Keletről nyugatra vándorolnak az egészségügyi dolgozók az EU-ban
2011. április 06. 10:00, utolsó frissítés: 10:00
Az elvándorlás még nehezebben tervezhetővé, bizonytalanabbá és kiszámíthatatlanabbá teszi a helyzetet azokon a területeken, ahol eddig sem volt elegendő egészségügyi szakember, ez Magyarországon különösen az aneszteziológiánál figyelhető meg – mondta Matthias Wismar vezető egészségpolitikai elemző kedden Gödöllőn.
Az uniós tagállamok egészségügyi minisztereinek informális találkozóján mutatták be az Egészségügyi rendszerekkel és politikákkal foglalkozó európai központ és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) európai regionális irodája által készített tanulmányt, amely az egészségügyi szakemberek mobilitásáról szól.
A dokumentumot ismertető sajtótájékoztatón Matthias Wismar kiemelte: az elvándorlást nem kizárólag a magasabb jövedelem lehetősége motiválja, a pénz fontos, de nem az egyedüli ok a migrációra. Ugyanakkor azokban az országokban, ahol jelentősen emelkedett az orvosok jövedelme – például Észtországban – az elvándorlás nem okoz ilyen nagy problémát – tette hozzá.
Lengyelországba is kezdenek "visszaszivárogni"
az egészségügyben dolgozók, miután javulni látszik a jövedelmi helyzetük – jegyezte meg. Véleménye szerint a pénz mellett főként a szakmai továbbképzés lehetősége, az egészségügy korszerűbb felszereltsége vonzza a munkavállalókat.
Mint Matthias Wismar elmondta, a kutatásban 17 országot vizsgáltak, ezek között nyolc régi és hét új tagállam volt, továbbá Törökország és Szerbia helyzetét tekintették át.
A mobilitás különösen jelentős olyan országok között, amelyek egyébként is szoros kapcsolatban állnak egymással, például Ausztria és Szlovákia vagy Magyarország között - mutatott rá, hozzátéve: ezekben az esetekben az emberek gyakran ingáznak a szomszédos országokba.
Az elvándorlás iránya általában kelet-nyugati, így aszimmetrikus helyzet alakul ki:
a keleti országok elveszítik a szakembereiket,
akikkel a nyugatiak "gazdagodnak" – jelentette ki az elemző. Kiemelte: néhány ország a többinél jelentősebb mértékben támaszkodik a külföldről érkező egészségügyi szakemberekre a munkaerő növekvő hiányának kezelésében, így például 2008-as adatok szerint a külföldi orvosok aránya tíz százalék felett volt Belgiumban, Ausztriában, Szlovéniában és az Egyesült Királyságban, utóbbi helyen csaknem 37 százalékos csúcsértékkel.
A sajtótájékoztatón a tanulmányról kiadott háttéranyagban az olvasható, hogy megoldást jelenthetne a nemzetközi munkaerő-toborzás szabályainak kidolgozása, kétoldalú megállapodások, valamint nemzetközi képzési és munkaerőcsere-kooperációk megkötése. Az uniónak nagy szerepe van a tagállami erőfeszítések és szakpolitikák összehangolásában, a jó gyakorlatok megosztásában, a határon átnyúló mobilitás kezeléséhez szükséges keretek kialakításában és abban, hogy eszközöket nyújtson a munkaerő-stratégiák értékeléséhez – tették hozzá. (mti)
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!