2019. aug. 21. szerdaSámuel
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

AP: 2008-ban valószínűleg megkezdődik az iraki kivonulás

2007. augusztus 09. 11:24, utolsó frissítés: 11:24

Valószínűnek tűnik, hogy 2008-ban megkezdődik az amerikai erők lassú, elaprózott, sok hónapra elnyújtott kivonása Irakból - vélekedett az AP hírügynökség tapasztalt katonai elemzője, miután két héten át figyelte nemrégiben az amerikai csapatok iraki tevékenységét, interjúkat készített hadszíntéri parancsnokokkal és amerikai hírszerző tisztekkel.

Talán már jövőre hazamehet például a George Bush elnök által rendkívüli erősítésként Bagdadba küldött öt dandár egyike, de a jelenleg 159 ezer fős amerikai erők zöme minden bizonnyal az arab országban marad legalább 2009-ig, vagyis a következő amerikai elnök megörökli az iraki problémát. Könnyen lehet, hogy ez a hosszúra nyújtott kivonás együtt jár majd az Irakban maradó csapatok nagyobb mérvű belső mozgatásával, áthelyezésével az arab ország egyik részéből a másikba, aszerint, ahogy javul vagy romlik a biztonsági helyzet egyik vagy másik körzetben.

Egyre erősödik az a gyanú az amerikai stratégákban, hogy a háború kezdeti szakaszában biztosnak és könnyűnek kikiáltott győzelem talán nem is érhető el az amerikai hadsereg számára: csak maguk az irakiak teremthetnek békét és biztonságot saját hazájukban. Ehhez azonban lendületbe kellene jönnie a megbékélést célzó politikai folyamatnak, hogy vissza lehessen rántani a viszálykodó és hatalomért vetélkedő síitákat, szunnitákat és kurdokat a polgárháború szakadékának széléről.

Egyelőre azonban nem sok hajlandóság látszik erre. A minap például az utolsó öt szunnita miniszter is bejelentette, hogy bojkottálja a síita Núri al-Máliki kormányának üléseit. A most hatalmon lévő síiták vonakodnak megosztani a hatalmat a szunnita kisebbséggel, amely évtizedekig kiváltságos helyzetet élvezett velük szemben a szunnita Szaddám Huszein uralma alatt. A szunnita kisebbség létében látja magát fenyegetve a sérelmeiért bosszúra vágyó síita többségtől. A kurdok féltik több mint egy évtizedes autonómiájukat, amely ellenőrzést biztosít nekik az ország északi részének gazdag olajmezői felett.

A Szaddám Huszein uralmának megdöntése után, amerikai bábáskodással életre hívott iraki biztonsági erők osztagainak nem is annyira a kiképzettségével és harckészségével van probléma, mint inkább mélyen gyökerező felekezeti elfogultságukkal, felekezeti milíciákhoz tartozásukkal, ami miatt időnként inkább részvevői a felekezeti viszálykodásnak és erőszaknak, semmint tényezői a belbiztonságnak. Robert Gates amerikai védelmi miniszter elismerte a napokban, hogy Washington nem mérte fel helyesen a rivális felekezetek ellentéteinek mélységét.

Rég a múlté már az a magabiztosság, amely azt mondatta az amerikai stratégákkal a háború első éveiben, hogy az Irakban végrehajtott amerikai hadműveletek célja a fegyveres lázadók és a terroristák teljes megsemmisítése. Már nem cél minden terrorista és lázadó megölése vagy elfogása, ma már ezt megvalósíthatatlannak tartják. A cél inkább az iraki belbiztonság olyan szintjének megteremtése, amely lélegzetvételnyi szünetet biztosít a rivális felekezetek, pártok vezetőinek a békés hatalommegosztás módozatainak kimunkálásához.

Ehhez viszont továbbra is szükséges az amerikai erők tömeges jelenléte. Az Irakban szolgáló csapatok fő parancsnokai ellenzik a gyors kivonulást. Nem reális dolog azt várni az irakiaktól, hogy néhány hónapon belül oldják meg problémáikat - hangoztatják a háború ötödik évében. Általában hozzáteszik, hogy az amerikai kivonulás csak súlyosbítaná Irak problémáit, mert hatalmas humanitárius katasztrófa, példátlan mérvű, szinte elképzelhetetlen vérontás következne utána az arab országban.

Valószínűleg ezt az álláspontot viszi magával Washingtonba David Petraeus tábornok, az Irakban állomásozó amerikai erők főparancsnoka, és ennek helyességéről próbálja meggyőzni szeptemberben a kongresszust. Nem lesz könnyű dolga, hiszen az amerikai közvélemény kezd belefáradni a háborúba, és a kongresszus tagjainak nagy része meg van győződve a kivonulás időszerűségéről. Az iraki háborúban elesett amerikai katonák száma már jócskán meghaladja a három és fél ezret, és napi átlagban kettővel nő. A háború eddigi költségei százmilliárdokban mérhetők.

Az Irakban szolgáló katonai parancsnokok túlnyomó többsége azonban úgy véli, hogy vétek lenne sorsára hagyni Irakot mindazon vér- és anyagi áldozat után, amelyet eddig hoztak az amerikaiak. Már csak azért is, mert - noha a terroristák és a fegyveres lázadók teljes megsemmisítéséről már lemondtak - kedvező katonai fordulatot vélnek észlelni a háború menetében. Washington hat hónappal ezelőtt ismertetett új Irak-stratégiájának (a 30 ezer fős csapaterősítésnek és az iraki lakossággal való jobb együttműködésnek) köszönhetően az amerikai hadsereg magához ragadta a kezdeményezést a lázadóktól - vélekedett minap egy nyilatkozatában James Dubik altábornagy, aki az iraki biztonsági erők kiképzéséért és felszereléséért felelős az Irakban szolgáló amerikai erők főparancsnokságán. (MTI/AP)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS