Elfogadták az új szerb alkotmányt. Mi a különbség?
2006. október 30. 17:46, utolsó frissítés: 17:46
A kétnapos hétvégi referendumnak egészen a végéig kérdéses volt, hogy sikerül-e újra cserélni Szerbia régi, 1990-es alkotmányát, amelyet fő ihletője, Slobodan Milosevic szándékai szerint alaposan "bebetonoztak".
Minősített többség, a szavazásra jogosultak ötven százalékának és egy főnek az igenlő szavazata kellett ahhoz, hogy az új alaptörvény érvénybe léphessen, s pár órával az urnazárás előtt még azt sem lehetett tudni, hogy a jogosultak fele egyáltalán leadja-e a voksát.
A szerb politikai élet vezetői tehát nagy izgalmat éltek át, szinte könyörgő hangon kérték a választókat, hogy szavazzanak igennel. Ez végül megtörtént, s még egyszer nem kell a politikusoknak hasonló próbát kiállni, mivel az új alkotmány már a parlamenten belül, a képviselők kétharmadának szavazatával megváltoztatható.
Ez minden bizonnyal többször meg is fog történni, mert készítői is elismerik, hogy az új alaptörvény távol áll attól, hogy tökéletes legyen, és nem szakít mindenben a tizenhat évvel ezelőtt elfogadott milosevici alkotmánnyal.
Az egyik legszembetűnőbb különbség az, hogy míg a régi alkotmány valamennyi benne élő lakos demokratikus államának nevezte Szerbiát, addig az új - a nemzetiségek részéről komoly bírálatot kiváltva - kiemelten a szerb nép és valamennyi benne élő polgár államának minősíti azt.
Ugyancsak a szerb nacionalizmus vádjára adott okot az, hogy az új alaptörvény már csak a cirill írást tekinti hivatalosan használhatónak, míg a régi még a latin írás használatát is megengedte. Hogy ez miként fog hatni például a horvátok, magyarok, románok, egyéb nem cirill betűkkel író nemzeti kisebbségek lakóhelyén, ahol például hivatalosan engedélyezett a kétnyelvű helységnév- és utcanévtáblák használata, azt egyelőre nem lehet tudni.
Az is kétséges, hogy olyan latin betűkkel szedett újságok, mint a tekintélyes Danas vagy a népszerű, nagy példányszámú Blic átállnak-e a hivatalos "állami" írásmódra.
A köztársaság elnök szerepét, amely eddig sem volt igazán erősnek mondható, az alkotmány tovább gyengíti, mert bár az államfőt közvetlenül a lakosság választja, leváltásához elegendő a parlamenti képviselők kétharmadának a szavazata, vagy az, ha az alkotmánybíróság egy beadvány alapján megállapítja, hogy alkotmánysértést követett el.
Az alaptörvény külön foglalkozik Szerbia két tartományával. Míg az egyiket, Koszovót már előszavában megemlíti, s Szerbia elidegeníthetetlen részének nevezi, amely egy törvényben később szabályozandó "lényegi" autonómiával rendelkezik, addig a Vajdaságnak csak általánosságban megfogalmazott jogokat ad, és semmiképp sem annyit, amennyit a tartomány politikusai (a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás terén) már régen követelnek. (mti)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!