2023. május 30. keddJanka, Zsanett
Kolozsvár >> Más város
Hajnali hírlevél >> Feliratkozás

Civil társadalmi eszmény: a nyugati magyar diaszpórák

Papp Z. Attila 2010. július 17. 12:08, utolsó frissítés: 12:08

Szolidaritásra és önkéntességre építve hozták létre és tartják fenn évtizedek óta szervezeteiket, amelyek segítenek a magyar identitás megőrzésében.


Míg a Magyarországot elhagyó népesség meglehetősen jól dokumentált, és gyakran több forrás is rendelkezésünkre áll, a különböző országokban jelenleg élő magyarok számának felbecsülése – egy-két országot leszámítva – többféle akadályba ütközik: az egyén döntése, hogy magyarnak vallja magát vagy sem, anyanyelv ismerete vagy nem ismerete (ha nem beszél magyarul, akkor is lehet magyar érzelmű), népszámlálási módszerek stb. A bizonytalanságok ellenére valamelyest mégiscsak


képet kaphatunk a nyugati világban élő magyarok számának nagyságrendjéről.


Egyrészt már léteznek különféle – nem mindig kellőképpen dokumentált – „szakértői” becslések, másrészt pedig bizonyos országok vonatkozásában részletes hivatalos adatsorokkal is rendelkezünk.

A kifejezetten bevándorló országoknak tekinthető USA-ban, Kanadában, Ausztráliában például részletes adatokkal rendelkezünk, és néhány dél-amerikai, illetve európai országban a származási ország és/vagy a bevándorlás éve, valamint a felekezeti hovatartozás alapján is megbecsülhetjük a magyarok számát.

Az Egyesült Államokban mintegy másfél millió magyar származású él, azonban ez nem jelenti azt, hogy ekkora mértékű magyar (anya)nyelvű népességgel kellene számolnunk. 1980 környékén a magyar származásúak közel negyede (23,6%) volt magyar anyanyelvű, és ha ezt az arányt kivetítjük a 2000-es népszámlálási adatokra, akkor maximálisan (azaz asszimilációs veszteséggel nem számolva) mintegy 330 000-re becsülhetjük az USA-ban élő magyar anyanyelvűek számát.

Kanadában a 2006-os népszámláláskor 315 510-en említettek magyar felmenőket. A magyar származásúak közül 2006-ban 75 595 (24%) magyar anyanyelvű és mindössze 21 905 (7%) beszéli családjában a magyar nyelvet. Ausztráliában 2006-ban 67 625 személy jelölt meg magyar felmenőket és ezek 32%-a (21 565 személy) beszélt otthonában magyarul.

>> Az USA-ban, Kanadában és Ausztráliában élő magyar, illetve magyar származású lakosság (népszámlálási adatok) >>

>> Latin-Amerika országaiban élő magyarok számára vonatkozó becslések >>

>> Kárpát-medencén kívüli európai országokban élő magyarok számára vonatkozó becslések >>

E három, bevándorlónak tekintett ország vonatkozásában fontos észrevenni, hogy a magyar származásúak körében az USA-ban és Kanadában a magyar anyanyelvűek és a családban magyarul beszélők aránya hasonló értékeket mutat, Ausztráliában azonban jóval magasabb az otthonukban magyarul beszélők aránya. Ez arra utal, hogy


Ausztráliában jelenleg magasabb az etnikailag homogén házasságok aránya,

így kisebb mértékű asszimilációt is tapasztalni. A latin-amerikai országok vonatkozásában – népszámlálási adatbázisokra támaszkodva – viszonylag könnyen készíthetünk saját becsléseket. Becslési eljárásunk azt feltételezi, hogy az ezekben az országokban élő magyarok száma négy részösszegből áll: a magyarországi születésűekből, illetve a Magyarország szomszédos államaiból származó magyar nemzetiségűekből, valamint e két csoport által szült gyerekekből.

Eszerint a legutolsó népszámlálási adatok alapján Argentínában mintegy 12 000, Brazíliában pedig mintegy 14 500 potenciális (első és másodgenerációs) magyar élhet, míg Chilében és Venezuelában az eddig ismert becslésekhez képest valamivel kisebb, ám arányaiban hasonló értékeket kaptunk. Nyugat-Európát illetően becsléseink alapján Franciaországban húszezerre, Németországban minimum százezerre, Belgiumban pedig hét-nyolcezerre becsülhetjük az ott élő magyarok számát.


Svédország esetében, ha figyelembe vesszük a nem Magyarországról kivándorolt magyarok számát is, megállapíthatjuk, hogy a magyar kötődésűek száma mindenképpen eléri a 35 ezret. Ezúttal külön nem részletezzük, ám fontos megjegyezni, hogy egy-két tízezer magyar, illetve magyarországi származású más országokban, földrészeken is él, mint például Izraelben, Afrikában és Ázsia különböző országaiban. Az, hogy egy magyar vagy magyar származású személy


ténylegesen része-e a magyar diaszpóra közösségnek,


további kutatásokat igényelne. Az USA-ban és Argentínában végzett kutatások alapján az körvonalazódik, hogy a magyar származásúak mintegy 5-10 százaléka vesz részt valamilyen magyar szervezeti életben, és úgy tűnik, a szervezeti aktivitás máshol sem haladja meg a 10-15 százalékot.

A szervezeti világ nagyon sokszínű, és többféle tipológiával is találkozhatunk az érkezőket segélyező szervezetektől, az egyleteken át a különböző etnokulturális és a kultúrák közötti közvetítés funkcióját ellátó szervezetekig. Mivel a jelenlegi nyugati magyar diaszpórában az egyházak és a cserkészet, illetve az általuk (is) fenntartott hétvégi magyar iskolák töltenek be az etnikai identitás fenntartásában meghatározó szerepet, rövid áttekintésünkben csak ezen intézményekre térünk ki.


Az egyházi közösségek szervezése szintén a 19. század vége felé kezdődött, és noha az akkori kivándoroltak között többségben voltak a katolikusok, mégis a protestánsoknak sikerült hamarabb közösségbe szerveződni. Az első magyar egyházi közösség 1890-ben Clevelandben alakult, ám az első magyar református templomot Pittsburghben szentelték fel 1893-ban. Jelenleg


két nagyobb református felekezet tömöríti magába a magyar református egyházközségeket:

a független, nem az amerikai egyházkerülethez tartozó Amerikai Magyar Református Egyház (Hungarian Reformed Church in America), illetve az amerikai Krisztus Egyesült Egyházához (United Church of Christ) tartozó autonóm Kálvin Egyházkerület (Calvin Synod).

Előbbihez 32, utóbbihoz 27 gyülekezet tartozik. Négy gyülekezet továbbá az amerikai presbiteriánus egyház tagja, egy pedig független: az Akron-i (OH) Szabad Magyar Református Egyház. Magyar nyelvű egyházközségek működnek még Kanadában (12 helyen) és Ausztráliában (8 helyen), de Argentínában, Brazíliában és a nyugat-európai országokban is (például Németországban, Hollandiában, Svédországban, Svájcban, Angliában, Franciaországban) találni legalább egy protestáns gyülekezetet.


A római katolikus egyház felépítése nehézkesebb volt, nem utolsó sorban az egyház univerzális és hierarchikusabb jellege miatt. Jelenleg csak 16 római és 6 görög katolikus közösségről tudunk, ráadásul ezek nem mindegyikében zajlik magyarul a szertartás. Római katolikus egyházi közösségek működnek azonban máshol is: Kanadában 18, Ausztráliában 6 templom, de a nyugat-európai országokban és Dél-Amerikában is léteznek katolikus egyházközségek, missziók és szerzetesi közösségek. A református és katolikus egyházi közösségek mellett fontos megemlíteni a baptista egyház magyarok körében történő térnyerését is.

Észak-Amerikában a gyülekezeteket az Észak-Amerikai Magyar Baptista Gyülekezet Szövetsége tömöríti, amely minden évben legalább háromszor összehívja tagszervezeteit. A szervezethez hivatalosan 10 gyülekezet tartozik, ugyanakkor Ausztráliában, Melbourne-ben is létezik magyar baptista közösség. Az egyházaknak fontos szerepük van a diaszpóra magyarsága etnikai/nemzeti tudatának fenntartása és megőrzése szempontjából, és éppen ezért érthető az is, hogy az asszimiláció kihívásai e közösségi élet szintjén éreztetik leginkább hatásukat.


A magyar cserkészet nyugati világban való elterjedésének kezdete 1945-re datálható,

amikor az ausztriai és németországi menekülttáborokban újjáéledt az egyébként 1912 decemberében létrehozott Magyar Cserkészszövetség. Csapatok már ezekben a menekülttáborokban is létrejöttek, szerveződésüket pedig az 1946-ban alakult Teleki Pál Cserkész Munkaközösség segítette.

A csapatszerveződések folytatódtak az USA-ba, Kanadába, Dél-Amerikába, Ausztráliába és Nyugat-Európába vándoroltak körében is. A magyarországi cserkészmozgalomnak az 1948-as úttörő mozgalomba való beolvasztása általi felszámolása után az említett Munkaközösség felvette a Magyar Cserkész Szövetség nevet, amely egy darabig Száműzött Magyar Cserkész Szövetség (Hungarian Scout Federation in Exile), majd pedig 1989 után Külföldi Magyar Cserkész Szövetség (Hungarian Scout Federation in Exteris) név alatt működött és működik.


Az USA-ban jelenleg mintegy 70 csapat 4000 cserkészét tömörít magába, a legnagyobb számokat állítólag a nyolcvanas években érte el, amikor is 84 csapatban 6200 cserkész tevékenykedett. A cserkészet egyik legnagyobb kihívása abban áll, hogy alapszabálya szerint csak olyanok vehetnek részt benne, akik már ismerik a magyar nyelvet. Így miközben a magyarság száma csökken, illetve egyre markánsabbak az asszimilációs kihívások is, egyre nehezebb olyan magyar fiatalokat toborozni, akik kellő mértékben ismerik a magyar nyelvet is. A nyugati magyar diaszpórán belül


az egyházak és a cserkészet tartja fenn a legtöbb hétvégi magyar iskolát,


de más civil szerveztek is működtetnek magyar iskolákat. Jelenleg az USA-ban például 26 magyar iskoláról, Németországban 15, Svédországban pedig 14 intézményről van tudomásunk, de más országokban is működnek – jobbára – hétvégi magyar iskolák.

Az iskolák zömének legnagyobb kihívása a megfelelő képzettségű pedagógus megléte, hiszen gyakran előfordul, hogy nehézségbe ütközik szakképzett oktatók toborzása. Szintén gondot jelent a megfelelő taneszközök megléte is, amelyen csak részben tud segíteni az anyaországi támogatás.


A magyarországi tankönyvekkel szemben még mindig tapasztalni helyenként averziót, illetve a magyarországi taneszközök helyi viszonyokhoz való adaptálása sem történik meg minden esetben. Az iskolák kapcsán fontos kérdésként merül fel az is, hogy e jobbára hétvégi képzések hozzájárulnak-e a szélesebb értelemben vett társadalmi integrációhoz, illetve kiegészítik-e a fiatalok nem magyar nyelvű iskolai életútját?

Nem csak az iskolák, hanem mondhatni az egész nyugati szervezeti világ egyik központi kérdése az, hogy


az egyes szervezetek képesek-e együttműködni egymással,


illetve milyen mértékben vesznek tudomást egymásról. A nyugati diaszpóra legalapvetőbb kihívását az asszimiláció jelenti. Ezt egyrészt a korábbiakban ismertetett demográfiai adatok is jelezték, másrészt a nyugati világban élő magyar származású személyek ezt egyéni szinten is naponta megélik, hiszen az anyaországi kötelékek, a magyar nyelv és kultúra fenntartása ellenében értelemszerűen nagyon sok tényező hathat egy valójában más nyelvi világban.

Mindezek ellenére a nyugati világban – még ha gyakran esetlegesnek tűnő és ellentmondásokkal is teli módon – mégis sikerült évtizedeken keresztül fenntartani a magyar szervezeti élet kereteit, amely lehetővé teszi bárkinek magyar identitása intézményesített megélését is.

Ez annak is köszönhető, hogy a nyugati magyar szervezeti világ nagyszerűen megtestesíti a civil társadalmi eszményt. A nyugati magyarok szolidaritásra, önkéntességre építve képesek voltak létrehozni és évtizedeken keresztül saját erkölcsi és pénzügyi forrásaikból fenntartani szervezeteiket, ezáltal mintegy példát, alternatívát mutatva a Kárpát-medencei magyarok etatista alapú civil szerveződéseinek is.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS