Éhséglázadások a 21. században
B. D. T. 2008. április 15. 10:59, utolsó frissítés: 2008. április 14. 19:09Az egekbe szöktek az élelmiszerárak, 37 országot fenyeget a válság. A szegények világa fizet meg a biodízelért.
Egy ENSZ-hivatalnok emberiség elleni bűncselekménynek nevezte a gabonafélék feldolgozását bioüzemanyaggá – ami igaz, az igaz, a termés és a termőterületek ilyen célból történő felhasználása volt az egyik oka annak, hogy az utóbbi egy évben az egész világon megdrágultak az alapélelmiszerek.
Harminchét országot fenyeget súlyos élelmiszerválság – kongatta meg a vészharangot az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete idei jelentésében. “Az emberek nem fogják ülve bevárni, amíg éhen halnak” – figyelmeztetett a FAO vezetője pénteki római sajtótájékoztatóján.
Mélyponton
Jacques Diouf hangsúlyozta, hogy a világban ugyan 2,6 százalékkal növekedett a termesztett gabona mennyisége idén, a magas árak azonban valószínűleg nem csökkennek, ami akár 56 százalékkal növelheti a szegényebb államok élelmiszerimportját, és az utcákra kényszerítheti az éhezőket.
Az élelmiszerek drágulása miatt máris zendülések törtek ki a fejlődő világban, számos afrikai országban, valamint Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Haitin.
Ha a világ vezetői nem tesznek jelentősebb lépéseket, hogy mérsékeljék az árakat a szegényebb államok számára, a helyzet csak romlani fog – közölte a FAO vezetője.
>> Nemzetközi élelmiszerkrízis: BBC kérdezz-felelek >>
A világ gabonakészletei 25 éves átlagban a mélypontra csökkentek. A gazdagabb országokban az emberek ebből csupán azt vették észre, hogy a bevásárlóközpontokban 10-20 százalékkal drágultak az élelmiszerek. A fejlődő országokban azonban ez sokkal súlyosabban mutatkozik meg, és itt az árak emelkedése eléri az 50-60 százalékos szintet – emelte ki a FAO vezetője.
Robert Zoellick, a Világbank elnöke és a Nemzetközi Valutaalap is az élelmiszerdrágulás humanitárius következményeire figyelmeztetett. Zoellick új összefogást szorgalmazott, ami a mezőgazdasági termelés hosszútávú fejlesztését segítené elő.
A Világbank előrejelzései szerint a három éve tartó áremelkedés 100 millió embert taszíthat még mélyebb szegénységbe. Zoellick még több élelmiszersegélyt és a kistermelők támogatását szorgalmazta egy Washingtonban tartott nemzetközi tanácskozáson.
Felszólította a gazdag országokat, 500 millió dollárral támogassák az ENSZ Élelmezési Világalapját. Dominique Strauss-Kahn, a Valutaalap vezetője a küszöbön álló globális éhínség biztonságpolitikai vonatkozásaira figyelmeztetett: “múltbeli tapasztalatok alapján is tudjuk, ezek a problémák gyakran háborúval végződnek”, tehát ez nem csupán humanitárius kérdés.
A gabonaárak emelkedését aggodalommal figyeli az ENSZ főtitkára is. Ban Ki Mun fenyegetve látja a milleniumi fejlesztési stratégia sikerét, amely szerint 2015-re fel kell számolni a világban a súlyos szegénységet.
Az élelmiszersegélyek racionalizálását, valamint az afrikai mezőgazdaság zöld reformját szorgalmazta.
Az ENSZ jelentéstevője, Jean Ziegler arra hívta fel a Nemzetközi Valutaalapot (IMF), hogy változtasson mezőgazdasági támogatási politikáján, és szüntesse meg azt a gyakorlatot, hogy kizárólag az adósságcsökkentési célú vállalkozásokat támogatja.
A mezőgazdasági támogatásokkal a lakosság túlélését kell biztosítani, magyarázta. Az ENSZ szakértője bírálta az Európai Unió afrikai élelmiszerdömpingjét is.
"Az EU az európai élelmiszer-felesleg afrikai exportját finanszírozza, fél- vagy harmadáron értékesítik az élelmiszert Afrikában, ez tönkreteszi a földrész mezőgazdaságát" – mondta Ziegler hétfői rádiónyilatkozatában.
A német Foodwatch fogyasztóvédelmi szövetség vezetője, Thilo Bode egy szintén hétfői tévényilatkozatában szintén elítélte azt, amit ő "a fejlett országok gyilkos kereskedelempolitikájának" nevezett. "Más energiapolitikára van szükségünk. Nem tölthetjük meg az energiatárolóinkat az éhezők rovására" – mondta Bode.
Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 százalékos csökkentése végett 2020-ig az EU 20 százalékra akarja növelni a megújítható energiaforrások, és 10 százalékra a bioüzemanyagok arányát.
Ételkrízis: az okok
Egyetlen év alatt, 2007 márciusától idén márciusig az alapélelmiszernek számító búza ára 130 százalékkal, a szójáé 87 százalékkal, a rizsé 74 százalékkal, a kukoricáé 31 százalékkal emelkedett meg – derül ki a BBC összesítéséből.
A kőolaj árának növekedése miatt ugyanis a termények minden eddiginél nagyobb hányadát dolgozták fel bioetanollá (elsősorban az Egyesült Államokban), így kevesebb maradt fogyasztásra.
Az okok közé sorolható még az étkezési szokások megváltozása is: egyre több húst fogyasztunk, például Kínában 2007-ben 50 kilogramm volt az évi fejadag, szemben az 1980-as átlag 20 kilogrammal. Míg egy kilogramm búza előállítása 1-2 ezer liter vizet igényel, a marhahúsé 10-13 ezer litert. A takarmánytermesztésre és legelőként használt területek pedig termőföldként “elvesznek”.
A harmadik ok a világszerte több helyen is pusztító aszály, árvíz, illetve más, nagyrészt előrejelezhetetlen és ezáltal kivédhetetlen szélsőséges időjárási jelenség. Fontos tényező a világ népességének növekedése, de további gondot jelent, hogy rekordmértékű a búza, kukorica és a rizs árával kapcsolatos piaci spekuláció.
Éhséglázadás Haitin
“Éhesek vagyunk! – üvöltötték a tüntetők a haiti kormányzói palota köré vont kordon mögül. Port-au-Prince-ben mindennaposak a demonstrációk; az éhséglázadás leverésére alkalmazott hatósági erőszak halálos áldozatokat is szedett.
Belebukott a válságba Jacques Edouard Alexis, Haiti miniszterelnöke – szombaton a karibi ország szenátusa elsöprő többséggel amellett voksolt, hogy a miniszterelnöknek mennie kell.
A világ egyik és az amerikai kontinens legszegényebb országában a népesség nagy része kevesebb mint egy dollárból él meg naponta. René Preval, Haiti elnöke egyúttal bejelentette, hogy csökkentik a népélelmezési cikknek számító rizs árát, miután a nemzetközi közösség hárommillió dollárral az ország segítségére sietett. Egy zsák rizs árát 51 dollárról 43-ra vitték le.
Egy segélyszervezet munkatársát a BBC szemtanúként idézi: “az emberek éhesek és dühösek”, meséli a férfi. Mivel már egy jó ideje a rizsbehozatalra kényszerült országban a szegényebb rétegek számára megvásárolhatatlan a rizs, a termelők még az ültetnivaló babot is kénytelenek voltak megenni – így ha nem látják el őket vetőmaggal, jövőben sem lesz, amit enni – panaszolta.
A mindennapi rizs
A rizs 3 milliárd ember számára alapvető napi táplálék. A legnagyobb rizstermelő és -exportáló országokban – Indiában, Kínában, Vietnamban és Egyiptomban – korlátozták a kivitelt, emiatt a fő importőrök, mint Banglades, a Fülöp-szigetek és Afganisztán került nehéz helyzetbe.
Bangladesben az 1974-es nagy éhínséghez hasonló élelmiszerhiány van. Tavaly óta kétszeresére drágult minden; több száz család kénytelen napi egy étkezéssel beérni, miközben bevételének 80 százalékát élelemre fordítja. A térségben dolgozó segélyszervezetek szerint a legsúlyosabb probléma a kisgyerekek alultápláltsága.
A helyzet azért ennyire súlyos, mert az országot tavaly kétszer is áradás, illetve novemberben trópusi vihar sújtotta. A kormánynak az utóbbi fél évben négymillió tonnát kellett importálnia Indiából.
A Fülöp-szigetek egykor megtermelte azt a rizsmennyiséget, amelyre a lakosság élelmezésére szükség volt, jelenleg azonban Nigéria, Indonézia és Banglades mellett az egyik legnagyobb importra szoruló ország.
Az utóbbi húsz évben ugyanis az urbanizáció következtében elveszítette termőterületeinek majdnem felét, miközben a lakosság gyorsan növekedett. (A leggyorsabban szaporodó ázsiai országban a katolikus egyház befolyása megakadályozta mindeddig az összes születésszabályozási kezdeményezést. 1990-ben 60 millió, jelenleg 90 millióra tehető a lakosság száma.)
2008-ban várhatóan a Fülöp-szigetek kényszerül importálni a legtöbb rizset. A kormány Vietnammal és Thaifölddel tárgyal a rizskészletek importjáról, a gyorsétkezdéket féladagok árusítására szorította, és a lakosságot is felkérte: takarékoskodjon a maradékokkal. A legszegényebb térségekbe küldött szállítmányokat hadsereg védi, a földművelők pedig országszerte kénytelenek őrizni a termést.
Thaiföld egyelőre tagadja, hogy visszaszorítani tervezi a rizsexportot. Az exportőrök egyelőre a magas árakra panaszkodnak; egyes feldolgozók ugyanis óriási készleteket halmoztak fel annak reményében, hogy később magasabb áron tudják értékesíteni a termést. 2008 eleje óta duplájára emelkedett a rizs ára.
Kínában máris korlátozták az exportot, bár bebizonyosodott, a kínaiak étrendjében a hús és a tejtermék került az első helyre. Az országnak 40-50 millió tonna rizstartaléka van. Ez a korlátozás elsősorban Észak-Koreát érintheti súlyosan, ahol már amúgyis rengetegen éheznek.
Japánban erőteljesen támogatja a kormány a kistermelőket; tilos a rizs importja. A lakosság többsége úgy vélekedik, a háztáji kisgazdaságokban megtermelt rizs amúgy sokkal finomabb. Az országnak szintén jelentős a rizstartaléka, ugyanakkor megfelelő fedezete van arra is, hogy ha hiánycikké válik az alapélelmiszer, drágábban beszerezze a nemzetközi piacon. A japán tudósok a globális felmelegedés körülményei között is ellenálló fajták termesztésével is kísérleteznek.
Japán ugyanakkor képtelen elegendő élelmet termelni növekvő lakosságának – mindössze 39 százalékban tudja fedezni az élelmiszerigényt. (Összehasonlításképpen Nagy-Britannia az élelem 70 százalékát, Franciaország 120 százalékát termeli meg.) Nagyban függ tehát más országok erőforrásaitól, főleg azóta, amióta ott is megváltoztak a táplálkozási szokások.
Miközben épphogy elegendő zöldségféle, rizs és krumpli terem, a nyugati import hamburger és pizza, még több zsíros és fehérjedús étel behozatala sokba kerül az országnak. Ellenkampányként a kormány igyekszik a hagyományos ételeket népszerűsíteni, vagyis a rizset és a halat. Utóbbiból is importra szorul: mindössze felét halássza helyben.
Egyiptom kairói szegénynegyedében tömött sorokban állnak az emberek kenyérsegélyért. A kormány óriási erőfeszítéseket tesz, hogy legalább a cipók árát szinten tartsa.
A lakosság szegényebbje éhezik, hiszen képtelen megvásárolni a három-négyszeresére drágult alapélelmiszereket. Nekik valóban csupán a külvárosokban olcsón árult, “ártámogatott” cipó marad – Egyiptom várhatóan 2,67 milliárd dollárt fordít búzaimportra, biztosítandó 80 millió lakos napi betevőjét.
A legszegényebbeknek az állam olaj-, tea-, cukor- és rizssegélyt is biztosít, elsősorban az éhséglázadások nyomán várható társadalmi instabilitás megelőzése érdekében. Az állami médiában további fizetésemeléseket ígérnek. Az utóbbi két évben egyébként számos sztrájkra került sor az észak-afrikai országban a köz- és magánszférában egyaránt, s a tüntetők szinte mindig megkapták a kikövetelt fizetésemelést.
Ausztrália éléskamrája üres. A világ egyik legnagyobb búzatermelője sorozatosan súlyos aszályokat volt kénytelen elszenvedni. A szárazság pedig nemcsak az ausztrál termelőket érinti érzékenyen, hanem a világ egész búzapiacát. A globális búzakészlet 1979 óta a legalacsonyabb szinten áll – míg egy-egy bőséges évben Ausztráliában 25 millió tonnát aratnak, az elmúlt években ez a mennyiség 9-10 millió tonnára csökkent.
A legtöbb termelő már második éve csak vet, de nem arat; növekvő hitelköltségek mellett hiába vett fel kölcsönt, sok farmer földje eladására kényszerül. Az más kérdés, hogy egyáltalán ki veszi meg a kiszáradt földeket. A globális felmelegedés által súlyosan érintett földrészen a mezőgazdaság egyre inkább szerencsejátéknak tűnik, mint kifizetődő üzleti vállalkozásnak.
Forrás: bbc.co.uk, MTI/AFP/Reuters/AP, MTI/AP, MTI/AFP
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!