2019. október 17. csütörtökHedvig
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Az EP-választások legnagyobb vesztesei: a spitzenkandidatok

Korodi Zsuzsa 2019. június 03. 17:05, utolsó frissítés: 2019. június 05. 14:52

Murádin János történész szerint nagy az esélye annak, hogy pártszövetségek kötése és koherens bel- és külpolitika nélkül fut neki az EP a következő 5 évnek.


Weber foggal-körömmel küzd, Timmermans klímavédelemmel kampányol, de úgy néz ki, egy harmadik befutó lehet az Európai Bizottság új elnöke. Ki lesz az EB új elnöke? - összeállításunkból ez nem, de az kiderül, miért nevezik uniós trónok harcának a csúcspozíciókért folyó küzdelmet.

A május 26-i EP-választás csupán az első lépés volt egy borzasztóan bonyolult és hosszadalmas uniós intézményi megújulási folyamatban. Év végéig ugyanis több főbb uniós csúcspozíciót kell betölteni. A leghamarabb az Európai Parlament elnökét kell megválasztani, ezt követően az Európai Bizottság elnökének személyéről is szavazni kell, majd dönteni fognak arról, hogy ki legyen az Európai Központi Bank elnöke, vagy az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője. De az is a következő időszakban dől el, hogy ki lesz az Európai Tanács elnöke, vagyis Donald Tusk utódja. Ilyen még nem volt az Európai Unió történetében, így nem csoda, ha mindezt heves érzelmek kísérik, és még “hevesebb” érdekellentétek merülnek fel.

A döntés ezekben az esetekben kevésbé szól arról, hogy melyik a legrátermettebb jelölt. Rengeteg más tényező befolyásolhatja azt, hogy ki lehet például az Európai Bizottság elnöke. A döntésben szerepet játszik az is, hogy a jelölt melyik párthoz tartozik, déli, északi, 2004 előtt vagy azután csatlakozó tagállamból származik, illetve akár az is, hogy milyen nemű. Három alapelvet szoktak figyelembe venni az uniós intézmények vezetőtisztségeinek betöltésekor, és most pont emiatt is kérdéses a csúcsjelölti rendszer - tudtuk meg Murádin János történésztől, a Sapientia EMTE kolozsvári tanszékének egyetemi adjunktusától, aki a Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szak oktatója.

“Az egyik alapelv az, hogy a földrajzi eloszlás egészséges legyen. Tehát, ha van az Európai Parlament vagy a Bizottság élén egy nyugat-európai politikus, akkor legyen egy dél-európai vagy kelet-európai a másik oldalon. A másik, a nemi kiegyensúlyozottság, a harmadik pedig a pártpolitikai preferencia - talán ez a legfontosabb -, vagyis hogy igyekezzenek a nagyobb, fontosabb pártcsaládok képviseletét biztosítani. A tagállami vezetők döntenek, egymás között elosztják, kelet-nyugat, észak-dél, nő-férfi, pártpolitikai preferenciák és egyebek alapján ezt a három legfontosabb funkciót” - magyarázta Murádin János.


Inog tehát a léc a biztosnak vélt játékszabályzat, vagyis a spitzenkandidaten-rendszer alatt.

Ennek röviden egyébként az a lényege, hogy az Európai Parlament már korábban leszögezte, csak olyan jelöltet hajlandó támogatni a Bizottság élén, aki az európai pártok listavezetőjeként részt vett az EP-választási kampányban. Erről tavaly kiadtak egy állásfoglalást is. Vagyis minden európai párt megnevezett már kampány előtt egy kvázi listavezetőt, aki egyúttal a párt jelöltje a bizottsági elnöki tisztségre. Ők a csúcsjelöltek: Manfred Weber az Európai Néppárt jelöltje, Frans Timmermans a szociáldemokraták képviseletében, Margrethe Vestager a liberálisoktól és Michel Barnier, nem hivatalos elnökjelölt, Macron kompromisszumos jelöltje.

A pártcsaládok csúcsjelöltjei a választások előtti vitán: Jan Zahradil (ECR), Nico Cue (Európai Baloldal), Ska Keller (zöldek), Margrethe Vestager (liberálisok), Frans Timmermans (S&D), Manfred Weber (EPP).Fotó: euobserver.comA pártcsaládok csúcsjelöltjei a választások előtti vitán: Jan Zahradil (ECR), Nico Cue (Európai Baloldal), Ska Keller (zöldek), Margrethe Vestager (liberálisok), Frans Timmermans (S&D), Manfred Weber (EPP).Fotó: euobserver.com


A Spitzenkandidaten-rendszert először öt évvel ezelőtt alkalmazták. Akkor az EP-választásokon a legtöbb szavazatot szerzett Európai Néppárt jelöltje, Jean-Claude Juncker lett az Európai Bizottság elnöke. Formálisan -természetesen - az Európai Tanács tett javaslatot az elnök személyére vonatkozóan, de az európai parlamenti választások eredménye “szabta meg az irányt”, vagyis a néppárti vezetőjelölt kiválasztása adta magát.

Az, hogy ez a rendszer nem mindenkinek tetszik, és sokan úgy tekintenek rá, mint egy egyszeri alkalomra, benne volt mindezidáig a levegőben. A rendszer azonban most dőlt meg igazán, a május 23-26. között tartott választások eredményei miatt.

“A nagy történelmi múltú pártok, a Néppárt és a szocialista párt ugyanis meggyengültek, kivéve a liberálisokat, akik a korábbi nagyon alacsony létszámukhoz képest valamelyest erősödtek. Ha minden igaz, egy annyira fragmentált parlament áll össze, amelyben az eddiginél sokkal több érdekütközés, sokkal több konfliktus is gerjedhet ebből a sokpártiságból“ - véli Murádin János.

A múlt keddi informális EU-csúcson meg is torpedózták egyes tagállamok (például Franciaország) a csúcsjelölti rendszert. Az EU-tagállamok állam- és kormányfői ragaszkodnak ahhoz, hogy ők jelöljék ki az EB elnökét, de egyesek azt is hangsúlyozzák, hogy az bárki lehet, nemcsak a spitzenkandidatok, mivel az EP-választásokon egyetlen pártcsalád sem szerzett kényelmes többséget.

“A harc most azért folyik, hogy sikerül-e elfogadtatni a csúcsjelölti rendszert, az Európai Parlament spitzenkandidaten-rendszerét” - vázolta a történész. Szerinte demokratikus deficit lenne, amennyiben az Európai Unió ragaszkodna Timmermans vagy Weber jelöléséhez, hiszen “az európai választók közül több mint 100 millióan nem ezekre a pártokra szavaztak. Nemcsak Magyarország, nemcsak néhány kelet-európai tagállam, hanem sok nyugat-európai ország sem tartja Webert alkalmasnak erre a pozícióra. Weber megpróbál mindenfelé lavírozni, egyensúlyozni, keresni egy olyan bázist, amire építhet ahhoz, hogy bizottsági elnöki funkcióhoz jusson. Ellene szól az, hogy nincs igazi női csúcsjelölt - kivéve a zöldeknek a jelöltje, de ők azért nem az első három párt között vannak -, aki a rendszer szerint megkaphatná valamelyik pozíciót. A Weberrel szemben álló politikai alakulatok számára ez egy nagyon jó aduász, többször is elhangzott, hogy biztosítani kell a nemi egyensúlyt, előtérbe kell helyezni, hogy ne csak a legnagyobb pártok küldhessenek vezetőket ezekbe a funkciókba.”

Az Európai Néppárt németországi plakátjai. Fotó: ReutersAz Európai Néppárt németországi plakátjai. Fotó: Reuters


A csúcsjelölti-rendszert tehát könnyedén fel lehet rúgni az EP-választási eredményekre hivatkozva, de azért is, mert az alapszerződésekben sem jelenik meg, így az nem egy kötelezően alkalmazandó főeljárási rend - hívja fel a figyelmet Murádin János.

“Ez csupán egy politikai gyakorlat, ami ráadásul elég fiatal is, nem tekinthető egy több évtizedes múltú rendszernek. Az, hogy most ennyire felborult a parlamenti választások eredményeképp az európai állampolgároknak a politikai irányultsága, mutatja, hogy ezek a nagy pártok mekkora teret veszítettek. A spitzenkandidaten-rendszer nem hozza vissza azt a demokratikus hátteret, amivel felépítették. Tehát nem lehet azt mondani, hogy az emberek többsége ezeket a pártokat támogatja, ezeket a jelölteket akarja. És erre támaszkodnak az európai vezetők, a különböző tagállami vezetők az Európai Tanácsban, amikor azt mondják, hogy ők nem hajlandóak olyan jelölteket támogatni, akiket az állampolgárok többsége nem támogat. Ezért ennek az ellenállásnak, a spitzenkandidaten-rendszer felszámolásának vagy figyelembe nem vételének van egy demokratikus oldala, egy vállalható háttere. Ezért is lehetséges, hogy most eltekintenek ettől a dologtól. Az viszont, hogy helyette milyen jó megoldást tudnak találni, elég kérdéses.”

Legyenek vagy ne tehát a csúcsjelöltek a befutók? Erről a kérdésről kell megegyezzenek elsősorban Európa vezetői, másrészt az Európai Tanács és az Európai Parlament. Ahhoz pedig tisztán kell látni, kinek lenne egy parlamenti voks esetén többsége. A tavalyi EP-állásfoglalás egyértelművé tette, hogy csakis olyan jelöltet szavazna meg az Európai Parlament, aki az EP-kampányban csúcsjelöltként bemutatkozott.

Az Európai Néppárt ugyan továbbra is a legnagyobb frakció az EP-ben, de ez tulajdonképpen nem sokat jelent, mindenképp szövetségesekre van szüksége ahhoz, hogy a csúcsjelöltje, Manfred Weber az Európai Bizottság elnöke lehessen. A Szocialisták és a Demokraták Progresszív Szövetsége is vesztett néhány helyet, így Franz Timmermans esélye is több sebből vérzik.

Jelenleg zajlik a képviselőcsoportok megalakulása.

Ez egy hónapig tart majd, így a mostani adatok szerint egyelőre az látszik, szétforgácsolt Európai Parlamentünk lesz. Így kérdéses, hogy kinek lesz többsége. A 751 tagú parlamentben a 179 tagú néppárti frakciónak, a 158 tagú szocialistáknak vagy épp a 105 tagú ALDE-nak is szövetségeseket kell keresnie.

Forrás: europai-valasztasok.euForrás: europai-valasztasok.eu


“Több forgatókönyv is születhet. Az a lényeg, hogy miként tudnak összeállni a különböző, tagállami határokon átnyúló nagy pártok. Tudjuk, hogy az olasz Ligának is van egy olyan új elképzelése, hogy egy erős jobboldali, Népek és Nemzetek Európája nevű szövetséget hozna létre. Kiegyezésre van szükség. A néppártiak, a szocialisták és a liberálisok is olyan óriások, amelyeknek barátokra van szüksége. Az a baj, hogy a három nagy között olyan kiélezett az ellentét, hogy nem tudnak megegyezni. Hogyha meg tudnának - ad absurdum -, akkor is csak minimális többséget tudnának elérni, tulajdonképpen majdnem 45 százalék lenne az ellentábor a parlamentben. De kizárt az, hogy a szocialisták, a liberálisok és a néppártiak megegyezzenek. Tehát a verseny a kis pártokért zajlik: például a Néppárt és mondjuk a konzervatívok, az S&D és a zöldek, a liberálisok és a északi baloldal léphetnek szövetségre. De ott megint erőteljes a szakadék, hisz a kis pártok inkább a változni akarást jelenítik meg, így nem valószínű, hogy sikerül ilyen szövetségeket kötni. Nagyon nagy az esélye annak, hogy szövetségkötés nélkül, hosszabb távú nagy pártszövetségek kötése nélkül fut neki az Európai Parlament ennek az ötéves mandátumnak. Ami pedig nagyon nagy problémát jelent, hiszen maga az Európai Unió nem tud egy koherens kül-és belpolitikát így megfogalmazni.

Murádin János történész szerint a Néppárt épp emiatt nem engedheti meg azt, hogy a Fideszt kizárja most a soraiból. “Alapvetően fontos a Fidesz jelenléte. Gondoljunk bele, a Néppárt 217 parlamenti képviselővel, a korábbihoz képest is kevesebbel szerepelt az előző ciklusban, most pedig 179 főre olvadt a tagsága. A Fidesz ezzel szemben Magyarországon nagyon stabil politikai bázist tudhat magának, a leadott szavazatok több mint 50 százalékát besöpörte, a 21 magyarországi parlamenti hely közül 13 a Fideszé. A Néppártnak nincs meg az a luxusa, hogy miközben a relatív többsége a legnagyobb ellentáborral szemben mindössze 29, csak úgy elengedjen vagy kizárjon 13 főt. Hiszen azok beülhetnek valahova máshova. Nyilván nem a szocialistákhoz, hanem valamelyik kisebb ellenzéki pártba. Például a konzervatívok 58 képviselői közé, akik hogyha összeállnak más kisebb pártokkal, akár a Ligával vagy a Népek és Nemzetek Európája kezdeményezéssel, akkor olyan ellentábort alakíthatnak, amely mellett a Néppárt tulajdonképpen nemhogy domináns alakulat nem lesz, hanem szavazáskor alulmaradhat az Európai Parlamentben. Nem tartom tehát valószínűnek, hogy szakítás következne be a Fidesszel, valószínűbb egy hosszabb távú, kölcsönös megegyezés, hiszen az mind a két félnek érdeke.

A hivatalos uniós csúcsot június 20-21-én rendezik majd. Ekkor már várhatóan döntés születik arról, hogy ki legyen Jean-Claude Juncker utódja, vagyis kiderül, ki lesz az Európai Tanács jelöltje az Európai Bizottság elnöki funkciójára. Ideális esetben az Európai Központi Bank vezetője, Mario Draghi, a külügyi főbiztos Federica Mogherini, és magát a Tanácsot vezető Donald Tusk utódjáról is döntenek addig az EU állam- és kormányfői.

A gond az, Murádin János történész szerint, hogy az európai palettán nincs olyan politikus, akit mindenki elfogad. Nincs olyan személy az első vonalban, aki alkalmas is lenne a mostani “felfűtött, ellentétekkel tűzdelt európai palettán “. Olyan valaki fog jönni, akit nem ismerünk, akit a saját országában is második vonalbelinek tartanak.

Az új Európai Parlament július 2-án ül össze először. Azon a plenárison megválasztják majd a parlament elnökét, 14 alelnökét és öt quaestorát. Létrejönnek a szakbizottságok és kezdetét veszi a 9. parlamenti ciklus. A második ülésen, valamikor július 15-18. között, az Európai Parlament meg kell válassza az Európai Bizottság elnökét.

Ha sikerül júliusban megválasztani az Európai Bizottság elnökét, akkor újabb szintre léphet a csúcspozíciókért folyó küzdelem. Szeptemberig minden tagállam megnevezi az általa jelölt biztost, akiket meghallgat az Európai Parlament is. A meghallgatásokat követően az Európai Bizottság egészéről szavaznak az EP-képviselők.

A Bizottság - ideális forgatókönyvben - november elsején megkezdheti munkáját. A folyamat utolsó pontjaként december elsején hivatalba lép az Európai Tanács új vezetője.

Valószínűleg a 24. órában születnek meg majd a nagy döntések. Mindenki kihúzza, ameddig csak tudja Murádin János szerint. A történész úgy látja, végül kompromisszumra jutnak majd, de a határidőket jó lenne betartani, hiszen az bel- és külpolitikailag is létfontosságú az EU-nak. Gondoljunk csak arra, hogy év végéig jó lenne, ha véglegesítődne a 2021-2027-es uniós költségvetés.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS