Oroszország továbbra is a nemzetközi rendszer hegemóniaellenes kihívója marad
Ambrus István 2019. június 12. 09:02, utolsó frissítés: 09:34Az orosz birodalom kiterjesztése az elmúlt 100 évben civilizációs misszió volt. Ezt a birodalmat most a kínai gazdaság veszélyezteti. Szálkai Kinga politológussal beszélgettünk.
Oroszország továbbra is a nemzetközi rendszer hegemóniaellenes kihívója, és mindemellett a legtöbb európai számára nehezen érthető ország marad - mondta előadásában dr. Szálkai Kinga, az Eötvös Loránd Tudományegyetem adjunktusa a BBTE-en. Az ELTE tanára a XIX-XXI. századi közép-ázsiai orosz geopolitikai törekvésekről beszélt vendégelőadásában, de a Transindexnek az orosz-kínai gazdasági ellentétekről is nyilatkozott.
Ahhoz, hogy egyértelműbbek legyenek a mai Oroszország nemzetközi törekvései, az egykori cári Oroszország működését és motivációit is fontos szem előtt tartani - mutatott rá Szálkai. Oroszország nemzetközi törekvéseinek kérdése azért is aktuális, mert az elmúlt évtizedben a közép-ázsiai orosz érdekszférákban, akárcsak Afrika országaiban, Kína egyre erőteljesebben jelen van a gazdasági törekvésein keresztül.
Az oroszok a 19. században gazdasági, katonai és infrastrukturális beruházások révén igyekeztek kiterjeszteni és megszilárdítani a hatalmukat a közép-ázsiai térségben. Ennek az egyik leghatékonyabb módszere a vasúthálózatok kiépítése volt, amelynek mentén egyéb infrastrukturális beruházásokat is véghezvittek.
A cári Oroszország terjeszkedését, a közép-ázsiai térségre gyakorolt befolyást a Szovjetunió megalakulásával még hatékonyabban sikerült kiterjeszteni, ami jelenleg is meghatározza az oroszok által folytatott geopolitikai és energiapolitikai törekvéseket. Az oroszok által értékesített szénhidrogének jelentős része a mai napig ebből a térségből származik.
A közép-ázsiai térség jelenlegi államainak (Kazahsztán, Üzbegisztán, Kirgizisztán, Türkmenisztán, Tádzsikisztán területeinek) gyarmatosítási folyamatában kiemelt szerepet játszott a vasút, amely gazdasági, politikai célokat szolgált, és egyben az orosz hatalmi mechanizmus legfőbb eleme és legfontosabb szimbóluma is volt. Az orosz terjeszkedés során első lépésben 1533 és 1589 között Szibériát foglalta el Oroszország, aminek következtében kiterjesztette a nyersanyagkészleteit és -lelőhelyeit. Ezt követően terjesztette ki hatalmát Közép-Ázsiára.
A nomád gazdálkodási formák határozták meg a társadalmi strukturális berendezkedési formákat Közép-Ázsiában
Az északi régiókban nomád gazdálkodási formák alakultak ki, amelyek strukturálisan is meghatározták a társadalmi szerveződést. Ennek a legfőbb alapja, hogy a sztyeppén nem alakult ki államiság, így a törzsi, nemzetiségi szövetségek határozták meg ezt a régiót. A közép-ázsiai térség egyik sajátossága, hogy észak felé nyitott, így sebezhető. A többi irányból könnyen védhető, ami hossző időn keresztül tette lehetővé az idegen befolyás kivédését.
A legtöbb országban a nagyobb folyók mentén öntözőrendszereket alakítottak ki és a gyapottermesztésre fektették a hangsúlyt. Amellett, hogy ezek képezték az akkori gazdaság fő elemét, ezek mentén úgynevezett oázis társadalmak alakultak ki, amelyek léte végül erőteljesen összefonódott a gyapottermesztéssel, ezen keresztül pedig hierarchikus társadalmi struktúrák jöttek létre. Ezt a fajta öntözéses gazdaságra épülő tevékenységet a hatékony működés miatt erőteljesen szabályozni kellett, így ezeknek a társadalmaknak a munkájának pontos szabályai és elvárásai voltak. Ezek betartása minden lakos számára kötelező volt, aki ugyanis megszegte ezeket a szabályokat, az az egész közösség létét veszélyeztette. Ezekben az országokban a vízkészleteket sem a cári birodalomban, sem pedig a Szovjetunió időszakában nem tekintették magántulajdonnak, ezek használatát régen is a törzsi vezetők szabályozták.
Közép-Ázsia nomád népességének belső konfliktusaiban az orosz cári birodalom patrónusként lépett föl. A hadakozó felek az oroszok segítségét kérték ebben az időszakban a konfliktusos helyzetek rendezése miatt, amivel ugyancsak az orosz birodalom befolyását erősítették. A közép-ázsiai szövetségesek egyenrangúnak tekintették magukat az oroszokkal, akik ezzel ellentétben a katonai segítségért cserébe prémadót szedtek.
A nagyhatalmiság megerősítése az oroszok számára civilizációs misszió
A gazdasági motiváció mellett a nagyhatalmiság megerősítése az oroszok számára egyfajta ideológiai tartalom, civilizációs misszió. Ennek kiterjesztése már a cári birodalom idején indult, de a Szovjetunió ideje alatt teljesedett ki igazán. Mindemellett az 1800-as években az Oroszországtól független külvilág nem kapott elegendő információt arról, hogy mi zajlott ezeken a területeken, így a Nyugat nem tekintette a közép-ázsiai térség bekebelezését a klasszikus értelemben vett gyarmatosítási folyamatnak.
Az 1800-as években kiépített vasúthálózatok teljesen átalakították a közép-ázsiai térséget. Az átalakulás olyan mértékű volt, hogy az addigi társadalmi berendezkedési struktúrákból szinte alig marad valami a 20. század elejére. Ennek a stratégiának az egyik eleme, hogy a vasútvonalak mentén elfoglalt területeket annektálták, másrészt ezek olyan hálózatokat, kapcsolatrendszereket hoztak létre, amelyek teljesen átalakítták és megváltoztatták a térségben az addigi kapcsolatrendszereket. Az ennek következtében kialakuló orosz birodalmiság nem egy egyszerű térfoglalás, hanem egy sajátos formája a befolyás kiterjesztésének.
Ezért adták fel az oroszok Alaszkát
A cári orosz birodalom terjeszkedése nem csak észak-déli irányban haladt, hanem az amerikai kontinens felé is. Az amerikai kontinens akkoriban még fontos perspektívát jelentett Oroszország számára, de az 1800-as évek közepére kiderült, hogy Alaszka további meghódítása jelentős erőforrásokat vonna el az orosz cári hadseregtől, amelyeket Közép-Ázsia térségének elfoglalására és az ottani hatalmi berendezkedés megszilárdítására lehetne fordítani. Ezért végül az oroszok 7,2 millió dollárért lemondtak Alaszkáról az Egyesült Államok javára, ami után megindult a közép-ázsiai hódítás gyors szakasza az 1800-as évek közepén. Ennek eredményeként az orosz és a brit birodalmat csupán 20 mérföld választotta el egymástól az 1800-as évek végére. Ettől függetlenül az 1920-as években az orosz cári birodalom központjában sok esetben fogalmuk sem volt arról, hogy mi történt az elfoglalt területeken, amelyeket a nagy kiterjedés és rosszul szervezett információs háló miatt egyre nehezebb volt Oroszországból irányítani.
Az 1800-as évek végén a térségben nagymértékű katonai, fegyverkezési verseny zajlott, aminek fontos részévé vált a vasúthálózat kiépítése.
1854-ben kevesebb mint ezer mérföldnyi vasút volt Moszkva és Szentpétervár között. Ezt követően negyed évszázad alatt 70 ezer kilométer sínt fektettek le. Ennek az infrastrukturális összeköttetésnek a hadászati célok mellett az volt a szerepe, hogy minél több áru jusson el Oroszországba, és minél több kapcsolat alakuljon ki az elfoglalt államok, valamint Oroszország között.
Ezek közül a leghasznosabbnak a cári birodalom számára a gyapottermesztés bizonyult. Egyrészt azért, mert az 1800-as évek végére az Egyesült Államokban lévő gyapottermesztés a polgárháború miatt igen jelentős mértékben visszaesett. Az ott megtermelt árumennyiség hiányzott a világpiacokról, amit az oroszok pótoltak az Oroszországban és a Közép-Ázsiában megtermelt gyapotmennyiséggel. Ez ahhoz is hozzájárult, hogy a külpolitikai versengéssel egybevetve a közép-ázsiai országok gazdaságilag monopol helyzetbe kerültek, ugyanakkor az 1900-as évek elejére mélyreható társadalmi átalakulás ment végbe, amely a nomádok és az oroszok közti ellentétekben bontakoztak ki.
1907 után az orosz parasztok kedvezményes jogokat kaptak arra az esetre, ha Közép-Ázsiában akarnának letelepedni. Ebben az időszakban a kiépített vasútvonalakon megindult az orosz parasztok térfoglalása is. Ezen keresztül egyfajta civilizációs misszió ment végbe, az orosz parasztok feladata az volt, hogy közvetve vagy közvetlenül az orosz kultúrát népszerűsítsék. Mindezen orosz érdek- és értékalapú terjeszkedés hatására a közép-ázsiai régió a kényszer miatt elkezdett az orosz rendszerhez adaptálódni. A Szovjetunió felbomlása után jelentkező legtöbb probléma is gyakorlatilag erre az időszakra vezethető vissza.
Jelenleg ezt az érdekszférát is veszélyezteti a globálisan egyre agresszívebben terjeszkedő kínai gazdaság
A Transindex kérdésére, hogy a kínai gazdasági terjeszkedés ebben a régióban mennyire veszélyezteti az orosz befolyási övezetet, Szálkai Kinga kifejtette, Kína pontosan tisztában van azzal, hogy az ilyen infrastrukturális beruházások mentén hogyan lehet hatalmat kiterjeszteni. Itt nem csak a szemmel látható gazdasági erő működik, hanem a kínai soft power is - mutatott rá. A fejlesztéspolitikában érdekelt hatalmak gyakran úgy működnek, mint például az Egyesült Államok, vagy a nyugat-európai államok. Ezek szívesen nyújtanak fejlesztési segélyeket, de cserébe feltételeket szabnak, olyanokat mint például a demokratizálódás vagy az emberi jogok.
Ehhez hasonlóan működnek az orosz gazdasági befektetések is. Oroszország az ilyenekért cserébe politikai lojalitást és a befolyásának a kiterjesztését várja el. Ezekkel ellentétben Kína nagyon sokszor úgy jelenik meg a retorikában, mint a harmadik útnak a képviselője: nem kér látható “ellenszolgáltatást” a beruházásokért cserébe - fejtette ki Szálkai Kinga. Kína azt hangoztatja, hogy ezek a befektetések gazdasági racionalitáson alapulnak. A hivatalos narratíva szerint nem akar érdekeket érvényesíteni, nem vár el kimondott, hangos elköteleződést. Hozzátette, elemzők részéről olyan vélemények is elhangzottak, hogy például Kína a harmadik világ érdekeit képviseli, és át tudja rajzolni a nyugati hegemónián alapuló világgazdasági és világpolitikai rendszert, ami így sokkal igazságosabbá válhat.
Egyesek szerint Kína ezért kedvezőbb befektető lehet, akár infrastrukturális beruházások terén, akár más gazdasági jellegű tevékenységek kapcsán. Tulajdonképpen erre épül az egész Új Selyemút kezdeményezés (Belt and Road Initiative), de ahogy a 19. századi példákból látszik, ilyen infrastrukturális beruházások során hatalmi struktúrák is kialakulnak.
A Kína által is képviselt rendszerek sajátossága, hogy nem csak addig tartanak, ameddig kiépítik őket, hanem hosszú távú függőségek keletkeznek. Ez egy szénhidrogének szállítására kiépített csővezeték esetében határozottan látszik. Ezeknél a beruházásoknál szükség van kiszolgáló egységekre, amelyek miatt egész szolgáltató ágazat jön létre.
A kínai állam nagyon határozott elképzelésekkel rendelkezik az Európába való belépés kapcsán is, ami jól látszik abból, hogy miként tárgyal az európai országokkal. Ilyen tekintetben sok esetben spekulációk vannak arra vonatkozóan, hogy Kína hogyan látja Európát. Egyes elemzők szerint Kína egységként kezeli Európát és belépési pontokat szeretne találni. Ennek mentén azokat az országokat választja partneréül, amelyek révén az érdekei a leggyorsabban megvalósíthatók.
Az orosz és a kínai energiaszektor kapcsán az előadó kifejtette, a szénhidrogén-szektorban Oroszország már egy megelőző jellegű tevékenység mellett döntött, tehát épül orosz szénhidrogén vezetékrendszer Kína irányába. Így Oroszország egyrészt visszafogja Kína törekvéseit Közép-Ázsia irányába, de Kína energiaínségét figyelembe véve ez nem feltétlenül old meg minden problémát. A orosz-kínai gázvezetékkel Oroszország a szénhidrogén hordozói számára egy biztos vevőt talált.
A 2014 utáni orosz erőfitogtatás ellenére az elemzők többsége egyetért abban, hogy Oroszország részéről inkább lefelé ívelő tendenciákra lehet számítani a közeljövőben is. A szankciók hatásai, a szénhidrogének árainak változásai mind hátrányosan érintik Oroszországot.
Kína esetében fordított a helyzet, amely materiális szempontból és retorika alapján is egyre nagyobb szerepet vállal a nemzetközi közösségben, és a korábbi, nagyon egyértelmű hárító, óvatos magatartás mögött egyre több alkalommal jelenik meg olyan kifejezés, amely azt mutatja, hogy Kína komoly versenytársként igyekszik egyre komolyabban megjelenni a nemzetközi rendszerben.
Oroszország egy régi, klasszikus nagyhatalom, amelyiktől inkább hanyatló tendenciákat várunk, Kína pedig feltörekvőként valószínűleg úgy érzi, hogy sikerült akkora hatalomra szert tennie a nemzetközi rendszerben, hogy határozottabban tud fellépni. Ha ezt a két dolgot összevetjük azzal, hogy mind Oroszország, mind Kína a nyugati értékeken alapuló nemzetközi rendszerek nagy kihívója, így ilyen szempontból természetes szövetségesei egymásnak - fejtette ki az ELTE tanára.
Politikailag a nyugati hegemóniával szemben mindenképp egymásra utalt Oroszország és Kína, emellett gazdasági szempontból Kína egyre határozottabb versenytársa az Egyesült Államoknak, Oroszország pedig visszaszorul. Ilyen tekintetben nem érdeke Oroszországnak Kínát provokálni, és úgy is tűnik, hogy Oroszország saját érdekszférájában is türelmes hatalom Kínával szemben, amely tisztában van a realitásokkal.
Amíg Kína stratégiai fontosságú területeket nem érint a terjeszkedésével, például Közép-Ázsiában, addig a két államnak az együttműködése várhatóan fennmarad. Ha megnézzük az integrációs törekvéseket, akkor látjuk azt, hogy mindkét hatalom célja az együttműködési törekvések fenntartása, de ha megint csak egy realista szemszögből nézünk ezekre a tendenciákra, akkor az erősödő Kína, és a várhatóan már nem annyira erősödő Oroszország közt az érdekellentétek fokozódni fognak, amire diplomáciailag mindkét ország figyelmet fordít, hogy elkerüljék a komolyabb feszültségek kialakulását. - fejtette ki Szálkai Kinga.
Címoldali fotó: Al Jazeera