• Megosztás:
  •  Világ RSS
  •  Elküldöm e-mailben
  •  Kinyomtatom
  • Utolsó frissítés: 11:54 GMT +2, 2007. december 18.

Magyar törvény az élettársi kapcsolatról: házastársakat megillető jogok egynemű pároknak is


HIRDETÉS



Elfogadta az Országgyűlés a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló törvényjavaslatot, amely számos területen ad eddig csak a házastársakat megillető jogokat az élettársi kapcsolatban élő, akár egynemű pároknak is.

A törvény szerint bejegyzett élettársi kapcsolat akkor jön létre, ha az anyakönyvvezető előtt két nagykorú személy kijelenti, hogy egymással bejegyzett élettársi kapcsolatban szeretne élni. Kiskorú azonban a gyámhatóság előzetes engedélyével sem élhet ezzel a lehetőséggel.

A felek kérésére a ceremónia kisebbségi nyelven is lefolytatható, ha az a Magyarországon honos nemzeti és etnikai kisebbségi nyelvek egyike.

A bejegyzett élettársi kapcsolat a házassággal azonos vagyonjogi, öröklési jogi joghatásokkal jár. A regisztrálással a kapcsolatban élők között is vagyonközösség alakul ki.

A törvény a bejegyzett élettársi kapcsolatban élőknek nem teszi lehetővé gyermek közös örökbefogadását. A bejegyzett élettársak együttesen nem fogadhatnak örökbe és arra sincs lehetőségük, hogy az egyik bejegyzett élettárs partnerének gyermekét örökbe fogadja. Ugyanakkor a törvény szerint nő és férfi élettársi kapcsolata esetén apai elismerő nyilatkozatot lehet tenni, a kapcsolat bejegyzése előtt.

A bejegyzett élettársi kapcsolat megszűnik az egyik élettárs halálával, vagy ha az élettársak házasságot kötnek, valamint ha két ember megszünteti a kapcsolatot. A bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetésekor a házasság felbontására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni. A törvény 2009. január 1-jén lép hatályba.

Az adatok szerint Európa szinte valamennyi államában évről-évre egyre kevesebben kötnek házasságot. A Központi Statisztikai Hivatal 2001-es adataiból kitűnik, hogy Magyarországon az 1970-es évek elején az élettársi kapcsolatok aránya az összes család százalékához viszonyítva 2,1 százalék volt, a 2001-es adatok szerint ez az arány 9,5 százalékra, 2005-re pedig tíz százalék fölé emelkedett. Az ezer lakosra jutó házasságkötések száma az 1980. évi 7,5-ről 2006-ra 4,4-re csökkent és ma már minden harmadik új kapcsolat élettársi kapcsolatnak tekinthető. (mti)



HIRDETÉS




Adatbank

április 24
Udvardy FrigyesVincze GáborBalogh Béni


2006. április 24.

Április 21-én Székelyudvarhelyen, a Szent Miklós-templomban koncertezett a Schola Cantorum Budapestiensis /Budapesti Énekes Iskola – BÉNI/. Az énekes iskolák nem csak muzsikusképzők, hanem az európai szellemiségű értelmiség utánpótlására szolgáló, magas színvonalon oktató intézmények. /Lászlóffy Árpád: Egyházzenei hangverseny Udvarhelyen. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. április 24.

Április 23-án szülőfalujában, Lengyelfalván ünnepelték a legnagyobb székelynek nevezett író, tudós, polihisztor születésének 177. évfordulóját. A művelődési ház előtti Orbán Balázs-szobornál Bálint Domokos községi tanácsos mondott ünnepi, megemlékező beszédet. /Bágyi Bencze Jakab: 177 éve született a „legnagyobb székely”, Orbán Balázs. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. április 24.

Véget ért Szentegyházán a Gyermekfilharmónia Alapítvány által szervezett kilencedik Bútorfestő tábor. A táborban festett munkákból kiállítás nyílt a Múzeum Szállóban. A táborban előadást tartott Kocsi Márta – a Festett bútorok c. könyv szerzője –, valamint Kiss László, aki Magyarországról telepedett Szentegyházára. /Bágyi Bencze Jakab: Bútorfestő tábor Szentegyházán. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), ápr. 24./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. április 24.

Dr. Hermán M. János református lelkipásztor beszélt életútjáról. Kolozsvárott született 1948-ban, édesapja györgyfalvi lelkész volt. Apját börtönből való szabadulása után Nagysármásra hívták lelkésznek, így 1950-ben odaköltöztek. Édesapját missziós tevékenységéért a Mezőség Mózesének nevezték, legalább tízezer embert ismert név szerint a Mezőségen. Járta a falvakat, és időnként gyermekeit is magával vitte.   Édesapja kőművesekkel, ácsmesterekkel templomot és parókiát épített vályogból Kissármáson, majd gyülekezeti termet épített engedély nélkül, önerőből, mert hitt a jövendőben. Templomot mentett meg az elkezdett lebontásból Mezőbáldon, és újjáépíttette a hívek segítségével. Templomot javított Cégen. Gyermekek százát tanította magyarul írni, olvasni, énekelni, és ha kellett, románul és németül is prédikált. Negyvenöt évi nagysármási lelkészi szolgálata alatt több mint kétszázan tértek a református egyházba a más vallásúak, főleg az adventisták közül. A hatóság sokszorosan fenyegette, próbálta megfélemlíteni, lejáratni, mindhiába. Teológiai munkásságának, írásainak közlése még várat magára. Dr. Hermán M. János barátaival ott ültek a sármási templomban 1989 húsvétján, amikor édesapja azt prédikálta, hogy a Kondukátornak nem lesz része a feltámadásban. Mindenkiben megállt a lélegzet, ő pedig megismételte: a Kondukátor elpusztul, mert a bűnei az égre kiáltanak. Négyszáz ember hallgatta a prédikációt. Haja szála sem görbült meg, még a besúgók sem mertek jelenteni. Makkai Sándor nevezte el a Mezőséget Holt-tengernek. A nyolcvanas években már csak a túlélés reménye tartotta ott az embereket. Tucatnyi mezőségi faluban az eltelt ötven év alatt egyetlen magyar sem maradt. Szombattelkén, Kiscégen, Budatelkén, Viszolyán, Dombon, Csehtelkén édesapja temette el az utolsó magyarokat. Apja az agyonolvasott Bibliájával folytatta a családlátogatást. Ahol a magyarság kisebbségben van, hiányzik a középréteg, ahol alig voltak magyar iskolák, és azokat is sorban bezárták, azokban a mezőségi falvakban, mint például Katona községben, felgyorsult a nyelvromlás. Kallós Zoltán, Kövesdi Kiss Ferenc szolgálata példaértékű, vannak követőik, de nem elegen. Hiányzik a folyamatosság. Édesapja a hívek után járva negyven kilométert is gyalogolt naponta. Felkereste a családokat, tanította a gyermekeket, vállalta a beteggondozást, helyettesítéseket. Volt olyan is, amikor tíz falunak volt a lelkésze, családja alig látta. Édesapja sokszor magával vitte egyik-másik gyermekét. Imádság nélkül senkit nem eresztett el házából, üres kézzel senki sem távozott. Román tisztelői is seregestől voltak. Dr. Hermán M. János 1973-ban kezdte el a lelkészi szolgálatot Mezőkeszüben. Később Somkeréken, majd Újősben volt lelkész, ahol a fűzkúti szórványgyülekezetet is ellátta. 1983. szeptemberében elbúcsúzott híveitől és öt gyermekünkkel Hollandiába elmenekültek, felesége ugyanis holland.  A holland Mezőségre került, ahol korábban évekig nem volt lelkész.       Dr. Hermán M. János  szolgált a felvidéki Komáromban, Budapesten, Londonban, Brüsszelben, azután sikerült visszajönnie. Hét éve dolgozik a Királyhágó-melléki Református Egyházkerületben. Amikor 1983 őszén holland egyházi szolgálatba lépett, két-három hónap után összegyűjtötte a frízlandi magyarságot. Azután megtudta, hogy Belgiumban sincs lelkész, ezért Liège-ben és Brüsszelben is megszervezte a maradék magyarságot. A nyugati magyaroknál a második nemzedék már többnyire feladja identitását, nyelvét. Úgy számolta, hogy a második világháborút követő negyven esztendőben legalább százezer magyar ember váltott nyelvet, kultúrát Nyugat-Európában. Még a fordulat előtt folytatták a szervezett segélyszolgálatot. Az akkori vezető lelkész éppen távozott, és akkor meghívták őt Budapestre, menekültügyi szolgálatra 92–93-ban. Szörnyű volt látni, mit hozott magával a délszláv háború. Főként ennek a következményeit próbálták enyhíteni Magyarországról. A nyugati magyarság különösen sokat segített. Dr. Hermán M. János ahogy megkapta a holland útlevelet, 1987-ben hazamerészkedett. Sokat nem tehetett, de gyógyszeres segítséget nyújtottak sok embernek. Csomagküldéssel és híradással is próbáltak szolgálni. Persze mindig nyomon követték, megfigyelték, akikkel beszélgettek, azokat vallatták. Sorra érettségizett mind a hat gyerekük. Ketten jártak teológiára: Rebike Kolozsvárra, Dani pedig Nagyszebenbe. Zsuzsa Budapesten tanult, József meg Kolozsvárra házasodott.    – A hazai jelenlétre minket Isten kötelez, vallja Hermán M. János. Szerinte a romániai felekezetek összessége inkább hajlik a szőnyeg alá való seprésre, mert olyan nagy mértékű volt az összefonódás a politikai rendőrséggel. A régebbi besúgók egy része ma is aktív, az erőszakkal beszervezettek pedig rossz lelkiismerettel élnek. Számos egyházi alkalmazott könnyűszerrel zsarolható. Az egyházi élet legrázósabb kérdése az átvilágítás. Szinte teljes hallgatás övezi a múlttal való szembenézést.   Hermán figyeli a fordulat óta a társadalmi folyamatokat, a becsületesek kínlódását, az erdélyiek tömeges kivándorlását, a gazemberek metamorfózisát. Úgy látja, túl kevesen jöttek haza az ötven év alatt több mint 678 kitelepedett vagy disszidált, katolikus, református, unitárius, evangélikus erdélyi lelkész közül. Hermán M. János /sz. Kolozsvár, 1948. szept. 7./ 1984-ben holland diplomát kapott, majd két fríz gyülekezetet pásztorolt. Hat gyermekük van, mindannyian anyanyelvi szinten beszélnek magyarul. Jelenleg hollandiai otthona és Nagyvárad között ingázik, ahol előbb a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület előadó-tanácsosa, majd az Egyházkerületi Dokumentációs Központ létrehozója, vezetője. /Fábián Tibor: Egyházból mentem egyházba. Dr. Hermán M. János református lelkipásztor a mezőségi Holt-tengerről és a lelkészi sorsvállalásról itthon és külhonban. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), márc. 28., folyt.: ápr. 11., ápr. 14., 24./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1977. április 24.

Kolozsváron meghal Nagy István (Kolozsvár 1904. febr. 22.), elbeszélő, drámaíró, publicista. Munkás származású, a harmincas évektől az illegális KRP tagja. 1944 októberétől a kolozsvári Világosság, majd az Erdélyi Szikra, ill. Igazság szerkesztője. Türelmetlen, szélsőbalos publicista, az ötvenes években a zsdanovi proletkult egyik képviselője. 1950 és 1952 közt a Bolyai egyetem rektora (bár csak négy elemije van). A Ceauşescu-korszak kezdetén még - mozgalmi múltja miatt - megbecsült tagja a rendszernek, majd fokozatosan háttérbe szorítják, halálhíréről - bár veterán kommunista - egy sort sem ír a központi pártlap, a Scînteia. A három nappal később tartott temetésén részt vesz a Magyar Írószövetség részéről Garai Gábor is. "Kolozsvári és bukaresti írókapcsolataink szerint Nagy István temetése, ill. búcsúztatása bizonyos gondot és idegességet váltott ki a bukaresti és kolozsvári pártvezetők körében. Attól tartottak, hogy fórummá változik a temetés, ahol közvetve vagy közvetlenül a romániai nemzetiségi politikát is bírálják. Csak hosszú huza-vona után, a család és a magyar írók kitartásának eredményeként járultak hozzá ahhoz, hogy az elhunyt végakaratának megfelelően Sütő András és Balogh Edgár mondjon búcsúbeszédet. [...] Ezzel függ össze az, hogy több magyar író szerint feszültség volt tapasztalható a jelenlévők körében." - jelenti Biczó György nagykövet Budapestre.
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]





SZAVAZÓGÉP

Miben befolyásol minket az ukrajnai helyzet?

Keményen fegyverkezni fogunk 6
Drágulni fog a gáz 41
Csúnyán eldurvulhat, mert stratégiai partnerek vagyunk a NATO számára 28
Putyintól kapunk majd autonómiát 112
Még baj lehet, mert túl közel vagyunk 44
Egyesülünk Moldovával 9
Szerintem semmiben 21

KORÁBBI SZAVAZÓGÉPEK



24 óra hírei 24 óra cikkei
HIRDETÉS