2019. november 22. péntekCecília
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lesz-e iráni háború? 2008 tavaszán kiderül

2007. november 22. 15:10, utolsó frissítés: 15:10

Annak felismerése és tudatosulása, hogy az Irakban lévő amerikai és NATO-haderő Irán túsza lett, egyik magyarázata, hogy Washington visszahőkölt nemcsak egy "összhaderőnemi" iráni háborútól, de az Irán elleni légi és rakétacsapásoktól is – írja az MTI elemzője. Egy Izraellel közös katonai akció "lebegtetése", a "húzd meg, ereszd meg" taktika párosítása "fellazítási" és blokádmanőverekkel jelzi: az Egyesült Államok


nem akar "második Vietnamot",

nem szívesen nyitna harmadik frontot a Közel- és Közép-Keleten. Felmérte, hogy a szárazföldi hadműveletek, amelyek újabb zsákutcát jelentenének a reguláris hadsereg számára, szükségszerűvé téve a partizánháború kitörését, abba az irányba vinnék Iránt, hogy megsemmisítse a Perzsa-öböl térségének olajobjektumait. Az olajárak a jelenlegi szint háromszorosára emelkedhetnének, világméretű recessziót váltva ki.

Megjósolható, hogy a "katonai megoldás" erősen megterhelné az USA-Európa kapcsolatokat, súlyos következményekkel járna a NATO egységére és létezésére. Most, hogy Franciaország Irán-ellenes hangot üt meg, figyelmet érdemelnek azok a lapkommentárok, amelyek kimondják: Európa viszonya Iránhoz nem színtiszta önzetlenségen alapul. Az Iránban összeszerelt Peugeot-k és Renault-k nem kevesebb hasznot hoznak a francia konszerneknek, mint a német, angol, olasz társaságok iráni leányvállalatai Nyugat-Európának. Közhely, hogy az európaiak legalább annyira nem akarnak ujjat húzni az iszlámmal, mint a moszkvai vezetés.

A londoni IISS (Hadászati Tanulmányok Nemzetközi Intézete) becslése szerint Irán éves katonai költségvetése 6,3 milliárd dollár (4,3 milliárd euró), ami alig több mint fele az izraeli és alig 2 százaléka az amerikai védelmi költségvetésnek.


Az iráni fegyveres erők ugyanakkor jól képzettek,

rendelkeznek az iraki tapasztalatokkal. A róluk közölt számszerű adatok nem megbízhatóak. Az országnak mintegy 60 rakéta- és légitámaszpontja van, atomlétesítményeinek száma másfél tucat, ebből több titkosított. Teherán elengedte a füle mellett az ENSZ Biztonsági Tanácsának azt a felhívását, hogy 2007. február 21-ig állítsa le az urándúsítást.

Irán már 2006 novemberében odáig jutott, hogy a Forradalmi Gárda vezetőjén keresztül 2000 km hatótávolságú rakétákat ajánlott fel "az ország barátainak és szomszédainak". A parancsnok nemrég elárulta azt is, hogy "öngyilkos merénylők" ezreit képezték ki, akik "bármikor készek életüket áldozni az Iszlám Köztársaság megvédéséért". A vallási fanatizmussal átitatott iráni társadalomban ez nem elképzelhetetlen.

Washingtonból voltak olyan jelzések, hogy amerikai csapatok nem lépnének Irán területére, katonai megszállás nem jön számításba. Ajatollahi szinten Irán aszimmetrikus választ helyez kilátásba a támadónak, nem kizárva egy síita felkelést Irakban, ami katasztrófa lenne az Egyesült Államoknak.


Teherán tekintélye és befolyása hallatlanul megnőtt

az utóbbi öt-hat évben. Ezt Washingtonban is elismerik. Teherán erőteljesen befolyásolhatja számos radikális terrorszervezet politikáját is, beleértve a libanoni Hezbollahot. Mindez nem kisebb fenyegetést rejt magában az Egyesült Államokra és bizonyos európai országokra nézve, mint az olajválság.

Idén ugrásszerűen megnőtt a katonai, politikai és lélektani nyomás Teheránra. Januárban újabb amerikai repülőgéphordozó-csoportosítás futott be a Perzsa-öbölbe, március végén ugyanitt az utóbbi évek legnagyobb amerikai tengerészeti hadgyakorlata zajlott le, de mindez nem hatott az iráni vezetésre. Az angolszász sajtó amerikai rakétacsapásokat és ipari objektumok elleni bombatámadásokat jósolt az 1999-es úgynevezett "belgrádi forgatókönyv" szerint, szárazföldi hadműveletek és amerikai erők iráni területre való átdobása nélkül.

Az iráni atom-infrastruktúrát egyrészt a Perzsa-öbölben manőverező amerikai hadihajókról indított rakétákkal, másrészt törökországi és iraki légitámaszpontokról végrehajtott bombázással kellett volna rombolni. Aztán világossá vált, hogy ez utóbbi akcióhoz nem lehet megnyerni sem az amerikai kongresszus jóváhagyását, ahol erős a demokrata párti ellenzék, sem az amerikai közvélemény támogatását. Orosz szakértők, köztük kutatóintézeti vezetők, mint Szergej Rogov,


2008 tavaszára valószínűsítik az amerikai vállalkozást,

amikor az Egyesült Államokban kibontakozik az elnökválasztási küzdelem. Bush csapatának – mutatott rá Rogov – akkor előnyösebbnek tűnhet egy Irán elleni háború, különösen, ha "az akció megkezdéséhez ürügyként találnak egy olyan incidenst, amelyben az irániak hibájából amerikai katonák lesznek az áldozatok". (Pirityi Sándor/MTI)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS