2019. március 21. csütörtökBenedek
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Lázadnak az olasz egyetemek: "Nem fogjuk megfizetni a kríziseteket!"

S.J. 2008. november 03. 15:34, utolsó frissítés: 2019. március 14. 15:51

Az új oktatási törvény magába foglalja az egyetemeknek jutó pénz kétharmadára csökkentését, 130 ezer tanár elbocsátását, az egyetemek privatizálását. [kommentekkel]



További részletek: szinte felére csökken az iskolai órák száma, az iskolásokat egyetlen tanár fogja tanítani öt évig, újra bevezetik az egyenruhát, és újra meg lehet majd bukni magaviseletből. A bevándorlók gyerekei pedig nem járhatnak ezután egy osztályba az olaszokkal.

A tankönyvek tartalma öt évig nem változhat (a gimnazistáké hatig). Ezt a családok megtakarításaként adják el, valójában pedig a miniszter tulajdonában levő, a piac több mint felét lefedő tankönyvkiadó-konglomerátum (Mondadori) monopóliuma a cél (vagy legalábbis kellemes mellékhatás...)


A szakszervezetek szerint így is túl sok gyerek jut egy osztályba, egy nemzetközi felmérés meg kimutatta, hogy az olasz tanárok kevesebbet keresnek, mint szlovéniai társaik.

Az október 30.- i római tüntetésen többszázezren (a legnagyobb olasz hírügynökség szerint egymillióan) vettek részt, az iskolák és az egyetemek 90 százaléka (hivatalos források szerint csak 60 körül) zárva volt.

A reform egyik célja, hogy megtakarítsanak évi nyolcmillió eurót, aminek egy része katonai kiadásokra lesz átcsoportosítva. Ez egy augusztus elején elfogadott sürgősségi csomag része, amely az állami kiadások csökkentéséről szól. A legnagyobb nemzetközi tanárszakszervezet (Education International) titkára szerint "igazságtalan és kegyetlen dolog feláldozni az oktatást az ország pénztartalékainak növelése érdekében, amíg a gazdagoknak adókedvezményeket adnak."

A tekintélyesebb források cikkei az ellenállásról viszonylag újak és nem túl részletesek, ha említik is a hetek óta tartó tiltakozáshullámot. Az alábbi összefoglaló így egy bennfentes (tehát elfogult?) cikken alapszik.


Októberben elkezdődik az egyetem, és vele a szervezkedés, olyan jelszavakkal, mint "spóroljanak a bankárokon és a katonai kiadásokon, ne az iskolákon", "mi vagyunk a jövő társadalma", "nem a probléma vagyunk, hanem a megoldás!" A diákok többezres gyűléseket tartanak, amelyek szervezik az ellenállást, és szigorúan pártfüggetlenek (az előző, balközép kormányt is bírálják, amiért hagyta idáig jutni a dolgokat). Szerintük is változtatni kell az egyetemek működésén, de a kormány "reformja" csak súlyosbítaná a bajokat.

Tizenhetedikén tanügyi sztrájk, háromszázezren tüntetnek Rómában, lezárják az oktatási minisztériumot, Milánóban – hasonlóan más kis- és nagyvárosokhoz – lebénítják a közlekedést.

Huszonegyedikén általános gyűlést tartanak a nagyobb egyetemeken, Rómában elfoglalják a La Sapienziát, Bolognában lebénítják az állomást... a mozgalom terjed, és a szabad és hozzáférhető oktatás jeleként megjelennek az első köztéren tartott órák. Másnap Berlusconi a rendőrséggel fenyegetőzik, aztán huszonharmadikán Pekingben letagadja az egészet. Róma központját elárasztják a diákok.

A következő akciókat lehetetlen mind felsorolni, a forrásom szerint, ahogy közeledett az iskolákra vonatkozó törvény véglegesítése, incidensek ezrei jelentek meg, Pisában, Nápolyban, Velencében, Páduában... Gimnáziumokat is kezdtek foglalni, és így jutottunk el a harmincadikai hatalmas tüntetéshez. Azóta elkezdtek aláírásokat is gyűjteni, és népszerű jelszó a "nem hátrálunk" – ahogy egy gimnazista lány, Lara Nori mondta az Associated Press tudósítójának, ha ekkora ellenkezés mellett megmarad a törvény, akkor az olasz rendszer nem demokrácia.

A BBC szerint Berlusconi válasza az volt, hogy "sajnálom, hogy ilyen sok fiatalt tudott manipulálni a baloldal".



Szükséges kitérő: én huszadika után olvastam a dologról, és akkor még az angol tudósítások annyira kevés és furcsa forrásból származtak (a Negyedik Szocialista Internacionálé oldalára is sikerült eljutnom), hogy végül csak a többezer Flickr-fotó győzött meg teljesen a dolog valódiságáról – lehetséges régi tüntetések képeit átphotoshoppolni, de nem ilyen mennyiségben...

Aztán kezdtek megjelenni a cikkek (BBC, ABC, AOL), jellemzően számok nélkül, de kihangsúlyozva az olyan részleteket, mint a kötelező egyenruhaviselés, mintha a divat lett volna az egész hajtóereje. Rómában – miután az éjjelt, zuhogó esőben, a Szenátus előtt töltötték – a tüntetők összecsaptak egy szélsőjobbos diákcsoporttal, négyen könnyen megsérültek, és a cikkek jellemzően a helyszínen lévő luxuskávézók veszteségeivel indítottak (pár szék eltört, és be kellett zárniuk pár órára).

A harmincadikai tüntetés után újra közelíteni kezdtek a különböző források festette képek, de még mindig nem teljesen kompatibilisek – például a legrészletesebb és legfelháborítóbb (angol) leírást eddig az új törvényről az Infoshop.org-on találtam ("anarchista hírek, vélemény és ennél sokkal több"), amit egy bizonyos libcom.org-ról vettek át. Ezt London környéki libertárius kommunisták ( a wikipédia szerint ez majdnem ugyanaz, mint az anarchokommunizmus) szerkesztik – jól van, de hogyan hivatkozzam rájuk itt?


Végül a Sapienzia egyetemet elfoglaló diákok egyik hivatalos közleményéből fordítottam le egy részt, ami sok forrásban megjelent (erdetileg a mozgalom saját, olasz oldalán), ha ezek főleg indymédiák és alternatív-aktivista oldalak is – bár tulajdonképpen érthető, hogy a Wall Street Journal nem volt érdekelt az utánközlésben. Ez a szöveg is elég durva, de legalább biztosan a résztvevők hozzáállása, és nem a közvetítők miatt.


Az elfoglalt Sapienzia egyetemről, Róma, 2008. október 22.

A mobilizált egyetemeknek, diákoknak és posztgraduális hallgatóknak, és a bizonytalan helyzetű kutatóknak

"Nem fogjuk megfizetni a kríziseteket", ezzel a jelszóval kezdtük pár hete a tüntetéseket ezen az egyetemen. Egy egyszerű, nyilvánvaló szlogennel: a globális krízis a kapitalizmus krízise, a pénzügyi és ingatlanpiaci spekulációé, egy szabályok és jogok nélküli rendszeré, gátlástalan cégeké és menedzsereké. A krízis nem terhelheti az oktatást – az iskolától az egyetemig –, az egészségügyet és általában az adófizetőket. A jelszavunk híres lett, szájról szájra terjed városokon át. A diákoktól a prekarióta munkásokig, a fizikai munkásoktól a kutatókig senki sem akarja magára vállalni a veszteségeket, amikor az évek során a haszon nagyon-nagyon kevesek között osztódott szét.

(...)

Tegnap Berlusconi kijelentette, hogy növelni akarja a bankoknak nyújtott segélyt, és hogy az állam biztosítani fogja a cégek hiteleit: tehát lefaragunk az oktatás költségeiből, kevesebbet adunk a diákoknak, elveszünk az egészségügytől, de állami pénzek mennek a cégeknek, a bankoknak és általában a privát szektornak. Hol az erőszak, az egyetemek elfoglalásában [ahogy Berlusconi mondja], vagy abban, ahogy a 133-as törvény [amely az oktatási költségek csökkentését tartalmazza] a parlament megkerülésével lépett hatályba? Az ellenállásunk-e az erőszak, vagy az, hogy rendőröket küldenek ellenünk? Ki az erőszakos: aki mozgósít az egyetemek közös/állami státusának megmaradásáért, vagy aki el akarja adni őket privát jövedelmekért?
"



Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS