Kíméletlen kobaltbányászat áll az akkumulátorforradalom mögött
Dobrai Zsolt Levente 2019. április 23. 12:50, utolsó frissítés: 18:03Becslések szerint az elektromos autók számára nélkülözhetetlen akkumulátorok miatt 2030-ra mind a kobalt, mind a lítium kitermelése megháromszorozódhat az "új aranylázban".
A világgazdaság energetikai és ezzel párhuzamosan a járműveket gyártó szektorai átszerveződőben vannak. De hányan tudjuk, hogy a mindennapokban használt mobiltelefonjaink, laptopjaink vagy akár az egyre nagyobb piacot hódító elektromos autók legelemibb alkatrészeinek előállításához szükséges alapnyersanyagok, mint a kobalt vagy a lítium honnan származnak, illetve milyen körülmények között történik a kitermelésük? Egyáltalán miért érdekelne ez bennünket, ha az érintett (bányászati, elektronikai) nagyvállalatok sem tesznek fel erre vonatkozóan sok kérdést? Nos, a kobalt kitermelésének útja azért visszatérő témája a nemzetközi médiaorgánumoknak, mivel igen súlyos emberi jogi, munkavédelmi jellegű áthágásokkal, helyenként kizsákmányolással vagy akár gyermekmunkával jár együtt.
A világpiacnak az elektronikai eszközök akkumulátorának előállításához van szüksége a kobaltra, és az iránta való növekvő kereslet a kitermelés iramán és körülményein is változtathat – egyelőre csak az nem világos, hogy ez a változás kinek milyen mértékben lesz kedvező. A kereslet növekedését most világszerte leginkább az elektromos autók gyártása okozza. Az autógyártók azt mondják, hogy több bányára van szükség ahhoz, hogy ezt a növekvő igényt ki tudják elégíteni, azonban az új kitermelő egységek, bányák létrehozása, az alapvető munkakörülményeknek való megfelelés logisztikai berendezése időbe telik, és akár évtizedekbe is kerülhet.
Jelenleg a világ kobalttartalékának körülbelül fele (48-50%) a Kongói Demokratikus Köztársaságban található (ezt a mennyiséget az ausztráliai – 15-17 százalék – és a kubai – 7-8 százalék – tartalékok becsült mennyisége követi). A kobalt kitermelésének világpiaci eloszlása valamivel másképp néz ki, viszont a KDK e tekintetben is világelső, ugyanis a globális kitermelés (123 ezer tonna 2016-ban) kicsivel több mint fele (53%) ebből az országból származik. A US Geological Survey szerint 2016-ban a második Kína (6,26%), a harmadik Kanada (5,93%) és a negyedik legnagyobb termelő Ausztrália (4,15%) volt.
Ami a kobalt kitermelésének körülményeit illeti, többek között, az Amnesty International és a kaliforniai Berkely Egyetem is felhívta rá a figyelmet, hogy a KDK-ban zajló kobaltkitermelés jelentős része a nemzetközi egyezmények (pl. OECD) szabályainak semmibe vételével, gyermekmunkával történik. A nyugati és kínai elektronikai eszközöket gyártó vállalatok pedig nem tesznek meg mindent azért, hogy a nyersanyag forrását, a kitermelés körülményeit megismerjék és ellenőrizzék.
Az Amnesty International másfél éve közzétette vizsgálatainak következtetéseit arra vonatkozóan, hogy a nagy elektronikai cégek mennyire tartják számon és követik ellátóik útvonalát, azaz mennyire figyelnek a nyersanyag előállításának körülményeire. A vizsgálat eredménye szerint egyetlen vállalat sem tett meg minden szükséges és lehetséges intézkedést arra vonatkozóan, hogy beazonosítsák a nyersanyag forrását.
Az Apple és a Samsung elégséges erre vonatkozó intézkedéseket hozott, amíg a Dell, a HP, a BMW, a Tesla, és az LG Chem mérsékelt, a Sony, a Samsung Electronics, a General Motors, a Volkswagen, a Fiat-Chrysler, a Daimler, a Hunan Shanshan, az Amperex Technology és a Tianjin Lishen minimális, illetve a Microsoft, Lenovo, Renault, Vodafone, Huawei, L&F, Tianjin B&M, BYD, Coslight India, Shenzhan Bank és a ZTE semmilyen intézkedést nem hozott ennek érdekében. Az Amnesty arra külön is felhívja a figyelmet, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság Katanga nevű tartományában kibányászott kobalt összmennyiségének 20%-át kézzel hozzák felszínre, ebben a folyamatban pedig kiskorú gyerekmunkát is alkalmaznak. A bányaüregekben dolgozó kiskorúak életkora 8 és 17 éves között mozog.
A Tesla kifogásolta az Amnesty besorolását, mondván, hogy a vállalat arra törekszik, hogy a lehető legkörnyezettudatosabban működjön, kiemelve, hogy az ő forrásai a vállalat akkumulátorellátójához, a Panasonichoz kapcsolódnak és ez azt jelenti, hogy az általuk használt kobalt nem a KDK-ból származik – számolt be róla az Ethical Corporation.
A Kaliforniai Berkeley Tudományegyetem kutatói 2017-ben tettek közzé egy olyan tanulmányt, amelyből az derül ki, hogy a katangai rézövezetében az általuk vizsgált 2500 háztartás tagjainak 90% ún. „kézműves módszerrel” bányásznak, azaz életüket, egészségüket kockáztatva vállalnak munkát, mert a háztartás megélhetése múlik ezen. A bányatelepek megnyitása pedig erőszakos kilakoltatásokkal, talaj és vízszennyezéssel jár.
Az Amnesty az ún. „kézműves módszerrel” történő bányászat esetében arra is felhívta a figyelmet, hogy gyakori a munkavédelmi eszközök teljes hiánya. 2016-ban pedig arról is tudomást szerzett, hogy a világ egyik legnagyobb multinacionális konszernje, a brit-svájci Glencore egyik kitermelő pontján heten vesztették életüket egy bányaüreg beomlása következtében.
A Bloomberg New Energy Finance szerint a Föld elegendő tartalékkal rendelkezik ahhoz, hogy a kereslet iránti növekvő tendenciáknak a piaci szereplők meg tudjanak felelni. Ehhez azonban még több bányára lesz szükségük. Különböző becslések azt állítják, hogy az elektromos autók számára nélkülözhetetlen lítiumakkumulátorok piaca miatt 2030-ra mind a kobalt, mind a lítium, alumínium, réz, nikkel és grafit kitermelése megháromszorozódik.
Az Ethical Corporation továbbá arról is beszámol, hogy az Amnesty és a Berkeley Egyetem által jelzett súlyos társadalmi és ökológiai problémákra különböző szervezetek különféle javaslatokkal, törekvésekkel állnak elő. Az egyik ilyen szervezetet az érintett gazdaságpolitikai és piaci szereplők jelentős részének bevonásával/részvételével éppen a kínai Fém-, Ásvány- és Vegyszerkereskedelmi Kamara (CCCMC) kezdeményezésére és az OECD közreműködésével jött létre. A Felelős Kobaltbányászat Kezdeményezés (Responsible Cobalt Inititive) deklarált célja, hogy a Földön zajló egyik legkönyörtelenebb formáját a gyermekmunkának közös erőfeszítés révén felszámolják. Ez a dolog hivatalos oldala. Viszont azon túl, hogy ehhez a nyersanyagok forrása és kitermelési körülményeinek beazonosításában oroszlánszerepet betöltő finomítók és öntődék maradéktalan együttműködésére volna szükség, a helyzet megoldását egy sor más tényező is nehezíti.
Egyes elemzések a Kongói Demokratikus Köztársaságban jelenlévő korrupcióra is hivatkozni szoktak, azonban - mint bárhol máshol a világban - a korrupció szintjének fennmaradásába vagy csökkenésébe a nemzetközi vállalatoknak is igen fontos beleszólásuk lehet az országban betöltött gazdasági súlyuk miatt.
Mások szerint pedig az, hogy ma a KDK-ban ilyen állapotok uralkodnak az ország posztkoloniális helyzete miatt lehetséges. Az ország II. Lipót belga király személyes tulajdonaként működő ún. Kongói Szabadállam (1885-1908) tömegmészárlásokkal járó, kizsákmányoló rémuralma (lásd Force Publique) és a 60-as években elnyert függetlensége óta gyakorlatilag folyamatos válságban van. Ha viszont egyesek el is ismerik a KDK posztkoloniális státusából adódó problémákat, a legtöbb hírügynökség és médiaanyag szinte kizárólag Kínát és a kínai vállalatokat okolja a helyzetért, tekintettel arra, hogy eddig a kínaiak voltak a kitermelés és export legnagyobb hányadáért felelősek - szóval valamelyest jogosan. Csakhogy a Bloomberg szerint az elmúlt évek kobalt, réz és nikkel világpiaci árrobbanásának köszönhetően a katangai lelőhelyek feltárási tevékenysége szintén intenzívebbé vált, több új szereplőt hozva be a termelői képletbe. Az egyik ilyen szereplő pedig a fent említett brit-svájci Glencore Plc, amely 2018-ra messzemenően a katangai tartomány legnagyobb termelőjévé nőtte ki magát. A nagy kitermelők tevékenységének gyarapodásával pedig együtt járt az ún. "kézműves" kitermelőhelyek megduplázódása (2016 és 2018 között).
Többen egyfajta "új aranylázhoz" hasonlították a kialakult helyzetet, amelynek megoldása - emberi jogi és ökológiai megfontolásokból -, igen sürgős lenne, hiszen fennáll annak a reális veszélye, hogy a rohamosan növekvő kereslet miatt hosszú ideig ellenőrizhetetlenné és átláthatatlanná válik a termelés.