2020. aug. 13. csütörtökIpoly
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Egyiptomban győzött „a fiatalok forradalma”

hírösszefoglaló 2011. február 12. 17:26, utolsó frissítés: 2011. február 14. 09:53

Egyesek a berlini fal leomlásához fogható történelmi eseménynek nevezték Mubarak lemondását.


Ami január végén még a kemény rendszerrel szembeni lázadási kísérletként indult, népfelkeléssé nőtte ki magát Egyiptomban: pénteken végül néhány óra leforgása alatt Kairó elhagyására és lemondásra kényszerítette Hoszni Mubarak elnököt. Pénteken milliók ünnepelték országszerte a forradalmuk győzelmét.



>> Még több fotó a BBC-n az örömünnepről >>

Az állam ügyeit ideiglenesen a fegyveres erők tanácsa intézi. Az al-Arabíja hírtévé szerint a tanács le fogja váltani a kormányt, és felfüggeszti a parlament mindkét házának működését. Az ország irányítását saját kezébe vevő testület élén Mohamed Huszein Tantáui védelmi miniszter áll – közölte a tévé.


A rendőrséggel ellentétben a hadsereggel sokan rokonszenveznek Egyiptomban, tisztelik és kedvelik a katonákat.

Mubarakkal együtt egyébként lemondott a kormánypárt, a Nemzeti Demokrata Párt főtitkára, Hoszám Badrávi is. A Nobel-békedíjas Mohamed el-Baradei szerint Mubarak lemondásával Egyiptom "nagykorúvá vált, a nép felszabadult, de ez csak a kezdet". Ajman Núr, aki a második helyen végzett a 2005-ös elnökválasztáson, úgy vélekedett, hogy "a nemzet újjászületett, és a hadsereg megértette, hogy a civil uralom előkészítése a küldetése".



Üdvözölte a rendszert legyőző "fiatalok forradalmát" szombaton az egyiptomi állami sajtó, amely korábban általában töretlenül kiállt a volt államfő mellett. A legjelentősebb egyiptomi napilap, az al-Ahram azt írta, hogy a nép megbuktatta a rendszert, az egyiptomi fiatalok távozásra kényszerítették Mubarakot. Az újság magasztalta a Facebook közösségi portált is, amely lehetővé tette, hogy a fiatalok közreadják tiltakozásra szólító üzeneteiket.

A lap figyelmeztetett arra, hogy egyesek igyekeznek majd maguknak begyűjteni a forradalom gyümölcseit, még mielőtt megértek volna. Az utalás Mohamed el-Baradeire, valamint Amr Múszára, az Arab Liga főtitkárára vonatkozik, az egyiptomi ellenzék két kulcsfigurájára.

Az al-Ahram mellékletet is kiadott "Győztünk" címmel, a "felszabadulás fiataljainak" szentelve a kiadványt. Ebben hangsúlyozták, hogy a népharag 18 napja alatt minden megváltozott az egyiptomiak életében.

Az egyiptomi állami televízió szombat reggel az egyiptomi népnek címzett üzenetében gratulált "nagy forradalmához", egyben üdvözölte a hadseregnek a forradalom, a nemzet és a polgárok megvédésében játszott szerepét.



Az egyiptomi elnök kényszerű lemondása nemcsak Kairó számára jelent kemény cezúrát, hanem a környező államok elnökeinek és potentátjainak is intő jel – állapította meg a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Többen közülük ugyanis most már a saját trónjukat féltik. Talán a történelem egyszer majd a közel-keleti változásokhoz vezető út egyik mérföldkövét fogja látni Barack Obama nevezetes kairói beszédében. Az amerikai elnök és mások ezután orvosként segíthetnek meggyógyítani a térség legsúlyosabb betegségét: az orientális kényuralmat.

Az egyiptomi eufóriában könnyen feledésbe merül, hogy a Mubarakot elkergető tömegnek sem vezetői, sem közös elképzelései nincsenek a konstruktív újrakezdésről – mutatott rá a Süddeutsche Zeitung. Azt sem lehet még tudni, vajon Tantáui tábornok, Mubarak közeli bizalmasainak egyike, képes lesz-e beváltani a tömegek reményeit, vagy pedig csak azért lépett színre, hogy a hazával együtt a tisztek kiváltságait is megmentse. Mindennek dacára Egyiptom súlyának és a forradalom kisugárzásának köszönhetően új korszak kezdődik a Közel-Keleten.

A tekintélyelvű hagyományok alapján könnyen elképzelhető, hogy az egyiptomi hadsereg most majd a régi rend helyreállítására törekszik, új arcok előtérbe helyezésével – vélekedett a Die Welt. Ebben az esetben azonban újabb lázadással kellene számolnia, amelynek eredménye nehezen kiszámítható volna. Az is elképzelhető, hogy a hadsereg megpróbálja kordában tartani a felkelt népet. Rendelkezik ugyanis a közvetlen hatalomgyakorlás eszközeivel, ezért is állt oly sokszor önkényurak és diktátorok pártján. A tisztikar ugyanakkor, az államérdeket felismerve, megpróbálhatja kiragadni a társadalmat a dermedtség állapotából.

A szombati brit sajtó a berlini fal leomlásához méri az egyiptomi fordulat jelentőségét. A tekintélyes konzervatív napilap, a The Times szombati értékelése szerint, amikor Hoszni Mubarak előző nap "elsomfordált" Sarm es-Sejkbe, "még annyit sem mondva, hogy viszlát", ezt olyan spontán örömkitörés követte, amilyennek az átélésére az egyiptomiak soha nem is számítottak. Ennek az egyiptomi nemzedéknek "ez volt a berlini fal pillanata", és Egyiptom, a Közel-Kelet, és az egész arab világ politikája örök időkre megváltozott, "aminek már itt is volt az ideje".



Távolról sem egyértelmű azonban, hogy ezután mi következik. Lehetséges, hogy a "rendezett átmenet", amelyet "az ideges Fehér Ház" írt elő Egyiptomnak, minden lesz, csak nem rendezett.

A hadsereg most úgy érezheti, hogy felhatalmazása van az utcák megtisztítására a törmeléktől csakúgy, mint a tüntetőktől, valamint a "rend" helyreállítására és azon változások egyértelmű menetrendjének a felvázolására, amelyekre Egyiptom oly lázasan vágyik.

E változásokat azonban egyes tábornokok esetleg nehezen nyelik majd le. A hadseregben, amely csaknem hatvan éve jelenti a tényleges erőt "a trón mögött", idős, konzervatív klikk van túlsúlyban, amelynek csekélyek a demokratikus tapasztalatai, és alig ismeri a Facebook-nemzedéket. Ez a nemzedék olyan technológia alkalmazásával törte meg harminc év politikai pangását, amelyet a tábornokok közül kevesen értenek – áll a The Times szombati elemzésében.

A folyamatból egyetlen olyan csoportot, pártot vagy vallási közösséget sem szabad kizárni, amely jelölteket kíván állítani, és ebbe beleértendő a Muzulmán Testvériség is. Ezt az 1954 óta föld alá kényszerített "homályos szerveződést" szokás kapcsolatba hozni "a politikai iszlám sötét aspirációival". A Muzulmán Testvériség azonban nem az al-Kaida, és nem is valamiféle "iráni klón". A szervezet hosszú ideje az egyiptomi szegények szociális támogatója, emellett kiállt a keresztény kisebbség jogainak tiszteletben tartásáért, és ígéretet tett arra, hogy tartja magát az Izraellel 1979-ben kötött békeszerződéshez – áll a The Times szombati helyzetértékelésében.



A baloldali liberális The Guardian "Egyiptom új hajnalaként" üdvözli szombaton a fordulatot. Mubarak világias, Nyugat-barát rezsimje élén még a mérsékelt iszlám erőket is ördögnek állította be, a Muzulmán Testvériségből pedig olyan mumust csinált, amellyel az amerikaiakat lehetett ijesztgetni. A Muzulmán Testvériség még hasznára is volt, mivel a szervezet jelentette fenyegetéssel – amelyet Mubarak eltúlzott – el lehetett hallgattatni az emberi jogi visszaélések nyugati bírálóinak zömét. Mubarak azonban valójában mindig is jobban tartott a demokratikus mozgalmaktól, mint az iszlamistáktól, és e félelme most megalapozottnak bizonyult – áll a vezető baloldali brit napilap szombati értékelésében.





LÁZADÁS A KÖZEL-KELETEN

» Forrong a Maghreb: zavargások Tunéziában, Algériában [háttér]

» Sikeres forradalom Tunéziában: példa lehet a térségben [hírösszefoglaló]

» Tunéziában megalakult az egységkormány, de a kulcsposztokon a kormánypárt emberei maradtak [hír]

» Tovább tüntetnek a tunéziaiak, egyes ellenzékiek kiléptek az egységkormányból [hír]

» Sorra lépnek ki az ellenzékiek a tunéziai egységkormányból [hír]

» Az ideiglenes tunéziai elnök teljes szakítást ígér a múlttal [hír]

» Újabb tüntetések Tuniszban, lemondtak a Ben Ali-párti miniszterek [hír]

» Tüntetések Algériában és Jemenben, a tunéziai példa nyomán [hír]

» Könnygázat vetettek be Tuniszban a "felszabadítás karavánja" ellen [hír]

» Erőszakkal oszlatták az elnök távozását követelőket Egyiptomban [hír]

» Jemenben többezren követelik a 32 éve hatalmon lévő elnök menesztését [hír]

» Folytatódnak a 30 éve elnöklő Mubarak elleni tüntetések Egyiptomban is [hír]

» Hazatér az egyiptomi ellenzék egyik vezéralakja, a Nobel-békedíjas Mohammed-el Baradei [hír]

» Leváltották az összes Ben Ali-párti minisztert Tunéziában [hír]

» Egész Egyiptom forrong [hírösszefoglaló]

» Mubarak lemondatja kormányát, folytatódnak a tüntetések Egyiptomban [hír]

» Tunézia forradalmi himnusza lett a letartóztatott rapper dala [hír]

» Rendőrök és teremőrök fosztották ki a kairói műkincsgyűjteményt

» 22 év száműzetés után hazatért a tunéziai mérsékelt iszlamisták vezére

» Kormányellenes diáktüntetés Szudán fővárosában

» Többmilliós tüntetést szerveznek Mubarak ellen

» Egyiptomi tüntetések: négy forgatókönyvet vázol a geopolitikai elemző

» Az egyiptomi hadsereg a tüntetők mellé állt

» Az USA új szövetségest kereshet Mubarak helyett

» Karneváli hangulat Kairó belvárosában, minden korábbinál többen tüntetnek

» Nem indul a szeptemberi választásokon Mubarak

» Összecsaptak a Mubarak ellen és mellett tüntetők

» Újra van internet Egyiptomban

» Összecsaptak a Mubarak ellen és mellett tüntetők

» Jemenben is tízezrek tüntettek az elnök távozását követelve

» Újságírókat, emberi jogi aktivistákat vettek őrizetbe Egyiptomban

» Mubarak szeretne távozni, de fél a káosztól

» Változhat az izraeli-egyiptomi békeszerződés, ha a Muzulmán Testvériségen múlik

» Törökország szolgáltathat példát az iszlámot és a demokráciát elegyítő új modellhez [háttér]

» Mubarak tudja, mi az elég: hatan a hét híréről [salto vitale]

» A tankok elé feküdtek az egyiptomi tüntetők [hírösszefoglaló]

» Az USA nem szeretné, ha Mubarak azonnal lemondana

» Az al-Kaida szent háborúba szólítja az egyiptomi tüntetőket

» Nem szívleli az iszlamistákat az arab Facebook-nemzedék [háttér]

» Német szakértő: nem kell félni Egyiptom iszlamizálódásától

» Mubarak nem mondott le, de átadja hatalmát Szuleimánnak

» Obama azonnali reformokra szólítja föl az egyiptomi vezetést

» Mubarak és családja állítólag elhagyta Kairót

» Mubarak lemondott, a hadsereg veszi át az uralmat Egyiptomban

» Obama: Mubarak lemondása csak a kezdet

» Egyiptomban győzött „a fiatalok forradalma” [összefoglaló]

» Rendszerellenes tüntetések Jemenben, Bahreinben, Irakban, Algériában

» Újra utcára vonult az iráni ellenzék, szétoszlatták a tüntetőket

» Két áldozata van Bahreinban a kormányellenes tüntetéseknek

» Obama példának állította Egyiptomot, és üdvözölte az irániak bátorságát

» Közel-Kelet-szakértő: elcsalhatják az arab fiatalságtól a forradalmat

» A fiatal arabok lázadása segítheti a terrorizmus elleni harcot

» Bahrein: könnygázt vetett be a rendőrség a tüntetők ellen

» Közel kétszáz életet követeltek a líbiai tüntetések

» Líbia a polgárháború szélére sodródott Kadhafi fia szerint

» Forró a talaj a vezetők talpa alatt Közel-Keleten és Észak-Afrikában [összefoglaló]

további közviták »
Ki volt Mubarak?

Mubarak mindig egyfajta "fáradhatatlan apafiguraként" tekintett magára, aki megvédi országa stabilitását és egyben népe jólétét szolgálja. S ez a kép nem is volt teljesen alaptalan. Hívei gyakran hivatkoztak arra, hogy Mubarak megmentette Egyiptomot a káosztól, amikor iszlám szélsőségesek 1981-ben lelőtték elődjét, Anvar Szadat elnököt. Távol tartotta országát a különböző közel-keleti konfliktusoktól, az 1979-es egyiptomi-izraeli békekötés után helyreállította Kairó kapcsolatait az arab világgal (Szadat lépése, a békekötés felháborodást keltett a térség többi államában), s elérte, hogy az Arab Liga visszaköltözzön Kairóba. Emellett hosszas habozás után liberalizálta a gazdaságot, hogy lehetővé tegye a növekedés gyorsulását. Egyiptom déli részén pedig kormányzatának sikerült felszámolnia a 90-es évek iszlám lázadását.

Amikor Szaddám Huszein iraki elnök 1990-ben megszállta Kuvaitot, Mubarak az amerikaiak oldalán sorakozott fel. Ugyanakkor az Irak elleni 2003-as inváziót ellenezte, helyesen jósolva meg, hogy mindez káoszhoz vezet majd. Amikor George Bush amerikai elnök kampányt indított az arab világ demokratizálásáért, látszólag Mubarak is csatlakozott ehhez a folyamathoz, megengedve, hogy 2005-ben az egyiptomi elnökválasztáson (az ország történelmében először) több jelölt indulhasson. Ám mihelyt Bush figyelme (és lelkesedése) alábbhagyott, Mubarak is visszatért a régi, megszokott ügymenethez: a különböző emberi jogi csoportok szerint a 2010-es parlamenti választásokon több visszaélés történt, mint bármikor korábban.

A kilencvenes évektől kezdve Mubarak a közel-keleti békefolyamat egyfajta "nem hivatalos védnökeként" tevékenykedett, közvetítve a palesztinok és az izraeliek, illetve a különböző palesztin frakciók között. Amikor a Hamász radikális iszlám mozgalom 2007-ben átvette az uralmat a Gázai övezetben, Egyiptom az izraeliekhez hasonlóan blokád alá vette a területet. 2008-ban megengedte, hogy izraeli gépek a Gázai övezet elleni offenzívájuk során átrepüljenek egyiptomi területek felett.

Mindezek a lépések erősítették bírálóinak táborát. Vesztét azonban végül is az okozta, hogy kormányzásának majdnem 30 éve alatt Mubarak nem volt hajlandó változtatni azon a korrupt és tekintélyelvű rendszeren, amelyet elődjeitől örökölt. Sok külföldi szövetségese – így Washington is – próbálta rávenni a belpolitikai nyitásra, ő azonban következetesen visszautasította ezeket a felszólításokat, többek között az arab világ legnépesebb országának katasztrofális destabilizálódásától tartva.

Egyébként az elnök az elmúlt években támogatta kormányfője, Ahmed Nazif gazdasági reformjait, ami a távközlésben, vagy éppen az építőiparban látványos fellendüléshez, a hazai cégek megerősödéséhez vezetett. Ám a 80 millió egyiptomi mintegy 40 százaléka még mindig kevesebb mint napi 2 dollárból él, s elburjánzott a korrupció.


Demokratizálódás-dominó?

A "nílusi forradalom" súlyos kérdéseket vet fel a Nyugattal szövetségesi viszonyt ápoló térségbeli kormányok hosszú távú stabilitását illetően, és jelentősen kihathat a Földközi-tenger medencéjétől a Perzsa-öbölig terjedő térséggel kapcsolatos amerikai politikára. Nem biztos, hogy a reformokat követelő mozgalom a közeljövőben újabb országokra terjed át, ám hatása kevésbé látványos, de fontos változásokban, reformokban már érezteti hatását.

Szaúd-Arábiában – amely Egyiptom mellett az Egyesült Államok Közel-Kelet-politikájának másik sarokköve – ellenzéki aktivisták csütörtökön kérték Abdallah királytól politikai párt engedélyezését, ami ritka példa a Mubarakot az utolsó pillanatig támogató szaúdi uralkodó abszolút hatalmának megkérdőjelezésére.

Szíriában február elején megkíséreltek az egyiptomi tüntetések "ihlette" tiltakozásokat szervezni, de a biztonsági erők leverték a kísérletet. A héten azonban három év óta először ismét elérhető volt a Facebook közösségi portál és a YouTube videomegosztó – jóllehet ilyen közösségi oldalakon kezdték el szervezni az egyiptomi megmozdulásokat is.

Jordániában az új miniszterelnök, Maarúf al-Bahít szerdán megígérte, folytatják azokat a politikai reformokat, amelyeket az uralkodót kormányátalakításra rákényszerítő tüntetők követeltek.

Ali Abdullah Szaleh jemeni elnök – szintén fontos amerikai szövetséges, aki már több mint három évtizede hatalmon van – a múlt héten meghajolt a tüntetők nyomása előtt, és bejelentette, hogy nem indul a következő, 2013-ban esedékes elnökválasztáson és nem próbálja meg hatalmát átadni a fiának. Bahreinben, amely a politikailag legmegosztottabb öbölmenti ország, az uralkodó, Hamad bin Isza al-Kalifa sejk néhány órával Mubarak bukása előtt bejelentette, minden család közel 2700 dollárnak megfelelő értékű juttatást kap. Az uralkodó ezzel nyilván a feszültséget akarta csillapítani.

A hírösszefoglaló az MTI hírei alapján készült

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS