2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Engedékenyebb az EU a szélsőjobboldali pártokkal?

2010. október 21. 10:28, utolsó frissítés: 10:28

Látványosan változott az Európai Unió hozzáállása a szélsőjobboldali politikai erők térnyeréséhez az elmúlt tíz évben, írja háttéranyagában az MTI. Míg 2000-ben az akkori tagországok teljes politikai elszigeteléssel reagáltak a néhai Jörg Haider Osztrák Szabadságpártjának (FPÖ) kormányra kerülésére, most lényegében szemrebbenés nélkül vették tudomásul, hogy Hollandiában a hasonnevű párt külső támogatóként csatlakozott a jobboldali kisebbségi kabinethez.

Jóllehet azóta több politikus úgy foglalt állást, hogy az elszigetelés politikája nem hozta meg a várt eredményt, a brüsszeli folyosókon sokan úgy ítélik meg, hogy az EU azzal is hibát követ el, ha ügyet sem vet a szóban forgó fejleményekre, hiszen olyan pártokról van szó, amelyek az általánosan elfogadott elvekkel alig vagy egyáltalán nem összeegyeztethető elemeket próbálnak vinni a politikába. Jean-Luc Dehaene volt belga kormányfő például nem rejtette véka alá azt a véleményét, hogy a kormány munkájába bevonni az iszlámellenes nézeteiről hírhedt Geert Wilders pártját veszélyt jelent a demokráciára.

Brüsszeli politikai körökből származó információk szerint azonban uniós berkekben eleve kevés szó esik a témáról, beleértve a színfalak mögötti beszélgetéseket is.

Kétségtelen, hogy Haider pártjának elszigetelése annak idején legalább annyi bonyodalmat okozott az EU-ban, mint amennyi hasznot hajtott. Amikor a szélsőjobboldalinak tekintett FPÖ kormányra került, az EU akkori többi tagállama (összesen 14) közös nevezőre tudott jutni: diplomáciai szankciókkal sújtották Ausztriát, azaz bojkottálták a kétoldalú kapcsolatokat, illetve az uniós találkozókra nem hívták meg az osztrák kormányilletékeseket.

Ám hamar kiderült, hogy ezek a szankciók Ausztriában nem hozták meg a várt eredményeket, ráadásul egyre jobban megosztották a tagállamokat. Nem volt könnyű komolyabb tekintélyvesztés nélkül lezárni sem az ügyet. Erre az lett a megoldás, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának elnöke által kijelölt három neves személyiség jelentést készített az emberi és kisebbségi jogok ausztriai érvényesüléséről, s javaslatot tett a szankciók feloldására.

Feltehetően ez az eseménysor is szerepet játszott abban, hogy most nem merült fel a közös fellépés ötlete. Még Angela Merkel német kancellár is megjegyezte egy minapi parlamenti felszólalásában (a holland koalícióalkotással kapcsolatban), hogy Ausztria elszigetelése nem bizonyult sikeresnek, ráadásul "nem segített az európai ügy szempontjából" sem.

Sok szempontból más ma a politikai helyzet is, mint tíz évvel ezelőtt. Nem egy tagállamban megerősödtek a szélsőjobboldali pártok, több helyütt számottevő parlamenti csoportjuk is van.

Uniós források rámutatnak, hogy a gazdasági válság miatt más országokban is erősödött a bevándorlás elleni hangulat, ami a szélsőjobboldali retorikának kedvez. Sokan azzal érvelnek, hogy az EU-nak óvatosan kell a témához nyúlnia, és meg kell gondolnia: érdemes-e vészharangot kongatnia még az előtt, hogy a szélsőséges nézetűek bizonyos érzékeny minisztériumok vezetésébe kerülnének. Ha például a belügy- vagy a külügyminisztérium Wildersék ellenőrzése alá kerülne, amellett az unió már aligha menne el szótlanul. (mti)

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS