2019. október 21. hétfőOrsolya
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Eljön-e az örök béke a Balkánra?

2009. február 03. 14:26, utolsó frissítés: 13:53

Folytatódik Koszovó tényleges felosztása. A “pax americana” csődje után a szerbeknek az új politikai önazonosságért vívott küzdelme döntő fontosságú lesz. #b#[elemzés]#/b#



Már két évtized is eltelt Jugoszlávia felbomlása és Délkelet-Európa destabilizálódásának kezdete óta, de aligha állítható, hogy a térség végleg túljutott az etnikai konfliktusokon – vélte Dusan Reljic berlini kutató abban a tanulmányában, amelyet hétfőn ismertetett az Magyar Tudományos Akadémia Világgazdsági Kutatóintézetében.

A Szerbia, Oroszország és a "pax americana" Délkelet-Európában című előadásában kifejtette, több jel félreérthetetlenül arra mutat, hogy újabb "nagy játszma" készül a Balkánon. Felvértezve energiapolitikai befolyásának új lehetőségeivel a térségben, újra színre lépett Oroszország, méghozzá nagyobb "ütőképességgel", mint bármikor a Szovjetunió széthullása óta.

Már a jugoszláviai válság kezdetén, a nyolcvanas évek végén fokozatosan az események részesévé vált az Egyesült Államok, az Európai Unió, Oroszország (akkor még a Szovjetunió) és néhány muzulmán ország (Törökország, Szaúd-Arábia, Irán, Malajzia).


Kezdetben az érdeklődést emberiességi szempontokkal

indokolták, később azonban a beavatkozás civakodássá változott a befolyás megszerzéséért a volt Jugoszlávia utódállamaiban és így egész Délkelet-Európában.

Vitathatatlan, hogy az utóbbi két évtizedben az Egyesült Államok alakította legsikeresebben Délkelet-Európa ügyeit. Egyaránt alkalmazott finom és kemény erőt: előbbit újjáépítésre és fejlesztésre fordítható segítség, továbbá intézmények, a civil társadalom és a tömegtájékoztatás kiépítéséhez nyújtott pénzügyi segítség formájában, utóbbit pedig azzal, hogy a NATO katonai intervencióját vezette a térségben.

Ő határozta meg 1991 óta a jugoszláv korszak utáni összes viszály kimenetelét. Ezért alapos bizonyítékok szólnak amellett, hogy a volt Jugoszlávia területén előállt helyzetet "pax americana" szópárral jellemezzük. Feltételezhető mindamellett, hogy délkelet-európai befolyása túljutott a delelőjén. A csúcspontot Washingtonnak az a döntése alkotta, hogy 1999 tavaszán a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül elindította a NATO-támadást Szerbia ellen.


A hanyatlás pedig azzal kezdődött, hogy a koszovói albánoknak jelezte:

támogatni fogja függetlenségi nyilatkozatukat. Ismét megkerülte a Biztonsági Tanácsot és határozatait, s figyelmen kívül hagyta számos európai uniós tagállam és más ország, közöttük Kína fenntartásait, nemkülönben a heves szerb és orosz tiltakozásokat. Ezután hamarosan aligha lesz olyan helyzetben, hogy ugyanilyen "uralmi" módon avatkozzék be Délkelet-Európában – fejtette ki Reljic.

<i>Forrás: flickr.com, almarqmod fotógalériája</i>Forrás: flickr.com, almarqmod fotógalériája


Az utóbbi két évtized azonban nemcsak az etnikai viszályok időszaka volt, hanem a politikai, gazdasági és szociális átmeneté is Délkelet-Európában. Az itteni országok az euroatlanti integráció mellett állnak ki, rendszeres választásokat tartanak, amelyeket az EBESZ-megfigyelők szabadnak és tisztességesnek minősítettek, s súlyos gazdasági problémáik ellenére növekedésük számottevő volt.

A választók nagy többsége támogatja az európai uniós tagságot. Változatos formában a NATO jelen van a térség összes országában, és Horvátországot és Albániát csatlakozásra hívta meg. A "pax americana" működik: új amerikai katonai támaszpontok vannak a térségben (a bosznia-hercegovinai Tuzlában, a macedóniai Krivolakban és Koszovóban a Camp Bondsteel.) Reljic azonban felhívja a figyelmet arra, hogy


az USA népszerűsége csekély az átlag állampolgárok körében.

Ezzel szemben közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy sok szerb szemében Oroszország mind fényesebb csillag. Az ok nyilvánvaló: Moszkva Szerbiát támogatja, míg az Egyesült Államok az albánok határozott védelmezője. A politikailag elszánt és gazdaságilag bőkezű Oroszország is igyekszik a maga oldalára átcsábítani Belgrádot.

A szerb közvélemény még mindig előnyben részesíti az EU-tagságot, ám szintén erős az oroszbarát hangulat. A megkérdezettek túlnyomó többsége szintén elutasít minden olyan alkut, amely szerint a gyorsabb EU-csatlakozásért cserébe fogadják el Koszovó elszakadását.

A szerb kormány sem hajlandó elfogadni Koszovó leválasztását, s Belgrád Oroszország, Kína és néhány más állam segítségével akadályozza Koszovó felvételét az ENSZ-be és államközi szervezetekbe.

A koszovói útlevél. <i>Forrás: portlandtribune.com</i>A koszovói útlevél. Forrás: portlandtribune.com


Ez a blokád legalábbis addig eltart,

amíg a Hágai Nemzetközi Bíróság nem tisztázza a koszovói függetlenség kinyilvánításának jogszerűségét. Az ENSZ-közgyűlés ősszel hozzájárult ahhoz, hogy Szerbia ebben az ügyben a nemzetközi bírósághoz forduljon. Nem ismert, hogy mikor lesz ítélet. A döntésnek azonban nincs jogilag kötelező jellege, ezért elháríthatatlanok lesznek az elhúzódó politikai viták egyfelől Szerbia, másfelől a térség "albán tényezői" között.

Arra sem lehet számítani, hogy a nemzetközi államrendszerben belátható időn belül általános lesz Koszovó elfogadottsága. Az is valószínűtlen, hogy normalizálódnak a koszovói népcsoportok közötti kapcsolatok. A túlnyomórészt szerbek lakta területeket az albánok uralta pristinai kormány nem ellenőrzi. Így folytatódik Koszovó tényleges felosztása.

Ha azonban a NATO katonai akcióval próbálná rákényszeríteni a koszovói szerbeket az albán fennhatóság elfogadására, akkor ezzel előidézné a szerb népesség kivonulását és új nagy nemzetközi törésvonalak keletkezését. Korábban voltak erre a lehetőségre utaló, aggodalmat keltő amerikai nyilatkozatok.

Reljic úgy véli, hogy Szerbia küzd azért, hogy meghatározhassa új politikai önazonosságát, miután sorozatosan vereséget szenvedett a Jugoszlávia örökségéért 1991-től kezdve vívott háborúkban.


"A szerb lélek most fogoly,

a politikai, gazdasági és katonai befolyás ama hálójának a közepén vergődik, amelyet az EU, Oroszország, a NATO és az Egyesült Államok terít rá Délkelet-Európára" – fogalmaz a kutató. Szerinte e küzdelem kimenetele nemcsak Szerbia saját távlatait alakítja majd, hanem befolyásolni fogja Oroszország arra irányuló igyekezetét, hogy megvesse a lábát Délkelet-Európában, és az Egyesült Államok eltökéltségét is, hogy e régiót kizárólagos befolyási övezetének tekintse.

De ugyanígy ez dönti majd el, hogy az EU sikerre tudja-e vinni "bővítési politikáját, vagyis azt az elképzelését, hogy tagságot kínál fel a kontinens minden államának, s ezáltal megteremtheti az örök békét Európában".

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS