Ki hogyan szavazott az EP-ben a menekültmentés kapcsán?
hírszerk 2019. november 09. 19:46, utolsó frissítés: 2019. november 13. 09:59Megnéztük, hogyan voksoltak a romániai és magyarországi EP-képviselők. Van meglepetés is.
Az Európai Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága október 21-én egy állásfoglalási indítványt terjesztett az Európai Parlament elé a Földközi-tengeren zajló kutatásról és mentésről. Ebben a dokumentumban, ha elfogadják, az EP felszólította volna az uniós tagállamokat, hogy fokozzák a proaktív kutatási és mentési műveleteket azáltal, hogy elegendő hajót és felszerelést, illetve személyzetet biztosítanak, olyan útvonalak mentén, ahol hatékonyan hozzájárulhatnak az életmentéshez; a Bizottságot pedig arra kérte volna, hogy politikailag és pénzügyileg támogassa az ilyen kezdeményezéseket.
Az állásfoglalás szövegében szerepelt az is, hogy a nem kormányzati szervezetek hajói és a kereskedelmi hajók nem helyettesíthetik azt, hogy a tagállamok és az Unió hosszabb távú, strukturális és összehangolt megközelítés keretében teljesítsék a kutatási és mentési kötelezettségeiket.
Az indítvány október 24-én került szavazásra az Európai Parlamentben, ám két szavazaton múlt, hogy végül a képviselők nem fogadták el. 288-an szavaztak igennel, 290-en nemmel, 36-an tartózkodtak.
Hogyan szavaztak a romániai EP-képviselők?
A néppárti frakcióban ülő 14 romániai EP-képviselők közül egyedül Traian Băsescu szavazott igennel az indítványra, a többiek mind ellene szavaztak két hiányzó kivételével. Az RMDSZ-es EP-képviselők, Winkler Gyula és Vincze Loránt ugyancsak leszavazta az indítványt.
A szocialista frakcióban ülő tíz romániai képviselő mindegyike, a frakciófegyelemnek megfelelően igennel szavazott; a Renew Europe nevű, Dacian Ciolos vezette képviselőcsoport 8 tagja közül hatan igennel voksoltak, ketten hiányoztak (egyikük maga a volt kormányfő).
Összességében 17 romániai EP-képviselő szavazott igennel az indítványra, 11-en szavaztak nemmel, négyen hiányoztak.
Hogyan szavaztak a magyarországiak?
A néppárti frakcióban ülő 13 EP-képviselő közül négyen hiányoztak, a többiek nemmel szavaztak. A jobbikos, független Gyöngyösi Márton tartózkodott; az öt szocialista frakciótagból négy (Ara-Kovács Attila, Dobrev Klára, Molnár Csaba és Rónai Sándor) gyakorlatilag a frakciófegyelemmel szembehelyezkedve nemmel szavazott, egyikük pedig tartózkodott (Újhelyi István). A magyar EP-képviselők közül egyetlenként a Momentum színeiben bejutott, a Renew Europe-frakcióban ülő Cseh Katalin szavazott igennel, frakciótársa, Donáth Anna hiányzott a szavazásról.
További eredmények böngészhetők itt.
A nemmel szavazó ellenzéki politikusokat számos bírálat érte Magyarországon.
Miről is szólt volna pontosabban ez az állásfoglalás?
A dokumentum felszólította volna a földközi-tengeri térség valamennyi szereplőjét, hogy a kutatási és mentési műveletek során proaktív módon továbbítsák a tengeren bajba jutott személyekre vonatkozó információkat az illetékes hatóságoknak, valamint adott esetben a közelben tartózkodó hajóknak, amelyek azonnal bekapcsolódhatnak a keresésbe és mentésbe.
A Frontexet többek között köteleznék arra, hogy a tengeren végzett operatív tevékenységeiről rendszeresen tájékoztassa a Parlament képviselőit; többek között tegyen közzé információkat a Tripoliban a közös mentést koordináló központtal és a líbiai parti őrséggel folytatott együttműködéséről. A nyilvános ellenőrzés lehetővé tétele és ezáltal az ügynökség megalapozatlan vádaktól való megvédése érdekében proaktívabb tájékoztatási politikára van szükség a tengeri műveletekre vonatkozóan; sajnos jelenleg a Frontex weboldalán rendelkezésre álló jelentések szinte semmilyen kézzelfogható információt nem tartalmaznak, amely lehetővé tenné az ügynökség tengeri tevékenységeinek megfelelő értékelését - mutatnak rá.
Az EP azt is sürgette volna a dokumentum szerint, hogy a Bizottság ez év végéig fogadjon el a tagállamoknak szóló iránymutatásokat, amelyek a segítségnyújtás büntetőjogi szabályozásának nagyobb egységessége és az alaptalan kriminalizálás korlátozása érdekében meghatározzák, hogy a segítségnyújtás mely formái nem nyilváníthatók bűncselekménnyé. Felhívta volna a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy összhangban vannak-e az uniós menekültjoggal és az Alapjogi Charta 18. cikkével – az emberi jogok európai egyezménye és a genfi egyezmény fényében – a nemzeti jogszabályok alapján hozott, annak megakadályozására irányuló tagállami intézkedések, hogy a mentőcsónakok előzetes engedély nélkül belépjenek a felségvizeikre; továbbá felhívta volna a tagállamokat, hogy tartsák nyitva kikötőiket a nem kormányzati szervezetek hajói számára. Átláthatóságot kért volna a többek között Líbiának, Törökországnak, Egyiptomnak, Tunéziának és Marokkónak uniós és tagállami finanszírozás révén nyújtott támogatás kapcsán.
A Bizottságnak és a tagállamoknak értékelniük kellene a líbiai parti őrség által állítólagosan elkövetett súlyos alapjogi jogsértéseket, és vessenek véget az együttműködésnek abban az esetben, ha a tengeren feltartóztatott személyekkel szemben súlyosan megsértik az alapvető jogokat. Az állásfoglalás támogatta volna az Európa Tanács emberi jogi biztosának ajánlásait is, miszerint „sürgősen vizsgálják felül a líbiai parti őrséggel folytatott valamennyi együttműködési tevékenységet és gyakorlatot, és azonosítsák, hogy e tevékenységek közül– közvetlenül vagy közvetve – melyek vezetnek a tengeren feltartóztatott személyek visszatérésekor a velük szembeni súlyos emberi jogi visszaélésekhez, és függesszék fel ezeket mindaddig, amíg egyértelmű garanciák nem állnak rendelkezésre az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozóan”.
Az állásfoglalás felhívta volna a Bizottságot, a tagállamokat és a Frontexet, hogy biztosítsák, hogy a partra szállítás csak olyan biztonságos helyen történjen, amely a vonatkozó nemzetközi és uniós jog értelmében biztonságosnak tekinthető, és ne adjanak olyan utasításokat a hajóparancsnokoknak, amelyek közvetve vagy közvetlenül a kimentett személyek nem biztonságos helyre történő partra szállítását eredményeznék. A tagállamokat felszólította volna, hogy sürgősen evakuálják a líbiai idegenrendészeti fogdákat, és helyezzék át – többek között az EU-ba is – az ott fogva tartott menekülteket.
A biztonságos és legális utak jelentik a legjobb módszert az emberéletek megóvására - szögezi le a dokumentum. A szövegben szerepelt volna az is, hogy a tagállamok teljes mértékben támogassák az UNHCR Líbiából való evakuálási műveleteit, és fokozzák az áttelepítési intézkedéseket, illetve nyissanak meg az Európai Unióba vezető humanitárius folyosókat.
Az Európai Bizottság haladéktalanul kezdje meg egy, a meglévő eseti megoldások helyébe lépő új, fenntarthatóbb, megbízhatóbb és tartósabb, kutatásra és mentésre vonatkozó megközelítés kidolgozását, készítsen konkrét operatív cselekvési tervet a kutatási és mentési igények és kapacitások értékelésére és biztosítására, valamint nyújtson anyagi és pénzügyi támogatást a tagállamoknak a tengeri életmentés és a felkutatási és mentési műveletek koordinálása terén - kérték volna az állásfoglalásban.
Az indítvány többek között rámutat, hogy "az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának Hivatala (UNHCR) szerint az érkezések számának jelentős csökkenése (2018-ban 141 472 fő szemben a 2015-ös 1 032 408 fővel) ellenére a Líbiából Európába vezető útvonal továbbra is a világon a legtöbb halálos áldozatot követelő migrációs útvonal (2019-ben eddig 646 haláleset történt), és 2015-höz képest 2018-ban ötszörös a halálozási arány elsősorban azért, mert a líbiai partoknál csökkent a kutatás-mentési tevékenység".
Számos kiszolgáltatott helyzetben lévő személy – például a nők és a kísérő nélküli kiskorúak – a Földközi-tengeren átkelve próbál Európába eljutni; sokukat fenyegeti az emberkereskedelem és a kizsákmányolás kockázata, és ezért azonnali védelemre szorulnak (az elmúlt 5 évben a Földközi-tenger középső térségében húzódó útvonalon érkező kísérő nélküli kiskorúak aránya változatlanul 15%, miközben idén több mint 1100 kísérő nélküli kiskorú jutott el az olasz partokhoz) - áll a dokumentumban.
Az emberéletek megmentése a veszélyeknek kitett személyekkel való szolidaritás megnyilvánulása, de mindenekelőtt jogi kötelezettség a nemzetközi jog alapján. Az ENSZ összes tagállama és maga az Unió által is aláírt Tengerjogi Egyezmény (UNCLOS) 98. cikke előírja az államok számára, hogy segítséget nyújtsanak a tengeren bajba jutott valamennyi személynek - szögezik le. A nemzetközi tengerjog előírja az államok számára, hogy többek között megfelelő és hatékony kutató-mentő szolgálatok működtetése révén megelőző, korai figyelmeztető és válaszintézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy mérsékeljék a halálesetek kockázatát a tengeren. Emellett az emberi jogokra vonatkozó európai jogszabályok is előírják az államok számára, hogy a joghatóságukon belül tartózkodók életének védelme érdekében pozitív kötelezettségeket teljesítsenek, valamint hogy az emberi életet fenyegető valós és közvetlen kockázatok megelőzését célzó megelőző intézkedések hozzanak. A nemzetközi tengerjog és az emberi jogok, valamint az uniós jog előírja, hogy a megmentett személyeket biztonságos helyre kell szállítani; az uniós jog szerint „biztonságos hely” az a hely, ahol a mentési műveletek lezárultnak tekintendők és ahol a túlélők életének biztonsága nem veszélyeztetett, ahol biztosíthatók alapvető emberi szükségleteik és ahonnan a túlélők következő vagy végleges úti céljával kapcsolatos szállítási intézkedések az alapvető jogaik védelmének figyelembevételével és a visszaküldés tilalmának elvével összhangban megtehetők.
A humanitárius segítségnyújtás bűncselekménynek történő minősítésének megelőzésérére vonatkozóan a tagállamoknak szóló iránymutatásokról szóló, 2018. július 5-i állásfoglalásában a Parlament megállapította, hogy a humanitárius segítségnyújtási kivételt a büntetőjogi felelősségre vonhatóság megszüntetéseként kell alkalmazni annak biztosítása érdekében, hogy a humanitárius okokból a menekülteket segítő egyének és civil társadalmi szervezetek ellen ne indítsanak büntetőeljárást, és sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el iránymutatásokat a tagállamok számára, amelyek meghatározzák, hogy a segítés mely formáit nem szabad bűncselekménnyé nyilvánítani - emlékeztet a dokumentum.
A bűncselekménnyé nyilvánítás elriaszthatja a magántulajdonú hajók parancsnokait attól, hogy segítséget nyújtsanak; jelenleg 10 nem kormányzati szervezet/hajó/egyén ellen zajlik büntetőjogi felelősségre vonás életmentés miatt - hívja fel a figyelmet az állásfoglalás. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek arra, hogy az Európai Parlament 2018-as Szaharov-díjára menekültek életét megmentő nem kormányzati szervezeteket jelöltek.
A Mare Nostrum művelet 2014. október 31-i megszűnése óta a Földközi-tenger középső térségében nem került sor proaktív, állam által működtetett kutatás-mentésre. 2019. szeptember 26-án a Tanács meghosszabbította az EUNAVFOR MED (Sophia művelet) megbízatását 2020. március 31-ig, de mint a megbízatás korábbi meghosszabbítása esetében is, azt továbbra is a légi járművek üzemeltetésére korlátozzák, miközben felfüggesztettek minden tengeri (hajók) műveletet. A Frontex részéről jelenleg a Themis (Olaszország támogatására a Földközi-tenger középső medencéjében), a Poseidon (Görögország támogatására a Törökországgal szomszédos görög tengeri határon) és az Indalo (Spanyolország támogatására a Földközi-tenger nyugati részén) tengeri művelet végrehajtására kerül sor a Földközi-tengeren. 2018-ban a Frontex eszközeinek közvetlen felhasználásával 37 439 személyt mentettek ki kutatási-mentési műveletekben; 2019-ben a Frontex által végrehajtott közös kutatási-mentési műveletekben eddig 25 982 menekültet mentettek ki, közülük 1582 személy kimentésére a Földközi-tenger középső medencéjében került sor. A Frontex elismeri, hogy a kutatási-mentési események többsége a Themis közös művelet műveleti területén kívül történik.
A menekültek az embercsempészek és -kereskedők számára nyereséges vállalkozásnak bizonyulnak. A líbiai parti őrség továbbra is nagy számban tartóztat fel vagy ment embereket a tengeren – 2018-ban mintegy 15 000 személyt; ugyanakkor a közös mentést koordináló líbiai központ számos alkalommal nem teljesítette maradéktalanul a mentési műveletek összehangolására vonatkozóan a nemzetközi tengerjog szerinti kötelezettségeit, gyakran nem reagál a segélyhívásokra, akadályozta a nem kormányzati szervezetek hajóit az életmentésben, továbbá a tengeri mentő- vagy feltartóztató akciók során emberéleteket sodort veszélybe.
A Frontex eszközei információkat továbbítottak a közös mentést koordináló líbiai központnak a tengeren bajba jutott személyekről; a líbiai parti őrség által feltartóztatott személyek idegenrendészeti fogdákba kerülnek, ahol embertelen körülmények között rendszeresen önkényesen tartják fogva őket, és ahol burjánzik a kínzás és más embertelen bánásmód – többek között nemi erőszak –, valamint az önkényes gyilkosság és a kizsákmányolás. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosának véleménye szerint Líbia nem teljesíti azokat a kritériumokat, amelyek alapján a tengeri mentési műveletet követő partra szállítás szempontjából „biztonság helyként” lehetne kijelölni.
Eközben egyes földközi-tengeri kikötők lezárását követően a Bizottság koordinálta az ad hoc partraszállást és egy önkéntes áthelyezési modellt; 2019 eleje óta 620 személyt szállítottak partra Máltán, 718-at pedig Olaszországban; az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EASO) 12 partra szállítási és azt követő áthelyezési műveletet támogatott Olaszországban és Máltán. A partra szállított személyek túlnyomó többsége nemzetközi védelemre szorul, és közülük sokan kiszolgáltatott helyzetben vannak, mint például a nők és a kísérő nélküli kiskorúak, akiknek azonnali védelemre van szükségük - szögezik le.
Európa-szerte mintegy 100 város és helyi önkormányzat fejezte ki készségét arra, hogy a megállapított nemzeti áthelyezési kvótákon felül menekülteket fogadjon.
Az ENSZ biztonságos, rendezett és szabályos migrációról, illetve menekültekről szóló globális megállapodásai terén elért előrelépésekről szóló, 2018. április 18-i állásfoglalásában a Parlament felszólított a bajba jutottak megsegítésére irányuló kutatási és mentési kapacitások növelésére, valamennyi állam részéről nagyobb kapacitások rendelkezésre bocsátására, valamint a tengeri és szárazföldi mentési műveleteket végző magánszereplők és nem kormányzati szervezetek által nyújtott segítség elismerésére - emlékeztetnek.
Az elutasított indítvány teljes szövege itt olvasható.
Címoldali fotó: Irish Defence Forces - flickr, CC BY 2.0, via Wikipedia