Újabb kérdezz felelek az amerikai szenátusban: csak soha nem arról, amiről kellene
Ivácson András Áron 2018. december 14. 17:14, utolsó frissítés: 2018. december 19. 13:33Ha Sundar Pichai Google CEO meghallgatása ismét bizonyított bármit is, akkor az az volt, hogy a világ legerősebb államának kongresszusi tagjai számára túl magas a technológia.
Pedig ez az ember jelenleg, akárcsak olyan korábbi meghallgatások esetében, mint Mark Zuckerberg Facebook CEO és Jack Dorsey Twitter CEO, az egyik legtöbb hatalommal rendelkező ember úgy, hogy még csak nem is államvezető: azonban vezetője annak a cégnek, amely effektív szűri a minket nap mint nap elérő információt.
Azonban a meghallgatást végzők fontosabbnak tartották afelől kérdezni, hogy ugyan a Google miért rejti el a konzervatív weboldalakat (a kontextus amerikai: a konzervatív párt nézetrendszeréről van szó), miközben a Google ezt többször cáfolta, sőt, mint korábban többször is kiderült, épp az ellenoldal webfelületeit rejti el. Ez természetesen sem a republikánus politikusokat, sem az őket támogató összeesküvéselmélet pápákat nem gátolta meg, hogy ismét „aggodalmuknak adjanak helyet”. Utóbbiak közül Alex Jones és Roger Stone tűnt fel a meghallgatáson.
Azonban, ami még ennél is feltűnőbb volt, az az, hogy a jelenlévők, és különösen a képviselők, mennyire nem értenek a technológiához, miközben az elengedhetetlen eszköze bármilyen politikai szerepgyakorlásának. Ez azért szórakoztató, mert az egyetlen dolog, amiben egyetértenek az, hogy „valamit tenni kell” a techóriások hihetetlen hatalomkoncentrációja ellen, azonban egyrészt fogalmuk sincs, hogy miként is kellene ezt, mert a technológia nem ismeretéből a működésük nem ismerete következik. Másrészt viszont túlságosan erős a partizán attitűd ahhoz, hogy érdemi munka kezdődhessen.
A maga részéről Pichai azt nyilatkozta a meghallgatás során, hogy ő igazából politikai érdekeltség nélkül vezeti a Google-t, ez azonban sokkal inkább egy technokrata-kapitalista gyakorlatiasság, mintsem megfontolt politikai álláspont. Más szóval, amennyiben az érdekei úgy szolgálják, gond nélkül akár egymás után fog egyik és másik oldal javára is információt kiszolgáltatni, cenzúrázni és így tovább. Mint mondta: a Google felületén, akárcsak az alkalmazottai körében, rengetegféle perspektíva és nézőpont megjelenik és mindeniknek helyet akarnak biztosítani.
Ez persze nem térítette el a jelenlévő republikánusokat attól, hogy anekdotákkal bombázzák arról, hogy amikor a Google-en rákeresel a republikánusok által 2017-ben benyújtott egészségügyi törvénytervezetre, csakis negatív cikkek jönnek elő – és természetesen az ok még csak véletlenül sem lehet az, hogy egy rossz tervezet volt. Aztán legalább ennyire fontos, hogy miért ad ki a Google Trump elnököt mutató képeket és cikkeket, ha arra keresünk rá, hogy "idiot". A "kulcsszó" úgy tűnik túl magas fogalom a világ legerősebb államának kongresszusi tagjai számára.
Egy másik képviselő azt kérdezte, hogy vajon az unokája miért látott róla negatív hírt az iPhone-ján? Hallatlan, hogy nemcsak pozitív híreket közöl a kereső a jó republikánusokról! Amikor azonban Pichai szólt neki, hogy az iPhone-nak semmi köze a Google-hez, a képviselő mindössze odavetette, hogy lehet hogy egy android volt. Egy harmadik képviselő problémája az volt, hogy a Trump elnök nevére adott találatok 96 százaléka liberális médiafelületeket ad ki – egy olyan statisztika, amelyet már többszörösen megcáfoltak, például itt.
A demokrata képviselők sem voltak kevésbé rosszak: ahelyett, hogy lényeges kérdéseket tettek volna fel Pichai számára egy olyan korporatív gépezettel kapcsolatban, amely igencsak rászolgál egy komoly átvilágításra, azzal töltötték az idejüket, hogy vitáztak a republikánusokkal, illetve elvtelenül védték a vállalatok minden váddal szemben. Egyszer felkérték, hogy magyarázza el miként működik egy keresés, amit Pichai készségesen meg is tett, elmagyarázva az algoritmusok működését, azonban ennél jóval többre lett volna szükség.
Az utóbbi időben konzervatív körökben egyébként sem népszerű a Google, miután a Daily Caller szert tett egy, Google alkalmazottak által lefolytatott belső beszélgetésre, amely arról szólt, hogy a találatok között minimalizálni kellene a Breitbart, a Daily Caller és egyéb szélsőjobboldali oldalak találatait. A Google szerint ez mindössze felvetés szinten maradt, többek közt amiatt is, amit Pichai nyilatkozott. Csak tudná az ember, hogy mit veszít, ha nem látja az olyan minőségi sajtóorgánumok cikkeit, mint a Breitbart, talán azt is megértené, hogy mire a felháborodás.
A Breitbart nyilvánosságra hozott videoanyagokat és e-mail beszélgetéseket, amelyek szerintük bizonyítják a Google liberális oldal fele való elhajlását. Az egyik ilyen e-mailes beszélgetés arról szól, hogy a Google alkalmazottait arra utasítják, hogy monitorizálják, hogy a Breitbart cikkei milyen arányban tartalmaznak gyűlöletbeszéded, ami elvileg megsérti a Google működési elveit. Az egyáltalán nem bizonyítható, hogy ennek a felhívásnak hányan és mennyire tettek eleget a Google alkalmazottai, azonban az kiderült belőlük, hogy akik végeztek ilyen megfigyelést, úgy vélték, hogy nehéz lenne ráfogni a Breitbart-ra, hogy gyűlöletbeszédet használna.
Annál is inkább, hogy a Google Trump megválasztása óta igencsak aláfekszik a republikánus pártnak és politikai irányvonalának. Egy a WIRED által megszerzett hangfelvétel szerint a Google közpolitikai igazgatója azzal büszkélkedik, hogy a cég milyen erős kezet nyújt különböző republikánus szervezetek és törvényhozók fele, illetve védelmébe vette azt, hogy a Google szponzora volt a Konzervatív Politikai Cselekvés Konferenciának. Az igazgató arról is beszél, hogy explicit cél mélyebb kapcsolatokat kiépíteni az amerikai konzervatívokkal.
Amikor szóba kerültek a Google által begyűjtött hatalmas adathalmazok – amely egy résztvevő szerint szégyenbe hozná még az NSA-t is – a mélyebb kérdések ismét elmaradtak. Annál több volt az olyan triviális ostobaság, mint hogy az egyik republikánus képviselő arrogánsan arról faggatta az ügyvezető elnököt, hogy ha körbejárja a termet, a Google tudja-e követni a telefonját. Ez a Google által alkalmazott követőtechnológia olyan bornírt félreértése, hogy kár is több szót ejteni rá.
Amikor pedig konkrét kérdések merültek fel, akármilyen ritkán is, Pichai egyszerűen kitért a válaszadás elől. Az egész adatgyűjtési téma egyik legfontosabb pontja az, hogy az adatgyűjtésről előre kell értesíteni a felhasználót, vagy egyszerűen a beállítási lehetőségekben az ők belátásukra kell bízni. A probléma az, hogy az emberek többsége vagy nem tudja, hogy lehetősége van kikapcsolni, vagy nem tudja, hogy hogyan kell. Amikor erre kérdeztek rá, Pichai egy hosszú kitérő választ adott a fogyasztói szabadságról, aminek az értelme nyilvánvalóan az, hogy a felvilágosítás nem szükséges, mert akkor túl sokan kapcsolnák ki és megnehezedne az adatgyűjtés.
Szintén vitát váltott ki korábban, hogy Dragonfly néven a Google egy keresőprogramot indítana be Kínában, azonban, amikor erre kérdeztek rá, többszörösen is kitérő választ adott és hangsúlyozta, hogy nem folytatnak tárgyalásokat a kínai kormánnyal. Még akkor is mindössze ennyit mondott, amikor arra kérdeztek rá, hogy van-e a Google-nek konkrét alkalmazottja, aki bármilyen kapcsolatban van a kínai vezetéssel. Leegyszerűsítve a válaszai kimerültek olyan klisékben, mint hogy küldetéstudattal dolgoznak és fontosnak tartják az átláthatóságot, de minden piacot szeretnének kiaknázni.
A probléma az azonban, hogy sokkal többet mond az, amit nem említett, mint az amit igen. Illetve az, hogy összefoglalva az egész kihallgatást, a lényeges kérdések alig merültek fel a politikai cicaharcok kereszttüzében, miközben épp ideje lenne átvilágítani a Google-t és az összes technológiai nagyvállalatot. Talán utána beszélhetünk már a társadalmiasításról is, de ez egy nagyon távoli kérdés még és különösen akkor és addig, amíg a kivizsgálásaink ilyen minőségben folynak.