A cseh államfő zsarol: ne követelőzzenek a kitelepítettek!
hírösszefoglaló 2009. október 14. 15:09, utolsó frissítés: 15:11Václav Klaus akkor írja alá a lisszaboni szerződést, ha országát felmentik az európai emberi jogi charta hatálya alól. 27 tagállamból 26 ratifikálta már a szerződést.
Utolsó előttiként Lech Kaczynski lengyel államfő aláírta szombaton a lisszaboni szerződés ratifikációs okmányát. Prágai elemzők szerint három forgatókönyv lehetséges annak a helyzetnek a megoldására, amelyet Václav Klaus cseh elnök idézett elő, amikor múlt héten újabb feltételt támasztott a lisszaboni szerződés ratifikációja elé.
Miután az Európai Unió 27 tagállama közül 26 már ratifikálta a szerződést, a cseh államfő aláírása az egész jóváhagyási folyamat végét jelentené, s az unió új működési szabályzatát tartalmazó dokumentum életbe léphetne. Ám Klaus azt követeli az Európai Uniótól, hogy Csehországot a Lisszaboni Szerződés ratifikációs okmányának aláírása fejében
mentsék fel az európai emberi jogi charta
hatálya alól. Az államfő szerint csak így lehet megakadályozni, hogy a II. világháború után a Benes-dekrétumok alapján Csehszlovákiából kitelepített németek visszakövetelhessék elkobzott vagyonukat.
Az első megoldás az lenne, ha a cseh elnök megelégedne egy politikai nyilatkozattal, miszerint az EU-tagállamok Klaus követelését tiszteletben fogják tartani. Egy ilyen "politikai biztosítékot" már az EU október végi csúcstalálkozóján elfogadhatnának a tagállamok kormányfői, s az a szervezet későbbi kiszélesítésekor bekerülhetne az európai jogrendbe. Lényegében ezt a megoldást javasolta Klausnak hétfőn a cseh kormány is.
Klaus azonban már ezt megelőzően titkára útján közölte: nem politikai, hanem jogi garanciákat akar. Ez a második megoldás, amely azonban a ratifikációs folyamat újranyitását feltételezi. A cseh kormány és a sajtó is úgy látja: nem reális és kivihetetlen.
A harmadik megoldást egy kompromisszum jelenthetné, amelyről azonban senki sem tudja, hogyan kellene kinéznie. Az államfő elképzeléseinek részletei ugyanis továbbra sem ismeretesek. Helyi megfigyelők szerint
valamiféle kompromisszumos útról
csak azután lehet beszélni, hogy Klaus pontosan tájékoztatja a kormányt arról, mit akar, s ennek ismeretében a cseh diplomácia tárgyalásokat kezdhet partnereivel.
Csehországban ugyanakkor folytatódik a vita arról, hogy Klausnak egyáltalán van-e joga elutasítani vagy halogatni a parlament két háza által korábban már jóváhagyott lisszaboni szerződés aláírását.
Az alkotmányjogászok többségének véleménye szerint Klaus alkotmányellenesen jár el. Rámutatnak: a lisszaboni szerződést a kormány, a képviselőház és a szenátus is jóváhagyta, s az alkotmánybíróság sem talált kivetnivalót benne. Ilyen esetben az alkotmányjogászok szerint – mint a Hospodárské Noviny című gazdasági és politikai napilap írta – az államfőnek nincs más választása, mint aláírni a dokumentumot. Ez a tábor azt hangsúlyozza, hogy Csehországban parlamenti demokrácia, s nem elnöki rendszer van, ezért
az államfő nem járhat el önkényesen.
Tény azonban, hogy az alkotmány 63. cikkelye, amely az elnöki jogköröket rögzíti, nem fogalmaz egyértelműen. A paragrafus szerint egyebek között az elnök hatásköre a nemzetközi szerződések megkötése és jóváhagyása. Erről a témáról ennyi és nem több áll az alkotmányban, így lehetőség van az eltérő értelmezésekre. Klaus hívei ezért azt állítják, hogy teljes mértékben az elnök döntheti el, mit s mikor ír alá. A nemzetközi szerződéseknél követelmény, hogy a dokumentumot utólag a kormányfő vagy az általa megbízott kormánytag is aláírja.
Ez utóbbit sem határozzák meg tételesen a cseh törvények. A parlamentnek és a politikának gyakorlatilag nincsenek eszközei arra, hogy az elnököt valamilyen jogszabály vagy nemzetközi szerződés gyors aláírására kényszerítsék.
A szabályok szerint az államfőnek joga van bármilyen törvényt visszaadnia a parlamentnek, vagy a jogszabály ellenőrzését kérni az alkotmánybíróságtól. A 200 tagú képviselőház 101 szavazatú többséggel felülvizsgálhatja az államfő döntését, akinek ezek után
már nincs lehetősége elutasítani
a parlament által újra megszavazott törvényt. Lehetősége van ugyan nem aláírni azt, de a törvény ilyen esetben a szabályok által meghatározott időn belül az államfői aláírás nélkül is életbe lép.
Pavel Rychetsky szociáldemokrata képviselő, alkotmányjogász szintén alkotmányellenesnek tartja Klaus halogató taktikáját. A neves szakember szerint felül kellene vizsgálni a cseh alkotmányt, mert több tekintetben nem pontos, és lehetőséget nyújt különféle értelmezésekre.
Ami az államfői jogköröket illeti, Rychetsky szerint vissza kellene térni az első csehszlovák köztársaságbeli megfogalmazásokhoz. Az akkori szabályokban szó szerint rögzítve volt: az államfő
személyes lelkiismereti okokból elutasíthatja
egy jogszabály vagy nemzetközi szerződés aláírását azután is, hogy azt a kormány és a parlament jóváhagyta, de ilyen esetben le kell mondania elnöki mandátumáról. Rychetsky szerint ha valami ilyesmi a mai alkotmányban is szerepelne, az hasznos lenne.
Hasonló gondolatokat fogalmazott meg a Respekt című jobboldali politikai hetilap elemzése is. A szerző úgy véli: Klaus eljárása megkérdőjelezte a mai cseh alkotmányos rendet, ezért szükségesnek mutatkozik az elnöki jogkörök újragondolása és a mainál pontosabb, részletesebb rögzítése.
A hatályos cseh alkotmány szerint a köztársasági elnök az ország legfelsőbb vezetője és képviselője, aki tevékenységéért jogilag semmilyen esetben nem vonható felelősségre.
Forrás: MTI
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!