2019. november 12. keddJónás, Renáta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Giorgio Napolitano, a „vörös herceg” lett az olasz államfő

2006. május 10. 17:22, utolsó frissítés: 18:13

Megválasztotta olasz államfőnek Giorgio Napolitanót ma Rómában a törvényhozás két háza és a régiók küldöttei által alkotott elektori testület. A balközép pártszövetség jelöltje, a 80 éves egykori kommunista politikus biztos győzelmet szerzett, 543 szavazatot kapott, ami jóval több a megválasztásához szükséges 505 voksnál.

Új élet, legalábbis új politikai élet kezdődött Giorgio Napolitano, egykori kommunista politikus számára az államfővé választással – írja az MTI. A kiegyensúlyozott, csendes és elegáns politikus – akit tisztelői az utolsó olasz uralkodóval, II. Umberto királlyal való hasonlósága miatt „vörös hercegnek" is neveznek – a baloldali pártok szavazataival lett szerdán az Olasz Köztársaság 11. államfője.

Napolitano az első volt kommunista politikus Olaszországban, akit államfővé választottak. Az egykori legnagyobb nyugat-európai kommunista párt tagjaként nézetei gyakran eltértek az ortodox állásponttól. Pártja elszigetelődésének megakadályozása érdekében kereste a kapcsolatot az olasz és az európai szocialistákkal, és az európai integráció korai propagálói közé tartozott.

Habár a Corriere della Sera olasz napilap szerint az 1956-os magyarországi szovjet beavatkozás idején úgy foglalt állást, hogy a megszállásra szükség van, neve reformkommunista nézeteivel fonódott össze.

Napolitano 1925-ben született Nápolyban. Tizenhét évesen csatlakozott egy antifasiszta csoporthoz; 1945-ben belépett az Olasz Kommunista Pártba (PCI). Az ifjúkorában színészkedő és álnéven szonetteket író komoly entellektüel politikai szereplését a karizmatikus olasz kommunista vezető, Palmiro Togliatti védőszárnyai alatt kezdte. Togliatti rögtön felismerte a fiatal Napolitano tehetségét.

Napolitano karrierje az Olasz Kommunista Pártban egyenesen ívelt felfelé. 1953-ban bekerült a parlamentbe, az 1960-as években a PCI-árnyékkormány külügyminiszterévé lépett elő. Togliatti utóda, Enrico Berlinguer mellett aktívan munkálkodott a kereszténydemokratákkal kötendő - meghiúsult – „történelmi kompromisszum" tető alá hozatalán.

Az eredetileg Moszkva-hű politikus az 1980-as években pártja szociáldemokrata szárnyához csatlakozott. A berlini fal leomlása után aktív szerepe volt abban, hogy a kommunista párt szociáldemokrata párttá alakult, és felvette a Baloldal Demokratikus Pártja (PDS) nevet.

1989-ben az Európai Parlament tagja lett, 1992-ben az olasz képviselőház elnökévé választották. A Romano Prodi vezette balközép erők 1996-os választási győzelme után belügyminiszter lett. A belügyi tárca élén olyan égető problémákat kellett kezelnie, mint a szervezett és a nem szervezett bűnözés, vagy a bevándorlás kérdése. Napolitano megbízatásának két év múlva az vetett véget, hogy az ortodox kommunista vonulathoz tartozó Fausto Bertinotti megvonta támogatását a Prodi-kormánytól, amely így távozni kényszerült. Ezután Napolitano némileg visszavonult az olasz belpolitikából.

1999-től 2004-ig ismét európai parlamenti képviselő volt, részt vett az Európai Unió alkotmánytervezetének kidolgozásában.

Újabb fordulatot hozott pályáján, hogy 2005-ben Carlo Azeglio Ciampi államfő örökös szenátorrá nevezte ki az olasz demokráciáért végzett szolgálatai elismeréseként. Napolitano nős, feleségével közel ötven éve él házasságban. Két gyermekük és számos unokájuk van. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS