2019. november 12. keddJónás, Renáta
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Ki lesz az EU elnöke?

MTI/Newsweek 2008. június 12. 14:12, utolsó frissítés: 10:49

Kit tárcsázzak, ha Európával akarok beszélni? kérdezte Kissinger negyven évvel ezelőtt. Idén lehet, hogy lesz válasz.



Az Európai Unió rövidesen elnököt választ a közösség élére, aki a tervek szerint végre egy személyben, határozottan képviselheti a tagállamok közös külpolitikáját a Fehér Házban, a Kremlben és szerte a világon. Az új hivatal választ adhat Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter híres kérdésére is: "Kit tárcsázzak, ha Európával akarok beszélni?"

A 27 tagállam ebben a hónapban kezd tárgyalásokat az Európai Tanács elnökének személyéről. Rendkívül fontos, hogy kire esik majd a választás, mert a döntés


évtizedekre meghatározhatja a közösség arculatát.


Az Európai Unió eddig csak a bizottság élére nevezett ki elnököt, ám a közösség éppen ratifikáció alatt álló reformszerződése létrehozta az uniós elnöki posztot.

Az új hivatalt betöltő személyt a tervek szerint összetett feladatkörrel fogják felruházni: amellett, hogy alapvető küldetése lesz az unió közös hangjának képviselete a világban, olyan technikai jellegű feladatokat is el kell majd látnia, mint az elnöklés a kormányfői tanácskozásokon.

Egyelőre nem világos, melyik szerepkör kap majd nagyobb hangsúlyt: a csúcstalálkozók napirendjének előkészítése és a szervezet működéséhez szükséges technikai feltételek biztosítása, vagy pedig a közös álláspont képviselete és érvényesítése – írta elemzésében a Newsweek című hetilap.

Amennyiben ez utóbbinak lesz nagyobb szerepe, a jövőbeli "európai külügyminiszternek" rendkívül nehéz dolga lesz a 27 tagállam gyakran eltérő, sőt


egymással versengő álláspontjainak összehangolásában.

Elég csak az euroatlantisták és az Amerika-ellenesek közti, hosszú évtizedekre visszanyúló ellentétre gondolni, vagy arra, hogy Berlin és Varsó lényegében háromszáz éve képtelen közös álláspontot kialakítani Oroszországgal kapcsolatos ügyekben.

Jelenlegi és egykori európai miniszterelnökök máris sorban állnak az unió elnöki tisztségének betöltésére. A várhatóan 2009 nyarától aktív poszt aspiránsainak listáját az európai konzervatív körökben nagy népszerűségnek örvendő Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő vezeti.

Jean-Claude Juncker<i> (eu2005.lu)</i>Jean-Claude Juncker (eu2005.lu)


A "bonviván" Juncker az Európai Egyesült Államok föderalista álmának egyik utolsó meghatározó képviselője. Ám elképzelhető, hogy az új generációs, az EU-t inkább az államok konföderációjának irányába terelő európai vezetők megvétózzák Juncker megválasztását. Fő érvük vele szemben az, hogy a luxemburgi politikus túl sok hatalmat akarna Brüsszelre ruházni a nemzetállamok rovására.

Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnök, aki hazájában a következő választásokon nem számíthat túl nagy sikerre, ugyancsak szívesen betöltené az uniós elnöki posztot. A dán jelölt vonzerejét azonban némileg visszavetheti, hogy koalíciójában részt vesz néhány erőteljesen bevándorlás-ellenes politikus.

Anders Fogh Rasmussen <i>(fotó: politiken.dk)</i>Anders Fogh Rasmussen (fotó: politiken.dk)


Valéry Giscard d'Estaing volt francia köztársasági elnök, az EU-alkotmány első tervezetének kidolgozója feltehetően szintén nem utasítaná el az új uniós hivatalt. Nemrég egy interjúban az EU-elnökségről beszélve kifejtette, melyek véleménye szerint az alapvető elvárások az új poszt betöltőjével szemben – és lényegében a saját szakmai önéletrajzát vázolta fel.

Valéry Giscard d'Estaing <i>(fotó: lefigaro.fr)</i>Valéry Giscard d'Estaing (fotó: lefigaro.fr)


Brüsszelben felmerült José Manuel Barroso bizottsági elnök neve is. Amennyiben ő lenne a befutó, helyét a találgatások szerint Juncker vagy Wolfgang Schüssel volt osztrák kancellár vehetné át a közösség végrehajtó szervének élén.

Nicolas Sarkozy francia elnök – többek nagy meglepetésére – fölvetette Tony Blair nevét is a lehetséges elnökjelöltek között. A volt brit kormányfő személye valószínűleg elfogadható kompromisszum lenne a döntéshozók számára,


ám közel sem biztos,

hogy maga is akarja az állást. Blair minden jel szerint élvezi a közel-keleti kvartettben betöltött közvetítői tevékenységét. Emiatt kétséges, hogy ezt a küldetését könnyen feladná az uniós elnök – egyelőre még nem is konkretizált – szerepének betöltéséért.

A soros féléves EU-elnökséget a jelenlegi rendszerben júliusban átvevő Franciaország számára komoly kihívás, hogy megtalálja a megfelelő jelöltet, akinek kinevezését a jövő júniusban megválasztandó Európai Parlamentnek is jóvá kell hagynia. Ha Sarkozy nem jár sikerrel, és olyan elnök kerül az EU élére, aki nem tudja majd sikerrel hallatni Európa hangját a nemzetközi színtéren, az nemcsak személy szerint a francia elnöknek lesz kellemetlen, de sokat árthat a közösség globális és belső megítélésének is.

Forrás: MTI

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS