2021. július 28. szerdaSzabolcs
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Dühös munkanélküliek, basáskodó kiskirályok: a bulgáriai konfliktusról

B. D. T. kérdezett:B. D. T. 2011. október 06. 13:29, utolsó frissítés: 13:29

Ha a korrupció és törvénytelenség ellen tiltakoznak, az emberek könnyen találnak bűnbakot a kisebbségekben. Romániában remélhetőleg nem fajul a helyzet idáig, véli Fosztó László romakutató.


Szeptember 24-én egy Katunica nevű dél-bulgáriai faluban konfliktus tört ki egy helyi roma "cár", Kiril Raskov családtagjai és helyi bolgár lakosok között. Raskovék elgázoltak egy fiatalt, aki életét vesztette. A helyiek a Raskov család üzelmei ellen kezdtek tüntetni, szombaton a család tulajdonában lévő épületeket is megtámadták, majd országszerte roma- és kisebbségellenes tüntetések következtek. Raskovot a hírek szerint utólag őrizetbe vették a hatóságok amiatt, hogy állítólag halálosan megfenyegette az áldozat egyik családtagját.

Fosztó Lászlót, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet szociálantropológus kutatóját kérdeztük a bulgáriai események hátteréről.


Miért pont most, pont annak a bizonyos gázolásos esetnek a kapcsán törtek így fel az indulatok 20 év után?

Fosztó László: Nem vagyok szakértője Bulgáriának, nem ismerem részletekbe menően az ottani körülményeket, etnikai viszonyokat, ezért nem tudom megmondani. Csak általánosságban beszélhetek arról, hogy milyen összetevői lehetnek egy ilyen helyzet kialakulásának. Az, hogy Katunicában idáig fajultak a dolgok, sok tényezőn múlhat, én csak néhány általános elemét tudom megnevezni a kialakult helyzetnek.



Az bizonyos, hogy Bulgáriában (Romániához hasonlóan) az európai integrációs folyamatok felemás eredményeket hoztak, gazdaságilag és politikailag egyaránt. Azt mondhatjuk, hogy Bulgária még Romániánál is rosszabb helyzetben van abból a szempontból, hogy gazdaságilag jobban kötődik Görögországhoz, és az ottani válság jobban érinti.

Bulgária is kívül maradt a schengeni határokon, ezt ott is kudarcként élik meg az emberek. Ezen túl a szélsőséges ATAKA párt jobban szervezett és népszerűbb, mint a romániai szélsőségesek. Az sem elhanyagolható körülmény, hogy Bulgáriában választásokra készülnek október folyamán. A romák és a törökök nem éppen népszerű kisebbségek, és a kisebbségellenes érveket kihasználják a kampányoló politikusok.



Sok a fiatal munkanélküli, akik frusztráltak és dühösek: közülük kerülnek ki a focidrukkerek, motorosok, vagy éppen a bőrfejűek, akik a zavargások résztvevői közt elöl jártak. Azt hiszem, egy társadalmi proteszt-mozgalomról van szó, amely határozottan kisebbségellenes hangsúlyt kapott. Sajnos ez így alakul mifelénk, Európa hátsó udvarában: ha a korrupció és törvénytelenség ellen tiltakoznak, az emberek könnyen találnak bűnbakot a kisebbségekben.

Amúgy Európa nyugati felében sem nagyon rózsás a helyzet a romák percepcióját illetően, lényeges különbség azonban, hogy ott az állam intézményei gyűjtik táborokba, illetve deportálják „haza” a kelet-európai romákat.


Mi állhat a háttérben, milyen lehet a társadalmi szerkezet abban a térségben, illetve az országban?


A konfliktus hátterében egyrészt az említett bűnbakteremtő mechanizmus, másrészt a roma társdalomban beindult változások állnak. A többség szempontjából a romáknak/cigányoknak a társadalom peremén, a társadalmi hierarchia alján van a „helye”. Ha máshol is megjelennek, akkor morális felháborodást okoznak. Nehezen fogadjuk el, hogy egy roma meggazdagodik, vagy vezető pozícióba jut, mert ez nem illik a róluk mentálisan kialakult „pária”-képzetek keretébe.

A másik oldalon viszont az is ott van, hogy a „felemelkedettek” közt gyakran vannak olyanok is, akik basáskodnak és kizsákmányolják a társaikat (kamatra adott kölcsönökkel eladósítva, vagy éppen az emberkereskedelem révén).

Ők a többségi társdalom számára is elvégzik a „piszkos” munkát (ellenőrzik a nyomornegyedeket, választások előtt mobilizálják a szavazókat). Így ők jól integrálódnak a korrupt gazdasági és politikai rendszerbe. Valószínű ilyen lehetett a katunicai család is, akik körül kirobbant a konfliktus.

A helyzet azért kényes, mert ezek az emberek nem „képviselik” a romákat, sem politikai értelemben (még akkor sem, ha ezt állítják magukról), sem társadalmi rétegként. A romák túlnyomó többsége ugyanis mélységes nyomorban él, ezért is eshet áldozatul ezeknek a „vezetőknek”. A mostani helyzetben, hogy a többség dühe általában fordul a romák ellen, a roma emberek általában nem tehetnek mást, mint védekező álláspontra helyezkednek, illetve elhatárolódni próbálnak azoktól, akik magukra vonták a társadalmi önbíráskodást.

Az egész folyamat a működésképtelen állam, és a roma közösségen belüli igazságtalanságok iránti többségi érdektelenséget példázza. A zavargások továbbterjedése a már említett frusztrációk és a tudatos kampányolás következményei lehetnek.


A hatóságok reakciója: mit tehetnének többet, mint hogy a romák és a szélsőjobb közé állnak?

A legsürgősebb feladata a hatóságoknak, hogy megállítsák az erőszakot. Ez azonban csak tüneti kezelés. A rendészeti megoldás elfojtja a problémát, de az okát nem szünteti meg.

Igazából olyan strukturális reformokra volna szükség, amelyek fölöslegessé teszik a helyi kiskirályokat, legyenek azok akár romák, akár többségiek. Hogy erre Bulgáriában milyen esély van, nem tudom, de a romániai tapasztalatainkat figyelembe véve, nem vagyok túlzottan optimista.

Ami az etnikai viszonyokat illeti és a romák integrációjára irányuló politikákat, ezeket is újra kell gondolni. Egy kicsit is komolyan vehető integrációs politika nem elégedhet meg a politikai reprezentáció látszatával, azzal, hogy van egy-egy „helyi képviselő”, akik révén a többségi politikus „üzen a többi cigánynak”, és ezzel elintézi a dolgot.

Nem a romák politikai reprezentációja ellen beszélek, arra nagyon is szükség van, de a kétes legitimációjú és mandátumú „vezetők” nem töltik be ezt a szerepet. Hogy ki képviselheti hitelesebben a romákat, az egy másik kérdés, amibe most nem bonyolódnék bele.

A bulgáriaihoz hasonló helyzetek elkerülése érdekében a szociális feszültségeket komolyan kellene venni, és etnikumtól függetlenül, regionális és helyi fejlesztési stratégiákra van szükség. Ezeknek a stratégiáknak az életbe léptetését nem tudja más megszervezni, csupán egy működő állam és annak a helyi adminisztrációja, amely leszámolt a korrupció és bürokratikus halogatás gyakorlataival.


Előfordulhatna-e hasonló országos méretű romaellenes demonstráció-sorozat Romániában?

Egy ilyen fejleményt nem lehet kizárni, bár én azt remélem, az említett különbségek miatt is, hogy nem fajul a hazai helyzet idáig. Romaellenes érzésekben nincs hiány mifelénk sem, de a romániai szélsőjobb nem kristályosodott olyan mozgalommá, amely egy országos romaellenes kampányt megszervezhetne.

De nem tudhatom, mit hoz a jövő. Nálunk is lesznek választások 2012-ben. Helyi etnicizált konfliktusok vannak, ezekre oda kell figyelni, és ez nemcsak úgy általában romániai vonatkozásban, hanem regionálisan, Erdélyben és Székelyföldön is.


Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS