Élesen megosztja az amerikai társadalmat az iraki háború
2006. augusztus 02. 13:09, utolsó frissítés: 13:09
Egyetlen korábbi fegyveres viszály sem osztotta meg az amerikai társadalmat annyira, mint most az iraki háború - derült ki a The New York Times és a CBS legfrissebb közös felméréséből.
Még a vietnami háború miatt sem került szembe egymással az amerikai politika két meghatározó pártjának szavazótábora oly mértékben, mint az Egyesült Államok iraki háborúját illetően. Az ellentét a feltételezések szerint ráadásul erősödni fog a novemberi kongresszusi választások közeledtével.
A felmérés adatai azt mutatják, hogy a republikánusokhoz kötődő amerikaiak háromnegyede helyesli az iraki beavatkozást, a demokratáknál ezzel szemben csak 24% ez az arány. Ole Holsti, a Duke Egyetem politikatudományok professzora szerint példa nélküli ez a pártok közötti választóvonal.
Bár a vietnami konfliktus máig visszhangzó vitákat gerjesztett az amerikai társadalomban, az ellentétek alapvetően nem a két nagy párt támogatói között jöttek létre.
Jóllehet a jövőbeni iraki stratégiát illetően jelentős párton belüli eltérések tapasztalhatók, a pártok mentén kiéleződött megosztottságban döntő szerepet játszik a választási kampány.
A Fehér Ház és a kormányzó republikánus párt a nemzetbiztonság köré építi stratégiáját. Az a fő mondanivalója, hogy Irak a globális terrorizmus elleni harcok fő frontja. A kormány logikája szerint a háború ellenzői végső soron az Amerika biztonságáért zajló küzdelmet ellenzik.
Három évvel az iraki konfliktus kirobbanása után a demokraták ezzel szemben azt emelik ki, hogy a Bush-adminisztráció iraki politikája nem egyenlő az erősebb, biztonságosabb Amerika iránti törekvéssel. Úgy látják, az erő alkalmazása, különösen széles nemzetközi támogatottság nélkül, nem lehet igazán hatékony, és a történések igazolták is ezirányú kételyeiket.
Harry Reid, a szenátusi demokrata ellenzék vezetője szerint a Bush-kormány téves iraki politikája csak felbátorította Amerika ellenségeit szerte a világon, a Közel-Kelettől Ázsiáig.
A felmérések szerint a két párt szavazói között meglehetősen szenvedélyes a szembenállás. A közel-keleti viszály tekintetében azonban nincs ilyen pártszimpátiához köthető ellentét.
Szakértők és tanácsadók egyaránt attól tartanak, hogy a pártok mentén kialakult éles polarizálódásnak hosszú távon is következményei lesznek, és sérülni fog az a régi hagyomány, hogy az amerikai külpolitika kétpárti egyetértésen alapult. (mti)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!