2019. november 19. keddErzsébet
Kolozsvár >> Más város
kolozsvári események >> Más város

Továbbra is tabu marad a Szíriában zajló etnocídium?

Dobrai Zsolt Levente Dobrai Zsolt Levente 2019. április 26. 16:39, utolsó frissítés: 18:14

A Der Spiegel szerint a szíriai török megszállás mögött már alig leplezett területszerző és gyarmatosító szándék húzódik meg.


A Der Spiegel hetilap nemrég arról számolt be, hogy Szíria török megszállása a helyi lakosság etnikai (kurd, asszír, türkmén) és vallási (muzulmán és keresztény) közösségeinek szándékos rombolásával jár együtt. A lap szerint a súlyos visszaélések, a civil lakosság ellen elkövetett jogsértések alkalmi önkényes öldökléssel, emberrablással és egy általános etnikai-vallási egyneműsítéssel (homogenizációval) járnak együtt.

Törökország Szíria észak-nyugati részét két nagyobb hadművelet keretében szállta meg. 2016-ban az Eufráteszi Pajzs nevű hadművelet során a Jarabulus-Azaz-Al-Bab települések által közrezárt területet szállta meg a helyi Szabad Szíriai Hadsereg alakulatainak közreműködésével. 2018 januárjában pedig az Olajág-hadművelet keretében a kurd többségű Afrin várost és környékét szállta meg légi és földi hadigépek segítségével. A hivatalos török indoklás azt állította, hogy az érintett területeket fel kívánja szabadítani a helyi terrorszervezetek rémuralma alól. Ez alatt viszont nem az Iszlám Államot, hanem a helyi kurd alakulatok által létrehozott libertárius szocialista politikai projektet és annak új autonóm adminisztrációját értették.

Azóta Afrin lakosságának nagyobb hányada az ország keleti részébe, annak új adminisztratív egységeinek oltalmába menekült. Az Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Önkormányzata néven ismert adminisztráció mind Damaszkusz, mind a szomszédos nemzetállami alakulatok oldalában tüske, de leginkább azok az országok tartanak tőle, amelyek számottevő, többmilliós kurd és más etnikai vagy vallási kisebbséggel rendelkeznek. Ez azt is jelenti, hogy az új politikai modellnek lényegében nincs egy igazán beszámítható és számottevő szövetségese. Az Egyesült Államokkal, Franciaországgal fenntartott viszony kényszerszövetség, de az egyedüli, ami megóvta eddig a biztos pusztulástól.

A szóban forgó terület a térképen a türkizzel jelölt észak-szíriai sáv. A rózsaszínnel jelölt terület az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt áll. A sárga Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Önkormányzatának adminisztrációja alatt, valamint az Afrin és Hama közötti szürke és sötétzöld zóna a Hayat Tahrir Al-Sham és a Nemzeti Felszabadító Front fennhatósága alatt. A szóban forgó terület a térképen a türkizzel jelölt észak-szíriai sáv. A rózsaszínnel jelölt terület az Aszad-rezsim ellenőrzése alatt áll. A sárga Észak- és Kelet-Szíria Autonóm Önkormányzatának adminisztrációja alatt, valamint az Afrin és Hama közötti szürke és sötétzöld zóna a Hayat Tahrir Al-Sham és a Nemzeti Felszabadító Front fennhatósága alatt.


A Der Spiegel cikkének szerzője, Christoph Sydow szerint a jelenlegi török megszállás mögött már alig leplezett területszerző és gyarmatosító szándék húzódik meg, amit főleg az elmúlt egy év alatt felgyűlt videófelvételekre és helyszíni jelentésekre támaszkodva is kijelenthetett volna, viszont a szerző egy másik cikkre hivatkozik, amelyet Brett McGurk – az Egyesült Államok volt különleges megbízottja az Iszlám Állam elleni Nemzetközi Koalíció programjának koordinálásában – a Foreign Affairs hasábjaira írt.

Brett McGurk azután mondott le különleges megbízotti pozíciójáról, miután Donald Trump bejelentette, hogy kivonja az amerikai csapatokat Szíriából. Lemondását követően az említett cikkében határozottan elítéli az amerikai elnök döntését, és többek között azt is elmondja, fennáll annak a veszélye, hogy Törökország a kurdok vezette észak-keleti koalíció területeit is megszállja – akár azzal a szándékkal, hogy magához csatolja azokat a területeket, hiszen Erdogan meg kívánja haladni az 1923-as Lausanne-i békszerződésben szerinte tisztességtelenül meghatározott határokat.

A Der Spiegel cikke még azt is megemlíti, hogy a török hadsereg az általa ellenőrzött területekre nem hajlandó beengedni a független megfigyelőket sem. Megemlíti az alevi és yazidi közösségi temetők ellen elkövetett rombolásokat, a kurd nyelv használatának betiltását, szekuláris intézmények bezárását, továbbá az iszlám egy szélsőséges-fanatikus értelmezése szerinti vallásgyakorlás ráerőltetését is azokra a helybéliekre, akik még ott maradtak. Mindeközben a török megszállással és napi szinten zajló agressziókkal szembeni kurd ellenállás informális hálózatokon keresztül zajlik, amelyek szolidaritási kapcsolatai elérnek Európa nyugati országainak marginális döntéshozóihoz is.

Ez a szolidaritási kapcsolat viszont egyelőre inkább civilszervezetekből, kevés befolyással rendelkező baloldali pártokból, városi önkormányzatokból, kulturális szervezetekből és több százezer szimpatizánsból áll. A nagyhatalmi döntések asztalán tehát, ahol a népi intézmények nem, de a nemzeti (nemzetállami) intézmények igenis helyet kapnak, ez a kérdés, úgy tűnik, még mindig tabu marad.

Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!

VilágRSS