2019. december 13. péntekLuca, Ottilia
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

„Az EU-s kisebbségi törvény, ahogy az Európai Egyesült Államok is egyelőre egy álom, de nélkülözhetetlen álom”

Timár Norbert kérdezett: Timár Norbert 2019. június 18. 16:16, utolsó frissítés: 18:15

A nagyváradi születésű Ara-Kovács Attila a Demokratikus Koalíció színeiben jutott be az EP-be. Terveiről, a Minority SafePackről és arról is beszéltünk vele, hogy hogyan viszonyul a DK határon túli szavazatokat ellenző kampányaihoz.


Ara-Kovács Attilát Erdélyben az Ellenpontok erdélyi szamizdat folyóirat és az Erdélyi Magyar Hírügynökség alapítójaként vált ismertté, 1983 óta már Magyarországon él.

Minek tudja be a DK váratlan sikerét az idei EP-választáson?

– Ma már tudjuk, nem volt ez annyira váratlan, de a múlt évi parlamenti választás eredményeinek tükrében – igen, igaza van – nagyon kellemesen meglepődtünk. Ennek oka pedig az, hogy egyre több embernek van elege a Fideszből és személyesen Orbán Viktorból. Márpedig a Fidesszel szembeni engesztelhetetlen politikát az elmúlt években a leghitelesebben a Demokratikus Koalíció képviselte. Ugyanakkor nekünk volt talán a legkreatívabb kampányunk. Ráadásul a DK vette fel először a kesztyűt, amit a Fidesz populizmusa és Európa-ellenessége a magyar társadalom elé vetett.

Meglepetés befutóként Ön került be negyedikként pártja színeiben az EP-be. A nyolcvanas évekbeli szamizdat szerkesztőből és hírügynökség működtetőből hogyan vált politikussá? Miért érezte fontosnak megmérettetni magát az idei választáson?


– Azért ugye ön sem tagadja, hogy az út egy ellenzéki újságtól a konkrét politikai aktivitásig nem túl hosszú, maga a szamizdat-kiadás felvállalása, a maga összes kockázatával egy politikai tett, de legalábbis gesztus akart lenni.

Ha a '70-es évek Kelet-Európájában, Romániájában lettek volna alternatívát nyújtó demokratikus pártok, vagy ha lett volna lehetőség ilyesmi megteremtésére, akkor elsősorban abba kezdtünk volna bele. De hát a kommunizmus ébredező ellenzéke először mindenhol szamizdattal jelentkezett, főként Magyarországon és Lengyelországban. Minthogy kapcsolatunk volt velük – nekem személyesen még a kelet-német ellenzékkel is –, ez az elhatározás szinte természetes volt akkor. Író ember lévén ráadásul nekem egy újság szerkesztése, cikkek, tanulmányok írása még testhezálló is volt.

Kérdésének azon részére, hogy miért éreztem fontosnak a megmérettetést az aktuális választáson, azt tudnám, felelni: a Demokratikus Koalíció országos elnökségének vagyok a tagja, a külügyi kabinet vezetője, a személyes ambíción túl ebből az is következik, hogy úgyszólván kötelességem a mindezzel járó felelősség vállalása.

Voltak tervei arra nézve, hogy milyen ügyekkel kíván foglalkozni az európai parlamentben, milyen ügyeket szeretne inkább képviselni?

– Egyrészt még korai erről beszélni, mindez attól függ, hogy az embernek milyen bizottsági helyeket sikerül megszereznie. Másrészt viszont nyilvánvaló, hogy számomra a külügyi bizottság lenne a „testhezálló”. Éveken át diplomata voltam, később pedig eléggé ismert külpolitikai szakértő, elemző, most is hetente jelenik meg cikkem, alkalmasint hetente több is. Látom, hogy az európai integráció, a közös Európa egyik mostohagyereke épp a közös külpolitika megtervezése és kialakítása… Van feladat e téren.

Mi a véleménye az RMDSZ, a Fidesz, az MKP stb. által hangoztatott "erős kárpát-medencei magyar képviseletről": egy szatellitszervezet vagy érdekképviselet? A pártcsaládoktól eltekintve, a DK együtt tudna működni egy ilyen szellemiségű összefogással? És ennek kapcsán: a DK-nak vagy Önnek személyesen van álláspontja a Minority SafePackről?

– Ez egy nagyon összetett kérdés, hadd kezdjem a Minority SafePackkel. Ismerem a kezdeményezéssel kapcsolatos legtöbb vitát, s osztom azt, hogy – néhány szakpolitikai kérdést leszámítva – a MSPI keveset ad hozzá azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket az erdélyi magyarság jogbővítésében az elmúlt évtizedek alatt elért, elsősorban a kormányon lévő RMDSZ révén. Ugyanakkor úgy gondolom, ha valaki nem fogalmazza meg önmaga és a világ számára az álmait, akkor azok az álmok sohasem fognak megvalósulni.

A mostani EP-választások előtt egy nappal egyik volt nagykövetünk – egyébként személyes jó barátom – azt mondta nekem: minek jön elő a DK az Európai Egyesült Államok témájával, aminek harminc év múlva lesz realitása? Számára a választ nagyon gyorsan megadta május 26-a, amikor kiderült, rengeteg embert mozgósított ez a cél, miközben persze tudjuk: hosszú évtizedek munkája és politikai küzdelme kell még ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Ugyanígy vagyunk a MSPI-vel is… Ugyanakkor fontosnak tartom, hogy a kezdeményezők – az RMDSZ-t beleértve – realistán, túlzásmentesen kommunikálják az aláírók felé és választóiknak is, hogy ebből mi lehet, és mi nem lehet belátható időn belül. Az „európai kisebbségi törvény”, ahogy az „Európai Egyesült Államok” is egyelőre egy álom, de nélkülözhetetlen álom.

Ami az úgynevezett „erős kárpát-medencei magyar képviselet” sikerességét illeti, azon hahotáznék, ha a dolog nem lenne annyira szomorú. Egyfelől az Európai Parlamentben nincsenek „nemzeti” delegációk, hanem politikai frakciók vannak. Egy ilyen kijelentés eleve értelmetlen. Továbbá ez a „kezdeményezés” teljes mértékben nélkülöz minden magyarországi konszenzust, kizárólag Orbán-kormányának pillanatnyi nacionalista lázálma. Ennélfogva európai szinten eleve legalább annyira gyanús és elutasítandó, mint amennyire gyanús minden, ami Orbán Viktor nevéhez fűződik.

Érdemes mélyebbre ásni. Az erdélyi magyar politikai elit két óriási hibát követ el újra és újra újkori történelmünk során. Egyrészt azt gondolta – s választóival ezt el is hitette –, hogy a magyar kormányok képesek lesznek az erdélyi magyarságot megvédeni. Nem, nincs és nem is lesz olyan magyar kormány, amelyik képes lenne erre. Segíteni vagy ártani tud, de igazi védelmet nem képes nyújtani. Az erdélyi magyarság politikai szervezetének, az RMDSZ-nek lenne ez a feladata, mégpedig két úton: a román politikai szférával való kormánypárti-ellenzéki együttműködés keretében, másrészt európai szinten erőteljesen segítve az uniós integrációt.

Az RMDSZ hosszú időn át ténylegesen a legeurópaibb romániai párt volt, ezt mindenki tudta és mindennek megvolt a maga látványos, kézzel fogható haszna. A párt több mint tizennégy éven át koalíciós partnerként olyasmiket ért el jogbővítés és jogbiztonság terén, amiről 1920 óta nem is álmodhatott senki. A mai párt minderre már képtelen, a Fidesznek kiszolgáltatott. Az éppen lezajlott, részben EU-szkeptikus választási kampánya még a saját pártcsaládjában is elszigetelte. A másik óriási hiba, hogy az erdélyi magyar politikai elit önként és dalolva vált történelme során nem először a szélsőjobboldal túszává. Felült üres populista-nacionalista szólamoknak 1944 előtt épp úgy, mint 2010 után, miközben mindössze csak egy kártya volt ezekben a játszmákban, s mindig ejtették, amikor már nem volt tétje, hogy rá hivatkozhassanak.

Mi a véleménye a DK és Gyurcsány Ferenc negatív megítéléséről a romániai magyarok körében? Mennyiben megalapozott ez az elutasító magatartás?

– Ugyanaz a véleményem, mint a magyarországi elutasítottságával kapcsolatban. A magyar társadalom – mint Kelet-Európa, sőt mondhatni, ide vehetjük az egész kontinens lakosságát –, tulajdonképpen nem volt felkészülve arra a populista karaktergyilkosság-központú kampányra, melyet Magyarországon a Fidesz alkalmazott először. Amikor ráeszméltünk a finkelsteini módszer következményeire, s más kampányguruk is elkezdtek erre emlékeztetni minket, akkor megkérdeztük az amerikai Demokrata Párt kampánystábjának egyik-másik meghatározó figuráját, hogy ők hogyan képesek kivédeni a republikánusok karaktergyilkosságait? Erre mindenki nevetni kezdett. Azt mondták: sehogy, hisz ezt magunk is rég alkalmazzuk.

Sajnos ez ma már errefelé is jelen van, kezdünk hozzászokni, ezért Gyurcsány Ferenc körül is gyakorlatilag megszűnt ennek igazi, korábban tapasztalt sikeres volta. Ugyanakkor azok a pártok, melyek nem hajlandók lemondani a hagyományos európai civilizációs elvárásokról, nem alkalmazzák ezt ma sem. Az, hogy sokak szemében az egyébként sikeres Fidesz első embere ilyen gyűlölt figurává vált, az nem ellenzékének sikeres karaktergyilkossága, hanem, hogy az emberek a maguk egyedi módján visszafordították azt a fegyvert Orbán ellen, melyet az eddig másokkal szemben alkalmazott.

Hogy az erdélyiek körében miért működik ez még mindig Gyurcsánnyal szemben, annak feltehető oka, hogy az erdélyi magyar politikai elit – a Fideszt majmolva – nem ismerte fel: könnyen maga is ennek válik majd áldozatává, aminek jelei egyébként már naponta tapasztalhatók. Talán érdemes arra is emlékezni, hogy utoljára a Gyurcsány-kormány idején voltak közös magyar és román kormányülések, például Erdélyben is, Nagyszebenben. Nézzük csak meg, hol vagyunk ma ettől a román-magyar kapcsolatokban? Gondoljunk az Úz-völgyében történtekre.

Ha jól értem, lényegében azt mondja, hogy Gyurcsány a Fidesz populista karaktergyilkosságának lett az áldozata. Arra lennék kíváncsi, hogy nem gondolja-e úgy, hogy az elutasító vélekedéshez pártjának a 2018-as magyarországi országgyűlési választásokra készült kampányanyagai is hozzájárulhattak? Gondolok itt például a Budapesten született Pétert és a Székelyudvarhelyen született Pált összehasonlító kampányra, illetve a Kolozsvár belvárosában forgatott uszító jellegű videóra. Ön, Romániában született magyarként, hogyan viszonyult ezekhez a kampányfogásokhoz?

– Őszintén szólva nem is értem a kérdést. Hogy gondolhatja bárki is, aki a legcsekélyebb jogérzékkel rendelkezik, hogy jogos elvárás egy olyan országban szavazni, melyben nem élünk, s így ilyen vagy olyan döntéseinknek csak mások számára vannak következményei, ránk vonatkozóan nincsenek?! Márpedig a DK választási követelésének pont ez volt a lényege: egy morális felháborodás: „Ne szavazhasson senki, aki soha nem élt Magyarországon!” Tehát nem a határon túliakról volt szó, úgy általában, hanem azokról, akiknek nincsenek velünk közös ügyeik. A magyar állampolgárok túlnyomó többsége – mérések bizonyítják – dühös emiatt. Sajnos azonban a magyar közvélemény nem az Orbán-kormányt okolja ezért, hanem a határon túli magyarokat, beleértve azokat is, akik vétlenek ebben, s ugyanúgy elutasítják a kialakult helyzetet, mint mi.

Ön hogy látja, Kálmán Olga a budapesti főpolgármester-jelöltsége hogyan befolyásolja a DK népszerűségét?

Kálmán Olga egy nagyon népszerű figura, de a karaktergyilkosság, melyet a Fidesz alkalmazni kezd vele szemben, amióta belépett a politikába, nyilvánvalóan mozgósítani fogja a szélsőjobb egy részét ellene. Szerintem ez csak szelektív sikerrel fog bírni, mert Kálmán Olga egykori feltűnése és szereplése olyan jobboldali médiumokban, mint mondjuk a Hír Tv, személyes közelségbe vitte őt a jobboldalhoz is. Másrészt hitelességet ad személyiségének messze túlnyúlva a demokratikus – tehát ellenzéki – oldalon az is, hogy szerepvállalása a politikában – és ez vonatkozik Dobrev Klárára is – egy nyilvánvaló és nem is titkolt morális lázadás mindazzal a szennyel szemben, amit a Fidesz általában, s Orbán konkrétan képvisel. Soha nem léptek volna be a politikába, ha nem érezték volna úgy: Na, eddig és ne tovább! Mindkét személyiség sikerének ez a forrása. Meggyőződésem, Kálmán Olga még hitelesebbé teszi majd azt a kampányt, amelyet a Demokratikus Koalíció eleve hitelesen készült végigvinni.

Nyitókép: Facebook / Ara-Kovács Attila

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS