2006. május 20.

Május 18-án Kolozsváron a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) vendége, amikor a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában megjelent négy kötetet mutattak be: Fazakas István: Tanügyi rendszerek Erdélyben a XVIII. század végéig; Gaal György: Kolozsvár vonzásában; Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953; Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (fordította Zágoni Zsolt), az előbbi három szerző, valamint a kiadó képviselőinek jelenlétében. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke elmondta: a Pallas-Akadémia kiadványai itthon és Magyarországon egyaránt ismertek. A Bibliotheca Transsylvanica sorozat történelmi, irodalomtudományi, eszmetörténeti, művelődéstörténeti munkákat egyaránt megjelentet. /-f- : Történelmi szakmunkák a Pallas-Akadémia Könyvkiadótól. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. május 20.

Simó Márton Urikányban született 1963-ban, szülei a Korond fölötti Atyha székelyei. Székelyudvarhelyen érettségizett, Szegeden folytatott egyetemi tanulmányokat, közben volt géplakatos, helyettesítő tanár, lapszerkesztő, tudósító. Budapesten él. Gyakran jár haza feltöltekezni. Megjelent munkái: Kétszáz éves az atyhai templom (1999), Az utolsó tanító (2003), Bozgor (2004). Ez utóbbi új, némileg áitgazított formában jelent meg: Bozgor – avagy kísérlet egy szó értelmezésére – Második próbálkozás. Erdélyi Műhely Könyvek, Budapest, 2005. /b.d.: Az írott szó értelme és az író hite. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 20./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

2006. május 20.

Megérkezett Amerikából a Magyar Baráti Közösség 2006-os Évkönyve: ITT-OTT Kalendárium, 1956–2006. Bakos István örömmel jelezte Budapestről, hogy kitűnő, sokszínű és gazdag összeállítás, az 1956-os forradalom 50. évfordulója jegyében készült, Kovács András Ferenc Magna Hungaria című, Ilia Mihálynak ajánlott versével zárul.  Beke György is felhívta telefonon Sylvester Lajost, dicsérve az Évkönyvet.  Az Évkönyv gazdag erdélyi vonatkozású anyagot tartalmaz. Ebben Sylvester Székelyföldről mint az erdélyi magyarság belső anyaországá­ról szólt, voltaképpen a ,,kis anyaország” megjelöléssel az autonómiaigényt és -esélyt érzékeltette az erdélyi szórványmagyarság, de a moldvai csángómagyarok tekintetében is. A kalendáriumban Böjte Csaba Amerikában címmel ugyancsak Erdély a téma, Az amerikai magyar diaszpóra ’56-os értelmiségi csapata és az ’56-osok leszármazottai fogadott hazájukban s a Kárpát-medencében is meghatározó súllyal vannak jelen. Köztük Fülöp László (Október 23. – egy kései jelentés), Borokai Fanni (1956-os sortüzek), Lipták Béla (1956-os üzenetek) és Nagy Károly (Történelemhamisítás az Ötvenhatosokról). Ez az Évkönyv  világhálón, a http:www.mbk.org. webhelyen, a Magyar Baráti Közösség honlapján könnyen fellapozható. /Sylvester Lajos: A Magyar Baráti­ ­Közösség Évkönyve. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 20./
[Udvardy Frigyes: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990-2003]

1983. május 20.

Létrejött Erdélyben az erdélyi magyarság nemhivatalos hírirodája, az Erdélyi Magyar Hírügynökség (Hungarian Press of Transylvania - HPT). Miként a beköszöntőben fogalmaznak: "A híriroda nem tart fenn együttműködést, kapcsolatot semmilyen bel-, vagy külföldi ellenzéki csoporttal, sem földalatti sajtótermékkel, illetve kiadóval. Külföldi kapcsolatai is csak arra szorítkoznak, hogy értesüléseit - a nemzetközi szokásoknak megfelelően - más informális csatornáknak továbbítsa. Célja egyedül az, hogy a ma Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal tudósítson mindenkit, aki illetékes, s akit az erdélyi magyarság sorsával való rokonszenv illetékessé tesz.
[Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1944-1989]

1944. május 20.

A Sztójay-kormány a bukaresti magyar követség útján azt javasolja a román vezetésnek, hogy kölcsönösen rendezzék az észak-erdélyi román és a dél-erdélyi magyar iparengedélyek, tanoncszerződések, munkakönyvek terén fennálló sérelmeket. A követségen az az általános benyomás, hogy a román kormány minden függőben lévő kérdést csak az iskolakérdés megoldása után hajlandó rendezni.
[Balogh Béni: Dél-erdélyi magyarság 1940-1944]