2020. április 7. keddHerman
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

A koronavírus megváltoztatja a világot. De hogyan?

H.K.SZ, K.K. 2020. március 25. 12:21, utolsó frissítés: 2020. március 26. 13:11

Tabuvá válhat a személyes találkozás, megváltozhatnak a közösségi terek funkciói, de mindeközben végre felrúghatjuk az eddigi értelmetlen szabályokat is. A Politico amerikai akadémikusokat kérdezett a változásokról.


Az ilyen mértékű globális válság egyes gondolkodók szerint drámai módon fogja megváltoztatni a társadalmunkat, a közösségbe való tartozás új értelmet nyerhet. Ugyanakkor a válság pillanatai lehetőségeket is kínálnak: a technológia jobban fejlődik, kifinomultabb lesz, az emberek újraértékelik a szabadidő fogalmát vagy az élet apró örömeit.

Amit egyelőre biztosan állítanak az értelmiségiek, hogy másképp tekintünk majd a társadalmi rendszerünkre, a kormányokra, az egészségügyi és gazdasági rendszerek felépítésére és szerepére. A Politico számos amerikai akadémikus véleményét foglalta össze, ebből szemléztünk.

KÖZÖSSÉG

„Miért online” helyett, „miért személyesen”?


Deborah Tanmen amerikai nyelvészprofesszor szerint minden katasztrófa után az emberiség elveszít egyfajta ártatlanságát. 9/11 esetében Amerika megtanulta, hogy nem sebezhetetlen. A 2008-as gazdasági világválság pedig megmutatta, hogy a múltbéli hibás döntések előbb-utóbb kigyűrűznek a jelenbe. Aki pedig átéli ezt a járványt, annak valamiképp beivódhat a tudatába, hogy az érintkezés végül is nem szükséges. A „jelenlétet” felválthatja a távollét kényelme, főleg azokkal szemben, akiket kevésbé ismerünk. Tanmen szerint ezentúl valóban el fogunk gondolkodni azon, hogy „miért tegyek meg bármit is személyesen”, az eddigi „miért tegyem online” helyett.

Újfajta hazafiság

Mark Lawrence Schrad politológus és író értekezik arról, hogy a hazafiságot eddig a katonasággal és fegyveres erőkkel azonosítottuk.
Egy gond van csupán: a vírust nem lehet lelőni. A COVID-19 elleni küzdelemben az orvosok, ápolók, gyógyszerészek, tanárok, kisüzemi dolgozók, kisvállalkozások vezetői a hősök. A járvány alatt, a wuhani orvosokhoz hasonlóan, ezek az emberek olyan feladatokat látnak el, hogy közben egészségüket és életüket teszik kockára a közösség érdekében. Ha végre lecseng ez az időszak, akkor minden bizonnyal az egészségügyi dolgozóknak „köszönjük meg a szolgálatot”, úgy, mint egykor a veteránoknak.

Forrás: pxhere.comForrás: pxhere.com


A polarizált társadalom megváltozhat

A járványsokknak lehet egy olyan pozitív oldala, hogy kimozdítja Amerikát a már több évtizede tartó polarizált politikai és kulturális „gödörből” - állítja Peter T. Coleman, a Columbia Egyetem pszichológus professzora. Ez talán túl idealisztikus elgondolás, de nem lehetetlen.

Ha van egy félelmetes „közös ellenség”, az emberek elfelejtik az egymás közötti nézeteltéréseket. A koronavírus ugyanis nem tesz különbséget piros és kék között, vagy ha már úgy vesszük, fehér és fekete között. Így olyan érzelmi alapú energiák szabadulhatnak fel, amelyek lehetővé tehetik, hogy újragondoljuk az eddigi konfliktusainkat.

Újra hiszünk majd a szakértőknek

Tom Nichols, a U.S. Naval War College professzora erős kritikát fogalmazott meg Donald Trumppal szemben, szerinte a TV-csillag elnökké választása nem más, mint a bürokrácia és szakértelem elleni populista megnyilvánulás. Elmondása szerint Amerika alapvetően felelőtlen életmódba kapcsolt, a fogyasztói társadalomnak nem jut eszébe az esetleges nukleáris háború, olajhiány és a szegénység. A terrorizmus egyfajta fiktív fenyegetéssé változott át, a háborút a sivatag legtávolabbi pontjára űzték.
Nichols szerint a koronavírus-járvány változtatni fog ezen a felfogáson, mert rákényszeríti az embereket arra, hogy újra szakértőkre bízzák magukat, ahogy jelenleg is láthatjuk az ország legfőbb járványügyi szakértő, Anthony Fauci esetében.

Forrás: talkingpointsmemo.comForrás: talkingpointsmemo.com


Kevesebb énközpontúság

A New York Egyetem szociológus professzora, Eric Klinenberg rámutatott: a koronavírus-járvány véget vet a fogyasztói társadalom és hiper-individualizmus románcának, sőt, egyenesen az autoritarizmus felé vehetjük az irányt. Előfordulhat, hogy egyes kormányok lemondanak választásokat, vagy akár nagyon komoly katonai fellépésekre is felkészülhetünk. Ez a forgatókönyv nagyon disztópikus, de nem állunk messze tőle.

Klinenberg szintén kihangsúlyozza, hogyha véget ér a járvány, biztosan sokkal jobban figyelünk majd a közjó érdekében végzett szolgáltatások (mint például az egészségügy) fejlesztésére, ezért változni fog a politikum is. A járvány keserves gazdasági helyzetbe sodor bennünket, de lesz időnk elgondolkodni azon, hogy az egész krízishelyzet valójában hosszú távon segíthet nekünk egy jobb útra való áttérésre.

A vallási szertartások is megváltoznak

Jön a húsvét, de hogyan ünnepeljünk meg az Úr mennybemenetelének ünnepét, ha nem veszünk úrvacsorát, vagy nem veszünk részt az áldozáson? A zsidók hogyan ünneplik a felszabadulást, ha a Szédert csak online tudják megtartani? A muszlim családok hogyan tartják meg a Ramadánt, ha nem mehetnek el a mecsetekbe taravih imát mondani? - teszi fel a kérdéseket Amy Sullivan, a Vote Common Good stratégiai igazgatója. Szerinte a karantén alatt átalakul a közösségnek tett szolgálat fogalma, ugyanakkor olyan személyeket is megszólíthatnak, akik eddig nem vettek részt az intézményesített vallási szertartásokon.

KORMÁNYZÁS

A döntéshozás közelebb kerülhet az emberekhez

Jelenleg a kormányoknak muszáj működniük, hogy ebben a válságos időszakban biztosítsák állampolgáraik számára a megfelelő biztonságot és a rend fenntartását. Mivel világszerte több kormányzati tag fertőzött, közegészségügyi szempontból kötelezően online kell megtartaniuk az üléseket. A virtuális kormányzás során a jogalkotók így sokkal közelebb kerülnek a választókhoz, érzékenyebbé válhatnak bizonyos helyi problematikákra – írja Ethan Zuckerman médiakutató.

A kormányzati szolgáltatosok visszanyerik a presztízsüket

A Marylandi Egyetem tanára, Lilliana Mason szerint a Reagan-korszaknak vége, nem tartható fenn tovább az a meggyőződés, hogy a kormányzat önmagában rossz dolog. Hiszen világszerte látható, hogy a jól működő kormányok kulcsfontosságúak a társadalom egészségének fenntartásában: most már nem „hátborzongató”, mikor valaki megjelenik azzal, hogy „a kormánytól vagyok, és segíteni jöttem”. A koronajárvány idején éppen ezt szeretné mindenki hallani.

Az új polgári föderalizmus

Archon Fung, a Harvard tanára és az önkormányzatok szakértője azt emeli ki, hogy miként a második világháború megerősítette az amerikai kormányzatot és a nemzeti szolidaritást, a koronavírus okozta válság is elvezethet egy új polgári föderalizmushoz: az államok és a települések az igazságszolgáltatás, a szolidaritás és az előremutató demokratikus problémamegoldás központjai lehetnek.

Hiszen láthatóvá vált, hogy az államok nem egyforma hatékonysággal tudnak szembenézni a váratlan kihívással: a legjobban viszont azok teljesítenek, ahol a kormányzat, a civil szféra és a magánszektor önfeláldozóan együtt küzd a közjó érdekében. A kormányzat intézkedik, hogy az emberek maradjanak távol egymástól, bezárja az egyetemeket és más helyeket, és igyekszik ellátni a legsérülékenyebbeket az erőforrásokkal, akkor milliónyi polgár felelősséget vállal, otthon marad, akár a bevételét is elveszítve, önkéntes elkülönítésbe vonul. Eközben támogatják egymást, és az egészségügyben dolgozókat. A koronavírus az emberiség legégetőbb kihívása, ami újra alapozhatja a szolidaritást, hiszen polgárok és a kormányok csak egyesült erővel tudnak megküzdeni vele – és ez alapja lehet a klímaválság, a társadalmi egyenlőtlenségek, és a gazdasági inklúzió megoldásának is.

Kiderült, hogy értelmetlenek a szabályaink

Astra Taylor, a Democracy May Not Exist, but We’ll Miss It When It’s Gone szerzője, filmkészítő álláspontja szerint Amerika válasza a világjárványra egy egyszerű igazságot tárt fel: a lehetetlennek vagy nem kivitelezhető politikákról kiderült, hogy lehetségesek és kivitelezhetőek. A 2011-es Occupy Wall Street követelései a diákhitelekről és az egészségügyi hitelekről nevetségesnek és hiteltelennek tűntek sokaknak, így a következő években a problémákat továbbra is félretolták, mint valótlan, lehetetlen dolgokat. Mára egyértelműen tudjuk, hogy a létező szabályok a társadalmat törékenyebbé és egyenlőtlenebbé tették, és most kiderült, hogy nem volt feltétlen szükség rájuk.

Most látszik, hogy a kilakoltatások mindvégig elkerülhetőek lettek volna, és a hajléktalanokat el lehetett volna szállásolni kormányzati épületekben. Meg lehetett volna oldani, hogy az áramellátást és a vízszolgáltatást ne vágják le, ha az emberek nem tudták kifizetni. A fizetett betegszabadság minden munkást megillethetett volna, és a jelzálog késői befizetése nem kellett volna elárverezéshez vezetnie. A sérülékenyebbek számára adómentesség is megoldható lett volna.

Egyértelmű, hogy a válságban az eddigi szabályok nem érvényesíthetőek: de akkor miért vannak egyáltalán? Most egy olyan lehetőség adódott, hogy ne csak ideiglenesen leállítsuk ezeket a szabályokat, hanem véglegesen olyanná formáljuk, hogy ne tegyenek sérülékennyé több millió embert.

Forrás: flickr.comForrás: flickr.com


Újjáéled a bizalom az intézményekben?

Michiko Kakutani, a New York Times könyvkritikusa azt az álláspontot képviseli, hogy remélhetőleg a pandémia visszaállítja az intézményekben és a demokratikus értékekbe vetett bizalmat, amelyet a regnáló elnök szereplése erodált. Hiszen belátható, hogy a kormányzati intézményeket – amelyek feladata a közegészség megvédése, a szabadság és a nemzetbiztonság szavatolása – kompetens szakértők kell irányítsák (nem párthű emberek), akik tekintettel vannak a tudományra, rendelkeznek kellő történelmi és geopolitikai tudással – és nem trumpi „alternatív tények”-re alapoznak. A Donald Trump által képviselt „America First” helyett, most a külpolitikában vissza kell térni a sokoldalú diplomáciához, és belátni, hogy a kooperáció alapvető kell legyen, amikor olyan globális problémákkal szembesülünk, mint a klímaválság és a pandémia. Ebben kulcsfontosságú, hogy az emberek megbízzanak a kormányban és intézményeiben: a bizalom alapja pedig az igazság elmondásában, a hiteles, tényszerű tájékoztatásban áll.

Egy újabb politikai lázadás várható

Cathy O’Neil író szerint létrejöhet egy újabb politikai lázadás a koronajárvány lecsengése után, egy Occupy Wall Steet 2.0, amely sokkal masszívabb és dühösebb lehet. Hiszen az egészségügyi válság után könnyen meglátszik, hogy a gazdagok, a jól szituált közösségek, akik rendelkeznek az erőforrások felett, azokról gondoskodtak, miközben a sérülékeny, a szegény és a kirekesztett közösségek teljesen tönkre lesznek menve. Hiszen már most látható, hogy lehetségesek olyan politikai intézkedések, amikor több milliárd dolláros segítő intézkedés kivitelezhető, ha a helyzetet sürgősséginek tekintik. Ez leleplezi, hogy eddig a lakosság egy részének az igényeit mellőzték, nem vették figyelembe, és amikor az emberek erre rádöbbennek, akkor annak valószínűleg hangos és drasztikus következményei lesznek.

VÁLASZTÁSOK

Az elektronikus szavazás mindennapossá válik

Joe Brotherton, a Democracy Live elnöke azt emelte ki, hogy a járvány miatt áttérhetünk az elektronikus szavazásra, amely nem zárná ki az olyan embereket, akik távolról kell elmenjenek leadni a szavazatukat. Véleménye szerint már 2010-től erre fele halad Amerika, amikor a kongresszuson átment a törvény, hogy a katonák és a tengeren túli állampolgárok szavazhassanak. Most égető kérdéssé vált, hogy a pandémia közepette, hogyan lehet biztonságosan lefolytatni a szavazást. Ehhez egy új technológia kell, amely biztosítja a biztonság mellett az átláthatóságot, és költséghatékony is.

A választást ki lehetne tolni egy hónapra

Lee Drutman író felteszi azt a kérdést, hogy egyáltalán hogyan mehet végbe a választás koronavírus idején? Az ő elgondolása szerint a polgárok számára lehetővé teszik, hogy akkor és ott szavazzanak, amikor és ahol nekik megfelel, és ezzel a szavazási napon a hosszú sorokat elkerülnék. Ehhez a választást ki lehetne tolni egy hónapra (vagy még többre). Az átállásban megfontoltan, tervszerűen biztosítani kellene, hogy minden közösség egyenlően legyen kezelve, és visszaélésektől mentes legyen. A szerző szerint, amint a polgárok megtapasztalnák a könnyebb, kényelmesebb voksolást, a szavazókedv magasabb arányokat eredményezhet, ami potenciálisan egy éles versenyhelyzetet eredményezne.

GLOBÁLIS GAZDASÁG

Erősebb korlátozások a tömegfogyasztásban

Sonia Shah írónak az a véleménye, hogy a legjobb esetben a pandémia okozta trauma arra fogja sarkallni a társadalmat, hogy elfogadja a tömegfogyasztás korlátozását, amely előfeltétele lehet annak, hogy megvédjük magunkat további fertőzésektől, és a olyan katasztrófáktól, mint a klímaválság. Évtizedekig egy túlméretezett étvággyal és határtalan terjeszkedéssel használtuk ki az ipari tevékenységgel a bolygót, míg a vadállománynak csak töredékes élőhelyeket hagytunk a mienkhez képest. Ezt tette lehetővé, hogy olyan állatok mikrobái, mint a SARS-COV2 – és továbbiak az Ebolán, és a Zikán túl – átterjedjenek az emberre és járványossá váljanak. Elméletileg dönthetnénk úgy, hogy csökkentjük az ipari lábnyomunkat, és az állati mikrobák az állatok testében maradnának. A feltétel nélküli alapjövedelem és a betegség alatti kötelező fizetés a politikai viták pereméről a középpontba kellene kerüljön. A karantén után felszabadul az intimitás iránti igény és baby-boom is várható. Az online oktatást övező hype alábbhagy, és az újabb – most magányba kényszerített – generáció újraformálja a közösségi életről kialakult felfogásunk.

Forrás: flickr.comForrás: flickr.com


Erősebb belföldi ellátási láncok

Todd N. Tucker, a Governance Studies at the Roosevelt Institute elnöke arról írt, hogy 2018-ban a Trump adminisztráció azzal volt elfoglalva, hogy vasat importáljon, biztonságossági okokból. Idézi Trump akkori tweetjét: „Ha nincs vasad, akkor nincs országod!” Ellenben a legtöbb közgazdász szerint Kína volt a vaspiaci zavarok oka, és az amerikai intézkedések értelmetlenek voltak. De akkor is tartotta magát az érv, hogy ha Amerika el is veszítette a vaspiaci helyzetét, a szövetségesek segítségével fel kell tölteni a vaskészletet. Az elmúlt időkben az amerikai szövetségesek számára az tűnt alapvetőnek, hogy szigorításokat léptessenek érvénybe a határoknál, beleérve a kikötök és az export felfüggesztését. Bár nincs tudomás arról, hogy a koronavírus kereskedelmi úton terjedt, el lehet képzelni milyen recessziót okoz, illetve kiélezi a geopolitikai feszültségeket, hiszen Amerika korlátozottan fér hozzá az ellátmányokhoz. És így a kormány hatékonysága a veszélyekkel szemben csökken, hiszen hiányzik a hazai kapacitás számtalan termék előállításához. Lehet vitatni Trump vasra vonatkozó vámügyleteit, de lehet jó lépés volt, jó időben. A következő években több támogatás várható a demokraták, a republikánusok, az akadémikusok és a diplomaták részéről, hiszen kiderült, hogy a kormányzatnak nagyon fontos szerepe van az ellátmányláncolatok biztosításában. Ez alapvetően újraértékeli akár a közelmúltat is.

Dambisa Moyo közgazdász szerint a koronavírus okozta járvány nyomást gyakorol a korporációkra, hogy mérlegeljék a hatékonyságot és a költséget / javadalmakat és a globális ellátmánylánc rendszerrel szemben létrehozzanak egy robusztusabb hazai ellátmányláncot. Ez az átállás csökkentené a függőséget a növekvő mértékű globális töredezettséggel szemben. Viszont amennyiben ez jobb lenne, hogy az embereket ellássák azokkal a javakkal amelyekre szükségük van, a változás megnöveli az árakat, ami a korporációkat és a fogyasztókat is érinti.

Az egyenlőtlenség tovább növekedhet

Theda Skocpol, a Harvard szociológusa és kormányzati szakembere szerint Amerikában az egyenlőtlenség általában a legfelső 1%-ra és a többi 99%-ra koncentrál, viszont további szakadék nyílt a felső ötöd és a többiek között is: a szakadékot pedig tovább mélyíti a válság. A tehetősebb 20%-a az amerikaiaknak sokkal több bevételt szerzett az utóbbi évtizedekben, mint az alattuk lévők. Többnyire magasan képzett házaspárokról van szó, akik a magas jövedelmüknek köszönhetően könnyedén átvészelik a járványt. A lakosság többi 80%-ának nincs meg az ehhez szükséges pénzügyi biztonsága. A legtöbben rendben lesznek, de sokak meg kell küzdjenek a családi terhekkel, és akár az állásuk elvesztésével. Ők többnyire az egyedülálló szülök, vagy az egy bevételes háztartások: kevésbé tudnak otthonról dolgozni, többnyire a szolgáltató szféra alkalmazottai, így kitettebbek a járványnak is. Az ők gyermekeik nem tudnak otthon tanulni, mert a szülőknek nem lesz rá kapacitása, és az ők háztartásaik nincsenek olyan gyors internetszolgáltatással ellátva, ami szükséges lenne a távoktatáshoz.

ÉLETMÓD

A valami más iránti vágy

Mary Frances Berry, a Pennsylvaniai Egyetem professzora szerint néhány már felbukkant biztonsági trend fel fog gyorsulni: például a hangazonosításos beléptetés, biztonsági kulcsok stb. Rövid távon belátható, hogy az egyetemeken bevezetnek kurzusokat a pandémiáról, a tudomány pedig több kutatást indít az előrejtezhetőség, a diagnosztika és a kezelést illetően. Viszont a történelmi tapasztalat más eredményt sugall: az 1918-19-es spanyol nátha után sok amerikai a könnyű szórakozást kereste, amelyet az autók és a rádió megjelenése erősített. A gazdaság is gyorsan talpra állt és virágzott, egészen a gazdasági válságig. A múlt tapasztalatai alapján, mikor elmúlik a koronavírus okozta pandémia, az emberek ugyanúgy fognak reagálni, megkönnyebbülten a közösséget keresik és a stressz után az örömökre fognak vágyni.

Kevesebb közösségi ebéd – de talán több főzés

Paul Freedman, a Yale történelemtanára szerint az amerikaiak több pénzt költöttek előre elkészített ételre, mint arra, hogy bevásároljanak és főzzenek. De most, hogy bezártak az éttermek és társadalmi elszigeteltség van érvényben, sokan újratanulják az otthoni ételkészítést. Ez visszahozhatja a főzés szeretetét, illetve a házhoz szállítás is egyre népszerűbb lesz. Illetve sokkal kevésbé leszünk közösségiek egy ideig.

A parkok újrafelfedezése

Alexandra Lange, a Curbed műépítészeti kritikusa szerint az emberek a parkokat többnyire valami specifikussal azonosítják, mint a sportpálya, piknikezés, játszótér: ezek a funkciók most viszont fel vannak függesztve. Ez viszont nem azt jelenti, hogy a parkok kevésbé lennének értékesek. Hiszen az embereknek most feltűnik, hogy a parkban sokkal nagyobb tér van, így lehetőség van ott tartózkodni, sétálni és mégis másoktól kellő távolságban maradni. A járvány ideje alatt így felértékelődnek a parkok, hiszen látótávolságban együtt lehetünk az ismerősökkel, barátokkal. Egy hely, ahova együtt lehet menni – amit eddig a plázák jelentettek, most a park lehet.

Megváltozik a „változás” értelme

Matthew Continetti, az American Enterprise Institute munkatársa felhívja a figyelmet, hogy a „paradigmaváltás” az egyik legelcsépeltebb kifejezés a médiában: közben a világjárvány éppenhogy azt okozhat. Az amerikai társadalom hozzászokott egy specifikus változási modellhez, amely az éppen létező paraméterek között zajlik, azaz ami a liberális demokrata intézmények, a többnyire szabadpiaci rendszer és az individualista társadalomkép közepette történhet. A koronavírus-járvány viszont, mint ahogy a polgárháború, a gazdasági világválság vagy a második világháború, potenciálisan újraformálhatja a szabad társadalom alapjait. Változás lehet az állam, a kormányzat viszonyában, a globális gazdaság is recesszióba fordult, Amerika egy része vesztegzár alatt van. A „lehetséges” fogalom máris megváltozott. Amint a járvány veszélye fokozódik, meg fog változni a „változás” fogalma is: a paradigma fog változni.

A szokások zsarnokságának vége

Virginia Heffernan író rögzíti, hogy az emberek általában nem képesek a napi rutinjukon radikálisan változtatni. Az eddigi fantáziálás az életmódunk „optimalizálására” – hogy jobbak legyünk, hatékonyabbak, produktívabbak – kitermelte a maga kis iparát. Viszont a COVID-19 azt sugallja, hogy ezeknek az életmód-tanácsadóknak nincs igazuk.

Lehet, hogy inkább Albert Camus korához hasonlóan az autokrácia és a betegség kettősére van szükség, hogy a józan eszünkre, a képzeletünkre és a saját vágyainkra hallgassunk végre – és ne a programozásunkra. Egy bátrabb és átfogóbb megközelítésre van szükség mindennapi létezéshez, ami kulcsfontosságú, hogy ne dőljünk be a Trump-féle zsarnokságnak, az álszent beszédnek és a dogmatikusságnak, valamint a pszichológiailag és környezetileg megsemmisítő viselkedéseknek (beleértve kedvenceinket: az autózást, húsevést, elektromosság-pazarlást). A mostani járvány egy valószerűbb világnézet iránti újjáéledett elkötelezettséget eredményezhet, amelyben belátjuk, hogy rövid időnk maradt a földön. Rájöhetünk, hogy az ítéletidő mutatója az éjfél előtti utolsó percet mutatja és hogy a békés, értelmes együttélés többet ér mint az "ágyvetés" és az "okos befektetések" típusú kérdések.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS