. Rózsa Györgyöt átigazolási kérelmével kapcsolatban, az MSZMP Párt- és Tömegszervezetek Osztályán 1974. október 26-án hallgatták meg a „Fehér Ház”-ban. A Külügyi Osztály elutasító véleménye 1975. január 13-án született meg. E forrásban nincs egyértelműen leírva, hogy kérelmét elutasítják, hanem az szerepel, hogy a Bolíviai Kommunista Párt véleményével értenek egyet. Az 1980-as években a Magyar Rádió Latin-Amerikába sugárzott spanyol nyelvű adásának munkatársa volt.

A rendszerváltás utáni világ már nem az ő világa volt. 1994-ben visszatelepült feleségével Dél-Amerikába. Bolíviában halt meg 1997-ben, 75. születésnapja előtt egy nappal.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS