Több év romlás után enyhe javulás állt be az elmúlt évben az Egyesült Államok külföldi megítélésében, de továbbra is a kedvezőtlen vélemény a több - állapította meg a BBC Világszolgálatának felmérése.
A rádióállomás 34 országban végzett közvélemény-kutatásának eredményei azt mutatják, hogy 2007-ben az előző évinél négy százalékkal többen ítélték meg kedvezően azt a befolyást, amit az Egyesült Államok a világra gyakorol. A válaszolók átlag 35 százaléka vélekedett így. Átlagosan 47 százalék volt az ellenkező véleményen, szemben az egy évvel korábbi 52 százalékkal.
A legnagyobb arányban Kenyában, a Fülöp-szigeteken, Izraelben, Nigériában, Ghánában és Közép-Amerikában vélekednek kedvezően az USA szerepéről. Mexikóban, Argentínában, Indiában és Oroszországban voltak a legkevesebben jó véleménnyel az Egyesült Államokról.
Az ország népszerűsége Irak 2003-as megszállása után kezdett zuhanni. A felmérésben részt vevő szakemberek véleménye szerint elképzelhető, hogy a közelgő elnökválasztásnak tudható be az Egyesült Államokról alkotott kép változása. Elképzelhető, hogy azért követezett be ez a változás, mert a választás közeledte azt a reményt kelti, hogy az új kormányzat változtat a világban annyira népszerűtlen külpolitikán - mondta Steven Kull, a Marylandi Egyetem kutatója.
Ugyancsak a felmérésben részt vevők 35 százaléka alkot kedvező képet Oroszországnak a világban betöltött szerepéről, míg az Európai Unióéról 52, Kínáéról 47 százalékuk.
A kérdőíven szereplő tizennégy ország közül - 20 százaléknyi kedvező és 54 százaléknyi hátrányos megítéléssel - Irán szerepelt a legrosszabbul, az elemzők szerint ebben nagy szerepet játszik urándúsító programja. (MTI/Reuters)
Ha valaki áttekintené Kézdiszentlélek amatőr színjátszásának utóbbi száz évét, a csúcsot vitathatatlanul a Jézusfaragó ember 1938-as bemutatásában jelölné ki. /Az 1908–1968 között Kézdiszentléleken bemutatott színművek listáját összeállította a falu néhai szorgalmas krónikása, Bartos Endre, és közreadta a Művelődés 1969. februári számában./ Nyirő József ,,havasi színjátékának” előadásáról még húsz-harminc évvel később is úgy beszéltek az egykori nézők, mint felejthetetlen élményről. A kézdiszentléleki szabadtéri produkció rendezője és a darab főszereplője Szakács Antal /1900-1980/ tanár volt, aki 1932–1940 között teljesített kántori szolgálatot a felső-háromszéki faluban. Szakács Antal Gyergyóalfalu szülötte, ugyanott kezdte tanítói és kántori pályáját, majd a tanári oklevél megszerzése után ugyanitt került szembe a román állami hatóságokkal, amikor egyik nyilvános szereplését államellenesnek minősítették, politikai pert indítottak ellene (1924). A két és fél évig tartó per végén felmentették a vád alól Szakács Antalt, aki ezt követően Csíkszentdomokoson nyert kántortanítói állást, aztán néhány évre visszatért szülőfalujába, ahol az iskola tanára lett. Dalkört és műkedvelő színjátszó csoportot vezetett, hangversenyt szervezett. A nehéz időkben irányt adó értelmiségi volt. Kórusa olyan kiváló volt, hogy meghívást kaptak az 1938-ban Budapesten tartott Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein való fellépésre. Szakács Antal ugyanakkor pezsgésbe hozta a falu amatőr színjátszó mozgalmát, évente mutattak be színműveket. Megérdemelt megbízatást kapott, Háromszék vármegye tanügyi és népnevelői előadója volt 1940–44 között, aztán jött a frontszolgálat. Az anyaországban telepedett le, mivel Erdélybe nem térhetett vissza. 1946-tól népművelői munkakörben, később pedig tanárként dolgozott Bonyhádon, a frissen letelepített bukovinai székelyek körében, a szellemi otthonteremtéshez járult hozzá olyan, Székelyföldről származó értelmiségiekkel együtt, mint a kézdivásárhelyi Földi István, illetve magát az áttelepítést központi szintről irányító, ugyancsak kézdivásárhelyi születésű és gelencei kötődésű Bodor György. Szakács Antalt 1960-ban nyugdíjazták, s a következő évben Érden telepedett le. Az itt töltött évek alatt néha még fel-fellángolhatott a régi szenvedély, a versmondás, a rendezés, a közművelődésben való cselekvő részvétel. 1980-ban hunyt el, az érdi Újvárosi temetőben pihen. Az Új Ember című katolikus hetilapban Domokos Pál Péter búcsúztatta. Dr. Kolta László 2004-ben Bonyhádon jelentette meg füzetnyi terjedelmű munkáját Szakács Antal tanárról és népnevelőről. Kézdiszentléleken a Dávid Emil kántor vezette egyházi vegyes kar felvette 2001-ben egykori hírneves vezetőjének nevét. /Borcsa János: Szakács Antal, a lélek mindenese. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./ [Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]
2006. január 28.
A 2005-ös esztendő igazi szenzációjának az kiadvány számít, amelyre leginkább „a láthatatlan könyv” meghatározás illene. A kétkötetes munkát a jászvásári Polirom Kiadó jelentette meg. Az első, Raport final (Zárójelentés) című, több mint 400 oldalas kötet azt a jelentést tartalmazza, amelyet a romániai holokauszt tanulmányozására és tisztázására még a Ion Iliescu államfő által felkért bizottság készített. A bizottság, amelyet elnökéről, Elie Wieselről, Wiesel-bizottságként emlegetnek, a második kötetben Documente – (Dokumentumok) a romániai holokauszt legfontosabb írott forrásait adta közre, Benjamin Lya történész szerkesztésében, összesen 670 oldalon. A könyvről sokat vitatkoztak ugyan az elmúlt hónapokban, de az nem került a könyvesboltok polcaira. Állítólag azért, mert a kiadását a Külügyminisztérium rendelte meg, következésképpen a Polirom Kiadó az összes példányt a bukaresti külügy székházába szállította. /Tibori Szabó Zoltán: A láthatatlan sikerkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ [Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]
2006. január 28.
Kászoni Zoltán halbiológus gyönyörű képeskönyvvel állt elő: Vad és vadászatok Erdélyországban /Agroinform Kiadó, Budapest/. Sorrendben ez a 17. Kászoni-kötet. Erdélynek Újfalvi Sándor óta – XIX. század – nem volt hasonló, átfogó vadbiológiai, vadászattörténeti ismeretekkel rendelkező, szakavatott krónikása. A könyv kordokumentum súlyával is rendelkezik, írta Gellér Tibor a külső borítón. Ismeretanyaga évszázadokat ível át, helyt kap benne az erdélyi magyarság sorsának alakulása is. /Sylvester Lajos: Erdély szolgálatában (Kászoni Zoltán új könyve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./ [Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]
2006. január 28.
Cs. Szabó László születésének századik évfordulójára szűkebb hazájában is megjelent két válogatás. Az Erdélyi metszetek /Komp-Press, Kolozsvár, 2004/ Pomogáts Béla válogatásában a szerző erdélyi tárgyú verseiből, elbeszéléseiből, esszéiből tallóz, míg a Kárpát kebelében /Kriterion, 2005/ Sas Péter előszavával és válogatásában Cs. Szabó ,,szerelmes földrajz” címszó alá sorolható esszéiből válogat. Cs. Szabó a háború után külföldre ment. Rövid itáliai tartózkodás után a londoni rádió, a BBC magyar adásához került, a hetvenes évek végéig itt dolgozott, esszéi, interjúi meghatározzák az adásokat. A nyolcvanas évek elejéig Magyarországon nem jelentek meg az írásai, Erdélyben viszont igen. Először a Veress Dániel-dráma, a Véres farsang műsorfüzetében, 1970-ben közölt egy esszét a Báthoryak-kori Erdélyről, majd a Korunkban 1976-ban Bálványkép vagy portré? címen egy esszét. /Bogdán László: Cs. Szabó és Erdély. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 28./ [Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]
2006. január 28.
Január 27-én Kolozsváron, a Katolikus Nőszövetség székházában is bemutatták Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék – Gondolatok a 2004. december 5-i népszavazási kísérletről című könyvét. Bevezetőt András Imre VET-elnök mondott, Sándor Krisztina MIT-elnök pedig a népszavazás egy hónapos szervezése alatt szerzett személyes tapasztalatait osztotta meg a közönséggel. Patrubány Miklós részletesen ismertette a népszavazás kapcsán általa és a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) munkatársai által látott-hallott rendellenességeket. Az MVSZ ismételten szorgalmazza a kettős állampolgárság elfogadtatását. /Ö. I. B.: Kolozsváron is bemutatták Patrubány könyvét. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 28./ Temesváron a Kós Károly Közösségi Központban mutatták be Patrubány Miklós Gyújtatlan gyulladjék című könyvét. Ki felháborodva, ki könnyezve szólt az elhangzottakhoz, mintegy üzenve az anyaországi politikusoknak és lakosoknak: nem fogják kivenni a munkát a kezükből, a kenyeret a szájukból, és nem “szállják meg” Budapestet – csak annyit kérnek, hogy ismerjék el, ők is, mi is magyarok vagyunk. A könyvet történelmi forrásmunkának nevezte Borbély Imre, az MVSZ stratégiai bizottságának temesvári elnöke. “Azt taglalja, hogyan jutottunk el a kettős állampolgárság 1994-es alapötletétől a népszavazásig. A cím meg arra utal, hogy gyulladjon meg már végre a láng a magyarországi politikum szívében, hogy minden magyart megillet a magyar állampolgárság” – fogalmazott Borbély Imre. /Pataky Lehel Zsolt: “Minden magyart megillet a magyar állampolgárság!”. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 28./ [Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]
RSS
