2023. május 30. keddJanka, Zsanett
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

A vörös páncélvonat és a Forradalmi Ifjúsági Napok

Apor Péter 2011. március 05. 13:48, utolsó frissítés: 13:48

Hogyan használta fel a magyar Vörös Hadsereg 1919-es sikereit a hatvanas évekbeli kommunista propagandagépezet?


1968. júniusában a KISZ KB kezdeményezésére a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei KISZ Bizottság nagyszabású társadalmi akciót indított


az észak-magyarországi harcokban részt vett 1919-es páncélvonat újjáépítésére.

„Ha a páncélvonat terve realizálódna és elkészülne, az nagy segítséget nyújtana az északi hadjárat emlékének felelevenítésében” – érvelt Nagy Zoltán az 1968. június 28-án, Miskolcon, a Felszabadítók u. 24. szám alatti KISZ tanácsteremben megtartott páncélvonat-értekezleten. Az 1919. május-júniusi hadműveletek során a


magyar Vörös Hadsereg jelentős sikereket ért el,

elfoglalta az észak-magyarországi iparvidék központját, Miskolcot, majd előrenyomult a Kassa-Eperjes vonalon, ahol megteremtette a Szlovák Tanácsköztársaságot. A hadsereg a harcmezőn nem talált legyőzőre, a hadjáratnak az Antanttal való tárgyalások nyomán elrendelt visszavonulás vetett véget.

Az északi hadműveletekben a hivatásos tisztikar jelentős része és a katonák többsége is honvédő háborút látott, melyet nem csekély társadalmi támogatás kísért. A páncélvonat az északi hadjárat közismert, legendássá vált támadó fegyverzete volt, mely a hadműveletekhez kapcsolódó katonai sikereket és a társadalmi konszenzus képzeteit idézte föl. A páncélvonat kézzelfogható, könnyen befogadható formában


jeleníthette meg a Tanácsköztársasághoz illeszteni kívánt érzelmeket

és ideológiai jelentéseket. „Figyelembe véve viszont, hogy nekünk a történelmi hűséget kell adni, egész hatása nyújtsa azt, amit a 19-es eseményekben megvalósított” – fogalmazta meg Havasi Béla, a megyei KISZ Bizottság titkára.

A kezdeményezés célja a magyar Vörös Hadsereg által használt hadieszköz minél pontosabb, a történeti eredetit minél akkurátusabban felidéző helyreállítása volt. Ennek érdekében a BAZ megyei KISZ Bizottság számottevő közreműködői és szakértői kört mozgósított.



A páncélvonat-értekezleten részt vevő Dr. Csillag Ferenc, a Hadtörténeti Múzeum munkatársa részletesen ismertette a jelenlévőkkel a hadieszköz felépítését. Ezek szerint a korabeli páncélvonat öt vagonból és a mozdonyból állt. A szerelvény első kocsija nyitott előfutó vagon volt, melyet két páncélozott, négy géppuskával ellátott vagon követett. A szerelvényt egy nyitott, légvédelmi ágyúval felszerelt, illetve egy hátrafelé irányuló ágyús kocsi zárta.

A pontos történeti rekonstrukció azonban számos akadályba ütközött. A Múzeum ugyan felajánlott ágyúkat, ám géppuskákkal nem tudott szolgálni. Benedek János, a közlekedési minisztérium Vasúti Főosztályának alkalmazottja elmondta, hogy alkalmas mozdony ugyan lenne, ám a vagonok hiányoznak.

A páncélvonat felépítése ilyen körülmények között különböző intézmények és társadalmi csoportok bevonásának segítségével tűnt lehetségesnek. A vállalkozó kedv nem látszott akadálynak: a diósgyőri Lenin Kohászati Művek vállalta a géppuskák elkészítését. („Támogatjuk a mozgalmat, az LKM fiataljai körében jó visszhangja van” – jelentette ki Kovács István, a gyári KISZ Bizottság képviselője.)





A MÁV miskolci járműjavító üzeme vállalta a leselejtezett vasúti kocsik átalakítását, társadalmi munkában, a megyei Úttörőszövetség elnöke és a MÉH képviselője pedig egybehangzóan javasolták a gyerekek bevonását a hulladékanyag gyűjtésébe és felhasználásába. A Honvédelmi Minisztérium felajánlotta a személyzet biztosítását, a hiányzó korabeli csukaszürke egyenruhákat pedig a történelmi hűség érdekében 16 darab tűzoltó öltöny átalakításával akarták pótolni.

A széleskörű társadalmi lelkesedésen felbuzdulva a KISZ KB Úttörő Osztálya 1968. július 9-én már jelentősen kibővítve, átfogó ünnepségsorozat keretében kívánta felhasználni a megépítendő páncélvonatot. A szerelvényt a Forradalom lángjai elnevezésű úttörőmozgalom részeként, a Tanácsköztársaság mozgó múzeumaként szándékozták létrehozni, mely két éven keresztül járná az országot. Útja során, az egyes állomáshelyeken honvédelmi vetélkedőket, akadályversenyeket és lövészetet javasoltak rendezni. A páncélvonat akció végét a miskolci csata emlékét őrző, Felsőzsolcán felállítandó emlékmű jelentette volna. A KISZ vezetés szerint a vonat így nem csupán az úttörőknek adott volna maradandó élményeket, de a fiatalok és ifjúmunkások tevékeny részvételével


hozzájárult volna a szocialista hazaszeretet fejlesztéséhez.

A Tanácsköztársaság 50. évfordulójának ünnepségsorozatával azt akarták elérni, hogy az állampolgárok újraéljék a forradalmi hangulatot. A KISZ KB Úttörő Osztálya és Intéző Bizottsága már 1967. októberben előkészítette a Forradalom Lángjai úttörő és kisdobos mozgalmat.

A rendezvénysorozat célja az volt, hogy a „világnézeti, erkölcsi, politikai nézetek telítődjenek érzelmi élményekkel, kapcsolódjanak a szocialista társadalom életéhez, célkitűzéseihez.” A gyerekeknek szánt programsorozat valódi kérdése az volt, hogyan lehetséges a forradalmár elődök felidézésével meghatározni a jelen számára a forradalminak tartott tetteket.



A forradalmi hagyományok értelmezése, melyet a pártvezetés 1848, 1919 és 1945 eseményeihez igyekezett kötni, minden erőfeszítés ellenére nyitott maradt a hivatalostól eltérő, önálló változatokra. Az eseményekről megemlékező tavaszi évfordulók – március 15., március 21., április 4. – megszervezése rendszeres fejtörést okozott a hatóságoknak. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda osztálya által 1966 januárjában készült javaslat, mely az 1967-es tavaszi ünnepségekről rendelkezett, neheztelve állapította meg, hogy „minden évben gondot okoz a helyes történeti és politikai arányok biztosítása az ifjúsági ünnepségeken.”

Az arányokkal kapcsolatos problémákat minden bizonnyal a március 15-i és március 21-i ünnepségek közti jelentősen eltérő társadalmi érdeklődés jelentette. A jelentés nehezményezte, hogy míg március 15. iskolai szünnap, addig 21-én tanítás folyik az iskolákban.

Ezeknek az aránytalanságoknak a kiküszöbölése érdekében tett az Agitációs és Propaganda Osztály javaslatot a Forradalmi Ifjúság Hete 1967. március 15. és 21. közti megrendezésére. A párthivatalnokok véleménye szerint ez a szerkezet megoldaná az 1848-as emlékünnepségek kellő összekapcsolását a kommunisták forradalmi harcaival és a felszabadulással, valamint szerves egységbe állítaná 1848 és 1919 örökségét a jelennel. A helyes arányok biztosítását kívánta szolgálni március 15-nek, mint kezdőnapnak, 21-nek, mint csúcspontnak a kijelölése.

1966. augusztusában a KISZ Titkársága a két márciusi évfordulót április 4-ével összekötve, Forradalmi Ifjúsági Napok néven kívánta megszervezni a tavaszi ünnepség-sorozatot. A FIN megrendezésére tett augusztus 17-i javaslat szerzőinek véleménye szerint a FIN az 1848-as, 1919-es és 1945-ös „forradalmi hagyományok alapján a szabadságharcos és forradalmi örökség folyamatosságának és egységének felhasználásával”


a szocialista hazafiság kialakítását szolgálja.

A Tanácsköztársaság 50. évfordulóján, a FIN látványos, országos jelentőségű rendezvénysorozat lett.

Az anyagot páncélvonat, illetve a Tanácsköztársaság propaganda-plakátjaival illusztráltuk, amelyekkel harcba hívták az embereket.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS