2019. december 13. péntekLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Halálra ítélt ausztriai gleccserek

2007. november 08. 16:07, utolsó frissítés: 16:08

Lassú, de biztos halálra vannak ítélve az osztrák Alpok több ezer méter magas csúcsai között képződött gleccserek: a klímaváltozásnak köszönhetően jégfelületük nyolcvan százaléka 2050-re egyszerűen eltűnik, az évszázad végére pedig már csak hírmondó marad belőlük.

Az osztrák Meteorológiai és Geodinamikai Központi Állomás (ZAMG) munkatársai abból a valószínűsíthető modellből indultak ki, amely azt jósolja, hogy az Alpok térségében 2100-ig 3 Celsius fokkal növekszik majd a középhőmérséklet. Számításuk szerint addigra az ausztriai gleccserek 93 százaléka elolvad, és még az olyan csodálatos képződmények is, mint a Grossglockner-csúcsnál húzódó Pasterze vagy a Sulchbachkees gleccser, csupán összezsugorodva, szinte


csak nyomokban lesznek képesek átvészelni a felmelegedést.

A szerzők a Hohe Tauern magaslatai között található Goldbergkees gleccser (Goldbergkees am Sonnblick) példáján érzékeltették legkézzelfoghatóbban a folyamatot. A gleccser az utolsó jégkorszak idején - úgy 20-25 ezer évvel ezelőtt - még körülbelül hatszáz méteres jégpáncéllal fedte be a Salzburgig terjedő hatalmas területet. 2003-ra a Goldbergkees felülete 1,5 négyzetkilométernyire "aszalódott", 2050-re pedig alig fogja meghaladni a 0,4 négyzetkilométert. Az évszázad végére teljesen elolvad.

A kutatók úgy gondolják, hogy az ember okozta üvegházhatás által felgyorsított felmelegedésen kívül az is hozzájárul az ausztriai gleccserek halálához, hogy a Keleti-Alpok csúcsai viszonylag alacsonyak, ezért a gleccserek utánpótlási területe is szűkösebb, szemben például a magasabb francia vagy svájci Alpokban képződött "örök jégmezőkével".

A gleccserek nagyon lassú folyamat eredményeként jönnek létre, és állandó utánpótlást igényelnek. Amikor a friss hó lehullik, vékony réteg képződik, amely hókristályokból és apró légbuborékból áll. Minél több hó esik, annál nagyobb lesz a rétegek önsúlya, és a nyomás hatására az üreges részek összepréselődnek. Ha elég alacsony a hőmérséklet, az évek során összepréselődött rétegekből jég keletkezik. Egy köbméternyi friss hó súlya 100-120 kilogramm, egy köbméternyi gleccserjégé hozzávetőleg 900.


Ha egy gleccsernek nincs elégséges "tápterülete",

tehát a különböző hatások következtében több megolvadt jég folyik el belőle, mint amennyi új képződik, néhány évtized alatt eltűnhet a Föld felszínéről.

A könyv szerint a gleccserhalál valójában nem új jelenség. Az utóbbi tízezer év több mint a felében az ausztriai gleccserek felülete kisebb volt, mint jelenleg, csupán három-négy ezer évvel ezelőtt kezdtek dagadni. A jelenséget látszik bizonyítani az, hogy a Pasterze olvadékában több ezer éves fadarabokat találtak: ebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy Grossglockner környékét jó kilencezer évvel ezelőtt nem örök jég, hanem bizony erdő borította.

A szerzők számos tényezőt számításba vettek a meglehetősen borús prognózisuk elkészítésénél. Nem csupán a klímaváltozást kalkulálták be, hanem a gazdasági, politikai és népességi folyamatok hatásait is, sőt az olyan természeti feltételeket is, mint például a nyári napsütéses napok számát, a gleccsertömbök minőségét vagy a Szaharából érkező és a jégre rátelepedő porréteg energiafelvevő hatását.

Számítások szerint az ausztriai gleccserek jegébe mintegy 20 köbkilométernyi víz van befagyva. Ha a jégfolyók egyszerre elolvadnának, az alpesi ország felületét húszcentiméteres víz borítaná: ez nagyjából az éves csapadék egyötödének felel meg. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS